2020 / IV.
− 4. tanulmány − Október 17−23"Az Úr szemei" - a Biblia világképe
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK:
Jób 12:7-10; Példabeszédek 15:3; Márk 12:29-31; János 1:1-14; Efezus 6:12; Jelenések 20:5-6
„Mindenütt ott van az ÚR szeme, és figyeli a jókat és
gonoszokat”
(Péld 15:3, ÚRK).
Czeslaw Milosz
lengyel költő egyik verse elején képzeletbeli állatokról ír: beszélő nyulakról,
beszélő mókusokról és hasonlókról. „Annyi közük van az igazi állatokhoz – írta
–, mint a világról alkotott elképzeléseinknek a világ valóságához.” Majd a
verset így fejezi be: „Gondolj erre és reszkess!”
A „reszkess”
szó talán elég erősnek tűnik, mégis helyes, hiszen alapvetően téves lehet jó
része mindannak, amit az emberek a világról gondolnak. Csaknem kétezer évig
például a legokosabbak és legműveltebbek közül sokan úgy képzelték, hogy a föld
mozdíthatatlanul áll a világegyetem középpontjában. Ma pedig a legokosabb és
legtanultabb emberek közül sokan azt hiszik, hogy az ember az élet eredetileg
egyszerű formáiból fejlődött ki.
Emberként sosem figyeljük a világot
semleges alapállásból. Mindig és kizárólag olyan szűrőkön át látjuk, amelyek
befolyásolják, hogyan magyarázzuk és értjük azt, ami körülvesz minket. Ezt a
szűrőt nevezik világképnek. Különösen fontos, hogy fiataljainkkal meg az
idősebb gyülekezeti tagokkal is megismertessük a bibliai világképet!
AZ ÚR SZEMEI |
Október 18 |
Vasárnap |
Egy
oxfordi professzor azzal a teóriával állt elő, hogy sem mi, sem a világ, sem
semmi, ami körülvesz bennünket nem valóságos, mert egy szuper komputerekkel
rendelkező földönkívüli faj digitális kreációi vagyunk.
Különös
elképzelés, ami felvet egy lényeges kérdést: Mi a valóság?
Alapvetően
két válasz lehetséges, amelyek közül azonban csak az egyik észszerű. Az első,
hogy az univerzum – és mindaz, ami benne van, beleértve minket is – csak van.
Nem teremtette, nem formálta meg semmi. Egyszerűen létezik, ez a puszta tény.
Nincs Isten, nincsenek istenek, nem létezik semmi természetfeletti. A valóság
tisztán anyagi, természetes. Ahogy valaki kétezerötszáz éve mondta (nem új
gondolat): „csak atomok és tér”. A másik nézet, hogy egy (vagy több) isteni
lény teremtette meg a világmindenséget. Ez valóban logikusabbnak,
racionálisabbnak, értelmesebb gondolatnak tűnik annál, hogy az univerzum
egyszerűen van, létezésének bármiféle magyarázata nélkül. Ennek az
álláspontnak része a természet világa, az „atomok és tér” világa, de nem
korlátozódik csupán arra. Jóval szélesebb, mélyebb és sokkal többrétű valóságra
mutat, mint az ateista-materialista nézet, amit ma oly gyakran hallani.
Mit
találunk a következő igékben a mai tanulmányban felvetett kérdésekkel kapcsolatban?
Lásd Zsolt 53:2; Péld 15:3; Ézs 45:21; Lk 1:26-35; Jn 3:16!
A
keresztény oktatásban nemcsak Isten létének, hanem annak is központi a szerepe,
hogy milyen Ő valójában: személyes Isten, aki szeret bennünket és kapcsolatot
tart velünk. A csodák Istene Ő, aki felhasználja ugyan a természeti törvényeket,
de azok nem korlátozzák tetteit, amikor úgy akarja, átlépheti azokat (mint szűz
Mária esetében, Jézus fogantatásakor). Ennek a nézetnek a tanítása különösen
szükséges a mi korunkban, mert a tudományos világ nagy része nyíltan,
szabadkozás nélkül (de helytelenül) tanítja az ateista és naturalista
világnézetet, állítva, hogy a tudomány ezt támasztja alá.
Gondoljunk bele, hogy mennyire korlátozott és szűk az ateista világkép
a Biblia világképével szemben, amely magában foglalja – amint az előbbiekben is
megállapítottuk – a természet világát, de nem korlátozódik pusztán arra!
Végeredményben miért sokkal logikusabb és értelmesebb a Biblia világképe, a
teisztikus világnézet, mint az ateista elgondolás?
LEIBNIZ KÉRDÉSE |
Október 19 |
Hétfő |
Évekkel ezelőtt a német
gondolkodó és író, Gottfried Wilhelm Leibniz feltette a valószínűleg
legalapvetőbb kérdést: „Miért van valami ahelyett, hogy semmi nem volna?”
Milyen választ adnak a
következő igék Leibnitz kérdésére? 1Móz 1:1; 2Móz 20:8-11; Jób 12:7-10; Jn
1:1-4; Jel 14:6-7
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Figyelemre méltó, hogy Isten
létezését a Biblia egyszerűen alaptételként fogadja el. 1Móz 1:1 nem az ezt
alátámasztó logikai érvek gyűjteményével indít (bár sok van belőlük), hanem
egyszerűen kijelenti a létezését (lásd még 2Móz 3:13-14). Ebből a
kiindulópontból, hogy Isten a Teremtő, bontakozik ki a Biblia lapjain minden
igazság.
A keresztény tanítás
szempontjából szintén alapvető a teremtés tana. A hatnapos teremtés hitelvén
nyugszik mindaz, amit keresztényként hiszünk. A Biblia nem az engesztelésről,
vagy a törvényről, vagy a keresztről, vagy a feltámadásról, vagy a második
adventről szóló kijelentéssel kezdődik. Nem, hanem azzal az állítással, hogy
Isten a Teremtő, hiszen minden további tanítás értelmetlen volna, ha nem Isten
lenne a Teremtő.
Éppen ezért a bibliai
világnézetnek hangsúlyoznia kell a teremtés tanának fontosságát. Ez a kiemelés
azért is igen fontos, mivel a tudomány nevében teljeskörű támadás alá került ez
a tantétel. Emberek millióinak a Bibliába vetett hitét rombolta le az evolúciós
elmélet, ami szerint az élet évmilliárdok alatt, lassan, lépésenként fejlődött
ki, pusztán véletlen folytán. Általánosságban véve nehéz elképzelni a Bibliával
és a keresztény hittel ellentétesebb tanítást, mint az evolúció. Éppen ezért az
ateista evolúciós elméletnél még rosszabb az az elgondolás, hogy az evolúció
valahogy összhangba hozható a teremtés bibliai tanával. Nem lehet a kettőt
összefésülni, legalábbis a Biblia és az egész keresztény hit megcsúfolása
nélkül nem.
Isten
arra kér, hogy az életünk egyhetedében, hetente emlékezzünk a hatnapos
teremtésre. Nincs hasonló kívánalma egyetlen más tanítással kapcsolatban sem.
Mennyire alapvető és fontos ez a tan a keresztény
világnézet szempontjából? Mit fejez ki ez
a tény is ezzel kapcsolatban?
A BIBLIA VILÁGKÉPE |
Október 20 |
Kedd |
Amint a bevezetésben is
megállapítottuk, egyikünk sem figyeli a világot semleges nézőpontból. Például
ha egy ateista felnéz a szivárványra az égen, csak egy természeti jelenséget
lát benne, nem tulajdonít más jelentőséget neki. Viszont aki a Biblia világképe
alapján tekint a szivárványra, az nemcsak a természeti jelenséget látja, a víz
és a fény együtthatását, hanem azt is, hogy ezzel Isten megerősíti az ígéretét,
miszerint nem pusztítja el újból a földet vízzel (1Móz 9:13-16). „Mennyire
leereszkedik Isten és milyen könyörületes tévedő teremtményeivel, hogy az
emberekkel kötött szövetsége jeleként a felhőkbe helyezte a szép szivárványt!…
Istennek az volt a szándéka, hogy ha a későbbi nemzedékek fiai megkérdezik, mit
jelent az égen átívelő ragyogó szivárvány, szüleik mondják el az özönvíz
történetét és azt, hogy a Magasságos Isten hajlította meg az ívét és helyezte a
felhőkbe annak biztosítékaként, hogy a víz soha többet nem fogja elárasztani a
földet” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993,
Advent Kiadó, 76-77. o.).
Nekünk,
hetednapi adventistáknak a Biblia marad a hit alapvető kijelentése. Azt a
világképet, „szűrőt” tanítja, amelyen keresztül kell néznünk és megértenünk a
világot, ami időnként félelmetes és bonyolult. A Szentírás képezi a keretet,
aminek segítségével jobban megérthetjük a bennünket körülvevő valóságot, azt,
aminek mi is a részei vagyunk és ami gyakran zavarba ejt.
Milyen
igazságot közvetítenek a következő igeszakaszok? Hogyan segítenek megérteni a
valóságot, amiben létezünk? Préd 9:7; Mk 13:7; Róm 5:8; 8:28; Ef 6:12; Jel
20:5-6
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Hetednapi adventistaként
fontos erősen ragaszkodni a Biblia tanításaihoz, amelyekben Isten
kinyilatkoztatta az embereknek az igazságot, sok mindenre magyarázatot adva,
amit máskülönben nem tudnánk vagy nem értenénk. Ezért a keresztény oktatásnak
Isten Igéjén kell alapulnia, abban kell gyökereznie, el kell vetni minden olyan
tanítást, ami azzal ellentétes.
Nevezzünk
meg olyan bibliai tanításokat, amelyek ellentétben állnak emberi
elgondolásokkal! Miért fontos hűségesen ragaszkodni Isten Igéjéhez?
IMÁDJUK
A MEGVÁLTÓT! |
Október 21 |
Szerda |
A teremtés tana valóban alapvető a hitünk
szempontjából, de nem áll egyedül, és különösen igaz ez az Újszövetségre.
Gyakran jelenik meg együtt a megváltás tanával, méghozzá egészen összefonódva
azzal. Ez pedig egyszerűen azért van így, mert a bűn és a halál világában a
teremtés önmagában nem elég. Élünk, küzdünk és szenvedünk (mint mindenki),
azután mi következik? Meghalunk, végső soron nagyjából úgy végezzük, mint az út
mellett maradt állati tetemek. Mennyire lehet ez jó?
Világnézetünk szempontjából éppen ezért
meghatározó a megváltás tana is, hiszen egész hitrendszerünk középpontjában a
megfeszített és feltámadt Jézus Krisztus áll.
Mit tudhatunk meg Jn 1:1-14
szakaszából arról, hogy kicsoda Jézus és mit tett értünk?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Figyeljük meg az első angyal üzenetét! „És
egy másik angyalt láttam az ég közepén repülni, akinél az örökkévaló evangélium
volt, és azt hirdette a föld lakosainak, minden nemzetségnek, törzsnek,
nyelvnek és népnek, és hangosan ezt mondta: Féljétek Istent, és adjatok neki
dicsőséget, mert eljött ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet,
a földet, a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14:6-7, ÚRK). Az „örökkévaló
evangélium” közvetlenül kapcsolódik a Teremtő Istenhez. Mivel a
bennünket megteremtő Isten az, aki emberi testben elhordozta bűneink
büntetését, érthető, hogy miért szólít fel az Ige az imádatára. Ugyan mi
mást válthatna ki belőlünk, ha rádöbbenünk, hogy milyen valójában Isten?
Éppen ezért szükséges, hogy minden
tanításunk előterében és középpontjában a megfeszített Krisztus álljon. A róla
szóló tanítás része a második advent is, hiszen az első eljövetel a második
nélkül nem jelentene igazi megoldást számunkra. Úgy is lehet érvelni a
Szentírásból, hogy Krisztus első és második adventje egy eseménynek – a
megváltásnak – két része.
Időzzünk
még annál a gondolatnál, hogy Isten, minden létező Teremtője (Jn 1:3) volt az,
aki meghalt a kereszten értünk! Miért az a természetes válasz erre, ha egész
lényünkkel imádjuk Őt?
ISTEN
TÖRVÉNYE |
Október 22 |
Csütörtök |
Évekkel ezelőtt Franciaországban a
halálbüntetés kérdéséről folyt a vita, hogy el kellene-e törölni. Az eltörlés
szószólói felvették a kapcsolatot a híres francia íróval és filozófussal,
Michel Foucault-val, és felkérték egy vezércikk megírására. Foucault azonban
nemcsak a halálbüntetés eltörlése mellett érvelt, hanem az egész börtönrendszer
megszüntetését és minden elítélt szabadon engedését támogatta. Miért? Azért,
mert Michel Foucault minden erkölcsi alapon álló rendszert pusztán emberi
kigondolásnak tekintett, olyan emberi szüleménynek, amit a hatalmon lévők
állítottak fel azért, hogy uralmuk alatt tarthassák a tömegeket. Ebből
kiindulva gondolta, hogy nincs valós létjogosultsága az erkölcsi törvényeknek.
Foucault álláspontja szélsőséges, de egy olyan problémának a logikus
folyománya, ami valójában nem újkeletű. Évezredekkel ezelőtt Mózesnek is dolga
akadt ezzel a kérdéssel: „Ne tegyetek úgy ott, ahogy most mi teszünk
itt: mindenki úgy, ahogy neki jónak tetszik” (5Móz 12:8, ÚRK; lásd még Bír
17:6; Péld 12:14). Viszont ha nem jó azt tenni, ami csak a mi szemünkben helyes
– hiszen nem vagyunk igazak, szentek és nem látunk eléggé objektívan ahhoz,
hogy tudjuk, erkölcsileg mi a helyes –, akkor honnan tudhatjuk, mit kell
tennünk? A válasz természetesen az, hogy a bennünket megteremtő Úr erkölcsi
szabályrendszert is adott, hogy aszerint éljünk. A mi meglátásunk talán nem
helyes, de az Úré mindig az.
Mit tudhatunk meg az
erkölcsös viselkedésről a következő igékből? 5Móz 6:5; Mk 12:29-31; Jel 14:12
Amennyiben a megváltást
a keresztény világkép központi elemeként fogadjuk el, akkor (amint az előző
héten is láttuk) Isten törvényének, a Tízparancsolatnak is központi a szerepe.
Végtére is ugyan mitől vált meg bennünket Isten, ha nem a bűntől, ami törvényszegés
(Róm 3:20)? Az evangélium valójában érthetetlen volna Isten törvénye nélkül. Ez
az egyik oka annak, hogy tudjuk: a törvény továbbra is, ránk nézve is kötelező
érvényű, még ha nem is képes megmenteni. (Éppen ezért van szükségünk az evangéliumra.)
Az adventista oktatásnak tehát hangsúlyoznia kell azt, amit Ellen White a
törvény örökérvényűségének nevezett (lásd A nagy küzdelem. Budapest, 2013,
Advent Kiadó, 59. o.), és ebben benne van a szombat is. Az oktatás segít
helyreállítani bennünk Isten képét, amennyire ez lehetséges ebben az életben.
Éppen ezért Krisztus példájának a fényében magasra kell emelni Isten törvényét,
hiszen ez az erkölcsi törvénygyűjtemény mutatja be, hogy valójában mi a helyes
Isten szemében.
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Október 23 |
Péntek |
„A nevelés igazi célja:
visszaállítani Isten képét a lélekben” (Ellen G. White: Pátriárkák és
próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 556. o.). Erre gondolva érthető,
hogy miért létfontosságú a komoly keresztény világkép az adventista oktatásban.
Hiszen amint korábban is megállapítottuk, az oktatás önmagában nem
szükségképpen jó. Lehetnek művelt, sőt magasan képzett emberek, akik a Biblia
elveivel ellentétes nézeteket és hozzáállást sajátítottak el. Ezért van az,
hogy a keresztény világnézet alapján kell állnia a hetednapi adventista
oktatási rendszernek. Ez pedig azt jelenti, hogy ebből a nézőpontból kell
tanítani az oktatás minden területén, legyen az természettudomány, történelem,
erkölcs, kultúra stb., nem pedig ezzel ellentétesen vagy ezt figyelmen kívül
hagyva. Hiszen amint korábban is leszögeztük, de érdemes megismételni: semleges
nézőpont nem létezik. Az ember az egész életet, az egész valóságot a
világnézete szűrőin át nézve vizsgálja, akár alaposan és rendszeresen
tanulmányozta azt a világnézetet, akár nem. Ezért olyan fontos, hogy a hetednapi
adventista oktatás alapja a bibliai világkép legyen.
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1)
Milyen történelmi példákat találunk arra, amikor az egész oktatási
rendszer kifejezetten ártalmas volt (vagy talán még most is az)? Soroljunk fel
néhányat! Mit tanítottak a diákoknak? Mi a tanulság ezekből az esetekből? Hogyan
védhetjük meg a saját oktatási rendszerünket az efféle káros hatásoktól?
2)
Az e heti tanulmány a keresztény világkép néhány fő pontját tekintette
át: Isten léte, a teremtés, a Biblia, a megváltási terv és Isten törvénye. A
teljeskörű keresztény világképnek még mely fontos elemeit kell megemlíteni?
3)
Rousseau, a 18. századi gondolkodó írta: „Ó lelkiismeret! Lelkiismeret!
Te isteni ösztön, a tudatlanok és korlátoltak biztos vezetője, bár intelligens
és szabad vagy, a jó és a rossz tévedhetetlen bírája, aki hasonlóvá teszed az
embert az Istenséghez.” Mi helyes és mi nem a szavaiban?
4)
Térjünk vissza Ellen White kijelentéséhez! „A nevelés igazi célja:
visszaállítani Isten képét a lélekben.” Mit jelent ez? Az adventista oktatásnak
tehát miért kell jelentős mértékben különböznie attól, ahogyan a világ nagy
része tekint az oktatásra?
TÚRMEZEI ERZSÉBET:
MÉRLEGEN
Isteni mérlegére tette
egész életem:
szolgálatom, szeretetem,
bizonyságtételem…,
és megremegtetett a félelem,
arcom fakóra vált…,
mert az én Uram engem
„megmért, és könnyűnek talált”,
„megmért, és könnyűnek talált”.
Aztán – egy vércsepp hullt a serpenyőbe,
és az egyensúly helyreállt.
Ítéletet vártam, halált,
s kegyelmet kaptam, életet!
Megváltóm, azt az értem hullott,
csodatevő, drága vércseppet
hogyan köszönjem meg Neked?