JÓB KÖNYVE
2016/IV. negyedév, 11. tanulmány, december 3–9.
A FORGÓSZÉLBŐL MEGSZÓLALÓ ÚR
SZOMBAT
Jób 12:7-10
7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják neked.
8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik neked.
9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 Akinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
Jób 8:3
Elforgatja-e Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-e az igazságot?
VASÁRNAP
Jób 38:1
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda.
Jób 2:6
Monda pedig az Úr a Sátánnak: Íme kezedbe van ő, csak életét kíméld.
Ézsaiás 29:6
A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztő tűzi lánggal.
Zakariás 9:14
És megjelen felettük az Úr, és nyila repül mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő.
2 Királyok 2:1
És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
1 Királyok 19:12
És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.
1 Mózes 15:1-6
1 E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok teneked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2 És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnekem, holott én magzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a damaszkuszbeli Eliézer?
3 És monda Ábrám: Íme énnekem nem adtál magot, és íme az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4 És íme szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5 És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda neki: Így lészen a te magod.
6 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őneki igazságul.
1 Mózes 32:24-32
24 Jákób pedig egyedül marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
27 És monda neki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izraelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
31 És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.
32 Azért nem eszik Izrael fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.
János 1:29
Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!
HÉTFŐ
Jób 38:2
Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
1 Mózes 3:11
És monda Ő: Ki mondá neked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
1 Mózes 4:9
És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?
1 Királyok 19:9
És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És íme lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda neki: Mit csinálsz itt Illés?
Máté 16:13
Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
Apostolok cselekedetei 9:4
És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala neki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
Jób 8:1-2
1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
Jób 11:1-3
1 Felele a Naamából való Cófár, és monda:
2 A sok beszédre ne legyen-e felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-e igaza?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, aki megszégyenítsen?!
Jób 15:1-3
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Vajon a bölcs felelhet-e ilyen szeles tudománnyal, és megtöltheti-e a hasát keleti széllel?
3 Vetekedvén oly beszéddel, amely nem használ, és oly szavakkal, amelyekkel semmit sem segít.
KEDD
Jób 38:4-38
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-e; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegletkövét;
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, az anyaméhből kijött;
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sűrű homályt?
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 És azt mondám: Eddig jöjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Parancsoltál-e a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-e a hajnalnak a helyét?
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Eljutottál-e a tenger forrásáig, bejártad-e a mélységnek fenekét?
17 Megnyíltak-e neked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-e?
18 Áttekintetted-e a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Eljutottál-e a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-e?
23 Amit fenntartottam a szükség idejére, a harc és háború napjára?
24 Melyik út visz oda, ahol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak utat?
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjasszon zsenge pázsitot?
28 Van-e atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31 Összekötheted-e a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-e?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-e az ő idejében, avagy a göncölszekeret forgathatod-e fiával együtt?
33 Ismered-e az ég törvényeit, vagy te határozod-e meg uralmát a földön?
34 Felemelheted-e szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35 Kibocsáthatod-e a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-e neked: Itt vagyunk?
36 Ki helyezett bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcsességgel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Jób 39:1-3
1 Vadászol-e prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-e;
2 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?
Jób 42:7
Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
SZERDA
Jób 38. fejezet
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2 Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-e; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegletkövét;
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, az anyaméhből kijött;
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sűrű homályt?
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 És azt mondám: Eddig jöjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Parancsoltál-e a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-e a hajnalnak a helyét?
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Eljutottál-e a tenger forrásáig, bejártad-e a mélységnek fenekét?
17 Megnyíltak-e neked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-e?
18 Áttekintetted-e a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Eljutottál-e a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-e?
23 Amit fenntartottam a szükség idejére, a harc és háború napjára?
24 Melyik út visz oda, ahol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak utat?
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjasszon zsenge pázsitot?
28 Van-e atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31 Összekötheted-e a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-e?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-e az ő idejében, avagy a göncölszekeret forgathatod-e fiával együtt?
33 Ismered-e az ég törvényeit, vagy te határozod-e meg uralmát a földön?
34 Felemelheted-e szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35 Kibocsáthatod-e a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-e neked: Itt vagyunk?
36 Ki helyezett bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcsességgel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Jób 39. fejezet
1 Vadászol-e prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-e;
2 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?
4 Tudod-e a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-e a szarvasok fajzását?
5 Megszámláltad-e a hónapokat, ameddig vemhesek; tudod-e az ellésük idejét?
6 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajúdásaiktól megszabadulnak.
7 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
9 Amelynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
11 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
12 Akar-e szolgálni neked a bölény? Avagy meghál-e a te jászolodnál?
13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajon boronálja-e a völgyeket utánad?
14 Bízhatol-e benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-e reá?
15 Hiszed-e róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
16 Vígan leng a struccmadár szárnya: vajon az eszterág szárnya és tollazata-e az?
17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
20 Mert Isten a bölcsességet elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott neki.
21 De hogyha neki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
22 Te adsz-e erőt a lónak, avagy a nyakát sörénnyel te ruházod-e fel?
23 Felugraszthatod-e, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
24 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
29 A te értelmed miatt van-e, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
30 A te rendelésedre száll-e fent a sas, és rakja-e fészkét a magasban?
31 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bérctetőkön.
32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
33 Fiai vért szívnak, és ahol dög van, mindjárt ott terem.
34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
35 Aki pert kezd a Mindenhatóval, cáfolja meg, és aki az Istennel feddődik, feleljen neki!
36 És szóla Jób az Úrnak, és monda:
37 Íme, én parányi vagyok, mit feleljek neked? Kezemet a számra teszem.
38 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
1 Korinthus 1:18-27
18 Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.
19 Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem.
20 Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét?
21 Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
22 Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek.
23 Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;
24 Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.
25 Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
26 Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
27 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket.
1 Korinthus 3:19
Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.
CSÜTÖRTÖK
Jób 40:1-4
1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
3 Avagy semmivé teheted-e te az én igazságomat; kárhoztathatsz-e te engem azért, hogy te igaz légy?
4 És van-e ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-e, mint ő?
Jób 42:1-6
1 Jób pedig felele az Úrnak, és monda:
2 Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál.
3 Ki az - mondod - aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nekem, és fel nem foghatom.
4 Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!
5 Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.
6 Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!
Ézsaiás 6:1-5
1 Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
2 Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orcáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
3 És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
4 És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.
5 Akkor mondék: Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!
Lukács 5:1-8
1 És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala;
2 És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.
3 És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.
4 Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
5 És felelvén Simon, monda neki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.
6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
7 Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyedének.
8 Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!
Jób 1:1
Vala Úz földén egy ember, akinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.