ELLEN G. WHITE IDÉZETEK
JÓB KÖNYVE
2016/IV. negyedév, 7. tanulmány, 2016. november 5–11.
Megtorló büntetés
November 5., szombat délután
Az emberek eszközök Isten kezében, akiket kegyelmes és irgalmas szándékai megvalósítására használ fel. Mindenkinek megvan a maga szerepe. Mindenki a kor szükségleteihez szabottan részesül világosságban, amely képessé teszi az Úrtól kapott feladat elvégzésére. De nincs olyan ember – bármennyire is megáldotta a menny –, aki teljesen meg tudná érteni a megváltás csodálatos tervét, vagy tökéletesen fel tudná fogni, hogy Isten az ő korában mit akar elérni. Az ember nem érti meg teljesen, hogy mi a menny célja azzal a rábízott munkával. Nem tudja teljes mértékben felfogni azt az üzenetet, amit a menny nevében tolmácsol. „Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?” „Nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál és gondolataim gondolataitoknál!” „Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek.” (Jób 11:7; Ésa 55:8–9; 46: 9–10) Még a próféták sem fogták fel a rájuk bízott kinyilatkoztatások súlyát, pedig nekik Isten a Lélek különleges világosságát adta. A kinyilatkoztatások mondanivalója korszakról korszakra tárult fel, mindig akkor, amikor Isten népének szüksége volt a bennük rejlő eligazításokra. – A nagy küzdelem, 343–344. old.
Istent az ember kutatással nem találja meg. Senki se próbálja vakmerően felemelni azt a függönyt, amely eltakarja az Úr dicsőségét. „Kikutathatatlanok az Ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az Ő utai!” (Róm 11:33) Irgalmának egyik bizonyítéka, hogy hatalmának rejteke van; mert annak a függönynek a felemelése, amely Isten jelenlétét rejti, egyenlő a halállal. Egy halandó ember sem hatolhat be abba a titokba, amelyben az Atya lakik és cselekszik. Csak azt foghatjuk fel róla, amit Ő jónak lát kinyilatkoztatni. Az észnek tudomásul kell vennie, hogy van egy nála nagyobb tekintély. A szívnek és értelemnek meg kell hajolnia a nagy VAGYOK előtt. – A nagy Orvos lábnyomán, 438. old.
Isten sohasem kívánja tőlünk, hogy valamit anélkül higgyünk el, hogy elegendő bizonyítékot adna, amire a hitünket alapozhatjuk. Számos bizonyosság szól az értelmünkhöz létezéséről, jelleméről és Igéjének igaz voltáról. Ám az Úr nem távolította el a kételkedés lehetőségét. Mert hitünknek határozott bizonyítékokon és nem feltevéseken kell alapulnia. Azok, akik kételkedni akarnak, lesz rá alkalmuk; s viszont: akik teljes szívből az igazságot keresik, számtalan bizonyítékot találnak hitük megszilárdítására. Lehetetlen, hogy a halandó ember az Örökkévaló jellemét vagy művét felfoghassa. Még a legélesebb elme és a legképzettebb szellem előtt is állandóan titok övezi e szent Lényt. „Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthasz-é? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?” (Jób 11:7–8) Pál apostol így kiált fel: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő útjai!” (Róm 11:33) – Jézushoz vezető út, 105–106. old.
November 6., vasárnap
MÉG TÖBB VÁDASKODÁS
Ügyeljünk arra, hogy mindig színvonalas és érzékeny gondolatokat ápoljunk. Keressük a mennyei bölcsességet, és cselekedjünk megértően. Ha szélsőségesen radikális álláspontra helyezkedünk, akkor egy adott pillanatban mindenképp hátra kell lépnünk, és akkor bármilyen lelkiismeretesek legyünk is, elveszítjük a saját józan ítélőképességünkbe vetett bizalmunkat, testvéreink és a hitetlenek pedig a bizalmukat bennünk. Bizonyosodjunk meg arról, hogy nem haladunk gyorsabban, mint ahogy Isten mutatja az utat. Ne az emberi elképzelések szerint, hanem értelmesen, istenfélelemben lépjünk előre.
Ha tévedünk, ne az emberektől eltávolodva tegyük, mert ezáltal elvágjuk minden befolyási kapcsolatunkat, és nem lehetünk hasznosak számukra. Inkább tévedjünk az emberek mellett, mint tőlük távol, mert így még van esély magunkkal vinnünk őket, azonban nincs szükség minkét oldalon hibázni. –57. levél, 1886.
Egyes emberek szeretik a különlegeset, a csodálatosat, az újszerűt; Isten azonban azt szeretné, hogy nyugodtan, meggondoltan cselekedjünk, válasszuk meg szavainkat – az időszerű igazsággal összhangban. Az igazságot úgy adjuk elő, hogy amennyire csak lehetséges, mentesítsük az indulatkitörésektől. De jellegéhez méltó ünnepélyességgel és nyomatékkal. Óva intsük a szélsőségeseket, akik tűzből vízbe esnek. Kérlek, gyomlálj ki tanításaidból minden szertelen, túlzó kifejezést; mindent, amit a kiegyensúlyozatlan lelkek, a tapasztalatlanok megragadhatnak, s ami őket vad, éretlen tettekre késztethetné. Minden kijelentésedet fontold meg. Ebben gyakorold magad. Ellenkező esetben másokat rossz nyomra vezethetsz; ez olyan zavart idézhet elő, amelynek rendezése sok fájdalmas munkát igényelne. Olyan irányba vonja el a munkások erejét, ahol Isten nem kívánja látni őket. A fanatizmusnak egyetlen megnyilatkozása közöttünk sok ajtót zár be az igazság legvilágosabb elvei előtt. – Evangelizálás, 611. old.
Sátán erőteljesen dolgozik annak érdekében, hogy Istent elrejtse a szemek elől, és ezáltal kitörölje az emberekből az Ő képét. Ő nem nyíltan tevékenykedik, hanem titokban, összevegyíti az emberit az istenivel, a hamisat az eredetivel, zavart és nyomorúságot okozva. Ezzel egyenlő arányban azonban a mennyei kegyelem ellensúlyozza a gonosz munkát, és fényt derít az ellenség rejtett indítékaira.
Isten népének hallania kell az igazság határozott, világos bizonyságtételét, írásban és szóban is felfedve a menny célját. Egyik helyről a másikra haladva hirdessék az Úr Igéjének üzenetét, az igazság megértésére biztatva az embereket. (…)
A kimondott elvekben valóság van. Ez nem elillanó pára. A világosság az Igéből árad. Isten magához szólítja népét. Senki ne álljon az Úr és népe közé. Jézus kopogtat a szív ajtaján, és bebocsátásra vár. Te beengeded Őt? – This Day With God, 308. old.
November 7., hétfő
KEVESEBB, MINT AMIT GONOSZSÁGODÉRT ÉRDEMELNÉL
Emberi bölcsességgel a világ nem képes megismerni Istent. A világ bölcsei tökéletlen ismeretet alkotnak róla az alkotásaiból, mert balgaságukban a természetet és annak törvényeit a természet Istene fölé helyezik. Akinek az ismerete a természetből és nem annak elfogadásából ered, hogy az Atya Krisztusban jelentette ki magát, azok csak tökéletlen ismeretet szerezhetnek az Úrról. Ez az ismeret pedig – ahelyett, hogy felemelő elgondolást nyújtana Istenről, és az Ő törvényének való engedelmességet eredményezné – bálványimádóvá teszi az embereket, akik így, bölcseknek vallva magukat, balgatagokká lesznek. Mielőtt bölcsekké válnak, először balgáknak kell lenniük saját szemükben azoknak, akik úgy vélik, hogy ismeretet szerezhetnek Istenről Jézuson kívül is, aki a Biblia szerint „az Ő valóságának képmása” (Zsid 3:1). Lehetetlen tökéletes ismeretet szerezni Istenről a természetből, mivel az maga sem tökéletes. Tökéletlen voltában nem tudja bemutatni a Mindenhatót, nem tudja feltárni az Ő erkölcsileg tökéletes jellemét. De Jézus személyes Megváltóként jött el a világba, és egy személyes Istent mutatott be. Személyes Megváltónkként távozott a mennybe, és hasonlóképpen fog újra eljönni. Ő az Atya személyének képmása. „Mert őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg.” (Kol 2:9) – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. kötet, 295. old.
Az ember képessége és feltételezései megpróbálták felfedezni az Urat. Sokan taposták ezt az utat. A legtündöklőbb elmék is a kimerültségig erőltethetik magukat az Istenről szóló találgatások megfogalmazásában, azonban erőfeszítéseik terméketlenek maradnak, mivel az emberi kutatások nem fedezhetik fel Őt. Ezt nem nekünk kell megoldanunk. Minden Istennel kapcsolatos ismeret, amire az embernek szüksége van, feltárult előttünk Fia, a nagy Tanító életében és jellemében. Amint egyre többet tanulunk arról, hogy mit jelent az ember, önmagunk Isten szemében, úgy kezdjük el egyre inkább félni Őt és remegni jelenlétében. – Medical Ministry, 95. old.
A szenvedések és üldözések által az Atya dicsőséges jelleme nyilvánul meg kiválasztottaiban. Istennek a világ által gyűlölt és üldözött népe Krisztus iskolájában nevelkedik. Noha e földön a keskeny úton halad, a nyomor tüzes kemencéjében tisztul meg; de nehéz küzdelmek, keserű tapasztalatok és önmegtagadás között is követi Urát. Mindezek által megtanulja a nyomort és a szenvedéseket okozó bűnt gyűlölni. A Jézus szenvedéseiben való részesüléssel részesedni fognak dicsőségében is. (…)
Krisztus mindenről tud, amit az emberek félreértenek és meghamisítanak. Gyermekei elviselhetik a félreértések következményeit, és nyugodtan várhatnak, sőt remélhetnek – ha még annyira megveti és gyűlöli is őket az ellenség –, mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy nyilvánvalóvá ne legyen. Akik Istent tisztelik, azokat Isten is megdicsőíti angyalok és emberek előtt egyaránt. – Gondolatok a hegyibeszédről, 31–32. old.
November 8., kedd
ISTENI BÜNTETÉS
Az Úr sokkal többet vár el azoktól, akik népének vallják magukat, mint amennyit adnak neki. Azt várja Krisztus hitvallóitól, hogy azt a kereszténységet nyilatkoztassák ki szóval és tettel a világnak, amely az Üdvözítő életében és jellemében valósult meg. Ha Isten szava foglalja el szívük királyi székét, akkor gyakorlatban fogják bemutatni az evangéliumi üzenet hatalmát és tisztaságát. Az így tett bizonyság sokkal értékesebb lesz, mint az igehirdetés vagy az olyan istenfélelem vallása, ami nem domborodik ki a jó cselekedetekben. A Jézus nevét vallók ne feledjék, hogy vagy kedvező, vagy kedvezőtlen benyomást tesznek az emberekre a Biblia vallásáról. – A te Igéd igazság, 7A, 29/6.
Az ember nem vetheti el büntetlenül azt az intést, amit az irgalmas Isten küld neki. A menny üzent a Noé korabeli világnak, és azon múlt az üdvösségük, hogy miként fogadják az üzenetet. Mivel elutasították a figyelmeztetést, Isten visszavonta Lelkét a bűnös emberiségtől; ezért elpusztultak az özönvíz hullámaiban. Ábrahám korában az Atya visszavonta irgalmát Szodoma bűnös lakóitól, és Lóton, Lót feleségén és két leányán kívül mindenkit megemésztett a mennyből küldött tűz. Így volt ez Jézus napjaiban is. Isten Fia kijelentette a hitetlen kortárs zsidóknak: „Pusztán hagyatik néktek a ti házatok.” (Mt 23:38) Ugyanez a végtelen Hatalom, bepillantva az utolsó napokba, ezt mondja azokról, akik „nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre”: „Azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.” (2Thessz 2:16, 12) Amikor az emberek elutasítják Isten Igéjének tanításait, az Úr visszavonja Lelkét, és megengedi, hogy kívánságaik szerint tévelyegjenek. – Korai írások, 45. old.
Isten azt szeretné, hogy akik népéhez tartoznak, megértsék: engedelmességük vagy törvényszegésük alapján lesznek megítélve. A gonoszság és a betegség mértéke nemzedékről nemzedékre nő. A föld nyög az ember szüntelen engedetlensége miatt rázúdult átkok súlya alatt. „Gyászol és megromlik a föld, elhervad és megromlik a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertőztetett lakosai miatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók...” (Ésa 24:4–6) Sokan csodálkoznak, hogy az emberiség testileg, szellemileg és erkölcsileg annyira elkorcsosult. Sehogy sem értik meg, hogy ez az Isten alkotmányának és törvényeinek a megsértése, az egészség törvényeinek megsértése hozta létre e sajnálatos elkorcsosulást. Isten parancsainak megszegése távolította el tőlünk az Úr áldó kezét. – Spiritual Gifts, 4A, 123. old.
November 9., szerda
HA AZ ÚR ÚJ DOLGOT CSELEKSZIK
A menny Ura, Istene a vezérünk. Ő olyan vezér, akit biztonságosan követhetünk, hiszen sohasem követ el hibát. Tiszteljük Istent és az ő Fiát, Jézus Krisztust, akin keresztül a világgal érintkezik. Az Atya Krisztus által közölte Mózessel az Izrael gyermekeinek szánt utasításokat. Jézus szabadította ki őket az egyiptomi rabszolgaságból. A nép látható vezére Mózes és Áron volt. Láthatatlan vezérünk Mózessel közölte az utasításokat, hogy adja tovább a népnek. Ha Izrael engedelmeskedett volna a Mózes által kapott utasításoknak, a pusztában egyetlen izraelita sem esett volna áldozatul betegségnek vagy halálnak. Mert hiszen biztonságos vezető alatt álltak. Az Üdvözítő ígéretet tett, hogy biztonságban elvezeti őket az ígéret földjére, ha követik irányítását. Ez a roppant sokaság, több mint egymillió ember, közvetlen Krisztus kormányzása alatt állt. Ők voltak Krisztus családja, és Krisztus mindegyiküket szívén hordozta. – A te Igéd igazság, 7A, 5/6
[Áron] megmenthette volna a zsidókat veszedelmük óráján, most azonban nyugodtan állt. Nem látszik rajta felháborodás a nép bűnei láttán, hogy magát okolná, vagy lelkiismeret-furdalást érezne helytelen tette miatt. Inkább igazolni igyekszik magát a súlyos bűnben. A népet tartja felelősnek a maga gyengeségéért, amiért eleget tett követelésüknek. Nem akarta hallani Izrael zúgolódását, nem akart ellenállni követeléseik és ésszerűtlen kívánságaik nyomásának, mint Mózes, hanem lelkiismeret-furdalás nélkül átvette a nép lelkületét, később pedig őket tartotta felelősnek. Izrael gyülekezete sokkal kellemesebb vezetőnek tartotta Áront, mint Mózest. Áron nem volt oly hajthatatlan. Azt gondolták, hogy Mózesből rossz lelkület áradt, ezért Áronhoz húzott a szívük, akit Mózes most szigorúan kérdőre vont. Isten megbocsátotta Mózesnek a becsületes túlzásba vitt buzgalomból elkövetett ballépését, Áront viszont felelősnek tartotta bűnös gyengeségéért, s azért, hogy a körülmények nyomása alatt nem állt helyt becsületesen. Áron, hogy magát mentse, izraeliták ezreit áldozta fel. A zsidók bőrükön érezték Isten büntetését hitehagyásuk miatt, mégis rövid időn belül újra megteltek elégedetlenséggel és lázongással. – Bizonyságtételek, 3. kötet, 341. old.
Inkább válasszátok a szegénységet, a barátoktól való elszakadást, a veszteségeket, a szemrehányást vagy bármi más szenvedést, mint hogy átengedjétek a lelketek a bűnnek. Minden keresztény jelszava kellene, hogy legyen, hogy inkább választja a halált, mint Isten törvényének megrontását. Mi vagyunk az a nép, akik Isten Szavának legszentebb, legmagasztosabb tisztító igazságait őrizzük, ezért a jelenleginél sokkal magasabbra kell helyeznünk a mércét. – Testimonies on Sexual Behavior, Adultery, and Divorce, 105. old.
November 10., csütörtök
A MÁSODIK HALÁL
Sátánhoz hasonlóan sokan káromolták Istent, és ha tehették volna, lerántják hatalma trónjáról. Mások magukon kívül voltak félelmükben, és kezüket a bárka felé nyújtva könyörögtek bebocsátásért. De hiába esedeztek. Végre felébredt a lelkiismeretük. Megtudták, hogy van Isten, aki uralkodik a mennyben. Komolyan kiáltottak hozzá, de füle nem volt nyitva kiáltásukra. Ebben a rettenetes órában meglátták, hogy Isten törvényének áthágása okozta végromlásukat. A büntetéstől való félelem miatt beismerték ugyan bűneiket, de nem igazán bánták meg azokat, nem utálták meg a gonoszságot. Az ítélet megszűntével újra dacoltak volna a mennyel. Épp úgy, ahogyan a tűz általi pusztulás előtt Isten ítélete a földre sújt, a megátalkodottak pontosan tudni fogják, hol és miben vették semmibe Isten törvényét. (…)
Egyesek végső kétségbeesésükben megpróbáltak betörni a bárkába, de az erős építmény ellenállt kísérletüknek. Voltak, akik belekapaszkodtak a bárkába, amíg el nem sodródtak a háborgó vízben, vagy letépte őket egy szikla vagy fa, amibe beleütköztek. A masszív bárka minden rostjában remegett, amikor az irgalmatlan széltől csapkodva a hullámok hátán bukdácsolt. Az állatok belül üvöltéssel fejezték ki félelmüket és fájdalmukat. De a háborgó elemek között a bárka biztonságban haladt tovább. Végtelenül erős angyalok kaptak megbízást megőrzésére. (…)
Az emberek a legmagasabb csúcsokról is mindenfelé csak parttalan óceánt láttak. Isten szolgájának ünnepélyes intése most már nem tűnt nevetségesnek és megvetendőnek. Azok az elveszett bűnösök hogy vágytak a semmibe vett alkalmak után! Hogy könyörögtek egy órányi kegyelemidőért, még egy kis irgalomért! Noé egyetlen hívó szaváért! De a kedves hangot, a kegyelem szavát ők már nem hallhatták. A szeretet, nem kevésbé, mint az igazság, megkövetelte, hogy Isten büntetése határt szabjon a bűnnek. A megtorlás vize elmosta az utolsó menedéket is, és azok, akik Istent semmibe vették, elpusztultak a fekete mélységben. – Pátriárkák és próféták, 99–101. old.
A világ soha nem látott olyan rettenetes dolgokat, amelyeknek tanúja lesz Krisztus második adventjekor. (…)
Amikor a menny villámai a föld tüzével egyesülnek, akkor a hegyek úgy égnek, mint a kemence, borzalmas lávafolyamokat öntve ki, amelyek kerteket, mezőket, falvakat és városokat borítanak el. Amikor a forró olvadékok a folyókba ömlenek, a víz forrni kezd, és leírhatatlan erővel lövell ki masszív sziklákat, széttört darabjait szétszórva a földön. A folyók kiszáradnak, a föld rázkódik. Mindenütt félelmetes földrengések és vulkánkitörések lesznek. Így fogja Isten a gonoszokat kipusztítani a földről. De a háborgás közepette megőrzi az igazakat, mint ahogy megőrizte Noét a bárkában. Isten szárnyai alá menekülnek. Benne lesz bizodalmuk. (…) Ő ezt ígéri: „Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!” (Zsolt 91:14) – Pátriárkák és próféták, 109–110. old.
November 11., péntek
További tanulmányozásra
Tapasztalatok és látomások, Hitünk próbája c. fejezet, 46. old.