bibliaversek gyüjteménye a tanulmányhoz

2020 / IV.    5. tanulmányhoz   Október 24−30

 

   VASÁRNAP 

Zsid. 1,1-4.

1.     Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,

2.     A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,

3.     A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

4.     Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.

2Kor. 4,1-6.

1.     Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;

2.     Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.

3.     Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:

4.     A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.

5.     Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.

6.     Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

 

   HÉTFŐ 

Jn. 1,1-14.

1.     Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

2.     Ez kezdetben az Istennél vala.

3.     Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

4.     Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

5.     És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

6.     Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.

7.     Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.

8.     Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.

9.     Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

10.  A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.

11.  Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.

12.  Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;

13.  A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

14.  És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

 

   KEDD 

Fil. 2,1-11.

1.     Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,

2.     Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;

3.     Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.

4.     Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.

5.     Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,

6.     A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,

7.     Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;

8.     És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.

9.     Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;

10.  Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.

11.  És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Fil. 4,2-3.

2.     Evódiát intem, Sintikhét is intem, hogy egyenlő indulattal legyenek az Úrban.

3.     Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik fölírvák az életnek könyvében.

 

   SZERDA 

2Kor. 5,16-21.

16.  Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.

17.  Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

18.  Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;

19.  Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.

20.  Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.

21.  Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.

Kol. 1,15-20.

15.  A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;

16.  Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek;

17.  És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.

18.  És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első;

19.  Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség;

20.  És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.

 

   CSÜTÖRTÖK 

Lk. 2,8-20.

8.     Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

9.     És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

10.  És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

11.  Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

12.  Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

13.  És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

14.  Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

15.  És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.

16.  Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

17.  És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.

18.  És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.

19.  Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

20.  A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.

Mt. 2,1-12.

1.     A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:

2.     Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.

3.     Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem.

4.     És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?

5.     Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta:

6.     És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.

7.     Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét.

8.     És elküldvén őket Bethlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki.

9.     Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala.

10.  És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének.

11.  És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.

12.  És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba.