2017 / III. − 5. tanulmány −
Július 22 -28.Hit az ószövetségi időkben
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI
TANULMÁNYUNK: 1Mózes
12:1-3; 15:6; 3Mózes 17:11; Róma 1:2; 4:3; 2Korinthus 5:21; Galata
3:1-14
„Krisztus váltott meg minket a
törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki
fán függ”
(Gal
3:13).
„Egy fiú készített egy kis hajót, gyönyörűen
összeállította, lefestette. Valaki ellopta tőle, és a gyerek nagyon elszomorodott.
Egyszer egy zálogház mellett elhaladva, a kirakatban felfigyelt a játékára.
Boldogan szaladt a tulajdonoshoz. »Ez a kis hajó az enyém!« – mondta. »Szó
sincs róla! – felelte a férfi. – Az enyém, mert megvettem!« »Akkor is az enyém
– erősködött a gyerek –, mert én készítettem!« »Jól van – mondta a zálogház
tulajdonosa –, ha fizetsz 2 dollárt, megkaphatod.« Ez igen nagy összegnek tűnt
egy kisfiú számára, akinek egy pennyje sem volt. Ő viszont eltökélte, hogy
mindenképpen megszerzi az összeget. Tehát füvet nyírt, mindenféle feladatot elvállalt
és hamarosan meg is lett a pénz.
A fiú szaladt a zálogházba: »Jöttem a
hajómért!« Letette a pénzt és megkapta a játékot. Kezébe vette, szorongatta,
puszilgatta, úgy mondta: »Drága kis hajóm, annyira szeretlek! Az enyém vagy,
kétszeresen is az enyém! Én készítettelek és most meg is vettelek!«
Így van ez velünk is. Bizonyos értelemben
kétszeresen is az Úréi vagyunk. Ő teremtett meg, de bekerültünk az ördög
zálogházába. Akkor jött Jézus, rettenetes árat fizetett értünk – nem ezüstöt
vagy aranyat, hanem saját drága vérét. Tehát a teremtés és a megváltás árán is
az Úrhoz tartozunk” (William Moses Tidwell: Pointed Illustrations. Kansas
City, Mo., 1951,Beacon Hill Press, 97. o.).
A „BALGATAG” GALÁCIAIAK |
Július 23 |
Vasárnap |
Olvassuk el Gal 3:1-5 verseit,
majd foglaljuk össze Pál üzenetét! Milyen értelemben fenyegethet bennünket is,
hogy hasonló lelki csapdába esünk, azaz jól indulunk, de idővel elhajlunk a
törvényeskedés felé?
_____________________________________________________________
Számos modern bibliafordítás
próbálta megfelelően érzékeltetni Pál szavainak értelmét az 1. versben, a „balgatag”
galáciabeliekre vonatkozóan. Az eredeti görögben az apostol által használt
szó (anoetoi) még erősebb, abból a szóból ered, ami azt jelenti, hogy értelem
(nous). Szó szerint azt jelenti, hogy értelmetlen. A
galáciaiak nem gondolkoztak, de Pál nem áll meg ennél. Kifejti, hogy balgaságuk
láttán arra gondolt, talán valami varázsló bűvölte el őket. „Kicsoda igézett
meg titeket?” Szóhasználatával még azt is sejteti, hogy végső soron az
ördög taszíthatta őket ebbe a helyzetbe (2Kor 4:4).
Pálnak azért jelentett olyan
csalódást, hogy a galáciaiak elfordultak az evangéliumtól, mert tisztában
voltak vele: az üdvösség Krisztus keresztjében gyökerezik. Nem olyasmi volt itt
a kérdés, ami valahogy elkerülhette a figyelmüket. A kifejezés, ami Gal 3:1
versében így szerepel: leíratott, szó szerint azt jelenti, hogy ki
lett függesztve, le lett festve. Ezt alkalmazták minden nyilvános hirdetés
közzétételére vonatkozóan. Pál így gyakorlatilag elmondja, prédikálásának olyannyira
központi témája volt a kereszt, hogy a galáciaiak szinte maguk előtt láthatták
Krisztus megfeszítését (1Kor 1:23; 2:2). Kifejezte, hogy cselekedeteikkel
bizonyos értelemben elfordulnak a kereszttől.
Majd pedig néhány költői
kérdéssel a galáciaiak akkori tapasztalatát állítja szembe hitre jutásuk
idejével. Hogyan vették a Szentlelket? Ezzel arra célzott, hogy miként lettek
kereszténnyé. Majd pedig egy kissé más megközelítéssel azt kérdezi, hogy miért
adta Isten a Lelket. Vajon azért, mert tettek valamit, amiért megérdemelték?
Bizonyára nem, inkább azért, mert elhitték Krisztus értük vállalt tettének jó
hírét. Olyan jól indultak, akkor mégis mi keltette bennük a képzetet, hogy
mégis a saját cselekedeteikre kell hagyatkozniuk?
Milyen
gyakran gondoljuk így: Egész jól haladok! Viszonylag jó keresztény vagyok.
Nem teszem ezt, vagy nem teszem azt… Majd pedig magunkban, talán
csak a szívünk mélyén felötlik bennünk, hogy alkalmasak is vagyunk az
üdvösségre. Mi a baj ezzel?
ERŐSEN ÁLLNI AZ IGÉBEN |
Július 24 |
Hétfő |
A Galáciai levélben eddig Pál úgy
érvelt a hit általi megigazulás evangéliuma mellett, hogy az apostolok
jeruzsálemi döntésére (Gal 2:1-10), majd a galáciaiak személyes tapasztalataira
hivatkozott. Gal 3:6 versétől kezdődően azonban evangéliuma legnagyobb, végső
érveként a Szentíráshoz fordul. Gal 3:6–4:31 szakasza gyakorlatilag az Igében
gyökerező, egymásra épülő érvek kifejtése.
Mit értett Pál az „Írás” alatt
Gal 3:6-8 verseiben? Vö. Róm 1:2; 4:3; 9:17!
_____________________________________________________________
Ne feledjük, amikor Pál a
galáciaiaknak írt, az Újtestamentum még nem létezett. Pált tekinthetjük az első
újszövetségi írónak. A négy evangélium közül valószínűleg Márké volt az első,
amit azonban csak nagyjából Pál halála idején (Kr. u. 65–ben) írhatott le,
mintegy tizenöt évvel azután, hogy Pál a galáciabelieknek írt. Amikor tehát az
apostol az Írásra utalt, csak az Ószövetségre gondolhatott.
Pál tanításaiban fontos szerepe
van az Ószövetségnek, amit az apostol nem holt szövegnek tekintett, hanem Isten
élő, irányadó Igéjének. 2Tim 3:16 versében így ír: „A teljes Írás Istentől
ihletett.” Az ihletésnek fordított görög szó azt jelenti, hogy Isten
által lehelt. Pál a Szentírásból kívánta kimutatni, hogy Jézus a megígért
Messiás (Róm 1:1-3), szintén az Igére hivatkozva adott útbaigazítást a
keresztény életmódra vonatkozóan (Róm 13:8-10), ill. bizonyította tanításai
érvényességét (Gal 3:8-9).
Nehéz is lenne pontosan
megállapítani, hány száz alkalommal idézi Pál az Ószövetséget, de a két
legrövidebb írását, a Titusznak és Filemonnak szólót kivéve minden levelében
találunk ilyen idézeteket.
Olvassuk el figyelmesen Gal
3:6-14 szakaszát! Nevezzük meg benne az ószövetségi idézeteket! Ezek szerint
mennyire tekintette mértékadónak az apostol az Ótestamentumot?
_____________________________________________________________
Felötlött
bennünk már afféle gondolat, hogy a Biblia bizonyos részei jobban vagy kevésbé
„ihletettek”? 2Tim 3:16 verse szerint miért veszélyes így válogatni?
AKIT ISTEN IGAZNAK NYILVÁNÍT |
Július 25 |
Kedd |
Vajon miért Ábrahámra
hivatkozik először Pál, amikor a Szentírás alapján akarja igazolni
evangéliumának üzenetét (Gal 3:6)?
Ábrahám a judaizmus központi
figurája volt. Nemcsak a zsidóság atyjának tekintették, hanem Pál korában egyenesen
az igazi zsidók mintaképét látták benne. Sokan hitték, hogy Ábrahám jellemző tulajdonsága
az engedelmesség volt, és Isten éppen engedelmessége miatt nevezte igaznak. Végtére
is, Ábrahám elhagyta otthonát, családját, elfogadta a körülmetélést, sőt Isten
parancsára még fiát is kész lett volna feláldozni. Ez aztán az engedelmesség!
Bizonyára ilyen irányban haladt Pál ellenfeleinek érvelése, akik a
körülmetélkedés mellett kardoskodtak.
Az apostol azonban visszájára
fordítja a helyzetet, amikor éppen Ábrahámra hivatkozik (kilencszer a Galáciai
levélben), ráadásul úgy, mint aki a példaképünk a hitben, nem pedig a törvény
iránti engedelmesség tekintetében.
Nézzük meg, hogyan idézi Pál
1Móz 15:6 versét! Mit jelent az a megfogalmazás, hogy „tulajdoníttatott néki
igazságul” (Gal 3:6)? Lásd még Róm 4:3-6, 8-11, 22-24!
_____________________________________________________________
A megigazítás a jogi
világból kölcsönzött hasonlat, a tulajdonítás fogalma az üzleti életből
származik. Utalhat arra, amikor „hitelt adnak”, ill. „valaki számlájára tesznek
valamit”. Ezt nemcsak Gal 3:6 versében írja az apostol a pátriárkára
vonatkozóan, hanem még tizenegy helyen. Az új protestáns fordításban így
hangzik: „igaznak fogadta el.”
Pál hasonlatával élve tehát Isten
nekünk tulajdonítja az igazságot. Milyen alapon tekint Isten igaznak? –
kérdezhetnénk. Bizonyára nem az engedelmességünk alapján – ellentétben
azzal, amit Pál ellenfelei állítottak. Mondhattak bármit Ábrahám
engedelmességéről, a Szentírás leszögezi, hogy Isten a hite miatt
tulajdonította a pátriárkát igaznak.
A Bibliából egyértelműen kiderül:
Ábrahámot nem engedelmessége miatt igazította meg Isten, az csak a következmény
lett. A pátriárka nem azért tett meg bizonyos dolgokat, hogy Isten igaznak
nyilvánítsa, hanem azért, mert az Úr már megigazította. A megigazítás
vezet engedelmességre, nem fordítva!
EVANGÉLIUM AZ ÓSZÖVETSÉGBEN |
Július 26 |
Szerda |
„Mivel pedig az Írás előre látta,
hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, előre hirdette az
evangéliumot Ábrahámnak: Tebenned fog áldást nyerni minden nép”
(Gal 3:8, ÚRK). Pál nemcsak azt
írja le, hogy Ábrahámnak hirdettetett az evangélium, hanem maga Isten
jelentette ki neki, tehát kétség nem fér hozzá, hogy az az igazi evangélium.
Mégis, mikor mondta el Isten az evangéliumot Ábrahámnak? Pál 1Móz 12:3
versét idézve utal rá, hogy Isten Ábrahámmal való szövetségére gondol,
amit 1Móz 12:1-3 versei szerint a pátriárka elhívásakor kötött vele.
Mit tudhatunk meg 1Móz 12:1-3
szakaszából az Ábrahámmal kötött szövetségről?
A szövetség központjában Isten
ígéretei állnak. Az Úr négy dolgot is megnevez, amit magára vállal. Az
Ábrahámnak tett ígéretekben az is nagyszerű, hogy mindegyik egyoldalú: csak
Isten az, aki ígér, nem Ábrahám. Ez épp az ellenkezője annak, ahogy a legtöbb
ember közelít Istenhez. Általában fogadkozunk, hogy majd neki szolgálunk, ha
ezért cserébe megad valamit. Csakhogy pont ez a törvényeskedés. Isten nem várt
ígéretet Ábrahámtól, csupán azt, hogy hittel fogadja el ígéreteit.
Természetesen ez sem volt könynyű, mert Ábrahámnak meg kellett tanulnia
teljesen Istenre hagyatkozni, nem pedig önmagára (lásd 1Mózes 22). Ábrahám
elhívása tehát az evangélium lényegét mutatja be, ami nem más, mint a hit
általi megigazulás.
Egyesek arra a téves
következtetésre jutottak, hogy a Biblia tanítása szerint az üdvösséghez két út
is vezet. Szerintük az ószövetségi időkben a parancsolatok betartása volt az
üdvösség alapja, majd pedig, mivel ez nem bizonyult igazán eredményesnek, Isten
eltörölte a törvényt és az üdvösséget hit által tette elérhetővé. Nem is
eshetne távolabb az igazságtól ez az elképzelés! Amint Pál leszögezte Gal 1:6-7
versében, csak egy evangélium létezik.
Még milyen példát találunk az
Ószövetségben a hit általi megigazulásra? Lásd pl. 1Móz 17:11; 2Sám 12:1-13;
Zsolt 32:1-5; Zak 3:1-4!
Gyakran
hallani az „olcsó kegyelem” kifejezést, ami azonban téves elnevezés. A kegyelem
nem olcsó, hanem ingyen van (legalábbis számunkra). Ám óriási tévedés azt
hinni, hogy cselekedeteinkkel bármit is hozzátehetünk, vagy hogy mentségként
használhatjuk a bűnre. Személy szerint e két tévút közül melyik felé hajlunk
inkább? Melyiknek mi az ellenszere?
A TÖRVÉNY ÁTKÁTÓL SZABADON (GALATA 3:9-14) |
Július 27 |
Csütörtök |
Pál ellenfeleit minden bizonnyal megdöbbentette az apostol
Gal 3:10 versében foglalt merész kijelentése. Nyilván nem gondolták, hogy átok
alatt volnának, inkább áldásra számítottak engedelmességükért. Pál azonban egyértelműen
fogalmaz: „Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak;
minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik
megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.”
Pál két egészen eltérő utat állít szembe egymással: a hit
általi, ill. a cselekedetek általi megváltást. A Mózes ötödik könyve 27.
és 28. fejezeteiben közölt szövetségi áldások és átkok félreérthetetlenek. Az
engedelmes áldást nyer, míg az engedetlenre átok száll. Ez azt jelenti, ha
valaki a törvény betartásával szeretné elérni, hogy Isten elfogadja, akkor az
egész törvényt meg kell tartania. Nem áll szabadságunkban kiválasztani, hogy
mit akarunk követni. Arra sem gondolhatunk, hogy Isten hajlandó elnézni itt-ott
néhány hibát. Mindent vagy semmit! Ez természetesen nemcsak a pogányok, hanem
Pál törvényeskedő ellenfelei számára is rossz hír, „Mert mindnyájan vétkeztek,
és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róm 3:23). Akárhogy
igyekszünk is jók lenni, a törvény ítélete alá esünk, hiszen törvényszegők
vagyunk.
Hogyan szabadított meg Krisztus
a törvény átkától (Gal 3:13; 2Kor 5:21)?
Pál itt egy másik hasonlattal érzékeltetve fejezi ki, hogy
mit tett értünk Isten Krisztusban. A megváltás visszavásárlást jelent, akkor
használták ezt a kifejezést, amikor váltságdíj ellenében szabadon engedtek egy
foglyot vagy pénzt fizettek egy rabszolgáért. Mivel a bűn zsoldja a halál, ha
valaki nem tartotta be a törvényt, az átok (büntetés) általában halálos ítélet
volt. A megváltásunkért fizetett váltság egyáltalán nem jelentéktelen –
Istennek a Fia életébe került (Jn 3:16). Jézus úgy váltott meg az átoktól, hogy
magára vette bűneinket (1Kor 6:20; 7:23). Önként vállalta az átkot és maradéktalanul
elszenvedte helyettünk a bűn büntetését (2Kor 5:21). Pál szentírási bizonyítékként
5Móz 21:23 versét idézi. A zsidók úgy tartották, hogy Isten átka sújtotta azt a
kivégzettet, akinek a testét fára akasztották. Jézus kereszthalálát sokan ilyen
átoknak értelmezték (ApCsel 5:30; 1Pt 2:24).
Így nem csoda, hogy egyes zsidók megbotránkoztak a kereszt
miatt, hiszen képtelenek voltak elfogadni a gondolatot, miszerint Isten átka
nehezedett a Messiásra. Pedig éppen ez volt Isten terve. Igen, a Messiásra átok
szállt, de az nem Őt illette, hanem minket!
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Július 28 |
Péntek |
„Isten Krisztusra, mint
helyettesünkre és kezesünkre helyezte minden gonoszságunkat, bűnünket és
igazságtalanságunkat. »A bűnösök közé számláltatott « (Ézs
53:12), hogy megválthasson bennünket a törvény ítéletétől, kárhoztatásától.
Ádám minden leszármazottjának a bűne az ő szívére nehezedett súlyos teherként.
Isten haragja a bűnnel szemben, nemtetszésének félelmetes kinyilatkoztatása a
bűn, az igazságtalanság miatt rettenettel töltötte el Krisztus szívét. Krisztus
egész élete az Atya kegyelmének és megbocsátó szeretetének a jó hírét közölte
az elesett világgal. Üdvösség a bűnösök számára, ez volt a feladata és állandó
célja működésének. Most azonban, mivel a bűn szörnyű terhét hordozta, nem tudta
meglátni az Atya megbékülést sugárzó arcát. Annak az érzete, hogy az Atya
megvonta tőle jelenlétét legnagyobb nyomorúságának ebben az órájában, olyan
szomorúsággal és fájdalommal szúrta át a Megváltó szívét, amit senki emberfia
nem érthet meg teljesen. Olyan rettenetes volt ez a gyötrelem, hogy a fizikai
fájdalmat alig érezte. Sátán kegyetlen kísértéseivel kínozta meg Jézus szívét.
Az Üdvözítő nem tudott átlátni a sírkamrát elzáró kövön. Egyetlen biztató
reménysugarat sem látott, hogy majd győztesként jön elő a sírból, és semmi
biztosíték nem volt arra, hogy az Atya elfogadja áldozatát. Krisztus attól
félt, a bűn olyan súlyos Isten szemében, hogy örökre elszakítja őt az Atyától.
Krisztus azt a lelki kínt érezte, amit a bűnösök éreznek majd, amikor az
irgalom nem könyörög többé a bűnös emberi nemzetségért. A bűnnek ez az érzete
volt az, amely az Atya haragját Krisztusra, az emberek helyettesére öntötte ki,
ami oly keserűvé tette azt a poharat, amit kiivott, és összetörte Isten Fiának
a szívét” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó,
660-661. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Még ma,
gyülekezeteinkben is vannak, akik nehezen tudják elfogadni a kizárólag hit
által elnyerhető megváltás gondolatát, azaz, hogy nem a cselekedeteink, hanem
Isten kegyelme üdvözít Krisztus által. Mi húzódhat meg annak hátterében, ha
valaki vonakodik elfogadni ezt az alapvető igazságot?
ÖSSZEFOGLALÁS: A keresztény életében az üdvösség alapja
csakis a Krisztusba vetett hit. Isten Ábrahámot az ígéretekbe vetett hite
alapján tekintette igaznak, és ugyanez az ajándék, a megigazítás mindazoknak a
rendelkezésére áll ma is, akik hisznek, mint Ábrahám. Jézus meghalt helyettünk,
a bűneinkért megfizetett, ez az egyetlen oka annak, hogy hibáinkért nem esünk
kárhoztatás alá.
PETRŐCZ LÁSZLÓNÉ:
„EREJÜK MEGÚJUL”
Mert meglankadnak
a legkülönbek is,
megfáradnak és
leroskadnak,
csontjaikat égeti
a menetelés láza,
lelküket összegyűri
a fel nem tett
kérdések, meg nem
adott válaszok,
üresen botorkáló
feleletek riadalma!
De fel tudnak
egyenesedni, akik
az Úrban bíznak.
Hallják a száguldó
idők Parancsolatait,
szárnyra kelnek,
erejük megújul,
derekukat felövezik
és zsoltárokat énekelnek.