SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Királyok 18:38; Dániel 7:24; 2Thesszalonika 2:2-12; Jelenések 12:14-16; 13; 17:8

„Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele” (Jel 12:17, RÚF).

A jelenések könyve 12. fejezete bemutatja Sátán támadásait Krisztus hűséges népe ellen, a pogány Róma által indított, majd pedig a római pápaság által ezerkétszázhatvan napig/évig (Kr. u. 538-1798; lásd még Jel 12:6, 13-14; 7. tanulmány) folytatott üldözést. A 13. fejezet még jobban részletezi Sátán támadásait a keresztény történelem idején, amelyekben két szövetségese segíti, mindkettő fenevadként jelenik meg. A végidőben a két fenevad egyesíti majd az erejét Sátán vezetése alatt, hogy szembeszálljanak Isten megváltó munkájával és megpróbálják elnyerni a világ szövetségét.

Óvatosságra kell intenünk magunkat! Könnyebb azokat a próféciákat magyarázni, amelyek már beteljesedtek. Amikor azonban még be nem teljesült próféciákhoz érünk, mint pl. a keddi résznél, akkor nagyobb elővigyázatosságra van szükség. Isten megmutatja, mi történik majd a vég idején, hogy ne érjen bennünket váratlanul, de nem közöl minden részletet, amit tudni szeretnénk.

Ezek a próféciák felvázolják, ami a jövőben történik majd, azt azonban nem közlik, hogy mikor és pontosan hogyan fognak kibontakozni az utolsó események. Vigyáznunk kell tehát, nehogy a spekulációnk túlhaladjon azon, amit a prófécia mond! Ne feledjük, A jelenések könyve jövendöléseinek gyakorlati célja van, az, hogy megtanítsanak arra, hogyan éljünk ma és hogyan készüljünk fel a jövőre!

Olvassuk el Jel 13:1-4, 8 és 17:8 verseit! Mi jellemzi ezt a fenevadat? Milyen szakaszai vannak a működésének?

János figyeli, amint egy rettenetes fenevad nő ki a tengerből. A fenevad általában politikai hatalmat jelképez, a tengerből feljövő fenevad pedig olyan politikai erőre mutat, amelynek a vallás a domináns jellemzője. A tenger Európa sűrűn lakott földjét szimbolizálja, onnan emelkedik hatalomra a tengerből jövő fenevad a Római Birodalom bukása után (lásd Jel 17:15).

A fenevadnak hét feje és tíz szarva van, éppen úgy, mint a sárkánynak Jel 12:3-4 verseiben, ami a pogány Rómával való szoros kapcsolatát mutatja. A fenevad fejein istenkáromló név, a szarvain pedig királyi koronák látszanak. A fenevad fejei azok az országok, amelyeket Sátán felhasznált arra, hogy üldözzék Isten népét a történelem során (lásd Jel 17:9-11). Az istenkáromló név az isteni címre utal, amit a fenevad magáénak tulajdonít. A tíz szarv Dán 7:24 versére mutat, ami azokat a nemzeteket jelképezi, amelyek a Római Birodalomból nőttek ki, annak felbomlása után. A tengerből feljövő fenevad e jellemzői a Római Birodalomból kinőtt pápaságra mutatnak.

A tengerből feljövő fenevad a párducra emlékeztet, de a lába a medvére, a szája pedig az oroszlánra hasonlít. Tehát ötvöződnek benne a tulajdonságai a Dán 7:2-7 szakaszában leírt négy vadállatnak (amelyek világbirodalmak szimbólumai): Babilon, Médo-Perzsia, Görögország és Róma (Dán 7:17). János azonban fordított sorrendben említi őket, ami azt sejteti az apostol I. századbeli nézőpontjából, hogy a tengerből feljövő fenevad kapcsolatban áll Dániel könyve 7. fejezetének negyedik állatával, a Római Birodalommal. Jel 13:5-7 kijelenti, hogy a fenevad üldöző tevékenységének az ideje a keresztény történelemben negyvenkét prófétai „hónap”. Amint láttuk, a tiszta asszony üldöztetése „ideig, időkig és fél időig” tartott, ami három és fél „idő”, vagyis prófétai „év” (Jel 12:13-14; vö. Dán 7:25). Negyvenkét prófétai „hónap” negyvenkétszer harminc nappal egyenlő, ami ezerkétszázhatvan nap/év (Jel 12:6). Tehát az „ideig, időkig és fél időig”, a negyvenkét „hónap” és az ezerkétszázhatvan „nap” egyaránt az ezerkétszázhatvan évig tartó időszakra utal. Ez az idő akkor ér véget, amikor a fenevad egyik feje halálos sebet kap, és ez a fenevad átmeneti halálát okozza. A seb begyógyulása az 1798 utáni időre mutat, amikor a fenevad újra életre kel és visszanyeri hatalmát. A világ ezt csodálattal figyeli, imádják a sárkányt meg a fenevadat.

Jel 13:5 meghatározza az üldözés időszakát, amint a tegnapi részben is megállapítottuk. A fenevad tevékenységének negyvenkét hónapja ugyanaz az időszak, mint Jel 12:6, 14 versében az asszony/egyház üldöztetésének ezerkétszázhatvan napja/éve. (Egy prófétai nap egy évet szimbolizál [4Móz 14:34; Ez 4:6]. Lásd a 7. tanulmány keddi részét!) Körülbelül Kr. u. 538-ra tehető ennek a prófétai időszaknak a kezdete, a pápa vezette római egyház állami-egyházi hatalomként való megalapításának idejére. A középkorban a pápaság uralta a nyugati világot. A francia forradalom eseményei halálos sebet ejtettek a fenevadon 1798-ban, ez vetett ideiglenesen véget az egyház elnyomó uralmának és az államhatalom által támogatott vallásnak.

Vö. Jel 13:5-8 szakaszát Dán 7:24-25 és 2Thessz 2:2-12 verseivel! Milyen értelemben tükrözi a tengerből feljövő fenevad tevékenysége a kis szarv és a törvénytaposó leírását?

A tengerből feljövő fenevad tevékenységének ezerkétszázhatvan napig/évig tartó időszakára az istenkáromlás kifejezései vonatkoznak. Az Újszövetség azt nevezi káromlásnak, ha valaki állítja, hogy az Istennel egyenlő (Mt 26:63-65; Jn 10:33) és olyasmit tesz, ami Isten előjoga (Mk 2:7). A tengerből feljövő fenevad káromlása „Isten ellen” irányul, „szidalmazza az ő nevét és az ő sátrát, és azokat, akik a mennyben laknak” (Jel 13:6). Isten lakhelye a mennyei szentély, ahol Krisztus az üdvösségünkért jár közben. A tengerből feljövő fenevad tagadni próbálja Krisztus közbenjárói munkáját, megkísérli azt emberi papsággal felváltani, állítva, hogy képes üdvözíteni és megbocsátani a bűnöket. A káromlás lényege, ha valaki olyan erőt tulajdonít magának, ami egyedül Istené.

A jelenések könyve 13. fejezete a kereszténységen belüli nagy hitehagyás idejére mutat, ami akkor teljesedett be, amikor a pápa vezetésével a római katolicizmus isteni tisztet és hatalmat tulajdonított magának. Aki nem hódolt be Rómának, üldözést és mártírhalált szenvedett el. Ha ma valaki ezt kimondja, azt keménynek, sőt fanatikusnak tartják, ám a jelen nem törölheti el a történelmet, bármennyire szeretnék is némelyek.

Hogyan képviselhetjük hűen a próféciát az egyháztörténelem vonatkozásában, amikor ezekről az igazságokról beszélünk, ugyanakkor kedvesen és körültekintően?

A jelenések könyve 13. fejezetének első fele a római katolikus hatalom aktivitását mutatja be a prófétai ezerkétszázhatvan nap/év korszakában. Ez a vallási- politikai rendszer a francia forradalom eseményei során halálos sebet kapott, ami azonban begyógyul, újból életre kel a rendszer. A fejezet második fele azt írja le, pontosan hogyan gyógyul be a fenevad halálos sebe.

Olvassuk el Jel 13:11 versét! Mi jellemzi a második fenevadat?

János egy másik fenevad felemelkedését is megfigyeli. Az elsőtől eltérően ez a földből jön elő. A második az előző fenevadéhoz hasonló befolyással bíró világhatalom. Viszont a tengerből feljövő fenevaddal ellentétben, aminek félelmetes a megjelenése, a földből feljövő fenevad ártalmatlannak tűnik, legalábbis először. „…két szarva volt, mint a Báránynak” (Jel 13:11, RÚF). A bárány Krisztus szimbóluma. A végidei hatalom tehát Krisztushoz hasonlónak tűnik. Ez a hatalom azon a területen nő fel, amely védelmet nyújtott az Isten igaz egyházát szimbolizáló asszonynak az árvíz elől, amit a sárkány üldözése jelentett az ezerkétszázhatvan prófétai nap/év végén (Jel 12:14-16). Nyilvánvaló, hogy új szereplőként tűnik fel, mivel azután emelkedik fel világi hatalomként, hogy a tengerből feljövő fenevad halálos sebet kapott a francia forradalom eseményei során. Ez azt jelenti, hogy kifejezetten végidei tényező. „Az Újvilágban melyik nemzet emelkedett 1798-ban – az erősség és nagyság ígéretével – hatalomra, amely magára vonta a világ figyelmét? A szimbólumok alkalmazhatóságához nem fér kétség. Egyetlen nemzet, csakis egy elégíti ki e prófécia meghatározásait. A szimbólumok félreérthetetlenül az Amerikai Egyesült Államokra mutatnak” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 379. o.). Jel 13:11 viszont rámutat, hogy a többségében protestáns Amerika végül úgy kezd szólni, mint a sárkány, mint maga az ördög, és a Római Birodaloméhoz hasonló, világszéles befolyással bír. Ennek a végidei hatalomnak kulcsfontosságú szerepe lesz abban, hogy rávegye a világot a halálos sebet kapott, első fenevad imádására. Más szóval az Amerikai Egyesült Államok egykor védelmet és menedéket nyújtott az egyháznak, ám a végidei eseményekben egy bizonyos ponttól kezdve az üldöző szerepében tűnik fel.

Amikor az Egyesült Államokat először azonosították Jelenések 13. fejezetének második fenevadával, még korántsem volt akkora ereje és befolyása, mint most. Hogyan támasztja ez is alá, hogy valóban az Egyesült Államok az ebben a próféciában bemutatott hatalom?

Olvassuk el Jel 13:12-13 részét! Milyen módon segít 1Kir 18:38 és ApCsel 2:3 felmérni a bárányhoz hasonló fenevad megtévesztő tevékenységeit – amelyek közül a legnagyobb az, hogy tüzet hoz alá az égből?

„A spiritizmus útján meglepő dolgok fognak történni. Betegek gyógyulnak meg és sok tagadhatatlan csoda történik” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 504. o.). A bárányszerű fenevad csodák segítségével veszi rá a föld lakóit, hogy elkészítsék a tengerből feljövő fenevad képét, azét, amelyik a halálos sebet kapta. A tengerből feljövő fenevad halálos sebének a begyógyulása arra utal, hogy a római pápaság ismét vallási-politikai hatalommá lesz. A bárányhoz hasonló fenevad pedig elkezd úgy szólni, mint a sárkány, és a tengerből feljövő fenevad hatalmával lép fel, ami azt mutatja, hogy éppen annyira intoleráns lesz, mint az e szimbólumokkal jelképezett népek voltak. „Ez az intézkedés szöges ellentétben áll ennek az államnak az elveivel, a szabadság szellemével, a Függetlenségi Nyilatkozat félreérthetetlen és súlyos kijelentéseivel, valamint az alkotmánnyal… De ez az eljárás sem következetlenebb, mint maga a szimbólum: a tiszta, szelíd és ártatlan, bárányszarvú fenevad úgy beszél, mint a sárkány… De mi »a fenevad képe«? Hogyan fogják megformálni? A fenevad képe az lesz, amelyet a kétszarvú fenevad »csinál meg«. Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen is ez a kép és miként fogják megformálni, tanulmányoznunk kell magának a fenevadnak – a pápaságnak – az ismertető jeleit. Amikor az ősegyház megromlott, mert feladta evangéliumi egyszerűségét, és pogány rítusokat és szokásokat fogadott el, elvesztette Isten Lelkét és erejét. Mivel azonban az emberek lelkiismeretét irányítani akarta, a világi hatalom támogatását igényelte. Így jött létre a pápaság, egy olyan egyház, amely az államhatalmat irányította és felhasználta saját céljainak előmozdítására, főképpen az »eretnekség« megbüntetésére… Amikor az Amerikai Egyesült Államok legjelentősebb egyházai a közösen vallott tantételekben egységre jutva arra befolyásolják az államot, hogy tegye kötelezővé rendelkezéseiket és tartsa fenn létesítményeiket, akkor már a protestáns Amerika megformálta a római hierarchia hasonmását. Ennek elkerülhetetlen következménye, hogy a polgári hatóság büntetést ró azokra, akik eltérő véleményt vallanak…

A »fenevad képe« a hitehagyó protestantizmusnak azt a formáját ábrázolja, amely akkor alakul ki, amikor a protestáns egyházak dogmáik betartatásához a polgári hatalom segítségét igénylik” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 380-383. o.).

A jelenések könyve 13. fejezete arra utal, hogy a végső válságban a bárányhoz hasonló fenevadé lesz a vezető szerep. Ez a világhatalom egy globális rendszert hoz létre, amellyel igyekszik irányítani az emberek hitét. Ez a rendszer a pápaság uralma alatt álló, középkori kereszténység jellemzőit fogja tükrözni.

Olvassuk el Jel 13:16-17 részét 5Móz 6:4-8 mellett! Hogyan kapcsolódik Isten parancsolataihoz az, hogy bélyeget akarnak tenni az emberek jobb kézére vagy a homlokára?

Minden társadalmi rétegre nyomást gyakorolnak, hogy vegyék fel a fenevad bélyegét a jobb kezükre vagy a homlokukra. Azokra mutat a pecsét a homlokon, akiket Isten az övéinek tekint (Jel 7:3-4; 14:1), a fenevad bélyege pedig azokat jelöli, akik a fenevadat imádják. A fenevad bélyege nem valamiféle látható jel. Annak a rendelkezésnek a hamisítása, amelyet Mózes adott az izraelitáknak, hogy jel gyanánt a jobb kezükre és a homlokukra kössék Isten törvényét (5Móz 6:8). A jobb kéz a viselkedésre, tettekre utal, míg a homlok a gondolkodást, valamilyen gondolat elfogadását jelzi. Egyesek azért fogadják majd el a fenevad bélyegét, hogy elkerüljék a halálos fenyegetést, mások pedig gondolatilag és lelkileg is maradéktalanul elkötelezik magukat a hitehagyó istentiszteleti rendszer mellett. A végső krízisben az imádat és az Istennek való engedelmesség lesz a központi kérdés, az, hogy megtartjuk-e Isten parancsolatait (Jel 14:12). Különösen a szombat parancsa válik az Úr iránti hűség és engedelmesség próbájává. Isten hűséges népének megkülönböztető jegye a szombat (Ez 20:12, 20), a fenevad bélyege pedig a fenevadhoz való hűséget jelképezi. Isten szerepének és erejének a bitorlása, ha megkísérlik az Úr fennhatóságának jelét egy másik nappal felcserélni. „A fenevad bélyege a pápai szombat… kiadják [majd] a rendeletet, amely kierőlteti a hamis szombat megünneplését, és a harmadik angyal hangos kiáltása figyelmezteti az embereket, felszólítva őket, hogy ne imádják a fenevadat és képét… Akik akkor is, továbbra is megszegik a törvényt, felveszik a fenevad bélyegét” (Ellen G. White: Evangelizálás. Budapest, 2007, Advent Irodalmi Műhely, Felfedezések Alapítvány, 159. o.). Jel 13:18 kijelenti: „Itt van szükség a bölcsességre! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat” (RÚF). Ki ez az ember? Pál szavaival élve „a bűn embere” (2Thessz 2:3). Ez a meghatározás a pápai hatalomra mutat, amit a tengerből feljövő fenevad szimbolizál. A hét fején a káromlás neve az isteni címekre utal, amelyeket magáénak tulajdonít, és úgy tesz, mintha Isten Fiának a helyén állna a földön.

A jelenések könyve bemutatja, hogy a történelem végén a szombat lesz az engedelmesség jele. Azt azonban tudnunk kell, hogy ha valaki most vasárnapot ünnepel, attól még nem vette fel a fenevad bélyegét! A vasárnapünneplés csak akkor lesz „a fenevad bélyege”, miután a világban keringő megtévesztések ellenére az emberek világosan megértik az istentisztelet napjának megválasztásával kapcsolatos kérdéseket, és Isten mellett vagy ellene döntenek. „Még senki sem vette fel a fenevad bélyegét. A próbaidő még nem jött el. Minden egyházban vannak igazi keresztények, beleértve a római katolikusokat is. Senki sem kárhoztatható addig, amíg nincs világossága és nem látja a negyedik parancsolat kötelező érvényét. De amikor kiadják a rendeletet, amely kierőlteti a hamis szombatot, és a harmadik angyal hangos kiáltása figyelmezteti az embereket, felszólítva őket, hogy ne imádják a fenevadat és képét, világos vonal húzódik majd a hamis és az igaz között. Akik akkor is, továbbra is megszegik a törvényt, felveszik a fenevad bélyegét” (Ellen G. White: Evangelizálás. Budapest, 2007, Advent Irodalmi Műhely, Felfedezések Alapítvány, 159. o.). Ne feledjük, ma a vasárnapünneplés miatt nem jut kárhozatra az ember, mint ahogy a szombat megtartása sem üdvözít! Viszont eljön az idő, amikor „a fenevad bélyege” lesz a központi kérdés, amikor az istentisztelet napjának megválasztása válik a hűség próbájává. A jelenések könyve kérleli Isten népét: vegyék kezükbe a Bibliát és az önvizsgálat lelkületével tanulmányozzák a prófétai kijelentést, tegyenek meg mindent, ami rajtuk áll, hogy elvigyék Krisztus evangéliumát azokhoz, akik még nem ismerik.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Hogyan viszonyuljunk a többi keresztény felekezethez, miközben várjuk a véget? Gondoljunk a következő tanácsra: „A lelkészeink igyekezzenek közel kerülni a többi felekezet lelkészeihez! Imádkozzanak velük és értük, akikért Krisztus közbenjár! Komoly a felelősségük! Nekünk, mint Krisztus hírmondóinak mély, komoly érdeklődést kell tanúsítanunk a nyáj e pásztorai iránt” (Ellen G. White: Testimonies for the Church, 6. köt., 78. o.)!

2) Mit tehetünk annak érdekében, nehogy felsőbbrendűségi érzés vagy keresztényietlen lelkület jellemezze a kapcsolatunkat a más felekezetekhez tartozó keresztényekkel? Hogyan lehet megalkuvás nélkül úgy kifejezésre juttatni a saját hitünket, hogy közben tiszteletben tartjuk másokét?

PÁSZTOR CSABA:

KÉPZELD EL, HOGY AZ IDŐ NEM LÉTEZIK!

Minden, ami eddig történt és ami történni fog, az egyetlen pillanatban

lejátszódik . Ez elképzelhetetlen! Ugyanezt érezheted, ha a bennünk lévő

és a bennünket körülvevő anyag nem létezését próbálod megérteni .

És még egyet engedj meg! És ha nem lenne távolság, jobbra meg balra,

elől meg hátul stb ., vagyis a térdimenzió . Ez is lehetetlenség!

Ő találta ki a csillagokat is, és csakis a mi kedvünkért .

Ő alkotta meg a kacsacsőrű emlőst, vagy a fán termő babot, amiből

csoki lesz, ha répával keverjük össze .

Egy művész munkáját láthatod minden este, ha a lenyugvó nap festette

égboltot figyeled . „Téged” a hatodik napon teremtett meg, de ezt már

nemcsak szóval, hanem kézzel is .

És ez még semmi .

Az utolsó, a hetedik napon megteremtette a lehetőségét, hogy Vele

lehess . Egész nap csak téged vár, rád figyel az Isten . Neked adja Magát,

mert szeret .