2020 / IV.
− 3. tanulmány − Október 10−16A törvény, mint tanítómester
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK:
5Mózes 6:5; 31:9-27; Márk 6:25-27; Róma 3:19-23; Zsidók 5:8; Jelenések 12:17; 14:12
„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes
lelkedből és teljes erődből”
(5Móz 6:5).
Pál óvta a
galáciabelieket a törvényeskedéstől, ezért írta: „Mert ha olyan törvény adatott
volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság” (Gal
3:21). Természetesen ha volna törvény, ami „képes megeleveníteni”, Isten
törvénye lenne az. Pál viszont arra céloz, hogy nekünk, bűnösöknek még
Isten törvénye sem adhat életet. Miért? Mert „az Írás mindenkit bűn alá
rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak,
akik hisznek” (Gal 3:22, RÚF).
Viszont ha a
törvény nem adhat életet a bűnösöknek, akkor mi más volna a célja, mint hogy
érzékeltesse: szükségünk van a kegyelemre? Vajon a feladata csak negatív lenne,
csupán az, hogy rámutasson a bűneinkre?
Nem, a törvénynek az is szerepe, hogy
megmutassa nekünk az élet útját, amit csak Jézusban találhatunk meg. Az igazi
oktatásnak is éppen erre kell összpontosítania, felhívni a figyelmet a
kegyelemmel és hittel, Krisztus iránti engedelmességgel teljes életre. Ezért is
fogjuk tanulmányozni a héten, hogy mi a szerepe Isten törvényének a keresztény
oktatásban. Eközben figyeljük meg, hogy mit taníthat meg nekünk a hitről, a
kegyelemről és Istennek a bűnbe esett emberiség iránti szeretetéről a törvény –
ami azonban nem üdvözít!
ISTEN SZERETETE ÉS FÉLELME |
Október 11 |
Vasárnap |
Mózes ötödik könyve
közli Mózes utolsó szavait,
amelyeket Izrael új generációjához intézett az ígéret földjére való belépés
előtt. Világos üzenetet és útmutatást adott nekik.
Olvassuk el 5Móz 31:9-13
szakaszát! Mit jelent félni az Urat?
_____________________________________________________________
Isten szándékosan egy
meghatározott módon közölte a törvényét Izrael népével. Többféleképpen is
biztosítani akarta, hogy törvényeit ne feledjék el, hiszen Ő türelmes tanár.
Tanít, ismétel, prófétákat küld, szolgái által közvetíti üzenetét, és ezt újból
és újból megteszi. Nem arról szól az Ószövetség írásainak nagy része, hogy
Isten az élet útjának követésére tanítja a népét?
Figyeljük meg ezekben a
versekben, Mózes hogyan emeli ki a következő generáció előtt a törvény
megismerésének fontosságát! Kétlépéses folyamatként írja le. Először a
gyermekek meghallják a törvényt, majd megtanulják, hogy félni
kell az Urat (lásd 5Móz 31:13).
Előbb meghallják, majd
megtanulják, hogy féljék az Urat. A törvény megtanulása arra utal, hogy pusztán
a megismeréséből nem fakad természetesen az Úr félelme. El kell sajátítani Isten
félelmének a folyamatát. Mózes azt fejezi ki, hogy a megismerés és az
istenfélelem is folyamatos, nem közvetlen ok-okozati összefüggés.
Továbbá mit jelent „félni az
Istent”, ugyanis Mózes arra is szólít, hogy „Szeressed azért az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből” (5Móz 6:5)?
Talán ahhoz hasonlíthatjuk, amikor egy gyerek egyszerre szereti és féli
az apját, aki azzal is bemutatja szeretetét és törődését, hogy azt
mondja, amit gondol, és komolyan is gondolja, amit mond. Akinek ilyen az
édesapja, ha rosszat tesz, el is szenvedi helytelen tette következményét. Igen,
lehetséges, sőt kell is egyszerre szeretnünk és félnünk Istent! A kettő
nem ellentétes egymással. Minél többet megtudunk Istenről, annál jobban
szeretjük a jósága miatt, ugyanakkor minél inkább megismerjük, annál
jobban félhetjük is Őt, látva, hogy mennyire szent és igaz, mi pedig milyen
bűnösök vagyunk, híjával van bennünk az igazság. Csak kegyelmének – meg
nem érdemelt jóságának – köszönhető, hogy nem vesztünk el.
Mit
jelent tehát egyszerre szeretni és félni Istent?
BIZONYSÁG ELLENED |
Október 12 |
Hétfő |
Mózes tudta, hogy hamarosan
meg fog halni, és világosan látta, milyen helyzet marad utána. Tisztában volt
vele, hogy a halála után az izraeliták bevonulnak az ígéret földjére, Kánaánba.
Azt is tudta, hogy a várva-várt úticéljuk elérését követően is fognak lázadni.
Olvassuk el 5Móz 31:14-27
szakaszát! Hogyan készítette fel Mózes a népet a halála előtt? Mi minden
foglalkoztatta a leginkább, és hogyan fejezte ki az aggodalmait?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Mózes hangvétele itt olyan,
mint amikor egy tanár előkészíti az utat az utódjának. Tudja, hogy a diákjai
nem viselkedtek jól, amikor velük volt a tanteremben, tehát nincsenek illúziói.
Nem képzeli, hogy a távollétében nem lesznek majd engedetlenek. Meghagyta a
lévitáknak, akik a szövetség ládáját hordozták: helyezzék a törvénykönyvet a
szövetség ládája mellé, hogy „bizonyságul” legyen ellenük. Mózes nem
egyszerűen tantervet ad át annak, aki majd a helyére lép, hanem „bizonyságot”.
Úgy beszél a törvény könyvéről, mintha az az emberi szívet megfeddeni képes
élőlény volna.
Gondolkozzunk még azon,
hogy a törvény „bizonyság ellened”! Hogyan értjük ezt a gondolatot az
újszövetségi korban? Lásd Róm 3:19-23! Vagyis hogyan mutat rá a törvény, hogy
szükségünk van a kegyelemre?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
5Mózes 31. fejezetében Isten
meghagyta Mózesnek, hogy írja le az éneket, amit megtanított neki. Erre kellett
aztán megtanítania az izraelitákat, hogy amint a 19. versben olvassuk,
bizonyság legyen Izrael fiai ellen. Ismét látjuk, hogy Isten személyre szabta
az utasításait. Az éneket könnyebb továbbadni, jobban terjed. Amikor az ének
ilyen bizonyság, hatására az emberek hajlamosak magukba nézni és felismerni,
amit róluk mond.
Hogyan
tekinthető a törvény „bizonyságnak ellenünk”, még ha az Istentől kapott minden
erőnkkel igyekszünk is betartani? Mire tanít ez a bizonyság azzal kapcsolatban,
hogy szükségünk van az evangéliumra?
„HOGY JÓ SZERENCSÉS LEHESS MINDENBEN” |
Október 13 |
Kedd |
Az egész Bibliában nem
hallunk arról, hogy más következménye lenne Isten törvénye megismerésének és
betartásának, mint ez.
Olvassuk el Józs 1:7-8
verseit! Mit mondott az Úr Józsuénak? Hogyan vonatkoznak ezek az elvek ma ránk?
_____________________________________________________________
Mielőtt a nép bevonult
Kánaánba, az Úr Józsué lelkére kötötte: „Csak légy bátor és igen erős, hogy
vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én
szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés
lehess mindenben, amiben jársz” (Józs 1:7)!
Mai világunkban talán éppen
ellenkezőleg mérik a sikert, nem úgy gondolnak rá, mint ami az engedelmesség
velejárója volna. Ma sokan azt hiszik, hogy a siker védjegye az innováció, a
kreativitás és az önállóság. Rendkívüli talentum és kockázatvállalás kell
ahhoz, hogy valaki eredményes legyen egy bizonyos ágazatban. Isten szemében
azonban egészen más a siker forrása.
Olvassuk el Róm 1:5, 16:26,
Jak 2:10-12, Jel 12:17 és 14:12 verseit! Mit mondanak ma ezek az igék az Isten
törvénye iránti engedelmességről? A törvény betartása nem üdvözít, akkor miért
fontos mégis az engedelmesség?
_____________________________________________________________
Ótestamentum, Újtestamentum,
Ószövetség, Újszövetség – valójában mindegy. A Bibliát követő keresztényként Isten
arra szólít bennünket, hogy engedelmeskedjünk törvényének. A törvényszegés,
amit bűnnek is nevezünk, csak fájdalomhoz, szenvedéshez és örök halálhoz
vezethet. Ugyan ki az, aki nem tanulta még meg és nem látta, hová vezet a bűn,
milyen következményekkel jár Isten törvényének áthágása?! Amíg az ókori Izrael
engedett Isten törvényének, jól mentek dolgaik (még ha nekik is szükségük volt a
kegyelemre), és ez velünk sincs ma másként. Éppen ezért Isten törvényét a
keresztény oktatás központi részének kell tekintenünk abban, hogy mit jelent
hit által élni és Isten kegyelmében bízni.
Hogyan
tapasztaltad már te magad a bűn következményeit? Mit tanultál meg ebből, amit
kész vagy másoknak is elmondani, hogy ők ne essenek bele ugyanabba a hibába?
A TÖRVÉNYTISZTELŐK FÁRADSÁGAI ÉS KÜZDELMEI |
Október 14 |
Szerda |
Hatalmas áldásokkal jár Isten
törvényének betartása, amint bizonyítják azok az emberek, akiknek Ő jólétet
adott. Józsué hűségesen követte az Úr előírásait, helyesen vezette Izrael
népét. Isten újból és újból elmondta Izraelnek, hogy amennyiben a törvény
szerint élnek, jól megy a soruk.
2Krón 31:20-21 versei
fényében mi volt a fő oka Ezékiás sikereinek?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Az oktatási rendszer minden
ágában hangsúlyozni kell az engedelmesség fontosságát. A diákjaink viszont nem
buták. Előbb-utóbb felfigyelnek a kegyetlen valóságra, hogy vannak, akik
hűségesek, szeretetteljesek és engedelmesek, mégis mi történik? Őket is sújtják
tragédiák. Hogyan magyarázzuk ezt?
Ezt egyszerűen nem tudjuk
megmagyarázni. A bűn, a gonoszság világában élünk, tombol a nagy küzdelem,
amitől egyikünk sem mentesül.
Milyen
tanítás rejlik a következő szövegekben ezzel a nehéz kérdéssel kapcsolatban?
Jób 1–2; Mk 6:25-27; 2Kor 11:23-29
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Vitathatatlan, hogy nem ment
mindig jól a sora a jó, hűséges és törvénytisztelő embereknek – legalábbis a
világ mércéje szerint nem. Itt is találunk egy részleges választ erre a nehéz
kérdésre, amit kétségtelen, hogy felvetnek majd, miközben a törvény fontosságát
tanítjuk. Pontosan mit értünk „jólét” alatt? Mit mondott a zsoltáros? „Inkább
akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonoszok
sátorában” (Zsolt 84:11)!
Egyértelmű, hogy világi
mércével mérve nem mindig sikeresek azok, legalábbis egyelőre, akik hűségesek
Istenhez és betartják törvényét. Ártunk a diákjainknak, ha mást tanítunk nekik.
Miért
szenvednek a hűségesek ebben az életben? Hogyan segít ezt megérteni Zsid
11:13-16 szakasza?
JÉZUS, A PÉLDAKÉPÜNK |
Október 15 |
Csütörtök |
Csakis Jézus Krisztus, Isten
Fia volt az egyetlen ember, aki az Atya iránti tökéletes engedelmességben élt,
maradéktalanul betartotta törvényét. Azért tette ezt, hogy ne csak a
helyettesünk, hanem a példaképünk is legyen.
Hogyan emlékeztetnek
Krisztus egész életen át tartó engedelmességére Lk 2:51-52, Jn 8:28-29, Fil 2:8
és Zsid 5:8 versei?
Talán
János fogalmazta ezt meg a legjobban: „Aki azt mondja, hogy őbenne marad,
annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt” (1Jn 2:6, RÚF). Krisztus
életére és földi szolgálatára figyelve könnyű észrevenni, hogy engedelmessége
tetszett az Atyának. A próféciát beteljesítve valóban egész életében magasra
tartotta Isten törvényét.
Isten
meghagyta Mózesnek: írja le a törvényt, hogy bizonyságul legyen Izrael számára.
Krisztus pedig ennek a bizonyságnak az élő megtestesítője volt az apostolok,
tanítványok, bűnösök és szentek előtt. Most tehát nemcsak egy törvénygyűjtemény
áll előttünk, amit követnünk kell, hanem a hús-vér ember, Jézus példája is.
Tanárként
ugyan kit állíthatnánk méltóbb például a diákjaink elé, mint Jézust, azt,
ahogyan az Atyának engedelmeskedett?
„Az
az állítólagos hit a Krisztusban, amely felmenti az embereket az Isten iránti
engedelmesség kötelezettsége alól, nem hit, hanem merész képzelgés. »Mert
kegyelemből tartattatok meg, hit által« (Ef 2:8). De »a hit is, ha cselekedetei
nincsenek, megholt ő magában« (Jak 2:17). Jézus, még mielőtt a földre jött,
így szólott magáról: »Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én
Istenem, a te törvényed keblem közepette van« (Zsolt 40:9). S közvetlenül mielőtt
újból felszállott a mennybe, a következőket mondotta: »Én megtartottam
az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében« (Jn 15:10).
Továbbá azt mondja a Szentírás: »És arról tudjuk meg, hogy megismertük
őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk… Aki azt mondja, hogy őbenne
marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt« (1Jn 2:3-6)” (Ellen G. White: Jézushoz
vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely, 46. o.).
Mit tehetsz azért, hogy az életed minden területén hűségesebben kövesd
Krisztus példáját és így jobb tanára lehess másoknak? Miért igaz a régi, talán
közhelyesnek tűnő mondás, hogy a tetteink hangosabbak a szavainknál?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Október 16 |
Péntek |
„A szeretet az igazi nevelés
alapja. Ez a teremtés és megváltás alapja is. Ez világosan kitűnik abból a
törvényből, amit Isten az élet vezérelveként nekünk adott. Az első és nagy
parancsolat ez: »Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes
lelkedből és minden erődből és teljes elmédből…« (Lk 10:27). A végtelen
Mindenhatót teljes szívünkből, teljes elménkből és minden erőnkből szeretni:
minden erőnk, képességünk teljes kifejlesztését jelenti. Azt jelenti, hogy
egész lényünkben: testünkben, lelkünkben és elménkben helyre kell állítanunk
Isten képmását.
A
második parancsolat hasonló az elsőhöz: »Szeresd felebarátodat, mint magadat«
(Mt 22:39). A szeretet törvénye arra kötelez bennünket, hogy testünket,
lelkünket és elménket szenteljük Istennek és embertársainknak. Miközben
szolgálatunk áldás mások számára, a legnagyobb áldás a magunk számára. Az
önzetlenség minden igazi nevelés alapja. Az önzetlen szolgálattal tudjuk
képességeinket a legtökéletesebben kifejleszteni. Alkalmassá válunk a mennyre,
mivel a mennyet szívünkbe fogadjuk” (Ellen G. White: Előtted az élet.
Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 11-12. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1)
Mint az
ókori Izraelnek, nekünk is szeretnünk és félnünk is kell Istent (Mt 22:37; Jel
14:7). Beszélgessünk még arról a csoportban, hogyan lehetséges ez egyszerre!
Miért nem ellentétes egymással a két parancsolat?
2)
Mi a
különbség a mérceállítás és a törvények hozatala között? A tapasztalatod
szerint az adventizmusban az a lényegesebb, hogy a hívők közösségében magasra
tűzzük a mércét, vagy a közösséget egységesítő szabályok hozatala az? Mit
találunk a Szentírásban arról, hogy magasra tűzzük a mércét önmagunk, a családunk
és a gyülekezet előtt?
3)
Hogyan
tarthatunk kellő egyensúlyt abban, hogy egyrészt bemutassuk az Isten törvénye
iránti engedelmesség fontosságát, ugyanakkor azt is, hogy az
engedelmességünkkel nem szerezhetünk megváltást?
4)
Olvassuk
végig a 119. zsoltárt! Figyeljük meg, hány utalást találunk benne az
engedelmességre, a szabadságra, a törvényekre, rendelkezésekre és
parancsolatokra! Mit akart kifejezni a zsoltáros ezekkel a kérdésekkel
kapcsolatban?
BALOG MIKLÓS:
VISSZASUGÁRZIK-E?
Nézd csak a föld háláját: hogyha törődsz
vele, egyre
hűbb dajkájává lesz annak, amit
belevetsz, és
termi sokszorosát szaporán, önkéntes
örömmel.
S nézd a növényt, hogy meghálálja, amit
belefektetsz,
gazdagon adja gyümölcseit újra meg újra,
vidáman.
Jószágod se marad soha gondviselésed
adósa,
adja a legjobbat, legtöbbet, mind, amit
adhat.
Hát a te hálád, ember, mennyi azért, amit
Isten
ad neked áldásként oly roppant
bőkezűséggel?
Minden ajándék Tőle özönlik, azonban a
legtöbb
szent Fia élete. Ó, mily döbbenetes
beruházás!
Ekkora értéket nem adott soha semmibe
senki!
És csak azért, hogy az ember Isten képére
lehessen
újra, amint volt: bűntelen és örök életű
gyermek.
Eszmélj, földi meg égi ajándékok sora
láttán!
Visszasugárzik-e hódolatodban a hála az
égre?
Termi-e mindezekért az életed a hála
gyümölcsét?
Könnyelmű feledékenységeid ellen a Lélek
rámutat Isten jóságára, azért, hogy
örökre
hálaadásban légy a teremtés szép
koronája!