SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

2019 / I.  −  7 tanulmány   −  Február 9−15.

A hét trombita

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 16; 4Mózes 10:8-10; Ezékiel 10:2; Dániel 12:6-7; Jelenések 8:1-13; 10:1-11; 11:1-13

„Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak” (Jel 10:7).

Az ötödik pecsét jelenetében azt láttuk, hogy Isten elnyomott népének a kiáltása jelképezi a történelem összes hűségesének szavát. A hűségeseket úgy mutatja be az Ige mint az oltár alól Istenhez kiáltó lelkeket, akik igazságért és igazolásért esedeznek: „Uram… meddig?” (Jel 6:10) – kérdezik. A mennyből bátorítás hangzik, hogy várjanak, mert eljön a nap, amikor az Úr megítéli azokat, akik bántották őket. Jel 6:15-17 bemutatja, hogy Jézus visszatér a földre és ítéletet hoz azokra, akik gonoszul bántak hűséges követőivel.

Az ötödik pecsét jelenete Isten szenvedő népének a tapasztalatait mutatja be a történelem során, Ábel idejétől kezdve addig, amíg az Úr végül elítéli és megbosszulja „az Ő szolgáinak vérét” (Jel 19:2). Isten szenvedő népének erősnek kell maradnia, hinnie kell, hogy Ő meghallgatja az imáikat!

A hét trombita látomása rámutat, hogy Isten a történelemben már beavatkozott elnyomott népe érdekében és ítéletet tartott azok felett, akik bántották őket. A hét trombita célja, hogy biztosítsa az Úr népét: a menny nem közömbös a szenvedésük iránt.

 

A SZENTEK IMÁI

Február 10

Vasárnap

 

A jelenések könyve 8. fejezete azzal a képpel indul, hogy Isten előtt hét angyal áll készen a trombiták megfújására. Ám mielőtt megszólaltatnák hangszereiket, egy másik jelenet következik, ami magyarázatot ad a trombiták teológiai jelentésére.

Olvassuk el Jel 8:3-4 verseit a jeruzsálemi templomban végzett napi szolgálatok alábbi leírásával együtt! Egy zsidó bibliakommentár magyarázata szerint az esti áldozat során a bárányt az égőáldozati oltárra helyezték és a vérét az oltár aljához öntötték. Egy kijelölt pap vitte az arany tömjénezőt a templomba és a szentély arany oltárán füstölőáldozatot mutatott be. Amikor a pap kijött, a földre dobta a tömjénezőt, ami nagy hanggal esett le. Ekkor hét pap megfújta a trombitát, ez jelezte az aznapi templomi szolgálatok végét.

Láthatjuk, hogy Jel 8:3-5 az esti szolgálatok nyelvezetét veszi át. Fontos, hogy az angyal „a trón előtt” álló arany oltárnál kapja meg a füstölőszert (Jel 8:3). A tömjén jelképezi Isten népének imáit (Jel 5:8). Ekkor Isten már válaszol az imádságaikra.

Jel 8:3-5 fontos információt ad A jelenések könyve trombitáival kapcsolatban.

A hét trombita Isten ítéletét jelképezi a lázadó emberiség fölött, elnyomott népe imáira válaszul.

Jézus, a Bárány halála után a történelemben egymást követve szólalnak meg a trombiták, egészen a második adventig (lásd Jel 11:15-18).

Olvassuk el Jel 8:5 versét Ez 10:2 versével együtt! Milyen megvilágításba helyezi A jelenések könyvének trombitáit Ezékiel látomása arról a tűzről, ami a hitehagyóvá lett Jeruzsálemet éri?

Az angyal az oltárról származó tűzzel tölti meg a tömjénezőt, amit aztán a földre vet. Fontos, hogy a tűz pontosan arról az oltárról jön, ahonnan a szentek imái. Ez megmutatja, hogy a hét trombita ítélete a nép imáira adott isteni feleleteként sújtja a föld lakosait. Az Úr majd a maga idejében közbelép népéért. A tömjénező ledobása arra figyelmeztet, hogy Krisztus közbenjárása nem tart majd örökké. Le fog zárulni a megpróbáltatás ideje (lásd Jel 22:11-12).

 

A TROMBITÁK JELENTÉSE

Február 11

Hétfő

 

A jelenések könyve az Ószövetség trombitáinak képével mutatja be, hogyan lép közbe Isten a népéért. A trombiták az ókori Izrael mindennapi életének fontos részét képezték (lásd 4Móz 10:8-10; 2Krón 13:14-15). A hangjuk emlékeztette a népet a templomi istentiszteletre. A kürtöket csatában, szüret idején és ünnepekkor is megfújták. A trombiták megszólaltatása együtt járt az imával. A trombiták a templomi istentiszteletek vagy az ünnepek alatt a népével kötött szövetségére „emlékeztették” Istent, az embereket pedig arra, hogy álljanak készen „az Úrnak” napjára (Jóel 2:1). A harcok idején trombitaszóval tudatták a fontos utasításokat, figyelmeztetéseket, Istent pedig arra kérték, hogy mentse meg a népét. A jelenések könyvében ez a gondolat áll a trombiták hátterében.

Olvassuk el Jel 8:13 és 9:4, 20-21 szakaszait! Kiket érnek a hét trombita ítéletei?

A jelenések könyve trombitái által elindított események jelölik Isten közbelépését a történelemben, válaszul a nép imáira. Míg a pecsétek elsődlegesen azokat érintik, akik Isten népének vallják magukat, a trombiták a föld lakosai elleni ítéletet hirdetik (Jel 8:13), ugyanakkor figyelmeztetik is az embereket, bűnbánatra késztetve őket, mielőtt még túl késő lenne. A hét trombita átível a történelmen, János korától kezdve a földi események végéig (Jel 11:15-18). Szólnak, amíg a mennyben folyik a közbenjárás (Jel 8:3-6), a földön pedig tart az evangélium hirdetése (Jel 10:8–11:14). A hét trombita ítéletei részlegesek, csak a teremtett világ harmadát érintik. A hetedik trombitaszó adja tudtul, hogy elérkezett Isten jogos uralma megkezdésének az ideje. A hét trombita körülbelül a hét gyülekezet és a hét pecsét időszakát fedi le. Az első két trombita azok a népek felett hirdet ítéletet, amelyek keresztre feszítették Krisztust és üldözték a korai egyházat, ezek a lázadó Jeruzsálem és a Római Birodalom. A harmadik és negyedik trombita a menny ítéletét mutatja be a keresztény egyház középkori hitehagyása felett. Az ötödik és a hatodik trombita jeleníti meg a középkor végén és a reformáció utáni időszakban a vallási világ pártoskodását. Erre az időre az egyre erősödő démoni tevékenység jellemző, ami beleviszi a világot az armageddoni csatába.

Vitathatatlan, hogy a történelem véres, fájdalommal és bánattal teljes. Hogyan ébreszthet rá ez a szomorú valóság arra, hogy milyen csodálatos is Jézus ígérete?

 

A NYITOT KÖNVYET TARTÓ ANGYAL

Február 12

Kedd

 

A hatodik trombitával elérünk a végidőhöz. Mire kap felszólítást ebben az időben Isten népe? Mielőtt megszólalna a hetedik trombita, egy közjáték magyarázza el, hogy mi lesz Isten népének a feladata és milyen tapasztalataik lesznek a vég idején.

Olvassuk el Jel 10:1-4 részét! Mi történik itt?

„A hatalmas angyal, aki tanítást adott Jánosnak, nem kisebb személyiség, mint maga Jézus Krisztus” (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary, 7. köt., 971. o.). Lábát a tengerre és a földre helyezi, ami egyetemes uralmát jelzi, illetve azt, hogy világszéles jelentősége van annak, amit be akar jelenteni. Oroszlánhangon szólal meg. Az oroszlán ordítása Isten hangját szimbolizálja (lásd Hós 11:10; Jel 5:5). János nem írhatja le, ami a mennydörgésben elhangzik. Vannak olyan dolgok a jövővel kapcsolatban, amiket Isten nem jelentett ki Jánoson keresztül.

Olvassuk el Jel 10:5-7 szakaszát! Vö. Dán 12:6-7 verseivel! Milyen közös szavak szerepelnek bennük?

Amikor az Angyal kijelenti, hogy „nem lesz több idő” (Jel 10:6, RÚF), amint a görög chronos szó is jelzi, egy időszakra utal. Ez Dán 12:6-7 részére mutat vissza, ahol egy angyal kijelenti, hogy a szentek üldözése ideig, időkig és fél időig, azaz ezerkétszázhatvan évig fog tartani (Kr. u. 538-1798), amíg a pápaság üldözte az egyházat (vö. Dán 7:25). Mivel Dániel és Jelenések könyveiben egy prófétai „nap” egy évet jelképez (4Móz 14:34; Ez 4:6), háromszázhatvan „nap” háromszázhatvan évvel egyenlő, az „ideig, időkig és félidőig”, vagyis a három és fél időig („évig”) tartó időszak pedig ezerkétszázhatvan „napot”, azaz évet jelent. A vég valamikor e prófétai időszakot követően jön el. Dániel próféciáira utal az állítás, hogy nem lesz többé idő, főként Dán 8:14 kétezerháromszáz prófétai napjára (Kr. e. 457–Kr. u. 1844), amit követően nem lesz több prófétai időszak. Ellen White leírja: „Amiről az angyal ünnepélyes esküvel szól… prófétai idő, aminek meg kell előznie Urunk adventjét. Azaz az emberek nem kapnak újabb üzenetet maghatározott időre vonatkozóan. Az 1842-től 1844-ig tartó időszak után nem lehet pontosan nyomon követni a prófétai időt. A leghosszabb számítások 1844 őszéig érnek el” (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary, 7. köt., 971. o.).

 

JÁNOS MEGESZI A KÖNYVET

Február 13

Szerda

 

Olvassuk el Jel 10:8-11 részét! A Biblia megevése jelképezi az Istentől kapott üzenet elfogadását, azzal a céllal, hogy hirdessék azt az embereknek (lásd Ez 2:8–3:11; Jer 15:16, ÚRK). Az üzenet jó hír, amikor megkapják, de hirdetésekor időnként keserűséget hoz, mert sokan ellenállnak neki és elutasítják. Dániel végidei próféciáinak a felnyitásához kapcsolódik János keserédes tapasztalata, amikor megeszi a (Dániel próféciáját jelképező) könyvet. Az apostol itt a maradék egyházat szimbolizálja, amelynek feladata az örökkévaló evangélium hirdetése (lásd Jel 14:6-7) Dániel ezerkétszázhatvan napos/éves prófétai időszakának a végén. A szövegösszefüggés azt jelzi, hogy János látomása egy másik keserédes eseményhez köthető a kétezerháromszáz éves időszak végén. Amikor a dánieli próféciák alapján a milleriták azt gondolták, hogy Krisztus 1844-ben tér vissza, az üzenet édes volt a számukra. Krisztus azonban nem tért vissza, ami miatt keserű csalódást éltek át, majd világos magyarázatot keresve kutatták a Szentírást. János felszólítást kap: „Ismét prófétálnod kell”. Ez a szombatünneplő adventistákra mutat, arra a közösségre, amelyet Isten azért támasztott, hogy Dániel és Jelenések próféciái alapján hirdessék a második advent üzenetét.

Olvassuk el Jel 11:1-2 verseit! Milyen utasítást kap János?

Ez a szakasz A jelenések könyve 10. fejezetét folytatja. János azt a feladatot kapja, hogy mérje meg a templomot, az oltárt és Isten tisztelőit. A mérés gondolata a Bibliában képletesen utal az ítéletre (lásd Mt 7:2). A megmérendő templom a mennyben van, ahol Jézus szolgál értünk. A templomra, az oltárra és az Istent imádókra tett utalás az engesztelés napjára mutat (lásd 3Móz 16:16-19). Ez volt a „megmérés” napja, amikor Isten megítélte a népe bűneit. Jel 11:1 tehát arra az ítéletre utal, ami a második advent előtt következik be. Ez az ítélet kizárólag Isten népe felett tart, akik a templomban imádják Istent. Jel 11:1 megmutatja, hogy a mennyei szentély üzenete az evangélium végső hirdetésének a szívében helyezkedik el, amelybe beletartozik Isten jellemének igazolása. Ilyen értelemben ez adja az evangélium üzenetének teljes dimenzióját a megváltás egyetlen eszközével, Krisztus engesztelő munkájával, illetve igazságával kapcsolatban.

A vérnek központi szerepe volt az engesztelés napi szertartásban (lásd 3Mózes 16. fejezete). Ennek fényében hogyan érthetjük meg, hogy az ítélet jó hír? Miért olyan fontos ez az igazság?

 

A KÉT TANÚ

Február 14

Csütörtök

 

Olvassuk el Jel 11:3-6 szakaszát! Hogyan tükrözi a két tanú Zorobábel és Józsué királyi és papi szerepét? Lásd Zak 4:2-3, 11-14!

_____________________________________________________________

A két tanú képe a zsidó jogrendszerből ered, amelyben kikötés, hogy legalább két tanúnak kell igazolnia az állításokat (Jn 8:17). A két tanú a Bibliát, az Ó- és az Újszövetséget jelképezi. A kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Isten népének a teljes Biblia üzenetét, „az Istennek teljes akaratát” (ApCsel 20:27) kell hirdetnie a világnak.

A tanúk zsákruhában prófétálnak az ezerkétszázhatvan nap/év prófétai időszaka alatt (Kr. u. 538-1798). A zsákruha a gyász öltözete (1Móz 37:34), és arra a nehéz időre mutat, amikor az emberi hagyományok a Biblia igazságait eltemették, elfedték.

Olvassuk el Jel 11:7-13 verseit! A saját szavainkkal mondjuk el, hogy mi történik a két tanúval az ezerkétszázhatvan prófétai nap/év végén!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Sátántól támad a fenevad, amely megöli a két tanút. A megölésük alatt történelmileg a Biblia elleni ateista támadást és a francia forradalom idején a vallás eltörlését érthetjük. Ezt a Franciaországban megalapított vallásellenes rendszert Sodoma erkölcsi romlottsága, Egyiptom istentagadó arroganciája és Jeruzsálem lázongó természete jellemzi. Ez a vallásellenes rendszer ahhoz hasonlóan lép fel a Bibliával szemben, mint amit Jézussal tettek Jeruzsálemben.

A tanúk feltámadása a Biblia iránti érdeklődés újjáéledését jelképezi, ami a francia forradalom után következett be. Ez vezetett a második adventmozgalomhoz a bibliai igazság helyreállításával, a bibliatársaságok alapításához, valamint a Biblia világszéles terjesztéséhez.

Közvetlenül a vég előtt a világ tanúja lesz a Biblia végső, globális hirdetésének (Jel 18:1-4). Ez az utolsó üzenet kiváltja az ellenállását a démoni erőknek, amelyek csodákat tesznek, hogy megtévesszék a világot, és a fenevad imádóit az Isten hűséges tanúi elleni végső ütközetre hívják (lásd Jel 14:12; 16:13-16).

 

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Február 15

Péntek

 

A hetedik trombita (Jel 11:15-18) a föld történelmének lezárulását jelzi. Eljött az idő, hogy Isten bemutassa hatalmát és uralkodjon. Az Ő fennhatósága és uralma alá kerül a lázongó bolygó, amely több ezer évig Sátán uralma alatt állt. Krisztust a kereszthalála és mennybemenetele után hirdették ki a föld jogos uralkodójának (Jel 12:10-11). Sátán azonban továbbra is igyekszik a lehető legtöbb kárt okozni, mert tudja, hogy rövid idő áll a rendelkezésére (Jel 12:12). A hetedik trombita adja tudtul, hogy Isten leszámolt a trónbitorló erőkkel és a világ végre Krisztus jogos uralma alá kerül.

A hetedik trombita vázolja fel a könyv további részének tartalmát: 1) A népek haragja. A jelenések könyve 12-14. fejezetei úgy ábrázolják Sátánt, mint aki haragszik (Jel 12:17), és két szövetségesével – a tengerből, ill. a szárazföldből feljövő fenevaddal – felkészíti a világ népeit az Isten népe elleni küzdelemre. 2) Eljött a te haragod. Isten válasza a népek haragjára az utolsó hét csapás, amit Isten haragjának nevez az Ige (lásd Jel 15:1). 3) A halottak megítélésének idejéről Jel 20:11-15 ír. 4) Isten szolgáinak megjutalmazását A jelenések könyve 21-22. fejezetei festik le. 5) A föld pusztítóinak elpusztítása: Jel 19:2 szerint Isten azért ítéli meg a végidei Babilont, mert az a földet pusztítja. A nagy küzdelem drámájának végső jelenete az, amikor elpusztul Sátán a seregeivel és a két szövetségesével együtt (Jel 19:11–20:15).

BESZÉLGESSüNK RóLA!

1)   Időnként úgy érezzük, hogy keserű dolog az evangélium hirdetése (Jel 10:10). Elutasítják, kigúnyolják a szavainkat és időnként minket is. Néha még az ellenállás is megerősödik az Ige hirdetése nyomán. Milyen bibliai szereplőket nevezhetünk meg, akik ilyen próbákkal néztek szembe? Mit tanulhatunk az ő tapasztalataikból?

2)   Gondolkodjunk el a következő állításon: „Újra és újra figyelmeztetést kaptam az időmeghatározást illetően. Isten népe számára többé nem lesz időn alapuló üzenet. Sem a Szentlélek kitöltésének, sem Krisztus eljövetelének pontos idejét nem fogjuk megtudni” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., Budapest, 1999, Advent Kiadó, 179. o.). Mi a gond azzal, ha valaki részletes táblázatokat készít az 1844 utáni végső eseményekről? Hogyan védhetjük meg magunkat az ilyen táblázatok buktatóitól?

 

 

FÜLE LAJOS:

MÉG NEM KÖSZÖNTEM MEG

 

 

„A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt,

és a belső részekig ható csapások”

(Péld 20:30 – Károli ford.).

 

Még nem köszöntem meg Neked

a sebeket, a kékeket,

a belső részekig ható

próbákat itt, az elhaló

sóhajokat, az éjeket –

még nem köszöntem meg Neked.

 

De lassan érti már a hit

formáltatásom titkait.

Már lassan-lassan felfogom,

milyen hálára van okom

próbáidért, bár fájva fáj,

s nyomot hagy bennem mindahány.

 

Kerülni őket hasztalan,

s a nehezük még hátra van.

Tudom: még nem kész gyermeked,

URAM, és TE is szenveded

fájdalmaim, hogy értsem ezt:

micsoda áldás – a kereszt!