ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

JÓB KÖNYVE

2016/IV. negyedév, 13. tanulmány, 2016. december 17–23. 

Jób jelleme

December 17., szombat délután

Minden gyülekezetben kellene lenni szegények kincstárának. Így mindenki hálaáldozatot ajánlhat fel hetente vagy havonta, ahogy neki megfelelőbb. Ez az áldozat hálánkat fejezné ki az egészség, az élelmünk és kényelmes ruházatunk ajándékáért. Ki-ki Istentől kapott javaival arányban félretehetne a szegények, az ínséget szenvedők részére. Külön felhívom erre a figyelmeteket. Ne feledkezzünk el a szegényekről! Mondjatok le kényelmetek, sőt, fényűzésetek egy részéről, hogy segíteni tudjátok, akiknek csak a legszűkösebb ruházat és élelem jutott! Amit értük teszel, Jézusért teszed. Krisztus a szenvedő emberiséggel azonosítja magát. Ne azon igyekezzetek, hogy sorra kielégítsétek minden vágyatokat! Ne csak akkor adjatok, amikor jólesik! Adakozzatok rendszeresen, minden héten annyit, amennyit az Úr napján a mennyei jegyzőkönyvben látni szeretnétek! A jókívánságokból a szegények nem tudnak megélni. A jószívűség kézzelfogható bizonyítékaira van szükség, ruhára és élelemre. Isten nem akarja, hogy követői közül egyetlenegy is kéregessen. Bőséggel áldott meg, hogy segíthessünk hiányt szenvedő társainkon, akik sem szorgalommal, sem takarékossággal nem tudják ellátni önmagukat. Ne várd meg, hogy külön felhívják a figyelmedet ínségükre! Tegyetek úgy, mint Jób: akik nem voltak a szeme előtt, azokat felkutatta. Menjetek, nézzetek körül, lássátok meg, mire van szükség, s hogyan segíthetnétek a legmegfelelőbben a hiányt szenvedőkön. – Bizonyságtételek, 5. kötet, 150–151. old.

Ébredjetek fel, hogy életetek kizökkenjen az önzés kerékvágásából. Használjátok ki a rövid próbaidőt, melyet kaptatok, hogy teljes erőtökkel törekedjetek jóvátenni életetek mulasztásait. Isten a szenvedés világába helyezett, hogy próbára tegyen, hogy lássa, vajon méltónak bizonyultok-e az örök élet ajándékára. Ott vannak körülöttetek a bánattal terheltek, akik igényt tartanak az együttérzés, szeretet, gyengédség szavaira és alázatos, szánakozó imáinkra. Némelyek a nyomor vaskeze alatt sínylődnek. Egyesek betegség, mások szívfájdalmak, reményvesztettség, szomorúság közepette élnek. Akár Jób, legyetek a vakok szeme, a sánták lába, tudakoljátok meg a jövevények ügyét, hogy enyhítsetek szükségleteiken, hogy ott segítsetek, ahol legégetőbb a szükség. – Bizonyságtételek, 3. kötet, 530. old.

December 18., vasárnap

EGY EMBER ÚZ FÖLDJÉN

Jót tenne a szülőknek, ha Úz földjének emberétől megtanulnák az odaadás és az állhatatosság leckéjét. Jób nem hanyagolta el az ő háztartásán kívül levőket sem. Jóindulatú, kedves, mások érdekeit figyelembe vevő személynek ismerték. Ugyanakkor becsületesen dolgozott saját családja megmentéséért. – Sons and Daughters of God, 257. old.

Isten országának alapelve az önzetlenség, és Sátán ezt gyűlöli a leginkább, sőt, annak létét is tagadja. A nagy küzdelem kezdetétől fogva annak bizonyítására igyekezett, hogy az Isten tetteit mozgató elvek önzőek, és azóta is ugyanígy bánik mindenkivel, aki az Urat szolgálja. Krisztusnak és mindazoknak, akik az Ő nevét viselik, az a munkájuk, hogy cáfolják Sátán állítását. Jézus azért jött el emberként, hogy saját életével példázza az önzetlenséget, és az elveit elfogadóknak szintén együtt kell vele munkálkodniuk, hogy saját életükkel is bemutassák ezt. A jót választani azért, mert az a jó, szenvedés és áldozat árán is kiállni az igazságért: „ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr” (Ésa 54:17). – Nevelés, 154. old.

„A szűkölködőknek én atyjuk voltam, az ismeretlennek ügyét is jól meghánytam-vetettem.” (Jób 29:16)

Jób krisztusi lelkületről, az igazság szeretetéről tett tanúbizonyságot. Ha Jézus él a szívünkben, együtt érzünk a szűkölködőkkel és a szenvedőkkel. Jézus Krisztus a legmélyebben megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfán elszenvedett halálig, hogy minket felmagasztaljon, és örököstársai legyünk. Ő nem zárkózott el azoktól, akik segítségül hívták. Nem azt mondta, amit sok ember: „Szeretném, ha nem zavarnál az ügyeiddel! Pénzt akarok gyűjteni, hogy házakba és földekbe fektessem.” Jézus, a mennyei Felség elfordult égi otthona dicső fényétől, és szívének kegyelmes célja szerint bemutatta Isten jellemét az egész emberiségnek. – My Life Today, 244. old.

Amikor a szomorúság árasztja el a lelket, ez nem annak bizonyítéka, hogy Isten megváltozott. „Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.” Biztosan az Úr kegyében vagytok, ha érzékelitek az igazság Napjának sugarait. Azonban ha felhők borulnak lelketekre, ne érezzétek magatokat elhagyottnak. Hitetek oszlassa el a homályt. Szemetek és egész testetek teljen meg világossággal. Krisztus kegyelmének gazdagsága töltse be elméteket. Értékeljétek az Ő tanításait, hitetek legyen Jóbéhoz hasonló, aki mindezek ellenére továbbra is benne bízott. Kapaszkodjunk mennyei Atyánk ígéreteibe, és emlékezzünk az Ő szolgáival kötött korábbi szövetségekre, mert „tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van”. – The Review and Herald, 1888. január 24.

December 19., hétfő

„LÁBAIMAT ÉDES TEJBEN MOSTAM”

Azok az irgalmasok, akik szánakozón viselkednek a szegények, a szenvedők, az elnyomottak iránt. Jób kijelenti: „Mert megmentettem a kiáltozó szegényt és az árvát, akinek nem volt segítsége. A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztettem. Az igazságot magamra öltöttem, és az is magára öltött engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. A vaknak én szeme voltam, és a sántának lába. A szűkölködőknek én atyjuk voltam, az ismeretlennek ügyét is jól meghánytam-vetettem.” (Jób 29:12–16) Sokak számára terhes küzdelem az élet. Érzik elégtelenségüket, ezért boldogtalanok és kételkedők is; azt gondolják, nincs miért hálásnak lenniük. Nyájas szavak, együtt érző tekintet, a megbecsülés kifejezése olyan lenne sok küszködőnek és magára hagyatottnak, mint a pohárnyi üdítő víz a szomjazónak. A szeretetteljes cselekedet, a részvétteljes szó könnyítene a súlyosan rájuk nehezedő terheken. Az önzetlen szeretet minden egyes szava vagy tette Jézus Krisztus szeretetének kifejezése az elveszett emberiség iránt. – Gondolatok a hegyibeszédről, 22–23. old.

Isten szándéka szerint a szeretet és segítség szorosan összekötné a gazdagokat és a szegényeket. Az Úr felszólít bennünket, hogy viseljük szívünkön a szenvedés és ínség tudomásunkra jutott eseteit. Ne véld, hogy csorbát üt a tekintélyeden, ha a szenvedő embert szolgálod. Ne légy közömbös és lenéző azokkal, akik megrongálták a lélek templomát. Ők Isten szánakozásának tárgyai. Aki mindeneket teremtett, mindenkiért aggódik is. A legmélyebbre hullottak sem esnek kívül szeretetén és szánalmán. Igazi tanítványai az Ő lelkületét fogják tanúsítani. A Krisztus iránti szeretetünk által ihletett szeretet emberi mértékkel felbecsülhetetlen értéket lát mindenkiben, legyen akár szegény vagy gazdag. Olyan szeretetet nyilvánítsunk ki az életünkkel, mely magasztosabb, mint szavakkal ki lehetne fejezni. Ha szidunk valakit, szívük gyakran megkeményedik, ám nem állhatnak ellen a Krisztusban irántuk kifejezett szeretetnek. Szólítsuk fel a bűnösöket, hogy ne tartsák magukat Isten által elvetettnek. Vegyük rá őket, hogy tekintsenek Jézusra, aki egyedül tudja meggyógyítani a bűntől fekélyes lelket. Fedjük fel a csüggedt, elesett szenvedő előtt, hogy ő is ennek a reménységnek a foglya. Ez legyen az üzenetünk: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” – Bizonyságtételek, 6. kötet, 279. old.

December 20., kedd

A SZÍV ÉS A SZEM

Sokan természetesnek veszik, hogy ők keresztények, egyszerűen azért, mert egyetértenek bizonyos hitelvekkel. De nem valósítják meg az igazságot a gyakorlati életben. Nem hittek benne, nem szerették meg, ezért nem kapták meg azt a hatalmat és kegyelmet, amely az igazság szentségéből származik. Hitet tehetünk az igazság mellett, de ha nem tesz őszintévé, kedvessé, türelmessé, mennyei lelkületűvé, az igazság átokká lesz számunkra, befolyásunk által pedig átokká válunk a világ számára. A Krisztus által tanított igazság a szívnek és az életnek az Úr kinyilvánított akaratához való alkalmazkodását jelenti. A bűnös ember csak úgy válhat igazzá, ha hisz Istenben, és élő kapcsolatot tart fenn vele. Az igazi istenismeret emelkedetté teszi a gondolatokat, és megnemesíti az életet. A vallás külső formái összhangba kerülnek a keresztény ember belső tisztaságával. Így az Isten szolgálatában megkívánt szertartások már nem lesznek értelmetlen rítusok, mint a képmutató farizeusok szolgálata. – Jézus élete, 309–310. old.

Minden lélek, aki vágyik a romlottságtól való elszakadásra, maradjon az Úr oldalán gondolatvilágában, szavaiban, jellemében, és engedelmeskedjen az Ő kéréseinek. Ahelyett, hogy alkalmakat keresne Isten törvényének áthágására, minden erejével azon legyen, hogy életével példázza és magyarázza az Ő szent törvényét és parancsolatait. (…)

A munkának a szívben kell elkezdődnie. (…) Ha a szív összhangban van Istennel, az egész élet megtisztul, megnemesedik, megszentelődik. Ha a szem tiszta, az egész test világos lesz. A vallás nem szélsőségek kérdése. (…) A vallás a szív kérdése. – Our High Calling, 140. old.

A siker érdekében szükségünk van Isten kegyelmére és szeretetére. Az Úr népének ereje és lelkisége a világtól való különbözőségben nyilvánul meg. A világi embert a világi dolgok szeretete jellemzi. Ők önzően cselekednek, és nem tartják szem előtt a krisztusi elveket. A keresztények Jézus önfeláldozó lelkületét tükrözzék vissza munkájukban. Tiszta szívből tegyék, habozás nélkül. Ne önmaguk gyarapítását vagy bizonyos emberek tiszteletét tartsák szem előtt. Nem élhetnek kényelemben és fényűzésben, míg mások szenvednek körülöttük. Ne használjanak ki senkit, és ne éljenek vissza az emberiség egyetlen, legnyomorultabb gyermekének a jogaival sem. Legyenek Krisztushoz hasonlóak, elvetve az önző vágyakat, a szentségtelen szenvedélyeket, a világ szeretetét és elismerését. Maradjanak alázatosak, ismeretlenek, de legyenek készen akár életüket áldozni a Megváltóért. Az életük ítélje el a világi gyakorlat ostobaságát, szentségtelenségét, bálványimádását. – The Southern Work, 17. old.

December 21., szerda

A SZIKLÁRA ÉPÍTETT HÁZ

Az élet tele van drága alkalmakkal, amelyeket arra használhatsz, hogy Istentől kapott képességeidet mások áldására fordítsd, és így te magad is áldást nyerj, anélkül, hogy magadra gondolnál. Jelentéktelennek tűnő események vagy körülmények gyakran csodálatos áldásnak bizonyulnak az olyan ember számára, aki elvből cselekszik, és megszokta az igaz út követését, egyszerűen azért, mivel ez az igazság. Törekedj jellemed tökéletesítésére, és mindent Isten dicsőségére tegyél – akár látják és értékelik az emberek, akár nem, mivel te az Úré vagy, aki saját élete árán váltott meg téged. Légy hűséges a legkisebb és a legnagyobb dologban egyaránt! Tanuld meg mindenkor az igazságot szólni és cselekedni! Rendeld alá és add át a szívedet teljesen a mennynek! Ha kegyelme irányít, akkor cselekedni fogod a kedvesség kis tetteit. Végezd el mindazt, amit elvégezhetsz, az apró kötelességeket sem elhanyagolva, és engedd, hogy napfény ragyogja be az életedet és jellemedet. Hintsd szét a szeretet és áldás ajándékait! Tetteid kihatnak az örökkévalóságra. Életed munkájának eredményét megláthatod majd a mennyben az örökkévaló korszakokon át, mivel ez mind kedves Isten előtt. – My Life Today, 219. old.

Dániel Isten javainak hűséges sáfára volt. Nem feledkezett meg róla, hanem Őt tette a világosság csatornájává, ahol imában közösségbe léphetett vele. Azt olvassuk, hogy az Úr bölcsességet és értelmet adott Dánielnek és társainak minden tudományban. (…)

A körülöttünk élők mindenhol lássák meg, hogy mi Istennek adunk dicsőséget. Az ember maradjon háttérben, és a Megváltó legyen az emberiség egyetlen reménye. Minden ember építse jellemét az örök Sziklára: Jézus Krisztusra. Csak így állhat meg a viharokban és háborúságokban. – Lift Him Up, 366. old.

Akár a sziklára épült házak építői – mondja Jézus –, olyanok lesznek, akik elfogadják szavaimat, akik jellemük és életük alapjává teszik azokat. (…) Isten szava az egyetlen biztos pont a világunkban, ez az egyedül szilárd alap. „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Mt 24:35) A törvény nagy horderejű elvei, az Atya természete és jelleme testesül meg Krisztus most elmondott szavaiban. Aki ezekre épít, az Jézusra, az örök Sziklára épít. Az Ige befogadása által Őt fogadjuk be, s csakis azok építenek őrá, akik befogadják szavait. (…) Azzal építünk Krisztusra, ha engedelmeskedünk szavának. Nem az az igaz ember, aki csupán kedveli az igazságot, hanem aki cselekszi is. A szentség nem elragadtatás érzése, hanem az Úrnak való teljes átadás, az Isten előtti teljes fegyverletétel eredménye: a mennyei Atya akaratának cselekvése. Amikor Izrael gyermekei az ígéret földjének határán táboroztak, nem volt elég számukra, hogy tudjanak valamit Kánaánról, vagy a Kánaán énekeit zengjék. Ez önmagában nem szerezte volna meg nekik a kívánatos ország szőlőskertjeit, olajfa lugasait. A valóságban csak az teszi az övékké Kánaánt, ha elfoglalják, ha eleget tesznek a feltételeknek, ha Istenbe vetett élő hitet gyakorolnak, magukévá teszik az ígéreteket, miközben engedelmeskednek a menny utasításainak. – Gondolatok a hegyibeszédről, 148–149. old.

December 22., csütörtök

ISTEN HATALMAS BÖLCSESSÉGE

Jézus mondta: „Úgy fényljék világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat.” Úgy fényljék hát a világosságotok, hogy a dicsőség Istenre, ne pedig rátok tükröződjön vissza. Ha titeket ér magasztalás, akkor van rá ok, hogy reszkessetek és szégyenkezzetek, hiszen csődöt mondott a magasztos cél; hiszen nem az urat, hanem a szolgát dicsőítik. Úgy fényljék a világosságotok, Krisztus szolgái, vigyázzatok, mint fénylik világosságtok: ha a menny tündöklik tőle, az Üdvözítő kiválóságát világítva meg, úgy helyesen fénylik. De ha magatokra irányul, ha titeket állít a célkeresztbe, ha rátok tereli a csodálatot, sokkal jobb lenne, ha egy szót sem szólnátok; mert akkor világosságotok rossz irányban fénylik. – Bizonyságtételek, 4. kötet, 400. old.

Jézus földi munkája abból állt, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Előre látta küldetése eredményét, habár még meg kellett kapnia a vér szerinti keresztséget, a világ bűne terhének rá kellett nehezednie ártatlan lelkére, egy kimondhatatlanul keserű bánat árnyának kellett elöntenie a szívét. Mégis az előtte lévő örömért elviselte a keresztet és eltűrte a szégyent. Mindezt pedig azért, hogy a bűnös ember megváltást nyerjen, hogy felemelkedhessen, hogy mellette ülhessen a trónon.

Krisztus a mennyei igazság eredete. Ő ismerte a mennyei szeretet magasságát, mélységét, hosszúságát, szélességét és teljességét, amelyet egyetlen halandó sem tudhat. Ő ismeri azt az áldást, amit a bűnösök elutasítanak, mikor ellenállnak a mennyei fénysugaraknak, valamint a borzalmat, ami a menny igazságának visszautasítása következtében árasztja el a lelket. (…) A Megváltó az egyedüli, aki ismeri azt a dicsőséget, amelyet az Isten ellen lázadók visszautasítanak. (…)

Az emberiséget megfertőzte a bűn, és nem tudják megfelelőképpen felfogni az általuk jónak ítélt rossz szörnyű jellemét. A bűn miatt vált a menny Fejedelme lesújtottá, megsebzetté. A mi mennyei Helyettesünk önszántából vetette alá lelkét az igazságszolgáltatás kardjának, hogy mi ne vesszünk el, hanem örök életet nyerjünk. Jézus mondta: „Én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le azt magamtól.” (Jn 10:17–18) (…)

Egyetlen földi ember és egyetlen mennyei angyal sem fizethette ki a bűn árát. Jézus volt az egyedüli, aki megmenthette a lázadó embert.

Az az öröme, hogy láthatja majd dicsőségének, tisztességének, gazdagságának, életének áldozatával megváltott lelkeket. Az Ő öröme az ember megváltása. Amikor minden üdvözült összegyűlik majd Isten országában, láthatja lelke munkáját, és megelégszik. – That I May Know Him, 368. old.

December 23., péntek

További tanulmányozásra

Krisztus példázatai, „Találkozás a vőlegénnyel” c. fejezet, 416–417. old.