bibliaversek gyüjteménye a tanulmányhoz

2020 / IV.    6. tanulmányhoz   Október 31−November 6

 

   VASÁRNAP 

1Móz. 3,1-11.

1.     A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és mondá az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

2.     És mondá az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

3.     De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

4.     És mondá a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

5.     Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

6.     És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre és kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada a vele levő férjének is, és az is evék.

7.     És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei és észrevevék, hogy mezítelenek; fügefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának maguknak.

8.     És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.

9.     Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert, és monda néki: Hol vagy?

10.  És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtőzém.

11.  És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?

Róm. 5,11-19.

11.  Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük.

12.  Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;

13.  Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.

14.  Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.

15.  De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.

16.  És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra.

17.  Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.

18.  Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.

19.  Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.

 

   HÉTFŐ 

1Móz. 28,10-17.

10.  Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.

11.  És juta egy helyre, ahol meghála, mivelhogy a nap lement: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.

12.  És álmot láta: Ímé egy lajtorja volt a földön felállítva, melynek teteje az eget éri, és ímé az Istennek angyalai fel- és alájárnak azon.

13.  És ímé az Úr áll azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak.

14.  És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.

15.  És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova méssz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem amit néked mondtam.

16.  Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.

17.  Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.

 

   KEDD 

Jn. 1,1-14.

1.     Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

2.     Ez kezdetben az Istennél vala.

3.     Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

4.     Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

5.     És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

6.     Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.

7.     Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.

8.     Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.

9.     Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

10.  A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.

11.  Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.

12.  Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;

13.  A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

14.  És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

 

   SZERDA 

Mt. 15,21-28.

21.  És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.

22.  És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.

23.  Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.

24.  Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.

25.  Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!

26.  Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

27.  Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.

28.  Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.

Mk. 7,24-30.

24.  És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát.

25.  Mert hallván felőle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula.

26.  Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt.

27.  Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

28.  Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.

29.  Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.

30.  És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.

 

   CSÜTÖRTÖK 

Mk. 8,31-33;  37.

31.  És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.

32.  És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.

33.  És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

 

37.  Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?

Mk. 10,46-52.

46.  És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.

47.  És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

48.  És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

49.  Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.

50.  Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.

51.  És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.

52.  Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.

Zsid. 5,12-14.

12.  Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.

13.  Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú:

14.  Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.

 

   PÉNTEK 

1Kor. 12,27.

27.  Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.