JÓB KÖNYVE
2016/IV. negyedév, 12. tanulmány, december 10–16.
Jób Megváltója
SZOMBAT
Ézsaiás 53:4
Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
Jób 42:10
Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.
VASÁRNAP
Jób 38. fejezet
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2 Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-e; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegletkövét;
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, az anyaméhből kijött;
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sűrű homályt?
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 És azt mondám: Eddig jöjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Parancsoltál-e a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-e a hajnalnak a helyét?
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Eljutottál-e a tenger forrásáig, bejártad-e a mélységnek fenekét?
17 Megnyíltak-e neked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-e?
18 Áttekintetted-e a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Eljutottál-e a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-e?
23 Amit fenntartottam a szükség idejére, a harc és háború napjára?
24 Melyik út visz oda, ahol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak utat?
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjasszon zsenge pázsitot?
28 Van-e atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31 Összekötheted-e a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-e?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-e az ő idejében, avagy a göncölszekeret forgathatod-e fiával együtt?
33 Ismered-e az ég törvényeit, vagy te határozod-e meg uralmát a földön?
34 Felemelheted-e szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35 Kibocsáthatod-e a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-e neked: Itt vagyunk?
36 Ki helyezett bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcsességgel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Jób 19:25-27
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek énbennem.
Ézsaiás 48:13-17
13 Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak.
14 Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülük ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratát Bábelen, és karja lészen a káldeusokon.
15 Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja.
16 Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét.
17 Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell.
János 1:1-14
1 Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.
2 Ez kezdetben az Istennél vala.
3 Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.
4 Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5 És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6 Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7 Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen ő általa.
8 Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9 Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.
10 A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11 Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek;
13 Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14 És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
1 Mózes 1:1
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
HÉTFŐ
Jelenések 12:7-12
7 És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;
8 De nem vehetének diadalmat, és az ő helyük sem találtaték többé a mennyben.
9 És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.
10 És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
11 És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig.
12 Annak okáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.
Jób 10:4-5
4 Testi szemeid vannak-e neked, és úgy látsz-e te, amint halandó lát?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-e a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Máté 4:2
És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre megéhezék.
Lukács 2:11
Mert született nektek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Lukács 19:10
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
János 1:14
És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
1 Timótheus 2:5
Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.
Zsidó 4:15
Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.
KEDD
Galáczia 4:19
Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szülök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.
1 János 2:6
Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.
Márk 8:31
És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.
Lukács 9:22
Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.
Lukács 24:7
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
Galáczia 2:21
Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.
Galáczia 3:1
Óh balgatag galáciabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg?
Zsidó 10:12
Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára.
SZERDA
Ézsaiás 53:1-6
1 Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2 Felnőtt, mint egy vesszőszál Őelőtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt neki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos!
3 Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele.
4 Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5 És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6 Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
Jób 38:33
Ismered-e az ég törvényeit, vagy te határozod-e meg uralmát a földön?
Zsidó 2:14
Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt.
Filippi 2:6-8
6 Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Jób 42:6
Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!
CSÜTÖRTÖK
János 12:30-32
30 Felele Jézus és monda: Nem én értem lőn e szó, hanem ti értetek.
31 Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
32 És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
2 Korinthus 5:19
Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét.
PÉNTEK
Róma 8:32
Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk?