ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

JÓB KÖNYVE

2016/IV. negyedév, 2. tanulmány, 2016. október 1–7. 

A NAGY KÜZDELEM

Október 1., szombat délután

Jósua megjelenése piszkos ruhában az Úr angyala előtt mindazokat jelképezi, akik vétnek vallásos életükben, akiket legyőztek Sátán kísértései, akik nem érdemlik meg Isten jóindulatát. Ma az emberek piszkos, foltos ruhában állnak az Atya előtt. Saját igazságuk hervatag és mulandó, mint a fák lombja (Ésa 64:5). Az ördög felhasználja ellenük mesteri vádló hatalmát, gyengeségük bizonyítékaként mutat rá minden hiányosságukra. Különösen azok hibáit emeli ki, akik azt vallják, hogy az Úr szolgálatában állnak. Becsapja, megcsalja őket, és engedélyt kér elpusztításukra.

Ők azonban bíznak Istenben, és Jézus soha nem hagyja el őket. Ő azért jött a földre, hogy elvegye bűneiket, és saját igazságának ruhájába öltöztesse őket. Kijelenti, hogy hit által az Ő nevében bocsánatot és tökéletes krisztusi jellemet nyernek. Ők megvallották az Üdvözítőnek bűneiket, bocsánatot kértek, és Krisztus, mivel rátekintenek, és benne hisznek, erőt ad nekik, hogy Isten fiaivá váljanak.

Jellemük hiányos, de mivel nem saját érdemeikben bíznak, és nem mentegetik bűnüket, mivel Krisztus érdemeiért bocsánatot kértek, az Úr elfogadja őket, és megdorgálja Sátánt. Megalázkodtak és megvallották bűnüket, így Ő nem veszi figyelembe az ellenség vádaskodását. Megbocsát azoknak, akik megbánják bűneiket, és továbbviszi bennük a megváltó szeretet munkáját, ha továbbra is hisznek és bíznak benne. – This Day With God, 226. old.

1845 óta Isten népének veszedelme többször is feltárult előttem. Isten megmutatta nekem a maradék körül tornyosuló veszélyeket az utolsó napokban. Ezeket a veszélyeket egészen a jelen ideig szemlélhettem. Félelmet keltő események előtt állunk. Az Úr eljön nagy hatalommal és dicsőséggel. Sátán tudja, hogy bitorolt hatalmának nemsokára örökre vége. Utolsó alkalom, hogy a világot uralja, most nyílik számára, ő pedig eltökélten hozzálát, hogy a föld lakosait elpusztítsa. Akik hisznek az igazságban, legyenek hűséges őrállók az őrtornyon, vagy a kísértő olyan tetszetős érveket sugall nekik, ők pedig olyan véleményt nyilvánítanak, amellyel elárulják szentséges, szent megbízásukat. Sátán ellenségeskedése minden jóakarat ellen mindinkább nyilvánvalóvá válik, mialatt erőit egyesíti lázadása utolsó művében. A lelkek, akik nem adták át magukat teljesen Istennek, s akiket nem őriz az Úr ereje, Sátánnal szövetkeznek a menny ellen, csatlakoznak hozzá a világegyetem Uralkodója elleni harcban. – Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 464. old.

Október 2., vasárnap

FÖLDI MENNYORSZÁG

Jót tenne a szülőknek, ha Úz földének emberétől megtanulnák az odaadás és állhatatosság leckéjét. Jób nem hanyagolta el az ő háztartásán kívül levőket sem. Jóindulatú, kedves, mások érdekeit figyelembe vevő személynek ismerték. Ugyanakkor becsületesen dolgozott saját családja megmentéséért. – The Review and Herald, 1881. augusztus 30.

Sátán, „a mi atyánkfiainak vádolója”, készteti az embereket arra, hogy az Úr népének tévedéseit és hibáit figyeljék és kipellengérezzék, nemes tetteikről pedig hallgassanak. Mialatt Isten a lelkek megmentéséért fáradozik, Sátán is serénykedik. Amikor Isten fiai megjelennek az Úr előtt, a kísértő is közéjük lép, és igyekszik minden megújulási mozgalomhoz megszenteletlen szívű és zavart gondolkozású embereket is csatlakoztatni. Ezek a megtéretlen személyek az igazság egyes pontjait elfogadva a hívők közé kerülnek. Általuk az ördög olyan elméleteket visz be a közösségbe, amik megtévesztik a vigyázatlanokat. Nem biztos, hogy valaki pusztán azért őszinte keresztény, mert Isten gyermekei között található, még akkor sem, ha az imádkozás házában van, vagy az Úr asztala körül ül velük. Sátán gyakorta jelen van a legünnepélyesebb alkalmakon is azok személyében, akiket eszközeiként felhasznál.

A gonoszság fejedelme minden talpalatnyi földért harcol, amelyen Isten népe a mennyei város felé halad. Az egyháztörténelem minden reformációs mozgalmának súlyos akadályokkal kellett megküzdenie. (…) Honnan tudjuk, milyen lélek van bennük? A Biblia adja meg a választ: „Gyümölcseikről ismeritek meg őke” Sokféle lélek van a világban, és mi azt a parancsot kaptuk, hogy próbáljuk meg a lelkeket. Az a lélek, ami nem készteti az embert, hogy józanul, becsületesen és Istent félve éljen a jelenvaló világban, nem Krisztus Lelke. – A nagy küzdelem, 395–396. old.

Hálaadás és dicsőítő ének zengjen a menny minden áldásáért és a jólétért. Isten azt szeretné, ha minden család, amely arra készül, hogy egyszer az örökkévaló, mennyei palotákban lakjon, dicsőítse Őt kegyelmének gazdag áldásaiért. Ha a gyermekeket a minden jó Adományozója iránti hálára nevelnék, akkor a mennyei kegyelem megnyilvánulását látnánk a családokban. Örömtelivé válna a családi élet, s az ilyen otthonokból a fiatalok a tiszteletadás lelkületét vinnék magukkal az iskolába és a gyülekezetbe is. Akkor a szent helyről, ahol az Úr az Ő népével találkozik, hálás dicsőítés és köszönetadás szállna fel Isten gondviselésének minden ajándékáért.

Ha ma is olyan pontosan teljesítenék az Úr szavát, mint az ősi Izrael idején, akkor az apák és anyák a legértékesebb példát mutatnák gyermekeiknek... Akkor hálával fogadnának minden evilági áldást, és az összes lelki áldás megkétszereződne, mert a család minden tagjának felfogóképessége megszentelődne az igazság Szava által.

Az Úr Jézus nagyon közel van azokhoz, akik megbecsülik kegyelmi ajándékait, minden jót a jóságos, szerető és gondviselő Istennek tulajdonítanak, és felismerik benne a vigasz és kegyelem kimeríthetetlen kútforrását. – Gyermeknevelés, 148–149. old.

Október 3., hétfő

KOZMIKUS KÜZDELEM

A zsidók úgy hitték, hogy a bűn még ebben az életben elnyeri büntetését. Minden betegséget büntetésnek tekintettek, mondván, hogy a szenvedő vagy szülei valamilyen rossz cselekedetet követtek el. Igaz, hogy minden szenvedés Isten törvényének áthágásából származik, de ezt az igazságot elferdítették. Sátán, minden bűn és következmény szerzője arra vette rá az embereket, hogy a betegséget és a halált Istentől származónak tekintsék – vagyis büntetésnek, melyet Ő önkényesen ró ki a bűn ellenében. Ezáltal akit súlyos betegség vagy szerencsétlenség sújtott, még azt a terhet is cipelnie kellett, hogy nagy bűnösnek tekintették.      Így készítették az utat a zsidók, hogy elvessék Jézust. Úgy tekintettek rá, mint aki „ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől”, holott „betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta” és elrejtették előle arcukat (Ésa 53:4). Az Úr ennek elejét akarta venni egy tanítással. Jób története megmutatta, hogy Sátán sújtja a szenvedéssel az embert, Isten pedig uralja azt kegyelmi szándékból. Izrael azonban nem értette meg a leckét. A zsidók ugyanazt a hibát ismételték meg Krisztus elvetésével, amiért Isten megrótta Jób barátait. – Jézus élete, 471. old.

Angyalokat vetettek ki a mennyből, mert nem tudtak összhangban dolgozni Istennel. Elveszítették magas rangjukat, mivel saját maguk dicsőítésére vágytak, ami elfeledtette velük, hogy személyük és jellemük szépsége Jézustól származik. Ha nem teszik meg, a bukott angyalok elhomályosították volna Krisztust, Isten egyszülött Fiát, és azt gondolták volna, hogy nincs szükségük az Ő tanácsára és jóváhagyására. Egyetlen angyal kezdte az ellenkezést, és addig folytatta, amíg lázadás tört ki a mennyei udvarokban az angyalok között. (…)

Ebből mindannyiunknak meg kell tanulnunk a leckét, hogy egyéni felelősségvállalással tartozunk Istennek. Ha teljes szívől szeretjük Őt, bölcsességet szerzünk megváltásunkhoz. Az Ő akaratát teljesítve a világosság lesz dicsőségünk, mely ki nem alszik, mivel ismerjük, féljük és szolgáljuk Urunkat. Ez a magasztos munka minden olyan lélek személyes feladata, aki Jézus Krisztus szolgájának vallja magát, és a keresztségi fogadalom által ünnepélyesen kijelentette, hogy Krisztus igazságának ruhájába öltözik. Továbbítjuk-e mi Jézus Krisztus példáját?

Útbaigazítást kaptam azzal kapcsolatban, hogy a hívők vigyázzanak és imádkozzanak, másképp elveszítik a keresztény élet harcát. Mindenki teljes szívből keresse naponta az Urat, reggel, délben és este, elméje pedig mindig Isten Igéjén nyugodjon, hogy megérthesse akaratát.

A legfontosabb, hogy teljes szívből szolgáljuk Istent, és adjuk át neki szívünket és elménket. Akik a Szabadítótól kérnek tanácsot, megkapják a szükséges segítséget, ha alázatosan fordulnak hozzá ebbe az ígéretbe kapaszkodva: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Mt 7:7) – This Day With God, 128. old.

Október 4., kedd

HARC A FÖLDÖN

Tudatosítsuk Istentől kapott felelősségünket! Ellenségünk, az ördög rendkívül tevékeny, mint ordító oroszlán jár a világban, nekünk pedig ismernünk kell eszközeit, nehogy a tudatlanság miatt csapdába essünk. Sátán mesterkedései legyőzhetnek, ha nem vetettük alá szívünk, elménk és akaratunk teljes mértékben Krisztus akaratának. Biztosan elveszítjük az üdvösséget, ha jellemünk természetes összetevői, a széthúzó elemek nem kerülnek naponta, óránként egységbe Krisztus jellemével. Az engedetlen, megvető, lealacsonyító hajlamok és a szenvedélyek nem uralhatják a Jézus Lelkének ellenőrzése alatt álló szívet. Sokan vannak, akik soha nem vetették alá teljes mértékben és fenntartás nélkül akaratukat és útjukat Krisztusnak. – Testimonies on Sexual Behavior, Adultery, and Divorce, 196. old.

1880-ban az egyik látomásomban azt kérdeztem: Hol talál Isten népe ezekben a veszélyes napokban védelmet? A válasz így hangzott: Jézus közbenjár népéért, noha Sátán a jobb keze felől áll, hogy vádolja Őt. „És mondta az Úr: üszög-é ez?” (Zak 3:2) Mint az emberek közbenjárója és szószólója fogja Jézus azokat vezetni, kik hagyják magukat vezetni, és így szól hozzájuk: Kövessetek engem előre, lépésről lépésre, hogy az igazság Napjának fénye világítson! De nem mindenki követi a világosságot. Egyesek eltávolodnak a biztos ösvénytől, mely az alázat ösvénye. Isten egy üzenetet bízott szolgáira, a kor számára, azonban ez az üzenet részleteiben nemigen egyezik meg a vezető férfiak felfogásával, és egyesek bírálják az üzenetet és hírnökeit. Sőt, elég merészek, hogy az Istentől a Szentlélek által küldött intő szózatot elvessék. Milyen más hatalma van még az Úrnak, mely által ezeket elérheti, akik elvetették intését és feddését, és nem tartják Isten Lelkének bizonyságát emberi bölcsességnél magasabb forrásból eredőnek? Mit tehettek ti, akik ezt cselekedtétek? Milyen mentséget tudtok felhozni, akik elfordultatok azoktól a bizonyítékoktól, amik Isten jelenlétét a műben igazolták? Gyümölcseikről ismerik meg őket. Nem akarom a mennyei vezetés bizonyítékait nektek elbeszélni, melyeket az elmúlt két esztendőben kiválasztott szolgái elnyertek, azonban a jelenlegi bizonyíték szemetek elé tárult, és most kötelességetek, hogy higgyetek. Nem hanyagolhatjátok el Isten intő üzeneteit, nem vethetitek el, vagy nem könnyelműsködhettek, ha nem akartok abba a veszélybe kerülni, hogy örökre elvesztek. – Életünk és munkánk, 324. old.

Október 5., szerda

JÓB MIKROKOZMOSZA

Ezt a törvényt a mennyben áthágták. A bűn gyökere az önzés. Lucifer, az oltalmazó kérub első kívánt lenni a mennyben. Kezébe akarta ragadni a szent lények feletti hatalmat, hogy elfordítsa őket Teremtőjüktől, és maga számára nyerje meg hódolatukat. Ezért hamis színben tüntette fel Istent: azzal vádolta, hogy öndicsőítésre vágyik. A Teremtőt – aki maga a szeretet – Lucifer a saját gonosz tulajdonságaival akarta felruházni. Így csapta be az angyalokat, és így vezette félre az embereket is. Rávette őket, hogy kételkedjenek az Atya szavában, és ne bízzanak jóságában. Mivel Isten az igazságszolgáltatás és a félelmetes fenség Istene, Sátán azon mesterkedett, hogy szigorúnak és kérlelhetetlennek lássák Őt. Így vonta az embereket is a maga oldalára a menny elleni lázadásában; és a világra ráborult a szomorúság éjszakája. – Jézus élete, 21. old.

Egyvalamire van elengedhetetlenül szükségünk: hogy elnyerjük és továbbadjuk Isten megbocsátó szeretetét – megismerjük és elhiggyük Isten irántunk való szeretetét. Az ősellenség mindenképpen azon mesterkedik, hogy ne ismerjük fel a Mindenható szeretetét. Arra a gondolatra késztet, hogy hibáink és vétkeink súlyossága miatt az Úr egyrészt nem veszi figyelembe imáinkat, másrészt nem áld meg és nem ment meg minket. Valóban csak gyöngeséget látunk magunkban, és semmit, ami Isten kegyelmébe ajánlana bennünket. Sátán is azt sugalmazza nekünk, hogy minden hiába, nem tudjuk kiküszöbölni a jellemhibáinkat. Amikor Istenhez próbálunk fordulni, ezt súgja a fülünkbe: Nincs értelme imádkoznod, hát nem elkövetted ezt a gonoszságot? Hát nem vétkeztél Isten ellen, nem megsértetted a lelkiismeretedet?! Mégis azt felelhetjük az ellenségnek, hogy „Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1:7). Amikor azt gondoljuk, hogy ha vétkezünk, Isten nem hallgatná meg imánkat, akkor érkezett el igazán az imádkozás ideje. Lehet, hogy pirul az arcunk, lehet, hogy mély megalázottságérzés tölt el bennünket. Ennek ellenére is imádkozzunk és higgyünk. „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.” (1Tim 1:15) Bűneink bocsánata, Istennel való megbékélésünk nem cselekedeteink jutalma, nem azért nyerjük el, mert a bűnös érdemre tesz szert, hanem ajándék, amelynek Krisztus igazságossága az alapja.

Ne igyekezzünk a bűn mentegetésével kisebbíteni vétkeinket, bűnösségünket, hanem fogadjuk el Isten szemléletét a bűnről, hogy a bűn súlyosan megterhel. Egyedül a Golgota fényénél érthetjük meg a bűn borzalmas súlyát. Ha magunknak kellene hordoznunk vétkeinket, megsemmisülnénk a teher alatt. A bűntelen Isten Fia vállalja át mindezt helyettünk – bár mi érdemlünk büntetést, Ő hordja vétkeinket. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9) Dicsőséges, csodálatos igazság! Egyfelől Isten következetesen megtartja törvényét, másfelől igaznak tudja nyilvánítani a Jézusban hívő embert. „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét? Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban.” (Mik 7:18) – Gondolatok a hegyibeszédről, 115–116. old.

Október 6., csütörtök

VÁLASZOK A KERESZT TÖVÉNÉL

Dávid (…) látta törvényszegése iszonyatos voltát, tudta, hogy lelke beszennyeződött, és undorodott bűnétől. Nem csupán bűne megbocsátásáért könyörgött, hanem tiszta szívért is. Sóvárogva vágyakozott a szentség öröme után, hogy újból összhangra és közösségre juthasson Istennel. (…)

Saját erőnkből nem tudunk ilyen megbánásra jutni. Csak Krisztus által nyerhetünk bűnbánatot, aki „felment a magasságba, és ajándékokat adott az embereknek” (Ef 4:8). Ezen a ponton sokan tévedésbe esnek, így elveszítik azt a segítséget, amiben a Megváltó részesíteni szeretné őket. Azt gondolják ugyanis, hogy addig nem mehetnek Jézushoz, amíg megbánásra nem jutnak, mivel a bűnbánat készít utat a bűnök megbocsátásához. Való igaz, hogy a bűnbánat megelőzi a bűnbocsánatot, hiszen eleve csak a töredelmes szív érzi, hogy Üdvözítőre van szüksége. De várnia kell-e a bűnösnek azzal, hogy Krisztushoz menjen, mindaddig, amíg meg nem bánta bűneit? A szükséges bűnbánat legyen talán az akadálya annak, hogy a bűnös a Megváltóhoz eljusson?

A Biblia sehol sem tanítja, hogy a bűnösnek megbánást kellene tanúsítania, mielőtt megszívlelné Krisztus hívását: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én nyugalmat adok néktek.” (Mt 11:28) Hiszen éppen a tőle áradó erkölcsi hatalom és tisztaság vezet valódi bűnbánathoz. Ezt Péter apostol kijelentése világítja meg, amit a zsidó főtanács előtt tett Jézusra vonatkozóan: „Isten Fejedelemmé és Megtartóvá emelte Őt jobbjával, hogy adjon Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.” (Csel 5:31) Éppúgy nem juthatunk bűnbánatra Krisztus Szentlelke nélkül – aki felébreszti a lelkiismeretet –, mint ahogy bűneink sem bocsáttathatnak meg Krisztus nélkül.

Az Üdvözítő a forrása minden igaz indítéknak. Egyedül csak Ő plántálhat a szívbe ellenségeskedést a bűnnel szemben. Az igazság és a tisztaság utáni vágy fellobbanása, a bűnösségünk felől való meggyőződés annak a bizonysága, hogy Isten Lelke munkál a szívünkben.

„Ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok!” – mondta Jézus (Jn 12:32). A bűnösnek arra van szüksége, hogy kinyilatkoztatást nyerjen a Megváltóról, aki meghalt e világ bűneiért. Amint szemléljük Isten Bárányát a Golgota keresztjén, kibontakozik előttünk a megváltás titka, és Isten jósága bűnbánatra késztet. Krisztus a maga felfoghatatlan szeretetéről tett tanúságot azzal, hogy meghalt a bűnösökért. A bűnös szíve megindul, amikor ezt a szeretetet szemléli. Mély benyomást tesz gondolkodására, és bűnbánatot ébreszt lelkében. – Jézushoz vezető út, 24–26. old.

Október 7., péntek

További tanulmányozásra

Isten csodálatos kegyelme, 179. old.