SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A Szentlélek és a Lélek gyümölcse

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 5:5; János 15:1-11; Róma 14:17; 1Korinthus 13; Galata 5:22; Efezus 5:9

„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény” (Gal 5:22-23).

A Lélek gyümölcse a keresztény élet valódi esszenciája. Igaz, hogy Pál apostol egy gyümölcsnek kilenc megnyilvánulási formáját sorolja fel, mégis egy gyümölcsről van szó, amit a maga egységében kell szemlélnünk. A Lélek gyümölcse nem azt fejezi ki, mi mindenre kell az embernek képesnek lennie a lelki ajándékok és talentumok által. Sokkal inkább azt mutatja, hogy az ember Istenért él; elárulja, kicsoda az ember. A Gal 5:22-23 verseiben felsorolt erények jelen vannak Jézus Krisztusban. Tehát a Lélek gyümölcse nem más, mint Jézus Krisztus élete bennünk, ami a Szentlélek hatalma által valósulhat meg.

A Lélek gyümölcse nem olyasmi, amit emberi erőfeszítésünk árán érünk el. Való igaz, hogy akaraterőnk gyakorlása által is kialakíthatunk magunkban némely jó tulajdonságot. Ez azonban korántsem ugyanaz, mint amit a Szentlélek terem meg bennünk! Amit magunktól termünk, az olyan, mint a műanyagból készült gyümölcs az igazival szemben. Távolról gyönyörűnek tűnhet ugyan, de nem fogyasztható. A valódi gyümölcs nem „gyári termék”, hanem kapcsolatból terem. Amikor a Szentlélek Jézushoz vezet az írott Ige által, az Ő jellemzői kezdenek megnyilvánulni az életünkben.

Olvassuk el Jn 15:1-11 szakaszát! Miért csak akkor lehetséges a gyümölcstermés, ha élő kapcsolatban vagyunk Jézussal, a szőlőtővel? Miért olyan fontos Jézusban élni? Hogyan valósul ez meg?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az igazi keresztény gyümölcstermés első titka, hogy Krisztusban kell élni. Krisztus nélkül nem lehet valódi lelki gyümölcsöt teremni. A Lélek gyümölcsét nem kívülről aggatják ránk, hanem annak következtében terem, hogy Krisztus bennünk lakik. Jn 15:1-11 szakaszában Jézus elmondja: a gyümölcstermés annak eredménye, hogy Krisztus, a szőlőtő élete átáramlik a vesszőkön, vagyis a hívőkön keresztül mások felé. A gyümölcs megjelenése és növekedése Isten munkája bennünk, Jézus Krisztus által.

A hívő feladata, hogy Krisztusban éljen. Ha Krisztus lakik a gondolatainkban, akkor Ő lesz látható a tetteinkben is. Jézus az Ő életét éli bennünk. Láthatóvá válik bennünk az Ő élete abban az értelemben, hogy türközni fogjuk a jellemét.

A Lélek gyümölcse tulajdonképpen Krisztus jelleme, amit a Szentlélek valósít meg a Megváltó követőiben. Ha Krisztus bennünk él, Lélek szerint járunk, és nem visszük végbe a test kívánságát (lásd Gal 5:16).

Jézus szavai szerint: „Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt” (Mt 7:17-18). A jó gyümölcs természetes következménye annak, hogy kapcsolatban vagyunk Jézussal a Szentlélek által. Ha reagálunk a Lélek belső késztetéseire, amelyeket a szívünkben és az elménkben érzékelünk, a Lélek gyümölcsei láthatóvá válnak az életünkben. Jellemünk átalakul, Jézus Krisztus jellemét fogjuk tükrözni mindazzal, amit mondunk, teszünk vagy akár csak gondolunk. A Szentlélek erőt ad a győztes élethez és kialakítja bennünk azokat az erényeket, amelyek Isten gyermekeinek jellemzői.

2Tim 3:5 versében Pál apostol leírást ad azokról, „kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.” Mi a különbség a vallásos és a Szentlélekkel teljes élet között? Honnan tudhatjuk, hogy melyik igaz ránk?

Miért jelenthetjük ki 1Korinthus 13. fejezete és Gal 5:22 alapján, hogy a szeretet a Lélek gyümölcsének első és legfontosabb megnyilvánulása? Hogyan hat a szeretet a gyümölcs többi részére?

_____________________________________________________________

A szeretetet méltán nevezhetjük a legfontosabb tulajdonságnak a Lélek gyümölcsében; az összes többi koronája, hiszen áthatja azokat is. Bizonyos értelemben az itt felsorolt többi jellemvonás a szeretet egy-egy megnyilvánulása. Mivel Isten a szeretet (1Jn 4:8), a legfontosabb keresztényi erény a szeretet (1Kor 13:13). Isten szeretete minden egyéb jó tulajdonság alapja. A Szentlélek által tölti ki a szívünkbe szeretetét (Róm 5:5). A szeretet a bizonyíték arra, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Ez a fajta szeretet nem csupán emberi érzelem, sokkal több annál. Nem lehet emberi erőfeszítéssel kialakítani, mert akkor születik meg a szívünkben, ha Istenben élünk. Az ilyen szeretet bőkezű és feltétel nélküli. Egyedül ennek van hatalma ahhoz, hogy átalakítson. Mivel jellegében szelíd és mégis erőteljes, az isteni szeretet bűnbánatra indítja a bűnöst és felébreszti benne a vágyat valami jobb után. Ez a szeretet képes egységet létrehozni még azok között is, akik korábban ellenségek voltak (Lk 6:27-28; Róm 5:8). Az egymás iránti szeretetünket látva a világ tudni fogja, hogy a keresztények valóban Jézus Krisztus követői (Jn 13:35). A szeretet gyümölcse arra készteti a hívőket, hogy megértéssel és érzékenyen viszonyuljanak az emberekhez.

Érdekes, hogy a szeretet mesteri leírása (1Korinthus 13. fejezet) a Lélek ajándékairól szóló 12. és 14. fejezet közé ékelődik – és a 13. fejezet a szeretetet, a Lélek gyümölcsét emeli ki. Még a legkiválóbb ajándékok sem érnek semmit a szeretet nélkül. A Lélek ajándékai erőtlenek a Lélek gyümölcse nélkül, nem hozzák magukkal azt az áldást, amit Isten adni akar. A szeretet mint a ragasztó, összetartja a Lélek gyümölcsének minden erényét és hitelessé teszi a tetteinket.

Életünk mely területéről hiányzik a szeretet? Kérjük a Szentlelket, hogy töltsön be bennünket szeretettel azok iránt, akikkel nap mint nap kapcsolatban vagyunk! Ne feledjük azt sem, hogy Isten más embereken keresztül is szeret bennünket! Hogyan tudnánk még inkább kimutatni a szeretetünket mások iránt? Hogyan hat a szeretet a többi erényre, amelyeket a Lélek gyümölcséről szóló részben sorol fel az apostol?

„Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm” (Róm 14:17, ÚRK). Vagyis az öröm a szeretet válasza Isten áldásaira, valamint nagy kegyelmére és megbocsátására. Az emberek öröme általában földi dolgokra irányul, és erősen hatnak rá a körülmények. A Lélek gyümölcsében gyökerező öröm viszont Istenre és mindarra összpontosít, amit értünk tett. Nem a körülmények váltják ki. Isten gyermekeiként legyünk vidámak! Persze ez nem azt jelenti, hogy folyton mosolyognunk kell, habár a barátságos mosoly sok mindent kifejez. Istenbe vetett bizalmunk azonban állandóan okot ad a kimondhatatlan örömre mindazért, amit Ő tett, tesz értünk és bennünk. A lelki öröm a működő hit következménye.

Olvassuk el Jn 14:27 és Róm 14:17 versét! Milyen összefüggés van a békesség és a Szentlélek munkája között?

_____________________________________________________________

A békesség maradandóbb, mint az öröm. Abból következik, hogy megigazultunk hit által a mi Urunk Jézus Krisztusban (Róm 5:1). Amikor békességben vagyunk Istennel, a Szentlélek arra fog késztetni, hogy béketűrők és türelmesek legyünk másokkal szemben. Mivel a békesség Istene velünk van (Fil 4:9) a Szentlélek által, nem leszünk ellenségesek vagy bosszúállók mások irányában. Ehelyett arra törekszünk, hogy a lehető legnagyobb békességben éljünk mindenkivel (Róm 12:18).

Miként tükrözi Isten jellemét a béketűrés? Mit mondhatunk erről 2Pt 3:9 alapján?

_____________________________________________________________

A béketűrés nem jellemző emberi tulajdonság. Azt jelenti, hogy olyankor is kijövünk másokkal, illetve kiegyezünk a körülményekkel, amikor a dolgok egyáltalán nem mennek simán. Jó tudni, hogy a nehéz próbák között sem vagyunk egyedül. Isten megtart a Szentlélek által, és építi bennünk a béketűrést, ami a vég idején élő hívők egyik ismertetőjegye (Jel 14:12). Csak azok lehetnek béketűrők, akik értelmes célért küzdenek.

Öröm, békesség, béketűrés. Az életünkben mennyit tapasztalunk a Léleknek ebből a gyümölcséből? Mely területeken kell még a Szentléleknek dolgoznia bennünk?

1Kor 13:4 elolvasása után válaszoljunk a következő kérdésekre! Miért tesz olyan jó hatást az emberekre az őszinte szívesség? Mi mindenben látjuk Isten szívességét, ha átgondoljuk, hogyan bánik az emberiséggel?

A szívességgel jól jellemezhetjük Isten viszonyulását az emberek felé. Mi is így viszonyuljunk másokhoz, amikor el-elbuknak! A Mindenható Isten is lehetne szigorú és kíméletlen, amikor hibázunk, mégis úgy bánik velünk, mint a szerető apa az éppen járni tanuló gyermekével (Hós 11:1-4). Talán semmi más nem hitelteleníti annyira a keresztény bizonyságtételünket és szolgálatunkat, mint a szívtelen, nyers magatartás. Nem kerül pénzbe a kedvesség, ugyanakkor megnyithatja az ajtót egy embertársunk szívéhez. Noha időnként szükséges a határozott feddés, mindazonáltal nem szabad nyersen bánni az emberekkel, bármi legyen is a hibájuk vagy vétkük. A nemes jellem talán legbiztosabb jele a kedves helyreigazítás.

Olvassuk el Ef 5:9 versét! Mi kapcsolódik a jósághoz ebben a szakaszban?

_____________________________________________________________

A jóság nem más, mint szeretet a gyakorlatban. A jóság, ami a Lélek gyümölcseként növekszik bennünk, jóságos cselekedetekben és gesztusokban nyilvánul meg. Ezt a jóságot a szeretet gyakorlati tetteivel mutatjuk be. Amikor a Szentlélek bennünk lakik, a jóság bátorító sugarai ragyognak mindazokra, akik kapcsolatba kerülnek velünk.

Gal 5:22 fényében miért fontos megbízhatónak és hűségesnek maradni keresztényi életünkben, miközben Istennel járunk?

_____________________________________________________________

Ez az igevers rávilágít arra, hogy a Szentlélek hűséges jellemet és magatartást munkál ki bennünk. A hűség azt jelenti, hogy megbízhatóak vagyunk, akikre lehet számítani. A hűséges ember teljesíti, amit megígért. Ez Jézus Krisztus jellemvonása is, akit úgy nevez az Ige, hogy „a hű tanúbizonyság” (Jel 1:5). Az Atya Istennek is ez a tulajdonsága, aki megtartja ígéreteit és hűséges minden cselekedetében (1Kor 1:9; 10:13; 1Thessz 5:24; 2Thessz 3:3). Hűségünkkel Isten képét tükrözzük az életünkben. „Isten szemében nem az elért, kiváló eredmények számítanak, hanem az indítékok, amelyek tetteinket mozgatják. Ő jobban értékeli a jóságot és hűséget, mint az elvégzett munka nagyszerű voltát” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. [Bizonyságtételek] 2. köt. 510-511. o.).

Miért olyan fontos a krisztusi vezetés tekintetében a szelídség vagy az alázat? A választ megtaláljuk Gal 5:23 és Mt 5:5 verseiben.

_____________________________________________________________

Az alázat vagy szelídség nem gyengeség. Nem jelenti azt, hogy az ember gyáva vagy rossz vezető. Éppen ellenkezőleg! Mózest a föld legszelídebb emberének nevezi a Biblia (4Móz 12:3), mégis ő volt Isten népének leghatalmasabb vezetője. A szelíd emberek nem heves, viszálykodó, önző módon agresszív természetűek. Inkább alázatos lelkülettel szolgálnak. A szelídség a szívben lakó hit és bizalom külső kifejeződése, ami persze nem belőlünk ered, hanem a bennünk munkálkodó Isten hatalma által alakul ki. Gyakran megesik, hogy aki hangos, indulatos, rámenős, az a saját bizonytalanságát és félelmét vezeti le feltűnő viselkedésével.

Olvassuk el Gal 5:23 és Péld 16:32 versét! Ezek szerint milyen gondok adódnak abból, ha nem gyakorlunk önuralmat? Milyen áldásokat nyerünk, ha életünket az önuralom és a mértékletesség jellemzi?

_____________________________________________________________

A Lélek gyümölcsének utolsó megnyilvánulása a mértékletesség vagy önuralom. Itt legyünk óvatosak, hiszen melyikünk mondhatja el magáról, hogy egyikmásik területen nem küzd az önuralom kérdésével? Mielőtt valaki irányítani tudna egy várost, egy közösséget vagy egy gyülekezetet, meg kell tanulnia uralkodni a saját lelkén. Az igazi mértékletesség nemcsak az evés vagy az ivás kérdésében gyakorolt önuralom, hanem az élet minden egyéb területén is.

A fentebb említett erények mindegyike a Lélek gyümölcsének egy-egy megnyilvánulási formája. Amikor Isten bennünk végzett munkáját mutatja be a Biblia, a szentség etikai szempontjai fontosabbak a természetfeletti ajándékoknál. A hívő életének minden vetületében megmutatkozó krisztusi jellem számít. Mivel a Lélek gyümölcse mindenhol, minden hívő általános megkülönböztető jele, ezért látható egységet teremt az egyházon belül.

Gondoljunk életünknek azokra a területeire, ahol nagyobb önuralmat kellene gyakorolnunk! Talán az egyik területen minden rendben van, de a másikon már nem annyira. Miért fontos, hogy Isten ereje által uralni tudjunk minden területet? Válaszunkról beszélgessünk szombaton a csoportban!

„Modern megfogalmazásban valahogy így hangozna Gal 5:22-23 verse: »A Lélek gyümölcse gyengéd, szeretetteljes magatartás, ragyogó lelkület és derűs temperamentum, nyugodt elme és szelíd viselkedés, türelmes jóindulat a nehéz körülmények között és a bosszantó természetű emberekkel szemben, együttérzés és tapintatos segítőkészség, nagylelkűség és jótékonyság, hűség és megbízhatóság minden körülmények között, önmagáról elfeledkező alázat mások öröme láttán, önuralom és összeszedettség mindenben, ami a tökéletesség végső ismertetőjegye. A Lélek gyümölcse az ilyen jellem. A gyümölcs szóban minden benne van. Nem küzdelem, hanem Istenben lakozás; nem aggodalom, hanem bizalom; nem cselekedetekből, hanem hit által«” (S. Chadwick írása Arthur Walkington Pink: The Holy Spirit [A Szentlélek] c. művében. Bellingham, Wash., Logos Bible Software, n. d. 30. fej.). „Ha az igazság iránt szeretet él a szívedben, akkor az igazságról fogsz beszélni, arról az áldott reménységről, ami Jézusban van. Ha szeretet van a szívedben, akkor arra fogsz törekedni, hogy testvéredben megalapozd és felépítsd a legszentebb hitet. Ha valaki elejt csak egy szót is, ami ártalmas barátodra vagy testvéredre nézve, ne helyeseld a gonosz beszédet, mert ez az ellenség munkája! Kedvesen figyelmeztesd a beszélőt, hogy Isten Igéje tiltja az ilyenfajta társalgást” (Ellen G. White: A Szentlélek eljő reátok. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 76. o.)!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Beszéljünk az osztályban a csütörtöki tanulmány végén található kérdésről, amiben az önuralom szükségességéről van szó! Ha kegyelem által üdvözülünk, miért fontos mégis a bűn feletti győzelem? Végtére is nem a bűnbocsánat az evangélium lényege? Ugyanakkor gondoljunk Júdás jellemére és arra, hogy mivé tette a kapzsiság bűne! Mit tanulhatunk a példáján keresztül, ami segít választ találni az előző kérdésre? Ellen G. White következő mondata hogyan világítja meg a győzelem szükségességének kérdését? „Egyetlen rossz jellemvonás, egyetlen dédelgetett vágy elég ahhoz, hogy végül közömbösítse az evangélium minden erejét” (Testimonies for the Church. [Bizonyságtételek] 5. köt. 53. o.).

2. Miért fontosabb a Lélek gyümölcse, mint a Lélek bármelyik ajándéka?

3. Olvassuk fel hangosan 1Korinthus 13. fejezetét, és beszéljünk arról, hogy mit jelent! Miért hangsúlyozza annyira Pál a szeretet szükségességét? Hogyan tanulhatunk meg úgy szeretni, ahogyan Pál ír a szeretetről? Miért olyan fontos meghalni az énünknek és Krisztusban maradni – különösen abban, hogy szeressük azokat, akiktől talán alapvetően viszolygunk?

IMA A FELEBARÁTI SZERETETÉRT

Mennyei Atyám, szeretsz, és elküldted Jézust, hogy Megváltóm legyen. Hálás vagyok érte, és szeretném kimutatni szeretetemet irántad azáltal, hogy szeretem felebarátomat. Add, hogy ne ártsak másoknak sem tetteimmel, sem szavaimmal, szívemmel vagy elmémmel! Segíts, hogy türelmesen viseljem a rosszat, amit mások ellenem tesznek! Adj megbocsátó szívet, hogy ne akarjak bosszút állni! Elmémet ne töltsék el haragos gondolatok, nyelvemet ne hagyja el haragos szó!

Töltsd el szívemet szeretettel a Megváltó iránt, hogy szeretettel fordulhassak másokhoz! Segíts, hogy jó példával járjak mások előtt, és ez közelebb hozza hozzájuk Jézust! Irányítsd gondolataimat, szavaimat és tetteimet, hogy téged dicsérhesselek, és jót tehessek barátaimmal és felebarátaimmal! Vezess el mindannyiunkat a mennyországba!

Jézus nevében kérem áldásodat. Ámen.