2018 / II. − 5. tanulmány −
Április 28 − Május 4Krisztus a mennyei szentélyben
SZOMBAT
DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 16:13;
János 1:29; Róma 8:3; Zsidók 7;
9:11-15, 20-23; Jelenések 5:12
„Ezért
Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név
fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és
a föld alattiaké”
(Fil 2:9-10, ÚRK).
Jézusról szólva
A zsidókhoz írt levél kijelenti: „ahova útnyitóul bement értünk Jézus,
aki örökre a Melkisédek rendje szerinti főpap lett” (Zsid 6:20, ÚRK).
A Szentírás,
főként az Újszövetség világosan utal Krisztusnak a mennyei szentélyben
betöltött főpapi tisztére, amit azután vett fel, hogy a földön bevégezte áldozati
munkáját (lásd Zsid 10:12).
Ezen a héten
Krisztusnak a mennyei szentélyben történő szolgálatát vizsgáljuk. Közbenjárói
munkássága döntően fontos ahhoz, hogy népe felkészüljön a végidőre. Az alábbi
komoly figyelmeztetést kaptuk: „A szentély és a vizsgálati ítélet tanát Isten
népének jól kell ismernie. Mindannyiunknak tudnunk kell, hogy nagy Főpapunknak
mi a tisztsége és munkája. Különben soha nem lesz olyan hitünk, amilyenre most
van szükség, és soha nem fogjuk tudni betölteni azt a helyet, amelyet Isten
nekünk szán” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent
Kiadó, 420. o.). Milyen szolgálatot végez Krisztus értünk a mennyei
szentélyben, és miért olyan fontos tisztában lenni ezzel, főként az utolsó
időkben?
A LEGNAGYOBB ÁLDOZAT |
Április 29 |
Vasárnap |
Krisztus
legfőbb áldozatának tanulmányozása komolyan hozzájárul ahhoz, hogy a hívők
felkészüljenek a végidőre. Az emberek általában az előttük álló célra
figyelnek, és ebben van is ráció. Viszont azt is jó felmérni, hogy a cél már
mögöttünk van. A Golgotáról beszélünk. Jézus érte el ezt a célt értünk, ami
visszafordíthatatlan, végleges eredménnyel járt, és ez az, ami bizonyosságot
adhat az előttünk lévő célt illetően is.
Olvassuk
el Róm 8:3, 1Kor 15:53, 1Tim 1:17 és 6:16 verseit! Miért küldte el Isten a
földre a Fiát?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Isten
bűnért való áldozatként küldte el Krisztust, hogy kárhoztassa a bűnt a testben.
Mit jelent ez? Krisztus halhatatlan Istenként nem halhatott meg. Ezért emberré
lett, felöltötte az emberi halandóságot, hogy helyettünk meghaljon. Jézus Isten
volt, isteni természettel rendelkezett, de az „emberekhez hasonlóvá” lett,
megalázta magát, „engedelmes lévén halálig”, a kereszthalálig (Fil
2:6-8). Egyedül Isten tudja, hogyan történt, hogy kereszthalálakor Krisztus Istenként
nem halt meg. Az emberi értelem számára felfoghatatlan módon a Fiú Isten
valamilyen módon nyugodott kilenc hónapon át az anyaméhben, majd pedig a sírban
töltött napokban is. Jézus sohasem vette igénybe isteni természetét, hogy
segítségére legyen emberi élete és szolgálata során.
Mennyire
volt szándékos Krisztus halála? Mit tudhatunk meg erről Lk 9:22 verséből?
_____________________________________________________________
Krisztus
azért született, hogy meghaljon. Elképzelhető, hogy az egész örökkévalóságon át
egyetlen pillanatra sem kerülték el a rá váró gúny, megostoroztatás és
ütlegelés, majd pedig a szívszakító kereszthalál gondolatai. Páratlan, példa
nélküli, valójában felfoghatatlan ez a szeretet.
Mi mást tehetnénk hatalmas
szeretete láttán, mint hogy leborulunk és imádjuk Jézust, hittel, engedelmesen?
Végeredményben mennyire értéktelen bármilyen emberi érdem? Mit
tanít erről a kereszt?
ISTEN BÁRÁNYA |
Április 30 |
Hétfő |
Melyik
kép bukkan fel Jn 1:29, Jel 5:12 és 13:8 verseiben? Miért olyan fontos ez a kép
a megváltási terv megértéséhez?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Keresztelő
János Isten Bárányának nevezte Jézust, amivel félreérthetetlenül utalt a
szentélyre, de még ennél is közvetlenebbül Krisztusnak a bűnért való áldozati
halálára. Erre mutatott előre minden bárány (és a többi állat), amelyeket a
héber áldozati rendszerben bűnért való áldozatként megöltek. A négy evangélium
végeredményben azt a történetet beszéli el, hogy mit tett Jézus mint Isten
Báránya, aki elveszi a világ bűneit.
Ám
Jézus evangéliumi története és a megváltásunkért végzett munkája nem ér véget a
halálával és feltámadásával.
A
zsidókhoz írt levélben
már kezdettől fogva azt találjuk,
hogy Krisztus elvégezte feladatát áldozati Bárányként, majd a Főpapunk lett a
mennyei szentélyben. Miután a könyv először említi Jézust a kereszt után ebben
a szerepében (Zsid 1:3), a későbbi fejezetekben főpapként utal rá. A
zsidókhoz írt levél 7. fejezete fejti ki részletesen Krisztusnak a
mennyei szentélyben végzett munkáját.
Mit
mond A zsidókhoz írt levél szerzője Jézusról a 7. fejezetben?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Különösen
mélységes és gazdag ezeknek a verseknek a tartalma, de a lényeg, hogy Jézus
Krisztus papi szolgálata különb az ároni papságnak a földi szentélyben végzett
szolgálatánál. Most a földi szentélyben működő földi papság helyett mennyei
Főpapunk van, aki közbenjár értünk a mennyei szentélyben. Amikor tehát Jézusra
tekintünk, a Főpapot látjuk a mennyei szentélyben.
FŐPAPUNK |
Május 1 |
Kedd |
Milyen
különleges reménységet találunk Zsid 7:24-27 és 8:6 verseiben?
_____________________________________________________________
Krisztus
valóban üdvözíthet, méghozzá több olyan képessége miatt, amivel más pap nem
rendelkezik. Ő Isten, van hatalma megbocsátani a bűnöket. A papsága állandó. A
keresztény korszak egészében végzi közbenjárói munkáját népéért, ugyanolyan
irgalmas szeretettel, mint amikor betegeket gyógyított vagy magányos embereket
vigasztalt. Emberré lett, de bűntelenül született és meg is maradt annak, mégis
az emberiség összes bűnének elképesztő súlya alatt halt meg. Éppen ezért
egyedül csak Ő, az Isten-Ember járhat közben a bűnösökért a mennyei
szentélyben.
Ezekből
az igeszakaszokból az is kiderül, hogy Krisztus áldozata egyszer és mindenkorra
elegendő. Csak egyszer kellett megtörténnie, és üdvösséget hoz minden embernek,
aki elfogadja.
Hiszen
ha arra gondolunk, ki az, aki meghalt a kereszten, vajon az Ő áldozata ne lenne
elegendő minden emberért?
Zsid
9:11-15 értelmében mit biztosít számunkra Krisztus a halála, most pedig a
mennyben végzett szolgálata által?
_____________________________________________________________
Zsid
9:12 versében az áll, hogy Krisztus „örök váltságot” szerzett. A görög szó,
ami a fordításban „váltság”, azt is jelenti, hogy váltságdíj
kifizetése, kiváltás, megváltás. Előfordul Lk 1:68 versében
is, amikor Zakariás kijelenti, hogy az Úr „meglátogatta és megváltotta az ő
népét”. Az utalás Krisztus vérére – az egyetlen olyan áldozatéra, ami
elegendő – azt jelenti, hogy Krisztus, az áldozati Bárány biztosította a
megváltást, a szabadítást. Az evangélium azt a jó hírt közli, hogy Krisztus ezt
nem önmagának szerezte meg, hanem nekünk, és a szabadítás mindenkire érvényes,
aki elfogadja Krisztus áldozatát.
Gondolkozzunk még azon, hogy Krisztus „örök
váltságot” szerzett nekünk, és csak miután ezt elvégezte, kezdte meg a
szolgálatát értünk a mennyei szentélyben! Milyen reményt találunk abban, amit
Krisztus tesz értünk a mennyei szentélyben?
KÖZBENJÁRÓNK |
Május 2 |
Szerda |
A bűn rettenetes
szakadékot vágott Isten és az emberiség közé, de Krisztus áldozati halála révén
az emberek Isten elé járulhatnak és kapcsolatba léphetnek vele (lásd Ef 2:18;
1Pt 3:18).
„Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely
behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek
rendje szerint főpap lett örökké” (Zsid 6:19-20, RÚF). Ezeknek a verseknek az értelmében tehát mit tett
értünk Jézus?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Zsid 9:24 szerint mi tartozik Krisztus munkájához?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Jézus az, aki
előttünk jár, aki mint Képviselőnk, belépett a mennyei szentélybe, egészen
Isten színe elé, értünk. Vagyis Jézus az Atya előtt áll, áldozatának érdemeivel szolgál, „örök
váltságot” szerezve nekünk.
Igen, amikor elfogadtuk
Jézust, a bűneinkre bocsánatot nyertünk, és a megbocsátásban részesülve tisztán
álltunk Isten előtt. Viszont továbbra is tény marad, hogy miután kereszténnyé
lettünk, a győzelem csodálatos ígéretei ellenére is időnként bűnt követünk el.
Ilyenkor Jézus, a mennyei Főpapunk közbenjár értünk. Ő képviseli a bűnbánó
bűnöst az Atya előtt. Nem a mi érdemeinkre hivatkozik (hiszen nincsenek
érdemeink), hanem a sajátjaira. „Ennélfogva mindenkor üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak
Istenhez, mert mindenkor
él, hogy közbenjárjon értük” (Zsid 7:25, ÚRK).
Ugyan melyik újjászületett keresztény nem érzi, hogy folyamatosan szüksége
van Krisztus kegyelmére és irgalmára? Vagyis a Jézusban nyert új életünk
dacára, az életünkben bekövetkezett nagyszerű változások ellenére ugyan ki az,
aki nem érzi, hogy állandóan szüksége van a bűnbocsánatra? Ezek szerint miért
jelent olyan különlegesen sokat nekünk az, hogy Krisztus a Főpapunk?
AZ ENGESZTELÉS NAPJA |
Május 3 |
Csütörtök |
A
zsidókhoz írt levél
azt tanítja, hogy a földi, a héber
szentélyszolgálat mintája a mennyei szentély volt, az, ahová Krisztus belépett
és ahol elkezdte főpapi szolgálatát. A két részből álló földi szentély az
áldozati és tisztulási rítusaival „a mennyei dolgok” képmása és árnyéka
volt, „ahogy Isten rendelte Mózesnek, amikor el akarta készíteni a
sátrat” (Zsid 8:5, ÚRK).
Valamint
éppen úgy, ahogyan a földi szentélynek mind a két részében végezték a
szolgálatot, a szentélyben és a szentek szentjében is, Krisztus is úgy végzi
szolgálatát a mennyei szentélyben. A földi szentélyben az ítélet fogalmát az
engesztelési nap jelképezte, aminek során megtisztították a szentélyt, ahogyan
azt Mózes harmadik könyvének 16. fejezete leírja. Évente egyszer, ekkor
lépett be a főpap a szentély belső részébe, a szentek szentjébe (3Móz
16:12-14), hogy a népért elvégezze a megtisztítás és az engesztelés munkáját.
Zsid
9:20-23 alapján tehát mit kellett megtisztítani? Miért világos utalás ez
Krisztusnak az engesztelés napi szolgálatára?
_____________________________________________________________
A
teológusokat meglepte az a kijelentés, hogy magát a mennyei szentélyt is meg
kell „tisztítani”. Viszont a probléma eltűnik, ha ezt utalásként értelmezzük az
engesztelési napra. Zsid 9:23 rámutat, hogy a munka, amit Krisztus a mennyei szentélyben
végez, annak az igazi kifejeződése, amit az izraelita szentélyben a földi főpap
látott el az évenkénti engesztelés napján. A földi papoknak a földi szentélyben
betöltött szolgálata, a szentély megtisztítása előre vetítette annak a munkának
a képét, amit Krisztus a mennyei szentélyben végez. A szöveg nem arra utal,
hogy a mennyei szentély megtisztítása közvetlenül Krisztus mennybemenetele után
történt volna. Dániel könyvét tanulmányozva láthatjuk, hogy Krisztus
szolgálatának ez a szakasza 1844-ben kezdődött. Keresztényként az utolsó idők
előtt állva fel kell mérnünk korunk ünnepélyes komolyságát, ugyanakkor
nyugalmat találhatunk annak biztos voltában, amit Krisztus tett értünk a
múltban és végez most is a mennyei szentek szentjében.
Az első angyal kijelenti: „Féljétek az Istent,
és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája” (Jel 14:7).
Az ítélet valósága a vég közeledtére mutat. Hogyan kell ennek hatnia az
életmódunkra?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Május 4 |
Péntek |
A zsidókhoz írt levél
rámutat:
a földi szentély előképezte, hogy mit tesz értünk Krisztus a földön
áldozatként, majd pedig a mennyben Főpapként. Istennek mindig is az volt a
terve, hogy az izraelita szentély az evangélium szemléletes bemutatása legyen.
Ezáltal akarta a zsidóknak megtanítani a megváltási terv lényegét, amelyben
része volt az áldozatnak, a közbenjárásnak, az ítéletnek és a bűn végleges
eltűnésének. Dániel próféta könyve pedig további világossággal szolgál,
ugyanis segít az olvasónak, hogy megértse annak az utolsó munkának az
apokaliptikus (végidei) dimenzióját, amit Krisztus a mennyei szentélyben végez.
„Dániel apokaliptikus látomása a megtisztítás, az ítélet és az igazolás hangsúlyozásával
előre vetíti a föld történelmének legvégén bekövetkező engesztelési nap képét.
A megtisztítás közvetlenül kötődik a mennyei szentélyhez és a Messiás – Király és
Pap – munkájához. A látomások bevezetik az idő elemét, így az olvasó meghatározhat
egy időpontot az üdvösség történelmében, amikor a Messiás elkezdi a végső
megtisztítás, ítélet és igazolás munkáját Isten mennyei lakóhelyén” (Handbook
of Seventh-day Adventist Theology. Hagerstown, Md., 2000, Review and
Herald® Publishing Association, 394. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1. „Ahogy hajdan a nép hitben ráhelyezte bűneit a bűnért való
áldozatra, és az áldozat vére által jelképesen áthárította őket a földi szentélyre,
az újszövetség idején a bűnbánók éppígy helyezik hitben Krisztusra bűneiket, és
valóságosan áthárítják őket a mennyei szentélyre. Miként a földi szentély a
bűnök eltávolításával jelképesen megtisztult a bűnök szennyétől, a mennyei
szentély az ott nyilvántartott bűnök eltávolításával, azaz eltörlésével
ténylegesen megtisztul. A mennyei templom megtisztítása előtt azonban a
feljegyzések könyvét megvizsgálva meg kell állapítani, hogy ki részesülhet – bűnbánata
és Krisztusba vetett hite nyomán – az engesztelés áldásaiban” (Ellen G. White: A
nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 362-363. o.). Ezek szerint
tehát mi az a két dolog, ami megmutatja, hogy ki részesülhet „az engesztelés
áldásaiban”? Miért olyan fontos Isten népének ezt valóban megérteni, főként a
végidők megpróbáltatásai között?
2. Mi a vér jelentősége (lásd 3Móz 16:15-16)? Mit jelképezett?
Miért volt különösen fontos a múltban az engesztelési nap szertartásában, és
mit jelent számunkra ma?
SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY:
TÚL
Túl értelmen,
érzelmen,
mágneslapon
rendeződő
vas reszeléken,
álmaink sosem
nyíló
vaskapuin,
ördöglakatra
zárt
reményeken,
csöndbe igázott
szavakon,
démoni
papírsasok
hazug
vijjogásán, hogy
ki ne derüljön:
Fölmentésünk
múlt idejű,
elvégzett
dolog!