SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

2019 / I.  −  13 tanulmány   −  Március 23−29.

"Ímé újjáteremtek mindent"

 

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Jeremiás 4:23-26; János 14:1-3; Jelenések 19:6-9, 11-16; 20:1-6; 21:2-8

A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatóak és igazak” (Jel 21:5, RÚF).

A végidei Babilon pusztulása rossz hír azok számára, akik együttműködtek a hitehagyó vallási rendszerrel, viszont Isten népének jó hír (Jel 19:1-7). Babilon vette rá a szekuláris politikai hatalmakat, hogy üldözzék és bántsák Isten hűséges népét (Jel 18:24), akiknek szabadulást és megváltást jelent a nagy ellenség pusztulása.

Babilon vesztével végül válasz érkezik Isten népének imájára, ami az ötödik pecsét jelenetében hangzik el. A kiáltásuk: „Uram… meddig…?”, Isten elnyomott és szenvedő népének kérdését jelképezi Ábelétől kezdve addig, amíg Isten végre igazolja őket (Zsolt 79:5; Hab 1:2; Dán 12:6-7). A jelenések könyve arról biztosítja Isten követőit, hogy véget ér a gonoszság, az elnyomás és a szenvedés.

Eljött az idő, hogy Krisztus bejelentse örök országát. A jelenések könyvének hátralévő fejezetei nem csupán a végidei Babilon, hanem Sátán és minden gonoszság elpusztulását is leírják, valamint bepillantást kapunk Isten örökkévaló országának megalapításába.

 

A BÁRÁNY MENYEGZŐI VACSORÁJA

Március 24

Vasárnap

 

Olvassuk el Jel 19:6-9 verseit Jn 14:1-3 szakaszával együtt! Hogyan mutatja be a menyegzői vacsora a várva várt napot, amikor Krisztus együtt lehet népével?

Kétezer éve Krisztus otthagyta mennyei otthonát, hogy követőit egy menyegzői vacsorára hívja (Mt 22:1-14), amire akkor kerül sor, amikor menyaszszonyával összeházasodik. „A menyegző azt a jelenetet szimbolizálja, amikor Krisztus átveszi országát. A Szent Várost, az Új Jeruzsálemet… az angyal »menyasszony«-nak, »a Bárány feleségé«-nek nevezi… A Jelenések könyvében a menyegzői vacsora vendégei: Isten népe (Jel 19:9). Ha vendégek, nem lehet menyasszonyként is ábrázolni őket… A Máté 22. fejezetében feljegyzett példázatból – amelyben szintén a menyegző a szimbólum – világosan kitűnik, hogy a vizsgálati ítélet megelőzi a menyegzőt. A menyegző megtartása előtt a király megtekinti a vendégeket, hogy lássa, felöltötte-e mindenki a menyegzői ruhát, a Bárány vérében megmosott és megfehérített hótiszta jellemet (Mt 22:11; Jel 7:14)” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 367-369. o.). A Vőlegény a halála és feltámadása után visszatért Atyja házába, hogy helyet készítsen népének (lásd Jn 14:2-3). Ők a földön maradnak és készülnek visszajövetelére. A világ végén Jézus újra eljön, hogy hazavigye őket Atyja házába. Jel 19:8 kijelenti, hogy a menyasszony ragyogó, tiszta gyolcsot kap Krisztustól. Ez azt mutatja, hogy Isten népe, akik belépnek a városba, nem tulajdonítanak érdemet a saját tetteiknek. A „fényes, tiszta gyolcs… a szentek igaz cselekedeteit” (RÚF) jelenti, ami a Krisztussal való egységük eredménye, mivel Ő bennük él. Ruháik tehát az Ő igazságát szimbolizálják, és azt, hogy a nép megtartja „az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12). Míg Jézus a földön járt, példázatot mondott egy menyegzőről. Az egyik vendég a saját ruháját akarta viselni a király által biztosított öltözet helyett, ezért kihajították az esküvőről (Mt 22:1-14). Jel 3:18 arra mutat rá, hogy Isten végidei népének Krisztus igazságának palástjára, a hit és a szeretet aranyára, valamint a Szentlélek szemgyógyító írjára van a legnagyobb szüksége. Jézus felajánlotta a laodiceaiaknak, hogy „vegyék” meg tőle ezeket az ajándékokat. Ez arra utal, hogy kér valamit cserébe azért, amit felajánl. Az önelégültségünket és a magunkban való bizalmat elhagyjuk azért, hogy hűségesen engedelmeskedjünk Krisztusnak és az Ő érdemeiben bízzunk.

Nem a saját cselekedeteink üdvözítenek, mégis milyen „igaz” cselekedeteink vannak, amelyek megmutatják, hogy milyen életet élünk valójában?

 

AZ ARMAGEDDON VÉGE

Március 25

Hétfő

 

Olvassuk el Jel 19:11-16 részét! Mi a neve a fehér ló lovasának? Mit jelent az, hogy éles kard jön ki a szájából? Ezek alapján hogyan lehet a győztes oldalon állni akkor, amikor eljön a vég?

_____________________________________________________________

Itt Krisztus második adventjének a bemutatását látjuk, annak az ígéretnek a beteljesedését, ami után minden korban vágyódtak a hívők. Jézushoz hasonlóan a nép is Isten Igéjére alapozta hitét. Jel 19:11-16 szakaszában ér tetőfokára Jézus győzelmeinek a sora: legyőzte Sátánt a mennyben, a pusztában, a kereszten és a visszatérésekor is le fogja győzni.

„Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem »fájdalmak férfia«-ként jön, hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát, hanem a menny és a föld győzteseként, az élők és holtak bírájaként, aki »hív és igaz«; aki »igazságosan ítél és hadakozik«. »És mennyei seregek követik… Őt« (Jel 19:11, 14). A királyt útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható »tízezerszer tízezer és ezerszer ezer«. Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 547. o.).

2Thessz 1:8-10 szakaszában Pál a második adventről írva másik képet fest Krisztus végső győzelméről, amikor elpusztul az Isten ellen szövetkező öszszes szekuláris és vallási hatalom, népe pedig örökre megszabadul.

Jelenések 19. fejezete két vacsoráról ír, az egyikről a 9. versben, a másikról pedig a 17-18. versekben. Az elsőn a vendégek esznek, a másikon az embereket eszik meg. Nehéz élesebb ellentéttel érzékeltetni, hogy mi a tét a nagy küzdelemben minden egyes ember esetében! Mennyire fontos tehát, hogy komolyan vegyük a hitünket és a küldetést, amire a hitünk szólít?

 

A MILLENNIUM

Március 26

Kedd

 

Olvassuk el Jel 20:1-3 verseit Jer 4:23-26 szakasza mellett! Milyen állapotban lesz a föld a millennium alatt? Hogyan lesz Sátán láncra verve?

_____________________________________________________________

Az ezer év (avagy a millennium) Krisztus második adventjével kezdődik. Abban az időben Sátánt jelképes értelemben láncolják meg, hiszen a lelki lényeket nem lehet fizikailag megkötözni. Sátán a körülmények rabja lesz. Csapások pusztították el a föld gonosz lakóit, ezért a körülmények a teremtés előtti állapotokhoz hasonlóan kaotikusak lesznek (1Móz 1:2). Így lesz a föld a gonosz börtöne a millennium alatt. Sátán és ördögi társai csak az Isten elleni lázadásuk következményein elmélkedhetnek, mivel nem lesznek emberek, akiket megkísérthetnének vagy akiknek árthatnának.

Olvassuk el Jel 20:4-6 részét! Hol lesznek a megváltottak a millennium alatt?

_____________________________________________________________

A jelenések könyve megmutatja, hogy Isten népe az ezer évet a mennyben tölti, a Krisztus által készített helyen (lásd Jn 14:1-3). János látja, hogy királyokként és papokként trónokon ülnek, ítélik a világot. Jézus megígérte a tanítványainak, hogy „beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét” (Mt 19:28). Pál is kijelentette, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött (1Kor 6:2-3).

Az ítélet Isten tetteinek igazságát érinti. Sátán az egész történelem folyamán kétséget ébresztett Isten jellemét és a teremtményeivel való bánásmódját illetően. Isten a millennium során megengedi a megváltottaknak, hogy hozzáférjenek a történeti feljegyzésekhez és választ találjanak mindazokra a kérdésekre, amelyek az elveszettekkel kapcsolatos döntéseinek jogosságát érintik, mint ahogyan a saját életük irányítására vonatkozó kérdésekre is. Mire az ezer év véget ér, örökre elrendeződnek az Isten igazságosságára vonatkozó kérdések. Isten népe minden kétséget kizárva meggyőződik róla, hogy Sátán vádjai alaptalanok voltak. Ekkor már készen állnak arra, hogy tanúi legyenek Isten igazságos, utolsó ítéletének a gonoszok felett.

Kit nem nyomasztanak közülünk olyan kérdések, nehéz kérdések, amelyekre mintha most nem lenne válasz? Mit árul el Isten jelleméről az, hogy egy nap majd mindenre feleletet ad?

 

„ÚJ EGET ÉS ÚJ FÖLDET”

Március 27

Szerda

 

A bűn eltörlése után a föld a megváltottak otthonává alakul át. Milyen lesz majd?

_____________________________________________________________

Jel 21:1 verse szerint János „új eget és új földet” látott. A Biblia három égre utal: az égbolt, a világegyetem a csillagokkal és az a hely, ahol Isten lakik (lásd 2Kor 12:2). Jel 21:1 versében a föld légköre is benne van a képben. A beszennyezett föld és az ég nem viselheti el Isten jelenlétét (Jel 20:11). Görögül az új szó (kainos) minőségileg, nem pedig eredet és idő szempontjából új dologra vonatkozik. Ezt a bolygót tűz tisztítja meg és állítja helyre eredeti állapotát (2Pt 3:10-13).

Különösen érdekes az első, amit János megfigyel az új földön: nincs tenger. Amikor az apostol azt írja, hogy, „a tenger” (határozott névelővel), talán az őt Patmoszon körülvevő tengerre gondolt, ami a szemében az elválasztás és a szenvedés jelképe lett. Az új földön nem lesz tenger, ami számára azt jelentette, hogy ott nem lesz a szeretteitől való elszakadás fájdalma.

Olvassuk el Jel 21:2-8 és 7:15-17 szakaszait! Milyen párhuzam van az új föld és 2Mózes 2. fejezetében az Éden kertjének leírása között?

Isten a népe között él, ez biztosítja, hogy a helyreállított földön nem lesz szenvedés és halál. Jelenléte az Új Jeruzsálemben, az Isten sátrában (Jel 21:3) mutatkozik meg, ahol a népe között fog lakni. Isten jelenléte valóban paradicsomivá teszi az életet a helyreállított földön.

Az Úr jelenléte garantálja, hogy nem lesz ott szenvedés: se könny, se halál, se bánat, se sírás, se fájdalom nem lesz, ami mind a bűn következménye. A bűn eltörlésével „az elsők elmúltak” (Jel 21:4).

Ezt a gondolatot jól kifejezte Mária és Márta is, akik testvérük, Lázár halálakor mondták: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (Jn 11:21). Tudták, hogy a halál nem létezhet Krisztus jelenlétében. Isten az új földön lesz, Ő biztosítja a mentességet a fájdalomtól és a szenvedéstől, amit most még tapasztalunk. Ez az a nagyszerű reménység, amit Krisztus megígért és amit a vérével pecsételt meg.

Miért képezi a hitünk központi részét az új élet ígérete az új földön? Mit érne a hitünk e nélkül?

 

AZ ÚJ JERUZSÁLEM

Március 28

Csütörtök

 

János bemutatja az új föld fővárosát, az Új Jeruzsálemet. Az Új Jeruzsálem valós hely, amelyben valódi emberek laknak, mégis minden földi leíráson túlmutat a város és benne az élet (lásd 1Kor 2:9).

Olvassuk el Jel 21:9-21 szakaszát! Milyen külső jellegzetességei lesznek az Új Jeruzsálemnek?

_____________________________________________________________

Az Ige úgy utal az Új Jeruzsálemre, mint a menyasszonyra, a Bárány feleségére. Az Új Jeruzsálem az a hely, amit Krisztus készít a népének (Jn 14:1-3). Magas fal veszi körül, amin tizenkét kapu van – mind a négy oldalon három- három kapu áll, bármelyik oldalról be lehet lépni. Ez a jellemző a város univerzális méretére utal. Ott bárki, korlátozás nélkül járulhat Isten elé.

A leírás szerint a város tökéletes kockaformájú lesz. A hosszúsága, szélessége és magassága egyaránt tizenkétezer futam vagy stadion. A kockának tizenkét éle van, tehát a város mérete összesen száznegyvennégyezer stadion, ami a száznegyvennégyezerre utal, akik Jézus második adventjekor átváltoznak, anélkül, hogy meghalnának. Az ószövetségi templomban a szentek szentje tökéletes kocka alakú volt (1Kir 6:20). Tehát az Új Jeruzsálem lesz Isten tiszteletének központja.

Olvassuk el Jel 21:21-22:5 verseit! A város mely jellemzői idézik az Éden kertjét? Mi a jelentősége az ígéretnek, hogy nem lesz ott semmi elátkozott (Jel 22:3)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az Új Jeruzsálem legfőbb sajátossága az élet folyója lesz, ami Isten trónjától ered (lásd 1Móz 2:10). Isten népe Babilon folyóvizénél fogolyként vágyakozott Jeruzsálem után (Zsoltár 137.), az Új Jeruzsálemben azonban Isten vándor népe otthonra lel az élet folyójánál.

A folyó mindkét oldalán áll az élet fája, aminek levelei „a népek gyógyítására szolgálnak” (Jel 22:2). Ez a gyógyítás nem betegség miatt szükséges, hiszen az új földön nem lesz betegség. Azokra a sebekre ad gyógyulást, amelyeket a történelem során az embereket szétszakító gátak okoztak. A megváltottak minden korból és népből már Isten egységes családjához tartoznak.

 

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Március 29

Péntek

 

Olvassuk el Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, „A menyegzői ruha” c. fejezet, 201-219. o.; A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, „A küzdelem véget ér” c. fejezet, 565-578. o.

A jelenések könyve azzal zárul, amivel elkezdődött: Krisztus hatalommal és dicsőséggel teljes második adventjével, illetve Isten örök országának megalapításával. Jézus visszatérése a könyv csúcspontja, amikor végre egyesül menyasszonyával.

A könyv nem akarja ezeket az eseményeket valótlan szövegkörnyezetbe helyezni. Jézus közeli eljövetele az első valóság. A második az, hogy még mindig itt várjuk az érkezését. Várakozás közben világosan meg kell értenünk A jelenések könyve üzeneteit, ami úgy lehetséges, ha újból és újból olvassuk, egészen addig, amíg el nem érkezik a vég. A könyv üzenetei folyton arra emlékeztetnek bennünket, hogy ne a világ dolgaira figyeljünk, amíg várakozunk, hanem tekintetünket szegezzük a mennyre és arra, aki az egyetlen reménységünk! A jelenések könyvének Krisztusa a válasz minden emberi reményre és vágyra az élet rejtélyei és bizonytalanságai között. Krisztus kezében van a világ és a mi jövőnk is.

A könyv arra is emlékeztet, hogy mielőtt eljönne a vég, az egész világnak hirdetnünk kell Krisztus közeli visszatérésének az üzenetét. Ne tétlenül, hanem tevékenyen várjuk az érkezését! A Lélek és a menyasszony így kiált: „Jöjj” (Jel 22:17, RÚF), kiáltsuk mi is ezt! Ez jó hír, tehát hirdetnünk kell a világ népeinek.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)   Gondoljunk a millenniumra és a gonosz halottak feletti ítéletre, amire az ezer év után kerül sor! A megváltottaknak ezer év áll a rendelkezésére, hogy minden kérdésükre választ kapjanak, Isten csak utána méri ki a végső ítéletet az elveszettekre. Mit tudhatunk meg ebből az Úrról?

2)   Jel 1:3 áldásokat ígér azoknak, akik hallgatják, olvassák, megfigyelik és megtartják A jelenések könyve próféciáit. Most értünk a könyv tanulmányozásának a végére. Mit fedeztünk fel benne, amire figyelnünk kell és amit meg kell tartanunk?

 

A SZENVEDÉS ÉS A KERESZT

„Nem kell félnünk a jövőtől, ha nem feledjük, hogyan vezetett eddig az Úr és mire tanított múltunk történelme által” (Ellen G. White).

„A Megváltó minden korszakban a megpróbáltatás iskolájában nevelte és fegyelmezte választottait. Keskeny ösvényen jártak és megtisztultak a szenvedések kohójában. Jézusért elviseltek támadást, gyűlöletet, rágalmat. Harcok és fájdalmak árán is követték Megváltójukat. Megtagadták önmagukat és keserves csalódásokban volt részük. Fájó élményeikből megismerték a bűn utálatosságát, hatalmát, terhét, keservét és meggyűlölték a bűnt. Annak a végtelen áldozatnak a tudata, amelyet a menny gyógyulásukért hozott, szégyennel tölti el őket. Isten iránt pedig olyan hálával és dicsőítéssel telik meg a szívük, ami az el nem bukott lények számára érthetetlen. Mélységesen szeretnek, mert Isten sok bűnt bocsátott meg nekik. Akik osztoztak Krisztus szenvedésében, azok részesülhetnek dicsőségében is…

Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak és erről énekelnek. A megdicsőült Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni. Soha nem felejtik el, hogy Ő, aki hatalmával teremtette és fenntartja a roppant tér megszámlálhatatlan világát, Isten szeretett Fia, a menny Felsége, akit kérubok és fénylő szeráfok gyönyörűséggel imádnak, megalázta magát, hogy felemelhesse az elbukott embert; hogy a bűn átkát és szégyenét, Atyja arcának elrejtőzését viselte, mígnem az elveszett világ szenvedése meghasította szívét és kioltotta életét a Golgota keresztjén… Amikor az üdvözültek Megváltójukra néznek és arcán meglátják az Atya örök dicsőségét; amikor trónjára tekintenek, amely öröktől fogva mindörökké létezik, és felfogják, hogy országának soha nem lesz vége, lelkesen énekelni kezdenek: »Méltó, méltó a Bárány, akit megöltek és aki a drága vére árán megváltott minket Istennek!«… A kereszt titka minden más titkot megmagyaráz…

Látni fogjuk, hogy az, akinek bölcsessége végtelen, csak Fiának odaáldozásával válthatott meg minket. De a Megváltót ezért az áldozatért kárpótolja a megváltott, szent, boldog és halhatatlan lényekkel benépesült föld. Annak a küzdelemnek az eredményeként, amelyet a Megváltó a sötétség hatalmaival vívott, a megváltottak boldogsága növelni fogja Isten dicsőségét az örökkévalóságon át. Egyetlen léleknek oly nagy értéke van, hogy az Atya elfogadja az érte fizetett árat. Krisztus is boldogan nézi mérhetetlen áldozatának gyümölcseit” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 554-556. o.).