SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 11:4; 3Mózes 16; Dániel 2:38; 8; Zsidók 9:23-28

„És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága” (Dán 8:14).

A Dániel 8. fejezetében feljegyzett látomást Kr. e. 548/547-ben kapta a próféta, ami fontos pontokon tisztázza a 7. fejezetben említett ítélet kérdését. A könyv 2. és 7. fejezetének látomásától eltér a 8. fejezet, mert Babilont kihagyva Médó-Perzsiával kezdődik, ugyanis ekkor Babilon már hanyatlóban volt, nem sokkal később a perzsák foglalták el a helyét a következő nagyhatalomként. A 8. fejezet látomása párhuzamban áll a 7. fejezetével. A nyelvezet és a jelképek azért változnak a könyv 8. fejezetében, mert itt a mennyei szentély megtisztításának a mennyei engesztelés napjával való kapcsolata kerül górcső alá. Ennek a fejezetnek a meghatározó értéke, hogy a mennyei szentély különböző vetületeire összpontosít. Míg Dániel próféta könyve 7. fejezete bemutatja a mennyei ítélőszéket és azt, hogy az ember Fia veszi át az országot, a 8. fejezet a mennyei szentély megtisztítását jeleníti meg. Tehát amint azt a két fejezet közötti párhuzam is mutatja, a mennyei szentélynek a könyv 8. fejezetében bemutatott megtisztítása kapcsolódik a 7. fejezet ítéletéhez.

Olvassuk el Dániel próféta könyve 8. fejezetét! Miről szól ez a látomás? Hol látható a párhuzam a 2. és a 7. fejezet között?

‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒

‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒

‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒

Ahogy Dániel 2. és 7. fejezetében, úgy itt is a világ birodalmainak felemelkedését és bukását jeleníti meg a látomás, csak eltérő szimbolizmussal. Ez a jelképvilág közvetlenül kötődik Isten szentélyéhez. A kos és a kecskebak képe a szentélyszolgálat engesztelési ünnepével való kapcsolata miatt jelenik meg, mivel az ókori Izrael számára ez volt az ítélet ideje. Kosokat és kecskebakokat áldoztak a szentélyszolgálat során, de a két állatot csak az engesztelés napján említették együtt. Tehát Isten szándékosan választotta éppen ezeket, hogy az engesztelési ünnepre utaljon, arra, amire a látomás főként összpontosít.

Dániel látta, amint egy kos háromfelé öklel: nyugatra, északra és délre (Dán 8:4). Ez a háromirányú mozgás mutatja ennek a hatalomnak a terjeszkedését: „Egy állat sem állhatott meg vele szemben, és nem lehetett megmenekülni tőle. Azt tette, amit akart, és felfuvalkodott” (Dán 8:4, RÚF). Az angyal magyarázata szerint a kétszarvú kos Médó-Perzsiát jelképezi (Dán 8:20), és az a legvalószínűbb, hogy a három irány e világhatalom három fő hódítására mutat.

Ezután egy nagy szarvú kecskebak jelent meg, ami a Görög Birodalmat szimbolizálja Nagy Sándor vezetése alatt (Dán 8:21). A kecskebak „nem is illeté a földet” (Dán 8:5), ami gyors terjeszkedését jelzi. A kép Nagy Sándor hódításainak a sebességét érzékelteti, amit Dániel próféta könyve 7. fejezete a szárnyas párduccal ábrázol. A prófécia viszont előrevetíti, hogy amikor a kecskebak „elérte hatalmának csúcsát, letört a nagy szarv, és helyette négy hatalmas szarv nőtt a négy égtáj felé” (Dán 8:8, RÚF). Ez Babilonban történt meg, Kr. e. 323 júniusában, amikor Nagy Sándor harminckét éves korában meghalt. Utána a birodalmát felosztották a négy tábornoka között.

Dán 2:38 és 8:20-21 versei a látomások négy birodalmából hármat megneveznek, ami bámulatos! Hogyan támasztja alá ez is a próféciamagyarázatunk pontosságát?

Olvassuk el Dán 8:8-12 szakaszát figyelmesen! Merrefelé mozdul a kis szarv, és miért olyan fontos ezt megérteni?

‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒

A Biblia bemutatja, hogy a négy szarv „az égnek négy szele” (Károli), „a négy égtáj” (RÚF) felé növekedett, majd az egyikből kinőtt egy kis szarv. Itt az a kérdés, hogy ez a szarv/hatalom vajon a Nagy Sándor négy tábornokát jelképező négy szarv egyikéből nőtt-e ki, vagy a négy égtáj egyikéből. A nyelvtani szerkezet a szöveg eredeti nyelvében arra utal, hogy ez a szarv a négy égtáj egyikéből támad. Mivel a Görög Birodalom és annak négy utóda után emelkedik fel, az általános értelmezés szerint a szarv Róma, először a pogány, utána a pápai korszakában. „A kis szarv jelképezi Rómának mindkét szakaszát, a pogány, majd a pápai Rómát. Dániel először a pogány, császári korszakát látta, amint a zsidó nép és a korai keresztények ellen hadakozott, majd látta annak pápai szakaszát is, egészen a mi napjainkig, sőt a jövőbe menően is” (The Seventh-day Adventist Bible Commentary, 4. köt., 841. o.).

A bibliai szakasz szerint a kis szarv először vízszintes irányú mozgásba kezdett és „igen nagyra nőtt délen, keleten és az ékes földön” (Dán 8:9, RÚF). Ez a három irány annak a három nagy területnek felel meg, ami a pogány Róma uralma alá került.

Amint a kis szarv lesz a látomás főszereplője, a függőleges irányú terjeszkedést részletezi a szöveg. Ilyen értelemben ez a szarv nagyjából megfelel Dániel próféta könyve 7. fejezetében a kis szarvnak, ahogyan azt a következő összehasonlítás is mutatja: 1) Mindkét szarv eleinte kicsi (Dán 7:8; 8:9). 2) Idővel mindkettő nagy lesz (Dán 7:20; 8:9). 3) Mindkettő üldöző hatalom (Dán 7:21, 25; 8:10, 24). 4) Mindkettő kérkedik és Istent káromolja (Dán 7:8, 20, 25; 8:10-11, 25). 5) Egyaránt támadják Isten népét (Dán 7:25; 8:24). 6) A prófétai időszámítás meghatározza mindkettő tevékenységének bizonyos részét (Dán 7:25; 8:13-14). 7) Egyaránt megmaradnak a vég idejéig (Dán 7:25-26; 8:17, 19). 8) Mindkettő pusztulása természetfeletti módon következik be (Dán 7:11, 26; 8:25). Végezetül pedig, mivel a kis szarv Dániel próféta könyve 7. fejezetében a pápaságot jelképezi, ugyanazt a hatalmat kell jelképeznie a 8. fejezetben a kis szarv felfelé irányuló terjeszkedésének is. Tehát amint a könyv 2. és 7. fejezeteiben, úgy itt is Róma az utolsó nagyhatalom – pogány, majd pápai korszakában.

Olvassuk el Dán 8:10-12 részét! Milyen tevékenység közben látjuk a kis szarvat?

Dán 8:10 versében a kis szarv lelki szinten igyekszik ugyanazt tenni, mint amire Bábel építői törekedtek (1Móz 11:4). A „sereg” és a „csillag” szó Isten ószövetségi népét jelölheti. Izraelt nevezi az Ige az Úr seregének (2Móz 12:41). Dániel úgy is ábrázolja Isten hűséges népét, hogy csillagként ragyognak (Dán 12:3). Itt tehát nyilván nem az égitestek elleni támadásról van szó, hanem Isten népének az üldözéséről, azokéról, akiknek állampolgársága a „mennyekben van” (Fil 3:20). Pogány császárok keresztények ezreit gyilkolták meg, most azonban a kis szarv függőleges irányú tettei állnak a fókuszban. Így e prófécia végső teljesülése szükségképpen a pápai Rómához és a korszakokon át tartó üldöző tevékenységéhez kapcsolódik.

Dán 8:11 verse szól még a Fejedelemről, akit Dániel máshol Messiás-fejedelemnek nevez (Dán 9:25), „Mihály a ti fejedelmetek” (Dán 10:21) és „Mihály, a nagy fejedelem” (Dán 12:1). Senki másra, csakis Jézus Krisztusra utalhat ez a kifejezés. Jézus Krisztus a korábban említett sereg Fejedelme és a menynyei Főpap. Vagyis a pápaság és az általa képviselt vallási rendszer elhomályosítja Jézus papi szerepét, igyekszik azt átvenni. Dán 8:11 versében a „mindennapi áldozat” a földi szentélyben történtekre emlékeztet, jelezve a szentély rítusainak különféle és folyamatos részeit – köztük az áldozatokat és a közbenjárást. A bűnösök e szolgálatok révén nyernek bűnbocsánatot. A szentély a bűnök elrendezésének a helyszíne. A földi rendszer jelképezi Krisztus közbenjárói szolgálatát a mennyei szentélyben. Tehát a próféta azt jövendöli meg, hogy a pápaság Krisztus közbenjárását a papokéra cseréli fel. A kis szarv az istentisztelet hamisításával Krisztus közbenjárói szolgálatának a helyére kíván lépni, és jelképes értelemben a földre veti Krisztus szentélyét.

„…a földre tiporta az igazságot, és amit tett, sikerült neki” (Dán 8:12, ÚRK). Jézus kijelentette magáról, hogy Ő az Igazság (Jn 14:6), mint ahogyan Isten Igéjét is igazságnak nevezi (Jn 17:17). A pápaság viszont tiltotta, hogy a Bibliát lefordítsák az emberek nyelvére, az Ige magyarázását az egyház hatalma alá vonta, a hagyományt pedig – elméletileg – a Szentírással egy szintre helyezte, de a gyakorlatban a hit nagy vezérelveként a Biblia fölé emelte.

E tanulmány szerint valójában mennyire értékes és fontos ismerni a bibliai igazságot, szemben az emberi hagyományokkal?

Olvassuk el Dán 8:14 versét! Mi történik itt?

‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒

‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒

A szarv pusztító támadása után elhangzik a kijelentés a szentély megtisztításáról. Hogy megérthessük az üzenetet, észben kell tartanunk, hogy Dán 8:14 versében a szentély megtisztítása összefügg Dán 7:9-14 szakaszában az ítélettel! Mivel arra az ítéletre a mennyben kerül sor, a szentélynek is a mennyben kell lennie. Tehát Dániel próféta könyve 7. fejezete az ítélethozatal szempontjából ábrázolja, hogyan avatkozik bele Isten az emberi ügyekbe, illetve viszonyul azokhoz, a 8. fejezet pedig ugyanezt az eseményt a szentély oldaláról jeleníti meg.

A földi szentélyt a mennyei minta alapján készítették, és a megváltási terv átfogó bemutatására szolgált. A bűnösök mindennap elvitték áldozatukat a szentélybe, ahol bűnbocsánatot nyertek és bizonyos értelemben a bűneiket arra hárították át. Emiatt a szentély beszennyeződött. Így időszakonként szükség volt a megtisztítás folyamatára, hogy a felhalmozódott vétkektől megtisztítsák a szentélyt. Ez az alkalom volt az engesztelés napja, amire évenként egyszer került sor (lásd 3Mózes 16. fejezete).

Miért kell a mennyei szentélyt megtisztítani? Ez úgy is magyarázható, hogy aki elfogadta Jézust, annak a bűnei „átkerültek” a mennyei szentélyre, pontosan úgy, ahogyan a bűnbánó izraeliták bűne átkerült a földi szentélyre. A földi engesztelés napján számos állatot levágtak, ami Jézus jövőbeli halálát jelképezte, csak így állhattak meg a bűnösök az engesztelés napján.

A nagy engesztelési napon a földi szentély megtisztult, és mennyivel inkább megtisztul a mennyei szentély, hiszen egyedül Krisztus vére segít át az ítéleten! Dán 8:14 versében a szentély megtisztítása a földi szolgálat mennyei mása, aminek ez az alapvető üzenete: bűnösként szükségük van a Messiás vérére, hogy a bűneinkre bocsánatot nyerjünk és megállhassunk az ítéletben.

Olvassuk el Zsid 9:23-28 szakaszát! Hogyan mutatnak rá ezek a versek az üdvösségünkre, amit Jézusban, az értünk hozott áldozata által nyerhetünk?

Olvassuk el Dán 8:13 versét! Milyen kérdés hangzik itt el, és hogyan segít megérteni a következő versben olvasható választ?

‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒‒

Mit tudunk a kétezer-háromszáz este és reggel időzítéséről? Először is meg kell jegyezni, hogy miután Isten megmutatta Dánielnek a kost és a kecskebakot, amit a kis szarv tevékenykedése és az általa okozott rombolás követett, Dán 8:13 verse szerint a látomásban elhangzik egy kérdés. Ez főként arra irányul, hogy mi történik majd a prófétai időszak végén és meddig tart az egész látomás. Ráadásul az időszakot nem korlátozhatjuk csupán a kis szarv tevékenységének idejére, mert a „látomás” kifejezés mindent felölel a kostól kezdve a kis szarv ténykedéséig. Ennek tehát mindenképpen hoszszú történelmi időszaknak kell lennie.

A „Meddig tart a látomás?” kérdésre (kos [Médó-Perzsia], kecskebak [Görögoszág] és a kis szarv, illetve annak tevékenysége [a pogány és pápai Róma]) a másik mennyei küldött azt felelte: „Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága” (Dán 8:14). Amint már említettük, ez az időszak azért olyan hosszú, mert a Méd-Perzsa Birodalom korszakával kezdődik, folytatódik a Görög Birodalom, illetőleg a pogány és a pápai Róma korán keresztül, évezredeken át. A történeti értelmezés szerint (lásd az 1. tanulmányt) ezt a prófétai időszakot az év-nap elv alapján kell számítani, vagyis a kétezer-háromszáz este és reggel egy kétezerháromszáz éves időintervallumnak felel meg. Különben kétezer-háromszáz nap alig lenne több hat évnél, ami elképzelhetetlenül kevés idő a látomás összes eseményére. Ennélfogva az év-nap elvet kell alkalmazni.

Dániel próféta könyve 8. fejezete nem adja meg azt az információt, amivel kiszámítható lenne az időszak eleje, ami természetesen rámutatna annak a végére is. A könyv 9. fejezete viszont tartalmazza ezt a döntő információt (lásd a következő heti tanulmányt).

A kétezer-háromszáz éves prófécia a Biblia leghosszabb prófétai időszaka. Gondoljunk bele, kétezer-háromszáz év! Rengeteg idő, főleg ahhoz képest, hogy meddig élünk most! Hogyan segít ez abban, hogy türelmesek legyünk Istennel és az utolsó események idejével kapcsolatos váradalmaink tekintetében?

Az alábbi táblázat összefoglalja, amit Dániel próféta könyve 2., 7. és 8. fejezeteiben az egymást követő országokról találtunk. Mit mond mindez a szentély megtisztításáról?

Látható a fejezetek közötti párhuzam. Nemcsak a birodalmak bemutatása hasonló, hanem a 7. fejezetben az ítélet jelenete, ami a pápai Róma ezerkétszázhatvan éve (Kr. u. 538-1798) után kezdődik el, szintén közvetlen párhuzamot mutat a szentély megtisztításával, ami a 8. fejezetben is Róma után következik. Röviden tehát, Dániel próféta könyve 7. fejezetének menynyei ítélete – a világ végéhez vezető ítélet – ugyanaz, mint a 8. fejezetben a szentély megtisztítása. Ugyanannak a dolognak a két különböző ábrázolását látjuk, és mindkettő a kis szarv ezerkétszázhatvan évig tartó üldöző tevékenysége után történik.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

Dániel próféta könyve 8. fejezetének leírása szerint a történelem erőszakkal és gonoszsággal teli. A két állat két világbirodalmat jelképez, amelyek küzdenek egymással (Dán 8:5-7). A kis szarv hatalma, ami utánuk emelkedik fel, erőszakos, üldöző hatalom (Dán 8:23-25). A Szentírás nem igyekszik kisebbíteni a világban tapasztalt szenvedés valóságát. Hogyan erősítse ez a bizalmunkat Isten és a jósága iránt, még ha nagyon is valóságos a gonoszság, amit a környezetünkben tapasztalunk?

KERESZTURY DEZSŐ:

ESTI IMÁDSÁG

Ó, milyen vak homályba futnak,

kik nélküled indulnak útnak!

A kezemet nézem: leszárad;

szívem sívó homokkal árad.

Valamikor kézen vezettél;

szökni akartam, nem engedtél.

Csend volt szívemben és a csendben

szavad szólt csak, mindennél szebben.

Én Istenem! Hívj vissza engem!

Magam maradtam, eltévedtem.

Légy bátorságom, bizodalmam!

Ó, légy úrrá megint Te rajtam!