SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 119:105; Prédikátor 3:1; Jeremiás 23:29; 2Timóteus 3:14-17; 4:2; Zsidók 1:1-3; 1János 1:7-9

„Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (Ézs 55:11).

Amikor bizonyságot teszünk, Jézusról beszélünk. Csakhogy mit tudhatnánk róla a Biblia nélkül? Sőt, mennyit tudhatnánk a nagy küzdelemről, Isten szeretetéről, Urunk születéséről, életéről, szolgálatáról, haláláról, feltámadásáról és visszatéréséről, ha nem lenne a Szentírás?

A természet ugyan bemutatja Isten fenségét és hatalmát, de a megváltási tervet nem. Jézus a Szentlélek személye által az „igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, már eljött a világba” (Jn 1:9, ÚRK). Viszont a Biblia nélkül, ami teljesen megmagyarázza az isteni igazságot, az is korlátozott, amit a Szentlélek kijelenthet a szívünknek. Isten írott Igéje a legvilágosabb és legteljesebb kinyilatkoztatás Jézusról, az Élő Igéről.

A vallási vezetők tanulmányozták a Szentírást, mégis sokan nem találták meg legfőbb üzenetét. „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot” (Jn 5:39, RÚF). Helyesen értelmezve a Biblia minden tanítása Jézus jellemének a szépségét tükrözi. Amikor Isten Igéjét hirdetjük, nem az az elsődleges célunk, hogy bizonyítsuk a saját igazunkat és a másik tévedését, hanem hogy az általunk elmondott igazság minden oldala Jézust mutassa be.

Olvassuk el Zsolt 119:105, Jer 23:29, Mt 4:4 és Lk 8:11 verseit! Melyik öt szimbólum vonatkozik ezekben Isten Igéjére? Vajon miért éppen ezeket választották ki a Szentírásra mutatva?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az idézett szakaszokban előforduló szimbólumok Isten Igéjének elsődleges feladatát érzékeltetik. Amikor bemutatjuk az Írást valakinek, az olyan, mint az életet beragyogó világosság. Jézus, „a világ világossága” áttör az Isten létével és jellemével kapcsolatos félreértések sötétségén. A téves nézetek sötétségében lévő elméket a Szentlélek megvilágosítja az Ige által.

Jeremiás szerint a Szentírás olyan, mint a tűz és a pöröly. Megemészti az életünkben a bűn szennyét és összetöri szívünk keménységét. Amikor segítünk az embereknek, hogy meglássák a Bibliában Jézus dicsőségét, kemény szívük összetörik, Isten szeretetének a tüze pedig felperzseli az önzés, a kapzsiság, a kívánságok és az énközpontúság szemetét.

Isten Igéjét még a maghoz is hasonlítja a Biblia. A mag legfőbb jellemzője, hogy élet fakad belőle. Idő kell hozzá, hogy kisarjadjon a növény, és nem minden mag ered meg egyszerre, a növények nem mind ugyanabban az ütemben fejlődnek. Viszont megfelelő körülmények között a magban lévő élet áttör a talajon, új élet támad. Amikor emberek szívébe és gondolataiba plántáljuk Isten Igéjét, nem mindig látunk azonnali eredményeket, de a mag csendben növekszik, és az Isten által megadott időben, ha engednek a Szentlélek késztetéseinek, beérik az aratás Isten országa számára.

Jézus a tápláló kenyérhez is hasonlítja Igéjét. Igen finom a frissen sült kenyér. Isten Igéje csillapítja a lélek éhségét, és táplálékul szolgál az ember belső vágyai számára. Amikor az Írás ígéreteiről beszélünk valakinek és segítünk, hogy felfedezze benne Jézust, annak az embernek az életét egészen átformálja Jézus jósága, lenyűgözi szeretete, csodálatra készteti kegyelme és megelégedéssel tölti be jelenléte.

Gondoljunk csak arra, hogy mennyi mindent tudhatunk meg Jézusról kizárólag a Bibliából! Ezek szerint mennyire kell fontosnak tartanunk a tanításait?

Vessük össze Zsolt 33:6, 9, Zsid 1:1-3 és 4:12 verseit! Mit tudhatunk meg ezekből a versekből Isten Igéjének hatalmáról?

Isten Igéje az élő Ige. Hatalma van elvégezni azt, amit kijelent. Az emberi szó azt mondhatja el, ami létezik, ha azonban Isten megszólal, létrejön az, ami addig nem volt, mindazt szavának erejével teremti meg. Isten Igéje teremtő Szó. A szájából kijövő, hallható Igének van hatalma bármit létrehozni, amit csak kijelent.

Mózes első könyve 1. fejezetének teremtési történetében a „mondta Isten” kifejezés ismételten előfordul (1Móz 1:3, 6, 11, 14, 20, 24, 26, 29). Isten kijelentett szavaiban olyan erő volt, hogy előtűnt a szárazföld, növények hajtottak ki, virágok nyíltak, gyümölcsfák pompáztak és állatok jelentek meg.

Mózes első könyvének 1. fejezete egy különös héber szót használ Isten teremtői tevékenységére, ez a bara. Ebben a formájában azt fejezi ki, hogy Isten létrehoz valamit a semmiből. Ez az ige csak akkor fordul elő, amikor Isten az alany, vagyis egyedül Ő képes bara (teremteni), és ezt kijelentett szavának hatalma által viszi végbe.

Isten nemcsak megteremtette a világot szavának ereje által, hanem azzal tartja is fenn. Szavának erejével bír az írott Ige is. A teremtéskor aktív Szentlélek a Szentírás ihletésében is tevékeny volt, de akkor is ott van, amikor a Bibliát olvassuk vagy másoknak bemutatjuk. Életadó, életeket megváltoztató, teremtő erő van Isten Igéjében. „A teremtő energia, amely létrehozta a világokat, Isten szavában van. Ez az Ige erőt ad, életet teremt. Minden parancsa ígéret, amelyet ha az akarat magáévá tesz és a lélek elfogad, akkor a Végtelen életét viszi magával. Átformálja természetünket és lelkünket Isten képmására újjáteremti” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 124. o.).

Amint mi magunk megragadjuk Isten Igéjének ígéreteit, az életünk megváltozik, és ha másoknak segítünk megérteni ezeket a nagyszerű ígéreteket, a Szentlélek az ő életüket is átformálja.

Képzeljük el: Isten szólt és meglett! Hogyan foghatjuk fel, mi mindent jelent ez? Mit tudhatunk meg ebből Isten hatalmas erejéről? Miért kell vigasztalást jelentenie számunkra annak, ha tudjuk, hogy Isten ilyen teremtő erővel bír?

Több előnye is van annak, ha tanulmányozzuk Isten Igéjét. Péter apostoltól megtudjuk, hogy a Szentírás ígéretei által „isteni természet részeseivé” (2Pt 1:4) leszünk. Jakab ír a beoltott igéről, „amely megtarthatja a ti lelkeiteket” (Jak 1:21). Pál hozzáteszi: „kegyelme igéje… gyarapíthat, és örökséget adhat nektek minden megszentelt között” (ApCsel 20:32, ÚRK). Isten célja a Bibliával a megváltás. Megváltozunk, amint Jézust figyeljük a Szentírás egészében. Ha rá tekintünk Igéjében, hozzá hasonulunk (2Kor 3:18). „Mind szellemi, mind lelki életünk törvénye, hogy szemlélés által átalakulunk. Gondolatvilágunk fokozatosan alkalmazkodik ahhoz a témához, amellyel foglalkozunk” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 476. o.).

Még milyen áldásokkal jár Isten Igéjének tanulmányozása Jn 17:14-17 és 2Tim 3:14-17 szerint?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Fiatal munkatársát, Timóteust a Szentírás iránti hűségre buzdította Pál apostol, és azt is leírta, hogy milyen áldásai vannak az ihletett Ige tanulmányozásának. Szavai szerint a Biblia „hasznos a tanításra” (2Tim 3:16). Bemutatja az igazságot és leleplezi a tévedést, felvázolja Istennek az emberiségre vonatkozó tervét. Megfeddi a bűneinket, helyreigazítja téves gondolatainkat és nevel az igazságban. A Szentírás bemutatja Krisztus igaz voltát, a saját bűnösségünk hiábavalóságától elvezet az igazság szépségéhez. Bámulatba ejt, amikor a saját önzésünkkel szemben meglátjuk benne Jézus önzetlen szeretetét. Amint a Szentírásban megfigyeljük könyörületének és gondoskodásának a mélységét, az életünk átalakul. Hogyha pedig Igéjét másoknak is bemutatjuk, ők is alapvetően megváltoznak. Jézust figyelve az Igében egyre jobban hasonulunk hozzá. A bizonyságtétel nem az, hogy arról beszélünk, amit mi gondolunk vagy hiszünk, hanem az, ha bemutatjuk az Írásban közölt örök érvényű igazságokat. Isten Igéje fantasztikus áldást jelent az életünkben, aminek nyomán hitelesen beszélhetünk másoknak is arról, hogyan válhat ez áldássá számukra is.

Gondoljunk olyan nehezebb időszakokra, amikor különös erőt merítettünk Isten Igéjéből! Mit tanultunk azokból a tapasztalatokból?

Valaki háromezernél is több ígéretet számolt össze Isten Igéjében, amelyek mindegyike a szerető Isten szívéből fakad, aki „kéréseink és gondolataink mértékén felül is képes mindent bőségesen megtenni az ő bennünk munkálkodó ereje szerint” (Ef 3:20, ÚRK). Ezekkel elkötelezi magát mindannyiunk mellett. Hit által igényelve az ígéreteket és ha másoknak is megtanítjuk, hogy ezekre hivatkozzanak, a menny áldásai áradnak az életünkre. Pál apostol is ezt emeli ki: „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk” (Róm 8:32)? Péter apostol is erre az ígéretre világít rá: „az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való” (2Pt 1:3). Kereszthalála és Sátán meg a pokol fejedelmei és erői felett aratott győzelme által Krisztus mindent megadott nekünk ahhoz, ami az istenfélő, lelki élethez kell. Azt is ígéri, hogy kirendeli az alapvető fizikai szükségleteinket is.

Vessük össze Fil 4:13, 19 és 1Jn 1:7-9 verseit! Ezek az ígéretek ugyan különbözőek, de milyen tanítás rejlik bennük Isten jelleméről? Hogyan hatottak az életünkre?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az itt olvasott ígéretek mást-mást mondanak, viszont nagyon is hasonló képet festenek Istenről. Bemutatják, hogy Ő szeretettel megbocsát, végtelen a hatalma és törődik az alapvető szükségleteinkkel. Arról biztosítanak, hogy Isten komolyan figyel ránk.

Olvassuk el Mt 13:58, Zsid 3:19 és 4:1-3 verseit! Mit tudhatunk meg ezekből az igékből a hit szerepéről?

_____________________________________________________________

A Biblia Isten csodálatos ígéreteinek sokaságát tartalmazza. Ha hittel megragadjuk ezeket, ha mindet elhisszük, mivel Krisztus megígérte, elnyerjük az áldásokat. Gátolja Isten ígéreteinek teljesedését az életünkben, ha nem hisszük, hogy Ő képes megtenni, amit Igéjében megígért. Imádkozzunk azért, hogy ezen a héten Isten elvezessen bennünket valakihez, akinek szüksége van a Szentírás ígéreteinek a reménységére!

A jó hírt tovább kell adni. Idézzünk fel olyan eseteket, amikor valamilyen jó hír nagy örömet okozott! Talán amikor az eljegyzésünk vagy az esküvőnk volt, vagy megszületett a gyerekünk, jó munkát kaptunk vagy új kocsit, új házat vettünk. Lelkesített az öröm, alig vártuk, hogy elmondhassuk valakinek. Nagyszerű dolog megosztani az örömünket másokkal! A világ legjobb híre pedig Jézus története. Amikor az Igében a Krisztusban való megváltás új gondolatait fedezzük fel, a szívünk túlcsordul az örömtől, vágyunk rá, hogy beszélhessünk róla. Amikor a vallási elöljárók el akarták hallgattatni az apostolokat, Péter kijelentette: „nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk” (ApCsel 4:20).

„Amikor Jézushoz jön valaki, az a vágy ébred a szívében, hogy másokkal is tudassa, milyen becses barátot talált Jézusban; ilyen megmentő és megszentelő igazság nem maradhat elrejtve a szívben. Ha Krisztus igazságát öltöttük fel és az Ő Lelkének öröme tölt be bennünket, lehetetlen, hogy azt elhallgassuk” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely, 58. o.).

Pál így ír: „Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. Azért ami rajtam áll, kész vagyok néktek is, akik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni. Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek” (Róm 1:14-16).

Pál apostol fáradhatatlanul hirdette a megtérése történetét, a szíve túlcsordult az örömtől Jézusban. Tudta, a jó hírt tovább kell adni, nem hallgathatta el.

Isten Igéjének hirdetésével kapcsolatban milyen alapelvet fogalmaz meg Préd 3:1, Ézs 50:4 és 2Tim 4:2 verse?

Amikor Krisztusnak, az Ő szolgálatára szenteljük az életünket, a lehetőségek ajtajait tárja ki előttünk, hogy olyan üzenetünk legyen, ami éppen „helyénvaló”, pontosan jókor hallják meg azok, akiknek a szívét Ő nyitottá tette. Bizonyságtevésünkben mindig szem előtt kell tartanunk három bibliai elvet: mit mondunk, hogyan mondjuk és mikor mondjuk.

Gondoljunk azokra az emberekre, akikkel kapcsolatban állunk! Hogyan lehetnénk jobb bizonyságok a számukra?

Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely, „Isten ismerete” c. fejezet, 63-68. o.; Evangelizálás. Budapest, 2007, Advent Irodalmi Műhely, Felfedezések Alapítvány, „A bibliamunka” c. fejezet, 315-318. o.

Isten mindenütt hat az emberek szívére körülöttünk. Amennyiben van kellő lelki ítélőképességünk, hogy észrevegyük, hol munkálkodik az Úr, rendszeresen megtaláljuk az alkalmakat Igéjének bemutatására. Isten előkészíti az emberi szív talaját, és így lehetőségünk lesz elvetni az evangélium magvait. Mielőtt Jézus találkozott volna velük, a Szentlélek már előkészítette Nikodémus, a samáriai asszony, a vérfolyásos asszony, a jobb lator, a római százados és még sok más ember szívét, hogy befogadják az Igét. Az életkörülményeik és a Szentlélek késztetései készítették fel őket arra, hogy elfogadják Krisztus üzenetét.

Talán a természetünkből fakadóan tartunk attól, hogy megkérdezzük másoktól: imádkozhatunk-e velük, elmondhatunk-e nekik egy bibliai ígéretet vagy átadhatunk-e egy iratot. Ha úgy érezzük, hogy szólnunk kell a hitünkről valakinek, az többnyire a Szentlélek késztetésére történik, aki már a másik ember szívében is munkálkodik az üzenet elfogadásáért.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Ha valaki arról beszélne neked, hogy rettenetes bűntudat gyötri és Isten bűnbocsánatára vágyik, milyen tanácsot adnál neki? Milyen bibliaszöveget idéznél? Milyen tapasztalatod volt már a bűntudattal és Isten megbocsátó hatalmával?

2)    Isten időnként azért hoz össze bennünket emberekkel, mert szeretné, hogy ők is megismerjék az igazságot. Hogyan figyelhetünk érzékenyen Isten vezetésére?

1)    Beszélgessünk még Isten és az Ige hatalmáról, amit megismerhetünk a teremtési történetből és a teremtett világból! A világmindenség hatalmas voltát el sem tudjuk képzelni, hiszen végtelen. A Teremtő Isten pedig, aki mindezt megalkotta, még hatalmasabb! Hogyan találhatunk vigaszt a tudatban, hogy Istenünk ereje ilyen nagy? És Ő nemcsak hatalmas, hanem szeret is bennünket! Miért találunk reménységet ezekben a gondolatokban? Hogyan segít mindez abban, hogy jobb tanúi lehessünk Istennek a világban?

BALÁSSY LÁSZLÓ:

SZERETNI KÜLDÖTT

Szeretni küldött, Aki megteremtett,

hogy világoskodj a világ előtt,

s méltón a hivatáshoz, melyre rendelt,

lelked tükörként sugározza Őt!

Szeress, ahogy a szív szeretni képes!

A színlelő szeretet mit sem ér.

Meddő marad, aki haszonra éhes,

kufárként talmi kincseket ígér.

Léted örökzöld fája nem fakulhat,

ha fészkén a szeretet ver tanyát;

telt lombjai a tág magasba nyúlnak,

s felisszák az örök Fény sugarát…

Nem fogyatkozik, aki mindig ad:

magát kifosztva egyre gazdagabb!