2018 / I. − 2. tanulmány −
Január 6 − 12Meglátom, akarom, megszerzem
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:1-6; Ézsaiás 56:11; Máté 13:3-7, 22;
26:14-16; 2Korinthus 8:1-7; 2Péter 1:5-9
„Amely pedig a tövisek közé esett, ez
az, aki hallja az igét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága
elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem”
(Mt 13:22).
A pénz és az anyagi javak szeretete sokféle irányból támadhat ránk.
Ellen G. White leírja, hogyan akar elejteni bennünket az anyagiasság csapdáival
a gonosz. „Menjetek, vegyétek rá őket, hogy vásároljanak földeket, részegedjenek
meg a pénztől és a világ gondjaitól! A lehető legvonzóbb fényben tüntessétek
fel előttük a világot, hogy itt gyűjtsenek kincseket és csak a földi javakra
figyeljenek! Mindent meg kell tennünk azért, hogy az Iste ügyében munkálkodók
ne jussanak forrásokhoz, amelyeket ellenünk használhatnának fel! Tartsuk a
pénzt a saját sorainkban! Minél több eszközre tesznek szert, annál nagyobb kárt
okoznak a mi országunknak, mert elveszik a mieinket. Vegyétek rá őket, hogy
jobban érdekelje őket a pénz, mint Isten országának az építése és az általunk
olyannyira gyűlölt igazság terjesztése, akkor nem kell félnünk a befolyásuktól!
Hiszen tudjuk, hogy minden önző, kapzsi ember a mi uralmunk alatt van, és végül
elszakad Isten népétől” (Counsels on Stewardship [Tanácsok a
sáfárságról]. 154-155. o.).
Ez a terv sajnos különösen eredményes. Vegyük hát figyelmesen számba a
veszélyeket és azt, amit az Isten Igéje mond arról, hogyan kerülhetjük el az
efféle lelki csapdákat!
A JÓLÉT-EVANGÉLIUM |
Január 7 |
Vasárnap |
Az egyik népszerű televíziós igehirdető üzenete egyszerű:
Isten meg akar áldani, áldásának bizonyítéka pedig az anyagi javak bősége. Más
szóval, ha hűséges vagy, Isten gazdaggá tesz.
Ilyen és ehhez hasonló a jólét-evangélium üzenete. Kövesd
Istent és Ő gazdaggá tesz az anyagi javakban! Ez a gondolat nem más, mint az
anyagiasság hamis teológiai igazolása, hiszen a valódi üzenete így hangzik: „Anyagias
akarsz lenni és szeretnéd, hogy ez ne bántsa a lelkiismeretedet? Akkor itt
a mi evangéliumunk!”
Azonban komoly csúsztatás a garantált gazdagsággal
összekapcsolni az evangéliumot. Ez a hiedelem ellentmond a Szentírásnak, és
olyan énközpontú teológiát tükröz, ami nem több mint bibliai nyelvezettel megfogalmazott
féligazság, a gyökere pedig ugyanaz, mint minden egyéb bűné: az én és az énnek
való kedvezés mindenekfelett.
A jólét-teológia szerint, ha Istennek adunk valamit,
cserébe megkapjuk az anyagi értelemben vett gazdagság garanciáját. Ez azonban
automatává alacsonyítja Istent, a vele való kapcsolatunkat pedig szánalmas
üzletté: Én ezt teszem, cserébe pedig te azt ígéred nekem. Vagyis
nem azért adunk, mert az a helyes, hanem azért, amit cserébe kapunk. Ez a jólét-evangélium.
Olvassuk el 2Kor 8:1-7 szakaszát! Mi
történik itt? Milyen elveket látunk ezekben az igeversekben, amelyek ellene
szólnak a jólét-evangéliumban megfogalmazott gondolatnak? Mit ért Pál azon,
hogy bővölködjünk a jótékonyságban (2Kor 8:7)?
_____________________________________________________________
Ezek az emberek bár nagy szegénységben éltek (2Kor 8:2),
mégis jószívűek voltak, sokkal többet adakoztak, mint amennyit megengedhettek
volna maguknak. Az ilyen és hasonló igeversek
segítenek cáfolni a jólét-evangélium hamis teológiáját, ami szerint az lesz a
bizonyítéka annak, hogy jó kapcsolatban vagy Istennel, ha dúskálsz az anyagi
javakban.
Milyen példát hozhatunk fel arra, hogy
van, aki hűséges Istenhez, de a világi javakat illetően nem gazdag, míg sokan
nem hűségesek az Úrhoz, mégis gazdagok? Ezek szerint miért nem nevezhetjük a
gazdagságot az isteni áldás bizonyítékának?
ELHOMÁLYOSULT LELKI LÁTÁS |
Január 8 |
Hétfő |
Nem is kell a Biblia ahhoz, hogy belássunk egy nyilvánvaló
igazságot: az élet gondjai és javai csak ideiglenesek. Itt semmi sem maradandó
vagy tartós. Pál így fogalmazott: „Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem
a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig
örökkévalók” (2Kor 4:18). Igen rövidlátó az a keresztény, akit a világ
gondjai kötnek le, nem pedig az, hogy a mennybe vezető úton járjon! Kevés dolog
vakíthatja el a szemünket annyira, mint a gazdagság csalárdsága. Így
fogalmazott Helen Keller, aki vak volt: „Az a legszánalmasabb a világon, akinek
ép a szeme világa, de nincs látása.” A Biblia tele van olyan emberek példáival,
akik ugyan láttak, lelki értelemben azonban vakok voltak.
„Egyesek annyira szeretik a világot, hogy az elnyeli az
igazság iránti szeretetüket. Amint itt szaporodnak a kincseik, úgy csökken a
mennyei kincsek iránti érdeklődésük. Minél többet birtokolnak ebből a világból,
annál szorosabban ölelik magukhoz a javakat, mert félnek, hogy az olyannyira
óhajtott kincseket valaki elveszi tőlük. Minél több van a tulajdonukban, annál
kevesebbet ajánlanak fel másoknak, mert minél többjük van, annál szegényebbnek
érzik magukat. Ó, milyen csalárd a gazdagság! Nem fogják meglátni és érzékelni,
mi mindenre van szükség Isten ügyében” (Ellen G. White: Spiritual Gifts [Lelki
ajándékok]. 2. köt., 267. o.). Ha elhomályosul a lelki
látásunk, azzal bizony kockára tesszük az örök üdvösségünket. Nem elég, ha csak
néha-néha pillantunk Jézusra. Összpontosítsuk rá a figyelmünket!
Milyen veszélyre figyelmeztet Jézus Mt
13:3-7, 22 verseiben? Miért esik bele ebbe a csapdába olyan könnyen gazdag és
szegény egyaránt?
Jézus először a világ gondjaira figyelmeztet (Mt 13:22).
Tudja, hogy mindnyájan gondokkal küszködünk, beleértve az anyagi jellegű
problémákat. A szegények amiatt aggódnak, hogy nincs elég pénzük, a gazdagokat
pedig az foglalkoztatja, hogyan szerezhetnének még többet. Vigyázzunk, hogy az
efféle gondok ne fojtsák meg az Igét a szívünkben és az életünkben (Mt 13:22)!
Másodjára Jézus a gazdagság csalárdságára figyelmeztet (Mt 13:22). A vagyon
önmagában nem bűn, mégis képes úgy csapdába ejteni, hogy végső romlásunkat okozza.
Hogyan mutatkozik meg az életünkben a
gazdagság csalárdsága? Milyen gyakorlati döntéseket hozhatunk, hogy óvjuk
magunkat a csapdájától?
A KAPZSISÁGHOZ VEZETŐ LÉPÉSEK |
Január 9 |
Kedd |
Mint minden bűn, a kapzsiság is a szívben kezdődik. Mélyen
benn, a lelkünkben indul el és külső cselekedetekben nyilvánul meg. Ez történt
az Édenben is.
Olvassuk el 1Móz 3:1-6 szakaszát! Mit
tett Sátán, hogy bűnre csábítsa Évát? Hogyan használja fel ugyanazokat az
elveket, hogy bennünket is elhitessen?
„Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna
enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz,
szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is
evett” (1Móz 3:6, ÚRK).
Akár úgy is gondolhatnánk, hogy a reklámipar az édeni történetből
vette a termékeladás alappéldáját. Sátán úgy mutatta be Évának a tiltott fát,
hogy az asszonyban vágyat keltsen olyasmi után, ami még nem volt a birtokában. Rávette,
hogy elhiggye: szüksége van arra, ami valójában nem is kellett neki. Kiváló csel.
Éva bukása mutatja azt a három lépést, amit megteszünk, amikor legyőz a
kapzsiság: meglátom, akarom, megszerzem!
A kapzsiság csendes bűn is lehet. A kéjvágyhoz hasonlóan
lényünk mélyén lapul, de ha végül meghozza gyümölcsét, az iszonyú rombolást végez.
Tönkreteheti a kapcsolatokat, megsebezheti szeretteinket és bűntudattal ostromol.
A kapzsiság, ha hagyjuk, felszínre törve minden más elvet legyőz. Akháb király
meglátta Nábót szőlőjét, meg akarta szerezni és addig panaszkodott, amíg a
királyné meg nem ölette érte Nábótot (1Királyok 21). Ákán sem tudott
ellenállni, amikor meglátta a köntöst és a pénzt, amit aztán megszerzett
magának (Józs 7:20-22). A kapzsiság végeredményben az önzés egyik formája.
„Amennyiben az önzést nevezzük főbűnnek, a kapzsiságot az önzés
uralkodó formájának kiálthatjuk ki. Jellegzetesen ír erről Pál apostol a végső hitehagyás
nehéz időszakáról szólva (2Tim 3:1). Az önzést minden gonoszság alapvető
indítékának nevezi, ami aztán győzedelmeskedik és a kapzsiságban termi meg első
gyümölcsét. »Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók« (2Tim 3:2)” (John Harris: Mammon.
New York, 1849, Lane&Scott, 52. o.).
Miért fontos felismerni magunkban a
legkisebb hajlamot is a kapzsiságra?
KAPZSISÁG: LEGYEN MINDEN ÚGY, AHOGY ÉN AKAROM |
Január 10 |
Szerda |
Milyen bűntől óv Ézs 56:11 verse?
A bűnös számára olyan egyszerű és magától értetődő a
kapzsiság, mint a lélegzés. Pedig nehéz bármit találni az emberben, ami ennél kevésbé
tükrözné Krisztus jellemét. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak
jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő
szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8:9).
Csak az Úr tudja, mennyi kárt okozott már a kapzsiság az
emberi történelem során! Kirobbantott háborúkat, bűncselekmények elkövetésére
indított embereket, amelyekkel feldúlták saját és családjuk életét. A kapzsiság
olyan, mint a vírus, ami beleveszi magát a gazdaszervezetbe és felemészt minden
erényt, míg semmi sem marad, csak egyre több és több kapzsiság. Betegség, ami
mindent akar, szenvedélyt, hatalmat, vagyont: meglátom, akarom, megszerzem!
Mit tanulhatunk Mt 26:14-16 szomorú
történetéből a kapzsiság hatalmáról?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Figyeljük meg Júdás szavait: „Mit adnátok nekem, ha a
kezetekbe adnám őt” (Mt 26:15, ÚRK)? Iskolapéldája ez annak, amikor valaki
engedi, hogy a kapzsiság minden mást uraljon az életében. Júdás olyan
kiváltságos helyzetben volt, mint a világtörténelemben kevesen: a testté
lett Jézus szűk tanítványi körében élhetett, látta a csodáit, hallotta,
amint az élet szavait szólja. Mégis, figyeljük meg, mivé tette a
kapzsiság!
„Milyen szelíden bánt későbbi árulójával a Megváltó!
Tanításában Jézus hangsúlyozta a jótékonyság elvét, ami a kapzsiság igazi
gyökerébe vág. Lefestette Júdás előtt a telhetetlenség förtelmességét, s a
tanítvány nemegyszer rádöbbent, hogy az ő jellemét rajzolta meg, az ő bűnére
mutatott rá, mégsem vallotta meg és hagyta el hamisságát” (Ellen G. White: Jézus
élete. Budapest, 2000, Advent Kiadó, 241. o.).
Ki az közülünk, akinek a jellemében
időnként nem tűnik fel a kapzsiság? Ha nem vigyázunk, bármelyikünket legyőzhet.
Hogyan tarthatjuk ellenőrzés alatt ezt a természetünkből fakadó hajlamot?
ÖNURALOM |
Január 11 |
Csütörtök |
Olvassuk el az alábbi verseket! Mit
üzennek ezek a szakaszok? Segíthetnek, hogy megértsük: mi óvhatja meg az
embereket, szegényeket és gazdagokat egyaránt a veszélytől, amit a kapzsiság,
az önzés, a pénz és az anyagi javak szeretete jelent a keresztények számára.
ApCsel
24:24-26 ______________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Gal
5:22-25 __________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
2Pt
1:5-9 _____________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
E szakaszok mondanivalója igen gazdag. Figyeljünk meg egy
közös szálat, az önuralmat! Ez különösen nehéz lehet, ha a kapzsiságról, a
pénzsóvárságról és a birtoklási vágyról van szó. Csakis akkor élvezünk védelmet
mindettől, ha először is uraljuk a gondolatainkat, majd a tetteinket.
Az önuralmat csak annyira tudjuk gyakorolni, amennyire
átadjuk magunkat az Úr hatalmának. Saját erőből senki sem képes legyőzni a
bűnös vonásokat, főleg, ha már régóta ápolgatta és erősítette magában azokat.
Valóban a Szentlélek természetfeletti munkájára van szükség az életünkben, ha
győzelmet akarunk aratni ezen a téren. „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés
esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint
elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd,
hogy elszenvedhessétek” (1Kor 10:13).
Olvassuk el újra 2Pt 1:5-9 szakaszát!
Milyen utat mutat itt Péter? Mely lépésekkel haladhatunk ezen az úton, főleg ha
a kapzsiság és a pénzsóvárság bűnével küzdünk?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Január 12 |
Péntek |
Az ember végső célja az, hogy boldog és elégedett legyen.
Ám ha azt várjuk, hogy az anyagi javak megszerzésével majd elérjük ezt a célt,
nagyot tévedünk. Szívük mélyén tudják is az emberek, hogy ez igaz, mégis folytatják
az anyagiak hajszolását: meglátom, akarom, megszerzem! Mi lehet ennél egyszerűbb?
A hetednapi adventisták is, mint bárki más, folyton szembesülnek a kísértéssel,
hogy átvegyék az anyagiasság értékeit. A javak hajszolása azonban nem hoz sem
boldogságot, sem megelégedettséget. Sokkal inkább problémákat okoz, mégpedig
sokat, ezt a gazdag ifjú történetéből is láthatjuk: szomorúan, csüggedten,
elkeseredve fordult el Jézustól, mert nem azt hallotta vagy kapta, amit akart.
„Az anyagiasság értékrendjéről a következőket szokták mondani: teljes egészében
aláássa az ember jólétét, állandó elégedetlenséget és boldogtalanságot okoz, ezen
kívül depressziót, idegességet, fizikai fájdalmakat, fejfájást, személyiségtorzulásokat,
nárcizmust [önimádatot], antiszociális viselkedést vált ki” (Tim Kasser: The
High Price of Materialism [Az anyagiasság magas ára]. Cambridge,
Mass., 2002, The MIT Press, 22. o.).
A materialista keresztény – hadd fogalmazzunk így – büszkén
iszik a gazdagság kútjából, de lelkileg folyton szomjas. Aki azonban abból a
vízből iszik, amit Krisztus ad, soha meg nem szomjazik (Jn 4:14).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1.
Időzzünk még a jólét-evangélium
gondolatánál! Aki ezt képviseli, mely igeszakaszokból indul ki? Ugyanakkor
milyen hűséges embereket említhetünk a Bibliából, akiknek az élete éppenséggel
cáfolja ezt a hamis tanítást?
2.
Valaki így fogalmazott, amikor az első
gyermeke még kicsi volt: „Két fontos bibliai igazságot már megtanultam tőle.
Először is: bűnösnek születünk. Másodszor: önzőnek születünk.” Még mit mondhatunk
arról, hogy már a gyermekekben is látszik a természetünktől fakadó önzés és az
isteni kegyelemre utaltság?
3.
„Ha a problémák gyökerét keressük, nem
drogtesztet kell végezni. Teszteljük a butaságot, a tudatlanságot, a kapzsiságot
és a hatalom szeretetét!” Mi van a kapzsiságban, ami olyannyira ártalmas, nem csupán
magára a kapzsi emberre, hanem a körülötte élőkre is? Milyen példákat
említhetünk arra, hogy a kapzsiság szörnyű rombolást végez minden érintett
életében?
PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:
KÖSZÖNÖM URAM!
MEGKÖSZÖNÖM!
Mint falat kenyér az
éhezőnek,
mint sebre a balzsam
a szenvedőnek;
mint virágnak az üdítő harmat,
mint tikkasztó melegben
a lágy fuvallat,
zápor a kiszáradt földnek:
lelkem sóvárgásain áttörnek
szavaid, s imához borulok,
örökkévaló, nagy irgalmú Isten!
– Add, hogy meghalljam
szavad,
add, hogy érezzem kezed melegét,
hogy akármit ígér a világ,
tudjam mondani:
nekem kevés!
Nekem Te kellesz,
mert Te vagy az Élet!
Ez a földi lét
csak átmenet.
Hozzád vágyom,
hisz belőled van lelkem:
a belső emberem
érted remeg.
– Ezért vagy nekem a
kenyér,
a balzsam, az üdítő harmat,
a vigasztalás, szent öröm,
s hogy ilyen sokra méltattál:
Köszönöm, Uram!
Megköszönöm!