bibliaversek gyüjteménye a tanulmányhoz

2020 / III.    5. tanulmányhoz   Július 25−31

 

   VASÁRNAP 

Jn. 15,26-27.

12.  Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.

13.  De ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva én velem vagytok.

Jn. 16,8.

12.  És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:

 

   HÉTFŐ 

Csel. 2,41-42.

12.  A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.

13.  És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

Csel. 4,4;  31.

12.  Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer.

 

12.  És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.

Csel. 5,14;  42.

12.  Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.

 

12.  És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.

Csel . 6,7.

12.  És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.

Csel. 16,5.

12.  A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként.

 

   KEDD 

Csel. 7,55.

12.  Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,

Csel. 8,29

12.  Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!

Csel. 11,15.

12.  Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, miképen mi reánk is kezdetben.

Csel. 15,28-29.

12.  Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,

13.  Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!

Csel. 16,6-10.

12.  Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektől, hogy az ígét Ázsiában hirdessék,

13.  Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek.

14.  Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.

15.  És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!

16.  Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot.

 

   SZERDA 

Csel. 4,4;  31.  Lásd a hétfői részben

 

Csel. 8,4.

12.  Amazok annakokáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az ígét.

Csel. 13,48-49.

12.  A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.

13.  Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.

Csel. 17,2.

12.  Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból,

Csel. 18,24-25.

12.  Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.

13.  Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét tudja vala.

Zsid. 4,12.

12.  Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.

1Pét. 1,21.

12.  A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.

 

   CSÜTÖRTÖK 

Csel. 16,11-15;   23-24.

12.  Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba;

13.  Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.

14.  És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal.

15.  És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.

16.  Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket.

 

12.  És miután sok ütést mértek rájok, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan őrizze őket.

13.  Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá.

Csel. 17,33-34.

12.  És ilyen módon Pál kiméne azok közül.

13.  Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök.

Csel. 18,8.

12.  Krispus pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.