2018 / II. − 9. tanulmány −
Május 26 − Június 1Végidei megtévesztések
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes
1–2:3; Zsoltár 146:4; 2Korinthus 11:13-15;
Jelenések 2:13, 24; 13:1-17
„hanem levettetett a nagy sárkány, az ősi kígyó, akit
ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész földkerekséget megtéveszti,
levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek”
(Jel 12:9, ÚRK).
Sátán már a mennyben, a levettetése előtt igyekezett megtéveszteni az
angyalokat. „Lucifer eltávozott Isten közvetlen közeléből. Elment, hogy elégedetlenséget
szítson az angyalok között. Munkáját titokban végezte, és egy ideig valódi
szándékát az Isten iránti tisztelet látszata mögé rejtve igyekezett
elégedetlenséget ébreszteni a mennyei lények között. A törvény ellen lázította őket.
Azt állította, hogy e törvények szükségtelen korlátokat szabnak” (Ellen G.
White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 425. o.).
Az Édenben a kígyó álcája mögé bújva csapta be Évát. Az egész történelem
során, mind a mai napig, sőt még a millennium után is csaláshoz folyamodik (Jel
20:8), hogy elérje célját.
Sajnos sokkal okosabb, erősebb és fondorlatosabb mindannyiunknál, éppen ezért
kell Jézusba és Igéjébe kapaszkodnunk, hogy megvédjük magunkat mesterkedéseitől!
„Ti pedig, akik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan
éltek e napig” (5Móz 4:4). Az itt kimondott elv valóban igaz még ma is.
Ezen a héten az ördög leghatásosabb csalásai közül nézünk át néhányat, hogy
megtudjuk, miként védekezhetünk ellenük.
A LEGNAGYOBB CSALÁS |
Május 27 |
Vasárnap |
A negyedév első tanulmányában szó volt arról a
„kozmikus küzdelemről”, ami sajnálatos módon elért a földünkre is. Viszont még
sok keresztény sem hiszi, hogy valóságos a nagy küzdelem, mivel nem hisznek
Sátán létezésében, és ez probléma. Amikor a bibliaszövegekben Sátánról vagy az ördögről
van szó, az szerintük csupán a tudomány előtti kor kultúrájának megnyilatkozása,
az, ahogyan régen magyarázni próbálták a gonoszság és a szenvedés létét a
világban. Az emberiség ellen rosszakaratú terveket szövő, valóságos,
természetfeletti lényt túlságosan sok ember úgy fogadja, mint a
tudományos-fantasztikus regényeket, vagy mint a „Csillagok háborújából” Dart
Vadert vagy a hasonlókat.
Mit tudhatunk meg a következő igeszakaszokból Sátán
valóságos voltáról és a végidei eseményekben betöltött szerepéről? Jel 2:13,
24; 12:3, 7-9, 12, 17; 13:2; 20:2, 7, 10
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A jelenések könyve
megmutatja, hogy az utolsó
időkben Sátánnak milyen nagy hatalma lesz a világ megannyi lakója felett.
Nemcsak az üdvösségtől téríti el őket, hanem azt is eléri, hogy üldözzék
azokat, akik hűségesek maradnak Jézushoz.
Minden „csalása” (2Kor 2:10) közül talán az a
legnagyobb, hogy eléri: az emberek nem hisznek a létezésében. Hiszen ugyan ki
keresne védelmet egy elsöprő erejű ellenséggel szemben, ha nem hiszi, hogy
valóságos? Megdöbbentő, hogy hányan mondják magukat kereszténynek, miközben nem
veszik komolyan az ördög valóságát! Ezt az álláspontot azonban csak úgy foglalhatják
el, ha figyelmen kívül hagyják vagy alapvetően másként értelmezik azt a sok
bibliai igehelyet, amelyek lerántják a leplet a gonosz manővereiről és
cselszövéseiről, főként a végidőhöz közeledve. Legyen intő jel már pusztán az a
tény, hogy a bőséges bibliai bizonyíték ellenére is annyian elvetik a valóságos
Sátán létezésének gondolatát! Éppen ezért döntő, hogy megértsük, mit tanít a
Biblia!
A jelenések könyve
említést tesz Sátán cselszövéseiről, kiváltképp az utolsó időkben.
Viszont minek a reményét találjuk Jel 12:11 versében? Milyen forrásból
meríthetünk erőt az ördöggel szemben?
KÉT NAGY TÉVEDÉS |
Május 28 |
Hétfő |
Mit tudhatunk meg az alábbi versekből Sátán
megtévesztő hatalmáról?
2Kor 11:13-15 ________________________________________________
_____________________________________________________________
2Thessz 2:9-10
________________________________________________
_____________________________________________________________
Jel 12:9
______________________________________________________
_____________________________________________________________
Jel 20:10
_____________________________________________________
_____________________________________________________________
Amint már egy korábbi tanulmányban megállapítottuk, Jézus figyelmeztette
a követőit a végidei csalásokra. Különösen kiemelte azt, hogy lesznek majd hamis
krisztusok és hamis messiások, akik „sokakat elhitetnek” (Mt 24:5).
Persze nem csak a hamis krisztusok és hamis próféták
jelentik azokat a végidei csalásokat, amelyektől óvakodnunk kell. Ellenfelünk a
nagy küzdelemben számtalan cselhez folyamodik, hogy akit csak tud,
megtévesszen. Keresztényként tudnunk kell róla, hogy miben mesterkedik, ami
pedig csak a Szentírás ismeretéből, illetve a tanításainak betartásából származik.
Ellen G. White elmagyarázza, hogy mi a két nagy
csalása: „E két nagy tévedéssel – a lélek halhatatlanságával és a vasárnap
szentségével – fogja Sátán az embereket csalásainak foglyává tenni. Míg az
előbbi a spiritizmus alapját rakja le, az utóbbi Rómával hozza közös nevezőre
az embereket. Az Amerikai Egyesült Államok protestánsai elsőként fognak a
szakadékon át kezet nyújtani a spiritizmusnak; és átnyúlnak a mélység felett
is, hogy a római hatalommal kezet fogjanak. E hármas szövetség hatására ez az ország
követni fogja Rómát a lelkiismeret jogainak sárba tiprásában” (A nagy küzdelem.
Budapest, 2013, Advent Kiadó, 503-504. o.).
Sok évvel azután is, hogy Ellen White mindezt leírta,
megdöbbentő látni, mennyire terjed ez a „két nagy tévedés” a keresztény világban!
Miért számít a bibliai igazságok ismerete és követése
a legerősebb fegyvernek az ördög csalásaival szemben, kiváltképp az utolsó
időkben?
A LÉLEK HALHATATLANSÁGA |
Május 29 |
Kedd |
Mit tanítanak a következő igeszakaszok a „holtak
állapotáról”? Milyen erős védelmet kínálnak ezek a szövegek „a két nagy
tévedés” egyike ellen? Zsolt 115:17; 146:4; Préd 9:7-8, 12; Dán 12:2; 1Kor
15:16-18
_____________________________________________________________
űAz elmúlt néhány évtizedben nagy figyelem terelődött
olyan történetekre, amelyek szerint emberek „meghaltak” – vagyis megállt a
szívük és nem lélegeztek –, de később feléledtek, eszméletre tértek. Közülük
sokan hihetetlen tapasztalatokról számoltak be, hogy „haláluk” után tudatuknál
voltak. Voltak, akik elmondták, hogyan lebegtek a levegőben és fentről néztek
le a földre, a saját testükre. Mások arról számoltak be, hogy a lelkük elhagyta
a testüket, majd egy csodálatos, fényes, melegséget árasztó lénnyel találkoztak,
aki a kedvességről és a szeretetről beszélt nekik. Vannak olyanok is, akik állítólag
meghalt rokonaikkal találkoztak és beszélgettek.
Annyira gyakori ez a jelenség, hogy már tudományos
neve is van: halálközeli élmények. A jelenség ugyan vitatott, azonban számos
keresztény ezzel akarja bizonyítani a lélek halhatatlanságát, azt az
elképzelést, hogy a halál után a lélek a tudatos létezés másik szintjére kerül.
Viszont a halálközeli élmények a „két nagy tévedés”
egyikének számítanak. Amennyiben az ember elhiszi, hogy a halál után a lélek
ilyen vagy olyan formában tovább él, egészen védtelen lesz a legtöbb okkult és
spiritiszta csalással szemben. Ezek könnyen ahhoz a gondolathoz vezethetnek, akár
nyíltan, akár burkoltan, hogy nincs szükségünk Jézusra. Valójában a legtöbben,
akik halálközeli élményekről számoltak be, elmondták, hogy a lelkek, akikkel
találkoztak vagy az elhunyt rokonaik vigasztalták őket szeretet, békesség és
jóság szavaival, de semmit nem mondtak a Krisztusban való megváltásról, a
bűnről és az eljövendő ítéletről – a legalapvetőbb bibliai tanításokról.
Gondolhatnánk, hogy belekóstolva az állítólagos keresztény túlvilágba, a
legelemibb keresztény tanításokból is ízelítőt kellett volna kapniuk, de amiről
beszámolnak, az inkább a New Age tanítását tükrözi. Ez lehet a magyarázata,
hogy ezek közül az emberek közül sokan utóbb kevésbé hajlanak a kereszténység
felé, mint mielőtt „meghaltak”.
Keresztényként miért kell feltétlenül ragaszkodnunk
Isten Igéjéhez, még ha érzékszerveinkkel mást is észlelünk magunk körül?
A SZOMBAT ÉS AZ EVOLÚCIÓS ELMÉLET |
Május 30 |
Szerda |
Amennyire Sátánnak sikerült megtévesztenie a világot a
lélek halhatatlanságát illetően, legalább annyira sikerrel járt azzal is, hogy
a bibliai szombat helyébe a vasárnapot állította a kereszténység történelmének
nagy részében (lásd a 6. és a 8. tanulmányt). Az utóbbi években az ördög újabb
megtévesztéssel állt elő, ami az emberek gondolataiban gyengíti a hetedik nap, a
szombat erejét, ez pedig az evolúció elmélete.
1Móz 1–2:3 tanítása szerint hogyan teremtette meg az
Úr a világot? Mennyi idő kellett hozzá?
Ha csak sietve futjuk át a teremtési beszámolót, akkor is
felfigyelhetünk benne két pontra. Először is, Isten mindent eltervezett és
előre kiszámított. Semmi nem történt véletlenszerűen, önkényesen vagy
találomra. A Szentírás szerint a teremtés folyamatában nem volt helye a
véletlennek. Másodszor pedig a szövegekből félreérthetetlenül kiderül, hogy az
Úr mindent a maga fajtája szerint teremtett, vagyis mindent külön, a többiektől
elkülönítve alkotott meg. A Biblia nem tanít olyasmit, hogy minden földi
életnek lett volna egy közös őse (egy kezdeti egysejtű). Még ha valaki nem is
szigorúan veszi Mózes első könyvének leírását, ez a két pont kiviláglik:
a teremtés munkájában semmi sem történt véletlenül és nem volt a földi fajoknak
egy közös őse. Ezzel szemben a darwini evolúciós elmélet különféle formáinak
van két jellemző tanítása: a véletlenszerűség és minden faj közös őse. Vajon mi
lehet az oka annak, hogy Mózes első könyvét sokan egy olyan teória
lencséin át nézve magyarázzák, ami a legalapvetőbb szintjén ellentmond Mózes
első könyve alapjainak? Valójában az evolúció tévedése nemcsak szekuláris emberek
millióit sodorta el, hanem még a magukat keresztényeknek vallók közül is sokakkal
elhitette, hogy ezt az elméletet az imént említett, égbekiáltó ellentmondások dacára
is összhangba hozhatják keresztény hitükkel. A végső eseményekkel kapcsolatban
azonban a tévedés veszélyét még szembetűnőbbé teszi mindaz, ami az evolúcióból
következik. Ugyan miért kellene komolyan venni egy napot, a hetedik napot, a
szombatot, nem a hatnapos teremtés, hanem hárommilliárd évig tartó teremtés
emlékeként (a legújabb feltételezés szerint ekkorra datálják a földi élet
kezdetét)? Az evolúció minden valós fontosságtól megfosztaná a hetedik napot,
mivel a teremtés hat napját csupán egy olyan mondává alacsonyítja le, mint hogy
Romulust és Remust farkas táplálta. Továbbá ugyan ki vállalna üldöztetést vagy
halált a vasárnap helyett a szombat melletti kiállásáért, ha azt hiszi, hogy a
teremtéshez nem csupán hat nap kellett, hanem évmilliárdok?
HAMIS HÁRMASSÁG |
Május 31 |
Csütörtök |
A Biblia egészében megtalálható a háromszemélyű egy
Isten fogalma. A végidei csalásokkal és üldözésekkel kapcsolatban azonban A
jelenések könyve 13. fejezete bemutatja a „hamis hármasságot”, amit a sárkány,
a tengerből feljövő fenevad és a földből feljövő fenevad alkot.
Olvassuk el Jel 12:17 és 13:1-2 verseit! Mit látunk
itt?
_____________________________________________________________
A sárkány az Atya hamisítványaként jelenik meg, mivel
egyértelmű, hogy ő irányt. Ő adja a hatalmát és a tekintélyét a tengerből
feljövő fenevadnak, Krisztus hamisítványának. Miért tűnik ez a második erő
Krisztus hamisítványának?
Milyen tulajdonságai vannak a tengerből feljövő
fenevadnak Jel 13:2-5 szerint?
_____________________________________________________________
A hatalmát a sárkánytól kapja, ami emlékeztet arra,
amikor Jézus elmondta, hogy Ő az Atyától kapta a hatalmát (lásd Mt 28:18). A
tengerből feljövő fenevad Jézushoz hasonlóan szintén meghalt, majd feltámadt (lásd
Jel 13:3). Továbbá „negyvenkét hónapig” vagy három és fél évig gyakorolja
a hatalmát, ami a nap-év elv alapján Krisztus valóságosan három és fél évig tartó
szolgálatának profetikus értelemben vett hamisítványa.
Hogyan mutatja be Jel 13:11-17 a földből feljövő
fenevadat?
A földből feljövő fenevad a tengerből feljövő fenevad
érdekeit szolgálja, mint ahogyan a Szentlélek nem önmagát, hanem Jézust
dicsőíti (Jn 16:13-14). És éppen úgy, amint a Szentlélek hatalmas tettével
„tüzet” hozott le az égből (ApCsel 2:3), a tengerből feljövő fenevad is valami
hasonlót visz végbe (lásd Jel 13:13).
„Végül a tengerből feljövő fenevad hamis pünkösdöt
hoz! Milyen céllal? Ezzel akarja bizonyítani a világ előtt, hogy a hamis
hármasság az igaz Isten” (Jon Paulien: What the Bible Says About the
End-Time. Hagerstown, Md., 1998, Review and Herald® Publishing Association,
111. o.).
Még milyen végidei csalások léteznek, amelyekkel
tisztában kell lennünk? Hogyan segíthetünk másoknak is felismerni, hogy ezek
csalások?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Június 1 |
Péntek |
Gondolkozzunk tovább azon, hogy még mi minden
következik az evolúció elméletéből, főként a végidei események összefüggésében
nézve a szombat szerepét! Charles Darwin, akitől ez az elmélet ered, többek
között azért is állt elő az evolúcióval, mert nem értette a nagy küzdelmet, így
képtelen volt összeegyeztetni a jóakaratú, szerető Teremtő létének gondolatát a
világban tapasztalható gonoszsággal és szenvedéssel. Téves megítélése miatt más
irányba fordult válaszokat keresve. Az sem véletlen, hogy az 1800-as évek közepén-végén,
éppen, amikor Darwin az evolúciós elméletét javította és átdolgozta, Isten egy
mozgalmat támasztott, a Hetednapi Adventista Egyházat, amely cáfolja Darwin
elméletének minden állítását. Milyen érdekes, hogy a Hetednapi Adventista Egyház
(amely, mint a neve is mutatja, a teremtéshit talaján áll), szintén nagyjából abban
az időben kezdett fejlődni és terjedni, mint Darwin elmélete. Ki tudja, talán a
világ megmenekülhetett volna a geocentrikus világkép és az ősnemzés óta az
emberi gondolkodás legnagyobb tévedésétől, ha Darwin olvassa és elhiszi Ellen
G. White-nak ezt a néhány sorát: „Habár a földet átok sújtotta, még mindig az
ember tankönyve lehetett. Most már azonban nem csak a jót szemléltette, mert a
gonosz mindenütt jelen volt. Megfertőzte, megrontotta a földet, a tengert és a
levegőt. Ahol egykor csak Isten jelleme és ismerete mutatkozott meg, most Sátán
jelleme és a gonosz ismerete is ott olvasható. A természetből – amely most a jó
és gonosz ismeretét egyaránt kinyilvánította – bűnének következményeképpen az embernek
állandóan figyelmeztetéseket kellett kapnia” (Előtted az élet – Nevelés. Budapest,
1992, Advent Kiadó, 21. o.). Darwin tehát felállította evolúciós elméletét,
amit Isten természetének és jellemének, valamint a bűnbe süllyedt világnak a
téves értelmezésére alapozott. Sajnálatos módon az elméletéből eredő
következtetések miatt emberek áldozatul esnek Sátán csalásainak, különösen az
utolsó válság idején.
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1.
Vajon miért utasítja el olyan
sok keresztény azt, hogy Sátán valóban létezik? Hogyan mutatja ez is, hogy
mennyire veszélyes elvetni a Biblia világos tanítását?
2.
Mit mondhatnánk annak, aki egy
halálközeli élményt követően állítja, hogy tapasztalta: a halál után valóban
tovább él az ember?
3.
Még milyen okot mondhatunk arra, hogy az evolúciós elmélet követői sokkal
védtelenebbek a csalásokkal szemben az utolsó időkben?
TÚRMEZEI ERZSÉBET:
KÖSZÖNÖM
A HANGOT!
Megköszöntem
már a hangot neked?
Az eddig
hallott végtelen sokat?
Kedves,
meleg, ismerős hangokat,
szigorúkat
és szelídeket?
Az
édesanyám minden jószavát?
Dalos
madárét és harangokét?
Szellősuttogást
és tücsökzenét,
ha az
éjszaka csendjén suhan át?
S a Te
hangodat, hogy beszélsz velem,
és
megérthetem és meghallhatom?!
Minden
szavad éltet és kegyelem.
Akár
sújt, ítél, akár simogat.
Általuk
vezetsz boldog utakon.
Köszönöm
a hangot. A hangodat!