SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 26:21-26; 5Mózes 32:43; Ezékiel 4:16; 2Thesszalonika 1:7-10; Jelenések 6:1-17

„Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és a mi Istenünk papjaivá és országa népévé tetted őket, és uralkodni fognak a földön” (Jel 5:9-10, RÚF).

A jelenések könyve 6. fejezete a 4. és 5. fejezetek jeleneteit folytatja, amelyek Krisztusról szólnak, aki méltó kinyitni a lepecsételt könyvet, mert győztes élete és halála árán visszaszerezte azt, ami Ádámmal elveszett. A könyvön lévő pecsétek felnyitásával kész teljes mértékben véghezvinni az üdvösség tervét.

Pünkösd jelöli az evangélium terjedésének kezdetét, amely által Krisztus az országát terjeszti ki. Így a pecsét feltörése az evangélium hirdetésére és az üzenet elutasításának következményeire utal. A hetedik, utolsó pecsét feltörésével a világ történelmének végéhez érkezünk.

Jel 3:21 a kulcs a hét pecsét jelentésének megértéséhez: „Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az Ő trónján” (RÚF). A 4. és 5. fejezet Krisztus győzelméről és felmagasztaltatásáról szól, a 7. fejezet utolsó verse pedig a Krisztus trónja előtt álló győzteseket mutatja be. Így a 6. fejezet Isten népére össz pontosít, akik a győzelem folyamatában haladnak, hogy osztozhassanak Jézussal a királyi székén.

Olvassuk el Jel 6:1-8 verseit 3Móz 26:21-26 és Mt 24:1-14 mellett! Figyeljük meg a közös szavakat ezekben a bibliaszövegekben! Mit tanulhatunk az első négy pecsét jelentéséről e párhuzamok alapján?

A hét pecsét eseményeit az ótestamentumi szövetségi átkok összefüggésében kell értelmezni, amelyek konkrétan kardot, éhínséget, járványt és vadállatokat említenek (3Móz 26:21-26). Ezékiel úgy nevezi, hogy Isten „négyféle pusztító” büntetése (Ez 14:21, RÚF). Olyan büntető ítéletek voltak ezek, amelyekkel rá akarta ébreszteni népét valós lelki állapotára, ezekkel fenyítette meg őket, amikor hűtlenné lettek a szövetséghez. Hasonlóképpen Isten a négy lovast használja eszközül arra, hogy ébren tartsa Jézus visszatérését váró népét.

Feltűnő a párhuzam az első négy pecsét és Mt 24:4-14 versei között, ahol Jézus elmagyarázza, mi történik majd a világban. Isten a négy lovassal tartja népét a helyes úton, és arra emlékezteti őket, hogy jelenlegi állapotában ez a világ nem az igazi otthonuk.

Jelképes értelemben Jel 6:1-2 szintén a győzelemről szól. Jel 19:11-16 szakaszát juttatja eszünkbe, amelyben Krisztus fehér lovon ülve vezeti az angyalok mennyei seregét, hogy a második adventkor megszabadítsa népét. A fehér szín a tisztaság jelképe, amit általában Krisztussal és követőivel hoznak összefüggésbe. A lovas íjat tart a kezében és koronát kap (Jel 6:2). Ez Isten ószövetségi képét idézi, amikor íjjal a kezében ül a lovon, úgy győzi le népe ellenségeit (Zsolt 45:5-6; Hab 3:8-13). A lovas koronája (Jel 6:2) – görögül stephanos – győzelmi korona (Jel 2:10; 3:11). Ez a lovas diadalmasan halad előre, újabb és újabb győzelmet arat.

Az első pecsét jelenete az evangélium terjedését, Krisztus országának előrehaladását ábrázolja, amely nagy erővel indult el pünkösdkor. Még sok területet kellett és kell is elérni, még sokaknak kell Jézus követőivé válniuk, míg sor kerül a végső győzelemre, amikor Krisztus eljön dicsőségben. Prófétai értelemben az első pecsét jelenete az efezusi gyülekezetnek szóló üzenettel vág egybe. Az I. század apostoli korszakát írja le, amikor az egész világon gyorsan terjedt az evangélium.

Miért kell mindig is emlékeznünk arra, hogy bármilyen helyzetben is legyünk, Krisztusban a győztes oldalon állunk?

Olvassuk el Jel 6:3-4 részét! A vörös ló és lovasa leírásának alapján mire utal ez a szakasz az evangéliummal kapcsolatban?

A vörös a vér színe. A lovasnál egy nagy kard van, és képes elvenni a föld békéjét, ami oda vezet, hogy az emberek öldökölni fogják egymást (Mt 24:6).

A második pecsét a II. századtól kezdődően az evangélium elutasításának a következményeit mutatja be. Miközben Krisztus lelki küzdelmet folytat az evangélium hirdetése által, a gonosz erői nagy ellenállást tanúsítanak. Elkerülhetetlenül bekövetkezik az üldözés. Nem a lovas pusztít, hanem elveszi a föld békéjét, aminek következtében jön az üldözés (lásd Mt 10:34).

Olvassuk el Jel 6:5-6 szakaszát 3Móz 26:26 és Ez 4:16 versei mellett! Mire utal a könyv az evangéliumi üzenet hirdetésével kapcsolatban, amikor bemutatja a fekete lovat és lovasát?

_____________________________________________________________

A fekete ló lovasa mérleget tart a kezében. Ez a kijelentés hallatszik: „A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár” (Jel 6:6). A világnak azon a részén a gabona, az olaj és a bor alapvető életszükségletnek számított (5Móz 11:14). Nagy ínségre vagy éhínségre utal, hogy a kenyérfogyasztáshoz igen óvatosan mérik a gabonát (3Móz 26:26; Ez 4:16). János korában egy dénár egy napi kereset volt (Mt 20:2). Rendes körülmények között ebből az összegből egy család egy napi szükségleteit ki tudták elégíteni. Viszont az éhínség a rendes árak hatalmas inflációját indította el. A harmadik pecsét jelenetében egy teljes napi munka béréből csak egy ember számára lehetett elegendő ételt venni. Egy kis család megetetéséhez a napi bérből csak háromnegyed mérő árpát lehetett megvenni, ami a szegények olcsóbb, kevésbé finom étele volt.

A harmadik pecsét jelenete az evangéliumi üzenet elutasításának további következményeire is rámutat. Ez az időszak a IV. századtól kezdődött, amikor az egyház politikai hatalomra tett szert. A fehér ló az evangélium hirdetését jelképezi, a fekete ló pedig az evangélium hiányát, illetve az emberi hagyományokra való hagyatkozását. A gabonamag a Bibliában Isten Igéjét szimbolizálja (Lk 8:11). Az evangélium elutasítása elkerülhetetlenül oda vezet, hogy Isten Igéje nélkül éhezni fognak az emberek, amint Ámósz is megjövendölte (Ám 8:11-13).

Olvassuk el Jel 6:7-8 részét! Milyen jelenetet fest le ez a rész? Hogyan kapcsolódik az előző szakaszhoz?

_____________________________________________________________

A negyedik pecsétben feltűnő ló színét görögül a chloros szó fejezi ki, ami a bomló tetem hamuszürke színét idézi. A lovas neve az, hogy Halál, kísérője a halottak helye, a Pokol. Ők ketten a föld negyedrészén pusztítanak karddal, éhséggel, halállal és vadállatok által (Mt 24:7-8).

A jó hír viszont az, hogy a halál és a pokol ereje nagyban korlátozott. A világnak csak egy része (negyede) fölött kapnak hatalmat. Jézus arról biztosít bennünket, hogy nála vannak a pokol és a halál kulcsai (lásd Jel 1:18).

Tekintsük át még egyszer az efezusi, a szmirnai, a pergamoni és a thiatirai gyülekezeteknek szóló üzenetek tartalmát A jelenések könyve 2. fejezetében! Vessük össze e gyülekezetek helyzetét az első négy pecsét felnyitásának jeleneteivel! Milyen párhuzamokat fedezünk fel közöttük?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A hét pecsét jelenetei az egyház jövőjét mutatják be. A pecsétek a keresztény történelem különböző szakaszainak felelnek meg, mint ahogy a hét gyülekezet esetében is volt. Az apostoli időkben sebesen elterjedt az evangélium üzenete a világon. Ezt a Római Birodalomban az üldözés kora követte az I. század végétől kezdve a IV. század elejéig, ahogyan azt a második pecsét is bemutatja. A harmadik pecsét a IV-V. századokra, a megalkuvások időszakára mutat, amit a Biblia nélküli lelki éhség jellemzett, ez vezetett el a „sötét középkorhoz”. A negyedik pecsét érzékletesen mutatja be a kereszténységre jellemző lelki halál állapotát.

Jel 6:6 versében az áll, hogy „az olajat és a bort” nem érinti a harmadik pecsét járványa által kiváltott éhínség. Az olaj a Szentlelket jelképezi (1Sám 16:13; ApCsel 10:38), az új bor pedig a Jézus Krisztusban való üdvösséget (Mk 2:22). Mit árul el e szimbólumok jelentése arról, hogy noha kevesen foglalkoznak Isten Igéjével, a Szentlélek továbbra is munkálkodik, és az üdvösség még mindig elérhető az igazságot keresők számára?

Olvassuk el Jel 6:9-10 szakaszát! Mi történik itt?

A Bibliában a „lélek” szó az egész embert jelöli (1Móz 2:7). Isten hűséges és üldözött népének halálát ez a rész hasonlóan mutatja be ahhoz, amikor a földi szentélyben az oltár tövéhez öntötték az áldozati állat vérét (2Móz 29:12; 3Móz 4:7). Isten népe igazságtalanságokat és halált szenvedett el az evangéliumhoz való hűsége miatt. Az Úrhoz kiáltanak és kérik, hogy lépjen közbe, álljon bosszút értük. E szövegek a földön elkövetett igazságtalanságokra vonatkoznak, nem mondanak semmit a holtak állapotáról. Végtére is nem úgy tűnik, mintha ezek az emberek a mennyei boldogságot élveznék!

Olvassuk el Jel 6:11 versét 5Móz 32:43 és Zsolt 79:10 bibliaszövegeivel együtt! Hogyan felel a menny Isten mártír népének imáira?

_____________________________________________________________

A mártírhalált halt szentek fehér ruhát kapnak, ami Krisztus igazságosságát jelképezi. Ez vezet el oda, hogy Isten igazolja őket, ugyanis ez az ajándéka azoknak, akik elfogadják a felkínált kegyelmet (Jel 3:5; 19:8). Majd azt mondják nekik, hogy még pihenniük kell, amíg teljessé nem válnak a testvéreik, akik hasonló tapasztalatokon mennek keresztül. Fontos megjegyezni, hogy Jel 6:11 görög szövegében nincs benne a „száma” szó. A jelenések könyve nem azt mondja, hogy a mártírhalált halt szenteknek el kell érniük egy bizonyos létszámot, hanem a jellemüknek kell teljessé válnia. Isten népét Krisztus igazsága teszi teljessé, nem a saját érdemeik (Jel 7:9-10)! A mártírhalált halt szentek nem támadnak fel Krisztus visszajövetele és a millennium kezdete előtt, és Isten nem igazolja őket előbb (Jel 20:4).

Az ötödik pecsét történelmileg a reformációhoz vezető és az azt követő időszakra alkalmazható, amikor milliók haltak mártírhalált a hűségük miatt (Mt 24:21). Ez felidézi Isten népének a szenvedését a történelem során Ábeltől kezdve (1Móz 4:10) addig az időig, amikor Isten végül megbosszulja „az Ő szolgáinak vérét” (Jel 19:2).

„Meddig Uram?” – hangzott Isten szenvedő népének a kiáltása a történelem folyamán. Ugyan ki nem küzdött már az élet igazságtalanságaival? Milyen vigaszt találunk az ötödik pecsét jelenetében, ha tudjuk, hogy Isten egy nap majd igazságot fog szolgáltatni?

Az ötödik pecsétben azt látjuk, hogy az ellenséges világban Isten népe igaz ságtalanságoktól szenved és az Úr közbelépéséért kiált. Eljött az ideje, hogy Isten közbelépjen és válaszoljon népe imáira.

Olvassuk el Jel 6:12-14 szakaszát Mt 24:29-30 és 2Thessz 1:7-10 mellett! Mit jelent itt ki Isten?

A hatodik pecsét három utolsó jele az volt, amit Mt 24:29-30 verseiben Jézus előre megmondott, ezeknek a második advent előhírnökeiként, a nagy nyomorúság idejének a vége felé kellett bekövetkezniük (Jel 7:14), 1798-ban. Máté 24. fejezetének próféciájához hasonlóan a napot, a holdat, a „csillagokat” (meteorokat) és az eget itt szó szerint kell értelmezni. A „mint” és a „miképpen” szavak egy tényleges dolog vagy esemény képét vázolják fel: a nap olyan fekete lesz, mint a szőrzsák, a hold pedig vérré válik, a csillagok a földre hullnak, amint a fügefa lehullajtja túlérett gyümölcseit. A nyugati világ keresztényei Jézus szavainak a teljesedését látják az egymás után következő jelekben: az 1755-ös lisszaboni földrengésben, 1780. május 19-e sötét napjában, amit New York állam keleti és Új-Anglia déli részén tapasztaltak, valamint 1833. november 13-án az Atlanti-óceán fölötti látványos csillaghullásban. Jel 6:12-14 próféciájának a teljesedése ébredési hullámokat váltott ki, az emberek arra gondoltak, hogy közeleg Krisztus visszajövetele.

Olvassuk el Jel 6:15-17 szakaszát! Olvassuk még el Ézs 2:19, Hós 10:8 és Lk 23:30 verseit! Ezek a jelenetek a legkülönbözőbb embereket mutatják be, akik Krisztus eljövetelekor pánikba esve próbálnak elbújni a hatalmas felfordulásban. A sziklákat és a hegyeket kérik, hogy essenek rájuk és rejtsék el őket „a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől” (Jel 6:16, RÚF). Akkor jön el az igazságosztás ideje, amikor Krisztus visszatér, hogy „megdicsőüljön szentjei között” (2Thessz 1:10, RÚF). A gonoszok végzetét Jel 19:17-21 szakasza írja le.

A jelenet a rémült gonoszok által feltett költői kérdéssel zárul: „Mert eljött az Ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg” (Jel 6:17; lásd még Náh 1:6; Mal 3:2)? Jel 7:4 verse ad választ erre a kérdésre – Isten elpecsételt népe állhat meg azon a napon.

„De kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját” (Mal 3:2)? Hogyan felelnénk erre a kérdésre? Milyen bibliai okkal igazolhatjuk válaszunkat? Beszéljünk erről a csoportban szombaton!

A hét pecsét feltöréséről szóló látomás jelképesen mutatja Isten gondoskodását földi népe iránt. Kenneth A. Strand rávilágít: „A Szentírásban megvan annak bizonyossága, hogy Isten mindig is gondoskodott a népéről. A történelem során mindvégig jelen volt, megtartotta őket, majd pedig a végidő hatalmas horderejű fejleményeiben teljes mértékben igazolja őket, az örök életben felfoghatatlanul nagylelkű ajándékot ad nekik. A jelenések könyve ugyanezt a gondolatot pedzegeti és fejti ki gyönyörűen, tehát a könyv nem valami fura apokalipszis, ami nem áll összhangban a Biblia általános üzenetével. Valójában A jelenések könyve rámutat, hogy „az Élő”, aki legyőzte a halált és a sírt (Jel 1:18), sosem hagyja el hűséges követőit, akik még ha mártírhalált halnak, akkor is győznek (Jel 12:11). Az „életnek koronáját” adja majd nekik (lásd Jel 2:10; 21:1-4; 22:4)” (Kenneth A. Strand: The Seven Heads: Do They Represent Roman Emperors? Symposium on Revelation, 2. köt., Daniel and Revelation Committee Series, Silver Spring, Md., 1992, Biblical Research Institute, 7. köt., 206. o.).

BESZÉLGESSüNK RóLA!

1)   Milyen értékes tanulságot vonhatunk le a hét pecsét felnyitásának jelenetéből? Hogyan mutat rá ez a rész is arra, hogy legyen bármenynyire rossz a helyzet a földön, továbbra is Istené az uralom, és végül beteljesedik Krisztusban tett minden ígérete?

2)   Gondolkozzunk a következő állításon: „Az egyház Isten megbízott képviselője emberek megmentésére. Szolgálatra hívta el és az a küldetése, hogy elvigye az evangéliumot a világra” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 7. o.)! Gondoljunk a helyi gyülekezetünkre! Hogyan lehetnénk még hűségesebbek, hogy elérhessük az embereket az evangélium üzenetével?

3)   Beszéljük meg a csoportban a csütörtöki rész utolsó kérdését! Ki állhat meg Isten eljövetelnek napján és miért? Mi minden következik a válaszunkból azzal kapcsolatban, hogy hogyan éljünk ma, ha fel akarunk készülni eljövetelének napjára?

SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY:

A CET GYOMRÁBÓL

              (Bede Emese emlékének)

A Mennyben

biztosan nem unatkozunk majd.

Kezdetnek mindjárt videózunk.

Megnézzük egymás történetét.

Először a Krisztusét,

azután a megszámlálhatatlan sok

szabadulást, gyógyulást,

mi rajtunk esett.

Majd azt a temérdek tragédiát,

amit az ész föl sem foghat,

megérteni, elfogadni sem tud.

Mert hogyan is csillapíthatnánk az

akaratunkkal azt,

ami ösztönös.

„Szenvedés, ki méltó rád?”, zúgja a dal.

Micsoda badarság. Az ember elméjében

idegentest.

A Magasságos hogyan látott minket?

Úgy, mint az a fotóművész,

aki csak a megnyomorodott

koldusgyerekeket fotózta?

Bizony, a cet gyomrából

másképp fest minden.

Ezek lesznek a legszebb történetek,

amik akkorra már átértékelődnek,

kisimulnak a véres századok gyűrött takaróin.

Majd lehámozzák a nyomorúság

romlott banánhéját, s a lelkek

felragyognak,

akár a pillangók.