SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 96:5; Prédikátor 8:11; Dániel 5; Róma 1:16-32; Kolossé 1:15-17; Jelenések 14:8; 17:4-6

„És Ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek” (Dán 2:21)!

Dániel próféta könyve 5. fejezetében Isten Igéje látványos képet fest az emberi önhittségről, ami megdöbbentő és drámai végkifejlethez vezetett. Bár azt mondhatjuk, hogy Nabukodonozornak sok időbe telt, amíg megtanulta a leckét, neki legalább sikerült. Belsazárról, az unokájáról azonban ez nem mondható el. A templomi edényeket megszentségtelenítette a palotában, egy féktelen lakoma alkalmával. Ez a cselekedete nem egyszerűen kihívás volt Istennel szemben, hanem nyílt támadás is a személye ellen. Így Belsazár betöltötte a gonoszsága poharát. Hasonlóan viselkedett, mint a kis szarv (Dániel 8. fejezete), ami Isten szentélyének alapjait támadta. Amikor Isten elvette Belsazártól az uralmat, előrevetítette, hogy mit tesz majd a végső napokban népe ellenségeivel. A Dániel próféta könyve 5. fejezetében elbeszélt események Kr. e. 539-ben történtek meg, azon az éjszakán, amikor Babilont legyőzte a méd-perzsa hadsereg. Itt következett be az arany és az ezüst közötti váltás, amit Dániel próféta könyve 2. fejezete megjövendölt. Ismét egyértelműen kitűnik, hogy Isten irányítja a világ ügyeit.

Olvassuk el Dán 5:1-4 szakaszát Dán 1:1-2 verseivel együtt! Mi volt anynyira rossz Belsazár tettében? Hogyan mutatta ki ezzel a valódi jellemét? Vessük össze a tetteit Jel 17:4-6 részével! Milyen párhuzamokat találunk?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A király megparancsolta, hogy a jeruzsálemi templom szent edényeit kelyhekként használják és azokból igyanak. Még Nabukodonozor vitette el az edényeket a jeruzsálemi templomból az ő istene házába, ami azt jelzi, hogy legalább tiszteletben tartotta szent szerepüket. Belsazár viszont a szent serlegeket közönséges módon, ivászatra használta.

Miközben Belsazár vendégei a szent edényekből ittak, „dicsőítették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket” (Dán 5:4, RÚF). Érdemes felfigyelni arra, hogy a szöveg hat anyagot említ. A babiloniak a hatvanas számrendszert használták a mai tízes számrendszer helyett. Így az istenek hat csoportja a babiloni istenségek teljességét, ezzel pedig a vallási rendszerük teljességét jelképezi. Érdekes módon viszont az alapanyagok rendje azoknak az anyagoknak a sorrendjét követi, amelyek Nabukodonozor álombeli szobrát alkották, leszámítva azt, hogy az agyag helyett itt fa szerepel. A kő utoljára jelenik meg, mint az álomban is. Bár itt a bálványszobrok egyik alapanyagát jelöli, de eszünkbe juttatja Isten ítéletét is a világ birodalmai fölött (lásd Dán 2:44-45), amelyeknek Babilon a szimbóluma.

A lakoma a végidei Babilon találó megjelenítése, amint A jelenések könyvében is látjuk. A végidei Babilonban az asszony Belsazárhoz hasonlóan arany poharat tart a kezében és megfertőztető italt kínál a népeknek. Más szóval, a modern Babilon hamis tantételekkel és eltorzított vallási rendszerrel csábítja gonoszságra a világot (Jel 17:4-6), mit sem törődve a hamarosan rászakadó ítélettel. Egyszer azonban eljön az ítélet ideje!

Hogyan profanizálja a mai társadalom és kultúra Isten Igéjének igazságát? Mit tegyünk, nehogy mi is részesei legyünk ennek a gyalázatnak, még apróbb dolgok tekintetében sem? Beszéljünk a válaszunkról szombaton a csoportban!

Olvassuk el Dán 5:5-8 részét! Mi történt, és miért reagált így a király? Mennyiben tekinthető ez a beszámoló párhuzamosnak Dániel próféta könyve 2. fejezetével? Miért fontos ez? (Lásd még Zsolt 96:5; Kol 1:15-17!)

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Mint Nabukodonozor a korábbi válságok idején (Dán 2:2, 4:7), úgy Belsazár is csillagjósokat, káldeusokat és jövendőmondókat hívott, hogy megfejtsék a rejtélyes írást. Azért, hogy a legjobb tudásukat hozzák, hatalmas jutalmat kínált nekik: 1) bíbor ruhát, amit az ókorban az előkelőségek hordtak (Eszt 8:15), 2) aranyláncot, ami a magas társadalmi rang szimbóluma volt (1Móz 41:42) és 3) a birodalom harmadik vezetőjének a tisztét. Ez az utolsó jutalom hűen tükrözi a korabeli Babilon történelmi viszonyait. Mivel Belsazár társuralkodóként a második helyen állt apja, Nabú-naid mögött, a harmadik vezetői tisztséget kínálta fel. A kecsegtető jutalmak ellenére a varázslók ekkor sem tudtak magyarázattal előállni.

Minden bűnét tetézve a király még a bölcsességet is rossz helyen kereste. A babiloni szakértők nem fejthették meg az üzenetet. Noha a saját nyelvükön, arámul jelent meg az írás, ahogy azt holnap látni fogjuk, mégsem értették a szavak jelentését. Ez arra emlékeztethet, amit az Úr mondott Ézsaiáson keresztül: „bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik” (Ézs 29:14). Pál apostol pedig hozzáfűzi a vers idézése után: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket” (1Kor 1:20-21, RÚF).

Vannak olyan igazságok, amelyek túlságosan fontosak ahhoz, hogy az embereknek maguktól kelljen azokat megfejteni, ezért Isten kijelenti nekünk azokat.

Gondoljunk csak a kilátásba helyezett jutalmakra, majd arra, hogy mindaz a később történtek után mennyire értéktelenné lett! Vagyis valójában mennyire múlandók a földi dolgok? Miért kell mindig az örökkévalóság szempontjait észben tartani minden tettünk között?

Olvassuk el Dán 5:9-12 szakaszát! Mit mondott a királyné Dánielről, amit Belsazárnak már tudnia kellett volna? Mit árul az el róla, hogy mintha még Dániel létezéséről sem tudott volna?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A teremben minden felbolydult a falon megjelenő rejtélyes üzenet miatt, ekkor belépett a királyné és tanácsolta a zavarba esett királyt. Dánielre emlékeztette, akinek álomfejtő és rejtélymegoldó képessége már Nabukodonozor idején megmutatkozott. Ha Belsazár olyan okos lett volna, mint az elődje, tudja, hogy hova forduljon a titokzatos írás megfejtése miatt. Ám a teljesen tanácstalan királynak szüksége volt a királyné közbelépésére, akinek a szavai mintha dorgálták volna Belsazárt, amiért átsiklott a tekintete az országban az egyetlen ember fölött, aki megfejthette a rejtélyes szöveget. Dániel életrajzát is közölte: a prófétában megvan a Szent Isten Lelke, a világosság, az értelem és az isteni bölcsesség, kimagasló a lelkülete, a tudása. Képes megérteni és megfejteni az álmokat, megoldja a rejtélyeket és megmagyarázza a talányokat. Nabukodonozor idejében a varázslók, a csillagjósok, a káldeusok és a jövendőmondók vezetője volt (Dán 5:11-12).

Ekkor ismét eltűnődünk azon, hogy Belsazár vajon miért nem gondolt Dánielre. A szöveg nem ad egyértelmű választ erre a kérdésre, de feltételezzük, hogy miután Dániel legalább a harmadik évéig szolgálta a királyt (Dán 8:1, 27), ekkor már nem állt aktív szolgálatban. Ennek az egyik oka talán a kora volt – körülbelül nyolcvan éves lehetett, a király pedig az idősebb vezetők helyett a fiatalabb nemzedéket választotta. Esetleg a király azért hagyhatta Dánielt figyelmen kívül, mert nem akarta elkötelezni magát a próféta Istene mellett. Akármilyen ok vagy okok együttese állt is a háttérben, megdöbbentő, hogy ilyen hamar elfeledték Dánielt, aki hatalmas teljesítményeket mutathatott fel!

Olvassuk el Róm 1:16-32 részét! Hogyan jelenik meg ez az elv nem csupán ebben a történetben, hanem a mai világban is?

Olvassuk el Dán 5:13-28 szakaszát! Mit mondott Dániel a királynak a közelgő végzetéről?

A körülmények nyomására a király végül meghallgatta Dánielt, de mintha csak vonakodva tette volna. Ez talán inkább azt mutatja, hogyan viszonyult Istenhez, mint Dánielhez.

Ahogy Dániel fogadta a király ajándékának lelhetőségét, abból sokat megtudhatunk a próféta fontossági sorrendjéről és jelleméről. Valószínűleg felismerte a jutalom értéktelenségét is, hiszen ő pontosan értette a rejtélyes szavak jelentését.

Dániel három dolog miatt marasztalta el a királyt.

Először is, Belsazár teljesen figyelmen kívül hagyta Nabukodonozor tapasztalatát, különben megtért volna és megalázta volna magát, amint az elődje tette. Másodszor, Belsazár a templomi edényeket borivásra és a bálványai dicsőítésére használta. Dániel itt az előzőhöz hasonló sorrendben említette meg a hatféle anyagot, amiből bálványokat készítettek. Harmadszor, a király nem magasztalta Istent, „akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te utad” (Dán 5:23).

A király hiányosságainak megnevezése után Dániel folytatta a magyarázatot. Ekkor tudjuk meg, hogy Isten „falfirkája” három arám szóból állt (az elsőt megismételték), amelyek alapvető jelentését ismernie kellett a királynak és a bölcseinek is: MENE: „számba vette”; TEKEL: „megmérettél”; UFARSZIN: „elosztatott”. Mivel a méd-perzsa sereg Babilon kapuja előtt állt, a király és a bölcsei gyaníthatták az írás baljós jelentését, de a varázslók nem mertek semmi olyat mondani az uralkodónak, ami kellemetlen lehetett. Egyedül Dániel volt képes értelmes mondatba foglalni a valódi üzenetet, hogy annak teljes tartalmát közölje Belsazárrral: „Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjával találtattál. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és perzsáknak” (Dán 5:26-28). Nem éppen nyugtató, felvidító szavak!

A király feletti ítélet gyorsan bekövetkezett. Hogyan tanulhatunk meg bízni Istenben olyan ügyekkel kapcsolatban is, amelyekben még most nem látjuk az igazságszolgáltatást és az ítéletet? (Lásd még Préd 3:17; 8:11; Mt 12:36; Róm 14:12!)

Olvassuk el Dán 5:29-31 részét Jel 14:8, 16:19 és 18:2 verseivel együtt! Mit tanulhatunk meg Belsazár Babilonjának az elestéről, ami a végidei Babilon bukására mutat előre?

A hibái ellenére Belsazár legalább állta a szavát. Rossz hírt hallott ugyan, de elfogadta a Dánieltől kapott magyarázatot, és megadatta a beígért ajándékokat. Úgy tűnik, a király hallgatólagosan elismerte Dániel Istenét, mivel elfogadta az üzenet igazságát. Érdekes módon a próféta ekkor már nem tiltakozott a korábban visszautasított ajándékok ellen, talán azért, mert már nem befolyásolhatták a magyarázatát. A jutalom szinte értelmét is vesztette, hiszen a birodalom hamarosan elbukott, tehát a próféta udvariasságból fogadhatta el, tudva, hogy csupán néhány óráig lesz az ország harmadik legfőbb embere.

Babilon elbukott, pontosan úgy, ahogyan Dániel kijelentette. Minden gyorsan történt. A város harc nélkül esett el, miközben a király és az udvaroncai iszogattak. Hérodotosz történész szerint a perzsák árkot ástak, hogy eltereljék az Eufrátesz folyó vizét, és a folyómedren át jutottak be a városba. Ekkorra már Nabú-naid király, Belsazár apja elhagyta a várost, majd később megadta magát az új uralkodóknak. Így ért véget a legnagyobb birodalom, amit az emberiség valaha látott. Nincs többé Babilon, az arany fej.

„Belsazár számos lehetőséget kapott arra, hogy megismerje Isten akaratát és aszerint cselekedjen. Látta, amint a nagyapját, Nabukodonozort száműzték az emberek közösségéből. Tanúja volt annak, hogy a büszke uralkodónak elvette az értelmet, amivel dicsekedett, az, akitől kapta. Látta, hogy a királyt kiűzték az országából és a mezei vadak között élt. Belsazár élvezethajhászása és öndicsőítése viszont elhomályosította azokat a tanulságokat, amelyeket soha nem lett volna szabad elfelejtenie. Ő is hasonló bűnöket követett el, mint amelyek miatt Nabukodonozor súlyos ítélet alá esett. Elvesztegette az alkalmakat, amelyeket Isten nagylelkűen neki adott, nem ragadta meg a lehetőségeit, hogy megismerje az igazságot” (Ellen G. White cikke, Bible Echo, 1898. április 25.).

Milyen lehetőségeink adódnak arra, hogy „megismerjük az igazságot”? Mit jelent ez? Mikor mondhatjuk el, hogy teljes egészében megismertük az igazságot?

Az ókori világban gyakran tartottak nagy lakomákat. A királyok szerettek fényűző és pompás ünnepségeket szervezni, hogy nagyságukat és határozottságukat mutassák. Bár nem ismerjük ennek az ünnepnek az összes részletét, azt tudjuk, hogy akkor került rá sor, amikor a méd-perzsa sereg Babilon támadására készült. Emberileg szólva semmi ok nem volt az aggodalomra. Babilonnak megerősített falai voltak, több évre biztosították az ételkészletet és víznek is bővében voltak, mivel átfolyt a városon az Eufrátesz folyó. Így Belsazár király nem aggódott amiatt, hogy ünnepel, míg az ellenség körbevette a várost. Hatalmas ünnepséget hirdetett, ami hamar orgiává fajult. Látványos példája ez az emberi önhittségnek, főként az Úr hatalmával szemben! Dániel által Isten kijelentette a királynak, hogy noha komoly lehetőségeket kapott az igazság megismerésére, „az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtte minden utad, nem dicsőítetted” (Dán 5:23).

„A nemzetek történelme nekünk is szól. Minden népnek és minden egyes embernek megvan a helye Isten csodálatos tervében. Az egyének és nemzetek megméretése ma folyik. A mérleg annak kezében van, aki soha nem téved. Mindenki maga határoz sorsáról, Isten pedig mindent kezében tartva valósítja meg saját szándékát” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 332. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)   Beszéljük meg az osztályban a vasárnapi kérdésre adott választ, vagyis hogyan szentségteleníti meg a társadalom és a kultúra Isten igazságát! Miként történik ez? Hogyan reagáljunk egyházként és egyénekként minderre?

2)   Mit tanít ez a történet arról, hogy az üdvösség nem annyira azon múlik, amit tudunk, hanem azon, mit kezdünk azzal, amit tudunk? (Lásd még Dán 5:22!)

3)   Olvassuk el Dán 5:23 versét! Milyen fontos lelki elveket találunk ebben az igében? Például hogyan óv ez a szöveg attól, hogy megtagadjuk Istent? Mit tanít Istenről, nem csupán mint Teremtőről, hanem mint Fenntartóról is?

4)   Belsazár megijedt, pedig nem is értette a szavak jelentését (Dán 5:6). Ezek szerint milyen érzés rossz lelkiismerettel élni?

ALBERT SCHWEITZER:

KERESS MAGADNAK MELLÉKFOGLALKOZÁST!

Nyisd ki a szemed és keresd,

hol van szüksége valakinek

egy kis időre,

egy kis részvétre,

egy kis beszélgetésre,

egy kis gondoskodásra.

Az illető talán magányos,

elkeseredett,

beteg

vagy ügyetlen,

s te jelenthetsz számára valamit.

Talán öreg, talán gyermek…

Ki sorolhatná fel

az értékes forgótőke,

az ember

befektetésének minden lehetőségét?!

Úton-útfélen hiány van benne!

Hát keresd,

nincs-e valahol alkalom

emberséged befektetésére!

Ne riasszon vissza,

ha várnod vagy kísérletezned kell!

Csalódásokra is vértezd fel magadat,

de ne mondj le a mellékfoglalkozásról,

amikor ember lehetsz az emberek számára!

Bizonyosan vár rád ilyen mellékfoglalkozás,

ha igazán akarod.