bibliaversek gyüjteménye a tanulmányhoz

2019 / II.    6. tanulmányhoz   Május 4−10.

 

   VASÁRNAP 

1Móz. 2,7.

7.     És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké.

Zsolt. 63,2.

2.     Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Zsolt. 84,3.

3.     Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.

1Kor. 6,19-20.

19.  Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?

20.  Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.

1Thess. 5,23.

23.  Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

Én.Én. 1,2;  13.

2.     Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

 

13.  Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.

Én.Én. 2,6.

6.     Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.

Én.Én. 5,10-16.

10.  Az én szerelmesem fejér és piros, tízezer közül is kitetszik.

11.  Az ő feje, mint a választott drága megtisztított arany; fodor haja fekete, mint a hollónak.

12.  Az ő szemei mint a vízfolyás mellett való galambok, melyek tejben fürödnek, szép teljesen helyheztettek.

13.  Az ő orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához, a melyek illatos plántákat nevelnek; az ő ajkai liliomok,
melyekről csepegő mirha foly.

14.  Az ő kezei aranyhengerek; melyek befoglaltattak topázba; az ő teste elefántcsontból való mű, zafirokkal megrakva.

15.  Az ő szárai márványoszlopok; melyek tiszta arany talpakra fundáltattak; az ő tekinteti, mint a Libánus; tetszetes mint a czédrusfa.

16.  Az ő ínye édességek, és ő mindenestől fogva kívánatos! Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, oh Jeruzsálemnek leányai!

Én.Én. 7,1-9.

1.     Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk,
mesteri kezeknek míve.

2.     A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint a gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve.

3.     A te két emlőd, mint két őzike, a vadkecskének kettős fiai.

4.     A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé.

5.     A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által!

6.     Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt!

7.     Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.

8.     Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.

9.     És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait.

 

   HÉTFŐ 

Én.Én. 1,2;  13. Lásd a vasárnapi részben

 

Én.Én. 2,10-13;  16.

10.  Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

11.  Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.

12.  Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

13.  A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!

Én.Én. 3,11.

11.  Jöjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai, Salamon királyt a koronában, mellyel megkoronázta őt az anyja, az ő eljegyzésének napjára, és az ő szíve vígasságának napjára!

 

16.  Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.

Én.Én. 4,1-7.

1.     Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.

2.     A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok nyájához, melyek a fördőből feljőnek,
melyek mind kettősöket ellenek, és nincsen azok között meddő.

3.     Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed a te fátyolod alatt.

4.     Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, a mely építtetett fegyveres háznak, a melyben ezer paizs függesztetett fel,
mind az erős vitézek paizsai.

5.     A te két emlőd olyan, mint két vadkecske, egy zergének kettős fia, a melyek a liliomok közt legelnek.

6.     Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére,
és a tömjénnek halmára.

7.     Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!

Én.Én. 5,16.

16.  Az ő ínye édességek, és ő mindenestől fogva kívánatos! Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, oh Jeruzsálemnek leányai!

Én.Én. 6,6.

6.     És az én galambom, az én tökéletesem, az ő anyjának egyetlenegye, az ő szülőjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják őt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.

Én.Én. 7,1-9. Lásd a vasárnapi részben

 

Én.Én. 8,6-7.

6.     Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.

7.     Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el: ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt.

Róm. 5,5.

5.     A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.

 

   KEDD 

1Móz. 2,24-25.

24.  Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

25.  Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik.

Én.Én. 4,7–16.  5,1.

7.     Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!

8.     Én velem a Libánusról, én jegyesem, én velem a Libánusról eljőjj; nézz az Amanának hegyéről, a Sénirnek és Hermonnak tetejéről, az oroszlánoknak barlangjokból,
a párduczoknak hegyeiről.

9.     Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánczczal!

10.  Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!

11.  Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.

12.  Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem! mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!

13.  A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusok nárdusokkal egybe.

14.  Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle temjéntermő fákkal, mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal.

15.  Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról.

16.  Serkenj fel északi szél, és jöjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jöjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét

Én.Én. 5,1.

1.     Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, iszom az én boromat az én tejemmel. Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!

1Kor. 7,3-5.

3.     A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének.

4.     A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.

5.     Ne foszszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

Én.Én. 4,1-5. Lásd a hétfői részben

 

Én.Én. 5,10-16. Lásd a vasánapi részben

 

1Móz. 4,1;  25.

1.     Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad a méhében és megszűlé Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.

 

25.  Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Sétnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megölt Kain.

1Sám. 1,19.

19.  És reggel felkelének, és minekutána imádkozának az Úr előtt, visszatértek, és elmenének haza Rámába. És ismeré Elkána az ő feleségét, Annát, és az Úr megemlékezék róla.

Lk. 1,34.

34.  Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

Jn. 17,3.

3.     Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.

1Kor. 8,3.

3.     Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle

 

   SZERDA 

Én. Én. 4,8 – 5,1. Lásd a keddi részben

 

Én.Én. 4,16.

16.  Serkenj fel északi szél, és jöjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jöjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét.

Én.Én. 4,12.

12.  Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem! mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!

Én.Én. 5,1.

1.     Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, iszom az én boromat az én tejemmel. Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!

Én.Én. 8,8-10.

8.     Kicsiny húgunk van nékünk, a kinek nincsen még emlője; mit cselekedjünk a mi húgunk felől, a napon, melyen arról szót tesznek?

9.     Ha ő kőfal, építünk azon ezüstből palotát; ha pedig ajtó ő, elrekesztjük őt czédrus-deszkával.

10.  Mikor én olyan leszek, mint a kőfal, és az én emlőim, mint a tornyok; akkor olyan leszek ő előtte, mint a ki békességet nyer.

Én.Én. 2,7.

7.     Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, amíg nem akarja.

Én.Én. 3,5.

5.     Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre, és a mezőnek szarvasira, fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet, amíg ő nem akarja.

Én.Én. 8,4.

4.     Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, amíg őmaga nem akarja?

Én.Én. 2,10.

10.  Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

Én.Én. 4,8-10. Lásd a keddi részben

 

1Jn. 1,9.

9.     Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Zsolt. 103,12.

12.  A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

Ésa. 55,7.

7.     Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.

Jn. 8,11.

11.  Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!

 

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 1,26-28.

26.  És mondá Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27.  Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

28.  És megáldá Isten őket, és monda nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

3Móz. 20,7-21.  Lásd a Bibliádban

 

Róm. 1,24-27.

24.  Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék;

25.  Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.

26.  Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:

27.  Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.

1Kor. 6,9-20.

9.     Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők,

10.  Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.

11.  Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.

12.  Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.

13.  Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek.

14.  Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által.

15.  Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.

16.  Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.

17.  A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.

18.  Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.

19.  Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?

20.  Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.

Róm. 6,1-14.

1.     Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?

2.     Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?

3.     Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?

4.     Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.

5.     Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.

6.     Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:

7.     Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.

8.     Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele.

9.     Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,

10.  Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.

11.  Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

12.  Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:

13.  Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.

14.  Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.

2Kor. 10,5.

5.     Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;

Gal. 5,24.

24.  A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.

Kol. 3,3-10.

3.     Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.

4.     Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.

5.     Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;

6.     Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira;

7.     Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban.

8.     Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.

9.     Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt.

10.  És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt:

1Thess. 5,23-24.

23.  Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

24.  Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt.

1Jn. 1,9.  Lásd a szerdai részben