2018 / IV. − 4. tanulmány −
Október 20 − 26Az egység kulcsa
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI
TANULMÁNYUNK:
Máté 20:25-28; Galata 4:7; Efezus 1:3-14; 2:11-22; 4:1-6, 11;
5:15–6:9
„Megismertette velünk akaratának titkát az ő
jó kedve szerint, amelyet előre elhatározott magában, az idők teljességének
rendjére nézve, hogy Krisztusban mindeneket egybeszerkeszt, mind amelyek a
mennyben, mind amelyek a földön vannak”
(Ef
1:9-10, ÚRK).
Efezus
fontos, befolyásos kereskedelmi központ volt Kis-Ázsiában. Az ottani gyülekezethez
egyaránt tartoztak zsidók és pogányok, minden társadalmi osztály tagjai közül.
A közösség sokszínűsége miatt bőven lehetett volna alkalom a konfliktusokra,
mint a világban is, amelyben éltek. Viszont más helyzetet teremtett Krisztus,
valamint a hívőknek a benne lévő egysége, hiszen így már az Ő testének tagjai
lettek. Ennél fogva az Efezusi levél központi témája az, hogy milyen fontosnak
tartja Pál az egységét Krisztus követői között.
Pálnál
két dimenziója van az egység fogalmának. Egység az egyházban, Krisztus
testében, amelyben zsidók és pogányok egy test tagjai lesznek, valamint a
világegyetem egysége, hiszen Krisztusban van mennyen és földön mindennek a
végső egysége.
Krisztus
az egység forrása. A levélben az apostol számtalan alkalommal használja a „Krisztusban”
vagy „Krisztussal” kifejezéseket, hogy bemutassa, mit tett Isten
értünk és az egész univerzumért Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása
által. A megváltási tervben Isten végső célja az, hogy Krisztus által mindent
újból egységbe hozzon. Ez az egység azonban csak a világ végén fog a maga
teljességében megmutatkozni.
ÁLDÁSOK KRISZTUSBAN |
Október 21 |
Vasárnap |
Olvassuk el Ef 1:3-14 szakaszát! Pál szerint mit kaptunk Krisztusban?
Jézus követői sok mindenért
dicsőíthetik Istent, aki úgy döntött, hogy gyermekeivé fogad bennünket és mi
képviseljük Őt a világban. Pál több képpel is érzékelteti, hogy milyen
kapcsolat fűzi Istenhez a hívőket Krisztusban, amelyek közül az örökbefogadás
hasonlata illeszkedik az egységről szóló tanulmányhoz. Krisztusban magáénak
fogadott bennünket Isten, a családjához tartozunk. Ez a kép az Izrael népével
való szövetségkötésre is utal. Pál levelének az összefüggésében a Jézust
Messiásként elfogadó pogányok is Isten gyermekei, az Izraelnek tett ígéretek
örökösei (Róm 8:17; Gal 4:7). Általában a keresztény egység tekintetében
alapvető a Krisztussal való kapcsolat áldása, az, hogy Krisztusban vagyunk. Ez
a szakasz szintén kimondja: Istennek mindvégig az volt a szándéka, hogy az
egész emberiséget Krisztusban egyesítse. Isten családjában mindannyian Isten
gyermekei vagyunk, akiket egyformán szeret, gondunkat viseli.
Némelyeket zavar, hogy mintha
ebben a szakaszban a predesztinációról olvasnánk (Ef 1:5, 11). Az ígéret
látszólag arra utal, hogy Isten kiválasztott bennünket az üdvösségre, míg másokat
a kárhozatra választott volna ki. Azonban ez nem biblikus tanítás. Az Úr éppen
azért készítette el a megváltási tervet még a világ megalapítása előtt, hogy
mindenki üdvösségre jusson: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő
egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen” (Jn 3:16; lásd még 1Tim 2:6; 2Pt 3:9). Előre tudja, ki
fogadja majd el az örök élet ajánlatát, ez azonban nem ugyanaz, mintha Ő
határozná meg az emberek döntését. Isten az egész emberiségnek felajánlja az
üdvösséget Krisztus értünk vállalt tette révén. A kérdés a következő: Mi
hogyan fogadjuk az ajánlatát? Isten senkit sem kényszerít, hogy elfogadja a
megváltást.
„A mennyei tanácsban Isten gondoskodott róla, hogy noha az ember
törvényszegővé lett, ne vesszen el engedetlenségében, hanem Krisztusba mint
Helyettesébe és Váltságába vetett hittel Isten választottja legyen. Jézus Krisztus
által gyermekének fogadta, kiválasztotta magának, jó tetszése szerint. Isten
azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Amikor egyszülött Fiát odaadta az emberért
a váltságdíj megfizetésére, mindenről bőségesen gondoskodott. Aki elvész, azért
fog elveszni, mert nem hajlandó elfogadni, hogy Jézus Krisztus által Isten a
gyermekévé fogadja” (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary. 6.
köt., 1114. o.).
A VÁLASZFAL LEDÖNTÉSE |
Október 22 |
Hétfő |
Az embereket leginkább megosztó
tényezők a faji, etnikai és vallási különbségek. Több országban feltüntetik a
személyazonosító igazolványokon az etnikai vagy vallási hovatartozást, és
ezekhez a meghatározókhoz gyakran bizonyos kiváltságok vagy korlátozások
kapcsolódnak, amelyekkel az embereknek napi szinten együtt kell élni. Háborúk,
konfliktusok kitörésekor az efféle jelzők és megkülönböztetések sokszor az
elnyomás és a kegyetlenkedés katalizátoraivá válnak.
A
keresztény közösség számára Pál jobb utat javasol Ef 2:11-22 szakaszában. Hogyan
hat a közöttünk meglévő különbözőségekre a Krisztusban való egységünk? Mit
döntött le Jézus a kereszthalálával?
Pál kéri az efezusiakat, hogy
ne felejtsék el, milyen volt az életük, mielőtt Krisztusban részesültek Isten
kegyelmében. Az etnikai, kulturális és vallási különbözőségek ellenségeskedést
és küzdelmeket gerjesztenek az egyes népcsoportok között. Jó hír viszont, hogy
Krisztusban mindannyian egy néppé lettünk, egy a Megváltónk és az Urunk, egyaránt
Isten családjába tartozunk. „Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor
távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által” (Ef
2:13).
Az ősi jeruzsálemi templomban
volt egy elválasztó fal, ami a templomnak azt a részét zárta el, ahová csak az
izraelita származásúak léphettek be. A falfelirat halálos fenyegetéssel
tiltotta meg az idegeneknek, hogy beljebb lépjenek. Pált ennek a szabálynak a
megszegésével vádolták, amikor misszióútjai után a templomba ment.
Letartóztatásakor azt hozták fel ellene, hogy az efezusi Trofimoszt bevitte a
zsidók számára fenntartott részre (ApCsel 21:29). Ebben a levelében Pál azt
fejtegeti, hogy Krisztus „a mi békességünk, ki egyé tette mind a két
nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Ef 2:14).
A hívők Ábrahám
leszármazottai lettek Krisztusban, a szívük körülmetéltetett. Az Ábrahámnak
elrendelt fizikai jel a lelki körülmetélésre mutat, amit a hívők Krisztusban
kapnak (lásd 5Móz 10:16). „Benne vagytok körülmetélve is, kéz nélküli
körülmetéléssel, levetve a bűn testét Krisztus körülmetélésében” (Kol 2:11,
ÚRK).
Olvassuk el
újból Ef 2:11-22 szakaszát! Hogyan láthatjuk a saját gyülekezetünkben azt,
amiről Pál itt írt? Milyen kihívásokkal szembesülünk továbbra is?
A TEST EGYSÉGE |
Október 23 |
Kedd |
Az efezusiaknak szóló
ihletett írásában Pál gyakorlatiasan fogalmaz. A zsidók és pogányok, a
különböző kulturális és etnikai hátterű emberek egysége nem valamiféle mítosz
vagy elméleti kigondolás, hanem olyan valóság, ami megköveteli, hogy „járjatok
elhívatásotokhoz méltón, amellyel elhívattatok” (Ef 4:1, ÚRK).
Ef 4:1-3
értelmében mikor lesz a keresztények élete méltó Krisztusban lévő
elhívatásukhoz?
Ezeknek az erényeknek és jó
tulajdonságoknak a segítségével a keresztények életében megmarad a Lélek
egysége „a békességnek kötelékével” (Ef 4:3). E tulajdonságok mind a
szeretetben gyökereznek (1Kor 13:1-7). A szeretet aktív gyakorlása megőrzi a
testvérek közötti kapcsolatot, erősíti a békét és az egységet a keresztények
közösségében és azon túl is. Az egyház egysége sajátságos módon mutatja be
Isten szeretetét, amit így mások is megláthatnak. Isten arra hívja el az
egyházat, hogy ilyen bizonyság legyen, kiváltképp küzdelmek, megoszlások és
háborúk idején.
Mi az
egyik fő témája Ef 4:4-6 verseinek?
A fejezet első verseiben Pál
kiemeli, hogy mennyire fontos számára az egyház egysége. Először is az egységre
buzdít (Ef 4:1-3), majd felsorol hét pontot, amelyek a hívőket összefogják (Ef
4:4-6). Az egység olyasmi, ami egyszerre megvan már a hívők között (Ef 4:4-6),
amiért folyamatosan tenni kell, azaz fenn kell tartani (Ef 4:1-3) és ami egyben
egy jövőbeli cél is, amire fontos törekednünk (Ef 4:13).
„Az apostol inti testvéreit,
hogy az életükkel tanúsítsák az igazság erejét, amire tanította őket.
Alázattal, szelídséggel, hosszútűréssel és szeretettel mutassák be Krisztus
jellemét és az üdvösség áldásait. Csak egy test, egy Lélek, egy Úr és egy hit
van. Krisztus testének tagjait, minden hívőt ugyanaz a Lélek és ugyanaz a
reménység serkent. Az egyház megosztottsága szégyent hoz a krisztusi hitre a
világ előtt, és alkalmat ad az igazság ellenségeinek arra, hogy igazolják eljárásukat.
Pál tanácsai nemcsak a saját korában lévő egyháznak szóltak, hanem Isten terve
szerint nekünk is meg kell ismernünk ezeket. Mit teszünk azért, hogy megőrizzük
az egységet a békesség kötelékében” (Ellen G. White: Testimonies for the
Church. 5. köt., 239. o.)?
Milyen
döntéseket hozhatunk meg éppen most azért, hogy elhívatásunkhoz méltóan
járjunk?
GYÜLEKEZETI VEZETŐK ÉS AZ EGYSÉG |
Október 24 |
Szerda |
„Mindegyikünk pedig a Krisztus ajándékának
mértéke szerint részesült a kegyelemben”
(Ef
4:7, ÚRK). Az üdvösséget ajándékba kapja bárki, aki kész
elfogadni,
a lelki ajándékokat viszont bizonyos emberek kapják, meghatározott
céllal.
Olvassuk el Ef 4:11 versét! Milyen
vezetői ajándékokat ad Isten az egyháznak?
Ef 4:12 verse szerint mi Isten célja
azzal, hogy a vezetés ajándékait adja az egyháznak? Hogyan viszonyulnak ezek az
ajándékok egymáshoz?
Bizonyos
értelemben minden hívő Isten és az evangélium szolgája. Mt 28:19-20 nagy
misszióparancsában Krisztus arra hívja a keresztényeket, hogy induljanak el,
tegyenek tanítványokká minden népet, kereszteljék meg és tanítsák az embereket.
A szolgálat munkáját nemcsak néhány kiváltságos kapta, mint a lelkészek és/vagy
az evangélisták, hanem mindazok, akik Krisztus nevét vallják. Az evangélium
terjesztésének feladata alól senki sincs felmentve, és egyetlen gyülekezeti
vezető sem állíthatja, hogy kizárólag neki kell szolgálnia. A vezetés lelki ajándékainak
konkrétan a gyülekezet építése a célja. Azért van szükség az egyházi vezetőkre,
hogy ápolják, támogassák és erősítsék az egységet. Pál felsorolja a vezetői
ajándékokat, és ebből megtudhatjuk, hogy ezeknek a szerepeknek a célja Isten népének
felkészítése. Nekik ugyanis el kell juttatniuk az evangéliumot az elveszettekhez.
Az egyházban bizonyos, különleges elhívással rendelkező személyek felelőssége,
hogy segítsenek a többieknek végezni a szolgálatukat Krisztusért és építsék
Krisztus testét,
„Míg eljutunk mindnyájan az
Isten
Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra,
a
Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére”
(Ef 4:13). Fontos, hogy Jézus vezetői stílusának
példája irányítson bennünket a szolgálatunk végzése közben! Ő azért jött, hogy
másokat szolgáljon, nem azért, hogy neki szolgáljanak (Mt 20:25-28), tehát
nekünk is így kell tennünk! Az emberek általában erősen hajlanak a
függetlenségre, arra, hogy senkinek se kelljen számot adniuk, és ez a hajlam
különösen jellemző a nyugati társadalmakra. Pál azonban arra emlékeztet, hogy
egyetlen keresztény sem áll egyedül a világban, a hívők közösségét képezzük, a
közös úton lelki bátorítást adó vezetéssel. Együtt mind Krisztus testének
tagjai vagyunk.
Milyen lelki ajándékaink vannak? Hogyan használjuk
ezeket gyülekezetünk egysége érdekében?
EMBERI KAPCSOLATOK KRISZTUSBAN |
Október 25 |
Csütörtök |
A kereszténység kapcsolati vallás:
kapcsolat Istennel és egymással. Értelmetlen volna azt állítani, hogy az
embernek mély a kapcsolata Istennel, ha ez nem hat a másokhoz fűződő
viszonyára. A kereszténységet nem lehet légüres térben megélni. Ránk is
vonatkoznak az egység elvei, amelyeket Pál az Efezusi levélben taglal.
Olvassuk
el Ef 5:15-21 szakaszát! Mit fejez ki Pál a 21. versben? Milyen kapcsolat van
az egység és az egymásnak való engedelmesség között?
_____________________________________________________________
Az apostol arra tanít, hogy
engedelmeskedjünk egymásnak, amihez hozzátartozik a „teljetek meg Lélekkel” (Ef
5:18, RÚF) kifejezés. A Lélekkel való betöltekezés egyik megnyilvánulása, ha
engedünk egymásnak, ami az alázat és előzékenység megfelelő hozzáállását
tanúsítja az emberi kapcsolatokban. Persze a legtöbbeknek ez nem természetes
jellemzője, hanem annak az eredménye, hogy a Lélek a szívünkben él, a
Krisztusban való egységet összefogó Lélek ajándéka. Ebből a szemszögből
közelítve az engedelmesség olyan belső tulajdonság, ami kifejezi tiszteletünket
Krisztus és értünk hozott áldozata iránt.
Ef
5:22–6:9 alapján hogyan hasson a Krisztusban hívők emberi kapcsolataira a
kölcsönös engedelmesség értéke otthon és a munkahelyen egyaránt?
_____________________________________________________________
A gyülekezet egysége bizonyos mértékig az
otthon egységétől függ. Pál kiemeli, hogy a férj és feleség közötti egységnek,
szeretetnek és tiszteletnek kell bemutatnia Krisztus szeretetét az egyház
iránt, ami önfeláldozó szeretet. Éppen ezért a férjektől, feleségektől,
gyülekezeti tagoktól egyaránt elvárható a krisztusi tiszteletadás úgy a családban,
mint a gyülekezetben. A krisztusi tulajdonságoknak a gyerekek és szülők,
valamint alkalmazottak és alkalmazók (szolgák és urak) kapcsolatában is meg
kell mutatkoznia. Jellemezze összhang és békesség az otthonunkat, mint ahogy a
gyülekezeti életünket is!
Hogyan kell viselkednünk
(az adott helyzettől függően) a családtagjainkkal vagy a munkatársainkkal? A
mai részben tárgyalt versekben milyen elveket találunk, amelyek segíthetnek ezt
megérteni?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Október 26 |
Péntek |
„Krisztus nem tekintett a nemzetiségi, rangbeli vagy hitvallást
illető különbözőségekre. Az írástudók és a farizeusok szerették volna csupán
helyi és nemzeti előnnyé tenni a menny minden ajándékát, Isten családjának
többi részét a világban pedig kirekeszteni azokból. Krisztus azonban azért
jött, hogy ledöntsön minden elválasztó falat. Azt jött bemutatni, hogy kegyelmének
és szeretetének ajándéka éppen annyira nem korlátozható le, mint a levegő, a
fény vagy a földet felüdítő eső. Életével Krisztus olyan vallást alapított,
amelyben nincsenek kasztok, amely által zsidók és pogányok, szabadok és szolgák
egy testvéri közösségbe tartoznak, egyenlőként állnak Isten előtt. Lépéseit nem
befolyásolták politikai kérdések. Nem tett különbséget felebarát és idegen,
barát és ellenség között. Az Ő szívét az élet vizére szomjazó lelkek hatották
meg” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 9. köt., 190-191. o.).
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1.
Beszélgessünk a következő idézetről! „Efezus 4.
fejezete olyan egyértelműen és egyszerűen mutatja be Isten tervét, hogy az Úr
minden gyermeke megértheti az igazságot. Itt világosan kijelenti: ezeket az eszközöket
jelölte ki, hogy általuk fenntartható legyen egyháza egysége és a tagok
egészséges vallási tapasztalatot mutathassanak be a világ előtt” (Ellen G.
White megjegyzése, The SDA Bible Commentary. 6. köt., 1117. o.). Mit
látunk Efezus 4. fejezetében az egyház egységével kapcsolatban? Mit tehetünk az
egység biztosítása érdekében?
2.
Az egység tekintetében központi kérdés az alázat
és az engedelmesség szükségessége. Hogyan is létezhetne bármiféle egység az
egyházban e tulajdonságok nélkül? Ha önteltek vagyunk, túlságosan bízunk saját
nézeteinkben, állásfoglalásunkban és nem vagyunk hajlandók másokra hallgatni,
esélyünk sincs az egységre. Hogyan tanulhatunk alázatot és engedelmességet?
3.
Hogyan lehet
közöttünk egység, még ha nem is értünk mindig, mindenben egyet?
ÖSSZEFOGLALÁS: Az Efezusi levélben Pál sok tanácsot ad arra vonatkozóan,
hogy mit jelent a keresztények számára Krisztusban lenni. A Jézusban nyert
üdvösség gyakorlati szempontból formálja át az életünket. A bennünk lakozó
Krisztus hatalma alakít át minden emberi kapcsolatot, így a gyülekezetben a
testvérek viszonyát is. Ez a változás pedig döntően fontos ahhoz, hogy
egységben lehessünk.
PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:
ŐSZI
MAGÁNY
Még
nyílik kertemben
egy
pár őszi virág,
de
a bokron sárgul a levél;
(én
már) siratom a virágok hullását,
tudom,
mihamar
leveszi
a dér.
A
napnak is rövidebb az útja,
egyre
fáradtabban bandukol.
Hosszabbak
az esték,
az
éjszakák:
virág
szirma dér kezébe hull.
–
Kabátot vesz magára a Hold is,
csillagporos
útját míg járja.
A
kertek alján is az ősz járkál
fázósan,
magányába zárva.