2018 / II. − 1. tanulmány −
Március 31 − Április 6Kozmikus küzdelem
SZOMBAT
DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK:
1Mózes 3:1-7; Ezékiel 28:1-2, 11-17; Róma
8:31-39; Jelenések 12; 14:12
„Megharagudott
a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az
asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan
Jézus bizonyságtétele”
(Jel 12:17, RÚF).
A
Biblia világképét meghatározza a kozmikus harc, amit „nagy küzdelemnek” nevezünk.
Ennek a hátterén bontakozik ki földünk – sőt az egész univerzum – drámája. Bűn,
szenvedés, halál, nemzetek felemelkedése és hanyatlása, az evangélium
terjedése, végidei események – minden a kozmikus küzdelemmel összefüggve
történik.
Ezen
a héten megnézzük a harc néhány kiemelkedő színterét. Titokzatos módon minden a
tökéletes teremtmény, Lucifer szívében kezdődött el, aki lázadását a földre is
áthozta a másik két tökéletes teremtmény, Ádám és Éva bűnesete következtében. E
két „sarkalatos pont”, Lucifer, majd az első emberpár bukása nyomán vert gyökeret
a nagy küzdelem, ami dúl azóta is. A kozmikus drámának mindannyian részesei
vagyunk.
A
jó hír viszont, hogy egy nap majd véget ér, amikor is Krisztus teljes győzelmet
arat Sátán felett. Jézusnak a kereszten bemutatott, tökéletes áldozata révén
pedig mindannyian részesei lehetünk diadalának. Isten ezért most hitre és engedelmességre
hív, amíg várjuk Jézusban adott ígéretei teljesedését, Urunk biztos
visszatérését.
EGY TÖKÉLETES TEREMTMÉNY BUKÁSA |
Április 1 |
Vasárnap |
A
kozmikus küzdelem a bibliai világkép háttere, ez viszont elvezet számos kérdéshez,
amelyek közül az első: Hogyan kezdődött ez az egész? Mivel a szerető
Isten hozta létre az univerzumot, logikus azt feltételezni, hogy a teremtésbe
nem építette bele kezdettől fogva a gonoszságot, az erőszakot, a küzdelmet. A
harc az eredeti teremtéstől függetlenül indult el, semmiképpen sem volt annak
szükséges következménye, viszont zajlik, valóságos és mindannyian belebonyolódtunk.
Mit
tudhatunk meg Ézs 14:12-14 és Ez 28:1-2, 11-17 verseiből Lucifer bukásáról,
ill. a gonoszság kezdetéről?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Lucifer,
a tökéletes teremtmény a mennyben élt. Hogyan indulhatott el benne a gonoszság,
méghozzá ilyen környezetben? Nem tudni. Talán ezért említi a Biblia „a
törvényszegés titkos bűnét” (2Thessz 2:7).
Nincs
más magyarázat Lucifer bukására azon kívül, hogy Isten minden értelmes teremtményének
szabad akaratot adott. Ellen G. White gondolata mélyenszántó: „A bűn eredetére
lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését… A bűn
»betolakodó«, amelynek jelenlétét nem lehet megindokolni. A bűn titokzatos,
érthetetlen; mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne
találni rá vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni” (A nagy
küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 423. o.).
A bűn
szó helyett írjuk azt, hogy gonoszság, és az idézet éppen annyira
helytálló lesz. A gonoszság eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni,
ami megindokolná létezését… A gonoszság „betolakodó”, amelynek jelenlétét nem
lehet megindokolni. A gonoszság titokzatos, érthetetlen; mentegetése egyenlő
volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá vagy okot létezésére, akkor
már nem lenne gonoszság.
Gondolkodjunk el azon, hogy mi a saját tapasztalatunk
a szabad akarat valóságával! Miért olyan fontos tehát, hogy imádkozva, jól megfontolva
döntsünk és úgy éljünk szabad akaratunkkal?
NEM PUSZTÁN ELMÉLETI ISMERET |
Április 2 |
Hétfő |
Arra
ugyan nem találunk magyarázatot, hogy miért indult el a gonoszság (mivel
a létezése meg nem indokolható), a Szentírás azonban feltárja: a mennyben,
Lucifer szívében ütötte fel a fejét. A lenyűgöző összefoglalókon túl, amelyeket
Ellen G. White írásaiban találhatunk (pl. A nagy küzdelem „A bűn
eredete” c. fejezetében), a Biblia nem árul el sokkal többet arról, hogy miként
is kezdődött el a mennyben. Arról azonban már sokkal nyíltabban szól Isten
Igéje, hogyan indult el a bűn a földön.
Hogyan
mutatnak rá 1Móz 3:1-7 versei Ádám és Éva felelősségére a történtekkel kapcsolatban?
_____________________________________________________________
Szomorú, de Éva pontosan tudta, hogy mit mondott nekik Isten,
hiszen el is ismételte: „annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén
van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg
ne haljatok” (1Móz 3:3, ÚRK). A Szentírásban ugyan semmit nem találunk
arról, hogy tilos volt megérinteni a gyümölcsöt, Éva azonban biztosan
tudta: ha esznek belőle, az halálhoz vezet.
Sátán pedig nyíltan és szemtelenül meghazudtolta az asszony
szavait: „És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg” (1Móz
3:4).
Lehetne ennél élesebb az ellentét? Sátán először álcázva
közelítette meg Évát, de amint felkeltette a figyelmét és látta, hogy nincs
benne ellenállás, nyíltan kétségbe vonta az Úr parancsát. A helyzet
tragikusságát csak növeli, hogy az asszony nem volt tudatlan! Nem mondhatta,
hogy Én nem tudtam! Tudta.
Tudta, mégis rosszat tett. Már a tökéletes édeni környezetben sem
volt elég pusztán az ismeret ahhoz, hogy visszatartsa a bűntől Évát (majd pedig
Ádámot, aki szintén tudatában volt az igazságnak). Éppen ezért most mi sem
áltathatjuk magunkat azzal, hogy csupán az ismeret megvédhet. Igen, tudnunk
kell, hogy mit mond Igéjében Isten, de az ismeret mellett alá is kell vetnünk
magunkat neki, engedelmeskednünk kell szavának.
Isten kijelentett valamit, Sátán pedig mást
mondott. Ismeretei ellenére Ádám és Éva eldöntötte, hogy Sátánra hallgat.
Gondolkozzunk el azon, hogy milyen kevés változott az évezredek során! Hogyan
kerülhetjük el, hogy mi is hasonló hibát kövessünk el?
HÁBORÚ A MENNYBEN ÉS A FÖLDÖN |
Április 3 |
Kedd |
Az első emberpár bukása következtében világunkra ránehezedett a
bűn, a gonoszság és a halál. Az emberek véleménye talán eltérhet a közvetlen következményekről,
mint ahogy arról is, hogy ki a hibás, de a mindanynyiunkat érintő felfordulás,
kegyetlenség, zűrzavar és küzdelem valóságát ugyan ki tagadhatná?
Kozmikus küzdelemről
beszélünk,
méghozzá joggal. A kozmikus harc elkezdődött és a földön is dúl. Az édeni bukástól
kezdve a Jézus második adventjéhez vezető végső eseményekig a bibliai
történelem jelentős része valójában sok szempontból a nagy küzdelem igei
ismertetését szolgáltatja. Ebben a küzdelemben élünk. Isten Igéje magyarázatot
ad a történtekre, a háttérre, de legfőképpen arra, hogyan is ér majd véget.
Olvassuk el Jelenések 12. fejezetét! Mi az a
küzdelem, aminek mennyei és földi kibontakozásáról beszámol ez a szakasz?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Arról olvastunk, hogy küzdelem volt a mennyben, ami a földre is
elért. A harc a sárkány (Sátán, Jel 12:7-9) és Mihály (a héber név jelentése:
„Kicsoda olyan, mint Isten?”) között kezdődött. A lázadó Lucifer a későbbiekben
Sátán (ellenség) néven lett ismert, aki teremtmény volta dacára szembeszállt az
örökkévaló Teremtővel, Jézussal (Jn 1:1-4; Zsid 1:1-2).
Lucifer fellázadt Alkotója ellen. A nagy küzdelem nem istenek
párviadala. Azzal indult el, hogy egy teremtmény fellázadt a Teremtő ellen,
miközben az egész teremtett világot megtámadta.
A
Krisztus ellen folytatott mennyei harcában alulmaradva Sátán közvetlenül a
Megváltó földi születése után (Jel 12:4) is a nyomába eredt. Mivel veszített
Krisztus elleni harcában itt, majd a pusztában és később a kereszten is, a visszafordíthatatlan
golgotai veresége után hadat indított Krisztus népe ellen. Ez a háborúság a
kereszténység történelmének túlnyomó részében zajlott (Jel 12:6, 14-16) és
egészen végig tartani fog (Jel 12:17), amikor is Jézus második adventje idején
Sátán ismét vereséget szenved.
Milyen reményt találunk Jel 12:10-12 verseiben a
küzdelmek idején?
„VELETEK VAGYOK MINDEN NAPON A VILÁG VÉGEZETÉIG” |
Április 4 |
Szerda |
A
jelenések könyve
megjövendölte, hogy Isten népére üldözés vár az
egyház történelmének nagy részében. Jel 12:6 versében az 1260 napos prófécia (lásd
még Jel 12:14) rámutat az egyház 1260 éven át tartó üldöztetésére.
„Ezek
az üldözések, amelyek Néró uralkodása alatt, Pál apostol vértanúhalála idején
kezdődtek, kisebb vagy nagyobb hevességgel századokon át tartottak. A
keresztényeket a legrettenetesebb bűncselekményekkel vádolták – hamisan. Azt
mondták, hogy miattuk vannak a csapások: az éhínség, a járvány, a földrengések.
Közutálat és gyanakvás tárgyává lettek. A besúgók jutalom ellenében készek
voltak elárulni az ártatlanokat, akiket aztán a birodalom elleni lázadókként, a
vallás ellenségeiként és a társadalom tehertételeiként elítéltek. Sokat közülük
a vadállatok elé dobtak, vagy élve elégettek az amfiteátrumokban” (Ellen G.
White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 35-36. o.).
Ekkor
az asszony (az egyház) a pusztába menekült (Jel 12:6). A saséhoz hasonló két
szárnya azt érzékelteti, hogy oda repül, ahol segítséget talál. A pusztában
biztonságban volt, a sárkány vagy Sátán ott nem férkőzhetett a közelébe (Jel
12:14). Isten mindig, még a leghevesebb üldözések idején is megőrizte a
maradékot, és a végidőben is így tesz majd.
Az
utolsó idők veszedelmeiről szólva Krisztus ezt mondta övéinek: „ímé én
tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). Hogyan érthetjük
ezt az ígéretét? Követői közül miért haltak mégis annyian mártírhalált (lásd
Mt 10:28; Róm 8:31-39)?
Semmi
nem választhat el Isten szeretetétől – sem üldözés, sem éhínség, sem halál.
Krisztus velünk van, úgy most, mint a végidőben, ami azonban nem jelenti azt,
hogy elkerüljük a fájdalmat, a szenvedést, a megpróbáltatásokat vagy a halált.
Isten soha nem ígérte, hogy ebben az életben kivételt tesz velünk. Tehát Jézus
által és azért, amit értünk tett, azzal a reménységgel és ígérettel élhetünk,
hogy a megpróbáltatásaink között is velünk van Isten és az új égen és az új
földön az örök élet ígéretét adja. Abban a reményben élhetünk, hogy bármit is
kell kiállnunk itt, Pállal együtt biztosan mondhatjuk: „Végezetül eltétetett
nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama
napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő
megjelenését” (2Tim 4:8, ÚRK). Mi, akik vágyva várjuk az ő
megjelenését, szintén számíthatunk erre az ígéretre.
A TÖRVÉNY ÉS AZ EVANGÉLIUM |
Április 5 |
Csütörtök |
Hetednapi adventistaként nagyrészt a nevünkben hordozzuk, ami
mellett kiállunk. A hetednapi kifejezés a hetedik napot, a szombatot
jelöli, hogy hiszünk nemcsak abban az egy parancsolatban, hanem mind a tízben.
Az adventista meghatározás arra utal, hogy hiszünk Jézus második adventjében.
Ez az igazság csak azért létezik, amit engesztelő halálával Krisztus tett első
adventje idején. Tehát a hetednapi adventista név a jelenvaló igazság két
meghatározó és elválaszthatatlan összetevőjére mutat: a törvényre és az
evangéliumra.
Hogyan érzékeltetik az alábbi igehelyek, hogy
milyen szoros a kapcsolat a törvény és az evangélium között?
Jer 44:23
____________________________________________________
_____________________________________________________________
Róm 3:20-26
_________________________________________________
_____________________________________________________________
Róm 7:7
____________________________________________________
_____________________________________________________________
Az evangélium jó hír, méghozzá arról, hogy noha bűnt követtünk el,
áthágtuk Isten törvényét, Krisztus keresztáldozatába vetett hit által
bocsánatot nyerhetünk vétkeinkre, törvényének megszegésére. Emellett erőt is kapunk,
hogy a törvényt teljesen és egészen betarthassuk.
Nem csoda tehát, hogy a végidővel kapcsolatban, amikor különös
hevességgel dúl a nagy küzdelem, Isten népét az Ige konkrétan bemutatja.
_____________________________________________________________
Mit tudhatunk meg Jel 14:12 verséből a törvény
és az evangélium kapcsolatáról? Hetednapi adventistaként hiszünk az isteni
törvények betartásának fontosságában. Hogyan mutathatjuk be, hogy a törvénytisztelet
nem törvényeskedés, hanem természetesen fakad a megváltó Isten iránti szeretetből?
Hogyan támasztja alá ezt a gondolatot 5Móz 11:1 és 1Jn 5:3?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Április 6 |
Péntek |
Jelenések 12:9-12; Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest,
1993, Advent Kiadó, Miért engedte meg Isten a bűnt? c. fejezet, 7-17. o.
„Ameddig minden teremtett lény elismerte a szeretet kötelékét, az
egész világegyetemben tökéletes összhang uralkodott. A mennyei sereg boldogan teljesítette
Teremtője akaratát. Örültek, hogy dicsőségét tükrözhették és Őt dicsőíthették.
És amíg az Isten iránti szeretet mindennél fontosabb volt, az egymás iránti
szeretetet bizalom és önzetlenség jellemezte. Semmiféle disszonáns hang nem
zavarta meg a menny harmóniáját. De ez a boldog állapot megváltozott. Volt
valaki, aki visszaélt azzal a szabadsággal, amelyet Isten adott
teremtményeinek. Tőle származik a bűn, aki Krisztus után az első volt; akit
Isten a legjobban kitüntetett” (i. m. 8-9. o.).
Figyeljük
meg, hogy Ellen G. White a szeretet kötelékéről ír! Kifejező, gazdag jelentéstartalommal
bír ez a szókapcsolat, rámutat, hogy a szeretet kötelékbe von, hűséghez vezet.
A házasfelek a szövetségi hűséggel fejezik ki a szeretetüket. Ugyanez volt a
helyzet a mennyei lények között, és most is ilyennek kellene lennie az Istennel
való kapcsolatunknak.
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1.
Milyen bizonyítékot találunk a Szentírásban
Sátán valóságára és a nagy küzdelemben betöltött szerepére? Hogyan értethetjük
meg az emberekkel, hogy Sátán valóságos, személyes lény és nem csupán az emberi
szív gonoszságának szimbóluma?
2.
Hetednapi adventistaként áldás számunkra, hogy
ismerhetjük a felbecsülhetetlen értékű bibliai igazságot. Ez valóban nagyszerű,
viszont miért nem menthet meg pusztán az ismeret? Mire van még szükségünk a
tudás mellett?
3.
Hogyan tapasztaljuk Jézus jelenlétét az
életünkben már most is? Mennyiben segíthetnek ezek a tapasztalatok, ha bajokkal
szembesülünk?
4.
A csoportban beszélgessünk még arról, hogy mi a
jelentősége „a szeretet köteléke” kifejezésnek! Hogyan segít ez a gondolat
jobban megérteni a törvény és a kegyelem, valamint a hit és az engedelmesség közötti
kapcsolatot? Mit tanít ez arról, hogy a szeretettől elválaszthatatlan a
szabadság? Hogyan mutathatjuk be mi is, már most a szeretet szövetségét?
MIT JELENT A KERESZTÉNY
TÖKÉLETESSÉG?
„Mindenre van erőm a
Krisztusban, aki engem megerősít”
(Fil 4:13).
„Mi
az, amit Isten megkíván? Tökéletességet, annál semmivel sem kevesebbet. Viszont
ha tökéletesek akarunk lenni, nem szabad énünkben bízni. Naponta tudnunk és
értenünk kell, hogy nem bízhatunk önmagunkban. Isten ígéreteit ragadjuk meg
szilárd hittel! Tisztán látva reménytelen helyzetünket, imádkoznunk kell a Szentlélekért.
Amikor pedig a Szentlélek munkálkodik, nem magunkat dicsőítjük… Isten hatalma
megtart hit által.
Ha
naponta Isten Lelkének irányítása alatt állunk, betartjuk a parancsolatokat. Bemutathatjuk
a világnak, hogy az Isten parancsolatainak való engedelmesség meghozza a maga
jutalmát már ebben az életben is, az eljövendő életben pedig örök boldogságot
eredményez…
A
Szentlélek munkálkodik a bűnbánó ember szívében, de az öntelt, képmutató
lelkére nem tud hatni. Az ilyen ember a maga bölcsességére hagyatkozik, egyedül
akar jobbá lenni, és saját lelke meg a Szentlélek közé helyezkedik. A Lélek
akkor munkálkodhat bennünk, ha énünk nem akadályozza…
A
Szentlélek kész együttműködni mindazokkal, akik befogadják és hajlandóak
tanulni tőle. Aki megragadja az igazságot és megszentelődik általa, annyira
egyé válik Krisztussal, hogy szavaival és tetteivel is Őt képviseli…
Isten
azt akarja és örömét leli abban, hogy az áldások teljességét árassza az
emberre. Elrendezte, hogy a Szentlélek által minden nehézséget le lehessen
győzni, a Lélek megadjon mindent, amire szükség van. Ezért az a terve, hogy az
ember tökéletesítse keresztény jellemét. Azt kívánja, hogy gondolkozzunk
szeretetéről, ígéreteiről, amelyeket bőségesen ad mindenkinek, aki nem
önmagának tulajdonítja az érdemet. Szeretné, hogy maradéktalanul rábíznánk
magunkat a Krisztusban felajánlott igazságra, hálásan, örömmel. Isten szabadon
meghallgat mindenkit, aki így közeledik hozzá” (Ellen G. White: Our Father
Cares. 281. o.).