bibliaversek gyüjteménye a tanulmányhoz

2019 / II.    12. tanulmányhoz   Június 5-21.

 

   VASÁRNAP 

2Krón. 32,25;  31.

25.  De nem cselekedék Ezékiás az ő hozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodék, azért Istennek haragja lőn rajta, Júdán és Jeruzsálemen.

 

31.  De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel megbarátkozék, a kik ő hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lőn; elhagyá őt az Isten, hogy megkisértené őt és meglátná, mi volna az ő szívében.

Ésa. 38-39. fejezetek  Lásd a Bibliádban

 

Eféz. 2,4-6.

4.     De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett,

5.     Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)

6.     És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:

 

   HÉTFŐ 

Jn. 1,40-42.

40.  Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.

41.  A kettő közül, a kik Jánostól ezt hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.

42.  Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);

5Móz. 6,6-7.

6.     És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.

7.     És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.

Rúth 1,8-22..

8.     És monda Naómi az ő két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az ő anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem!

9.     Adja az Úr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az ő férje házában. És megcsókolá őket; és ők nagy felszóval sírának.

10.  És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!

11.  Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének?

12.  Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:

13.  Ugyan megvárhatnátok-é őket, a míg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserüségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze.

14.  Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az ő napát; Ruth azonban ragaszkodék hozzá.

15.  Ő pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után.

16.  Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.

17.  A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.

18.  Mikor pedig látá, hogy erősködik vele menni, nem szóla néki többet.

19.  És menének mind a ketten, míglen Bethlehembe érkezének. És lőn, hogy mikor Bethlehembe érkezének, megmozdult az egész város miattok, és mondák: Nemde nem Naómi ez?

20.  És ő monda nékik: Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok inkább Márának, mert nagy keserűséggel illetett engem a Mindenható.

21.  Többed magammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engemet az Úr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet?

22.  Így tért vissza Naómi, és vele a Moábita Ruth, az ő menye, a ki hazatért Moáb mezejéről. Megérkezének pedig Bethlehembe az árpaaratás kezdetén.

 

   KEDD 

1Kor. 7,12-15.

12.  Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.

13.  És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.

14.  Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.

15.  Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.

1Pét. 3,1-2.

1.     Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek;

2.     Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket.

Eféz. 5,21.

21.  Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében.

 

   SZERDA 

1Kor. 4,16.

16.  Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim.

Eféz. 5,1.

1.     Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek:

1Thess. 1,6.

6.     És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az ígét sokféle szorongattatás között, Szent Lélek örömével;

Zsid. 6,12.

12.  Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.

Zsid. 13,7.

7.     Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.

3Jn. 11.

11.  Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentől van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.

Jer. 17,9.

9.     Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?

Jn. 2,25.

25.  És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.

Róm. 3,23.

23.  Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.

 

   CSÜTÖRTÖK 

Ésa. 58,6-7;  10-12.

6.     Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?

7.     Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

 

10.  Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.

11.  És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.

12.  És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.

Róm. 12,13.

13.  A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.

1Pét. 4,9.

9.     Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.

1Móz. 18,1-8.

1.     Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl a sátor ajtajában, a hő napon.

2.     És felemelé a szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.

3.     És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.

4.     Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.

5.     Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, amint szólál.

6.     És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.

7.     A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.

8.     És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített, és eléjök tevé: és ő mellettök állt a fa alatt, azok pedig evének

1Móz. 24,15-20;  31-33.

15.  És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet, ímé jő Rebeka, Betuélnek leánya, a ki Milkának, az Ábrahám testvérének Nákor feleségének volt a fia, és pedig vedrével a vállán.

16.  A leányzó pedig felette szép ábrázatú volt; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.

17.  Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből.

18.  Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada néki.

19.  És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.

20.  És sietett és kiüríté vedrét a vályúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek.

 

31.  És monda: Jőjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.

32.  Beméne azért a férfiú a házhoz, ő pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az ő lábai megmosására és az emberek lábainak, kik ő vele voltak.

33.  És ennivalót tevének eleibe, de ő monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el.

Lk. 19,1-9.

1.     És bemenvén, általméne Jerikhón.

2.     És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.

3.     És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.

4.     És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.

5.     És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

6.     És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.

7.     És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.

8.     Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

9.     Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.

Mt. 25,34-40.

34.  Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

35.  Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

36.  Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

37.  Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

38.  És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

39.  Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

40.  És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.