ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

A 2016/III. negyedévi Bibliatanulmányhoz

13. tanulmány, 2016. szeptember 17–23. 

 

Hogyan várakozzunk?

 

Szeptember 17., szombat délután

Ezt a bátorítást kaptuk: „Meg ne restüljetek a jó cselekvésben.” (2Thessz 3:13) Tevékenykedjünk mindig az Úr munkájában. Egy egész világ vár megmentésre, és ezt a munkát egyedül az evangélium hirdetésével lehet megvalósítani. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16) Vajon ne köszönjük meg teljes szívből és lélekből Istennek ezt a kifejezhetetlenül értékes ajándékot? Vajon ne legyünk készek minden képességünket Krisztus visszatükrözésére használni? (…)

A „jó cselekedetek” akkor jelennek meg, amikor beengedjük életünkbe a megtérés tapasztalatát. (…) Jellemünk megváltozásának, az igazságban való hitnek a bizonyítéka által másokkal is megismertetjük Isten kegyelmének átformáló erejét. – Reflecting Christ, 287. old.

Ha Krisztus világosságában élsz, továbbadod a fényt azoknak a szegény lelkeknek, akik még törpék a hitben. Mennyi mindent megtehetsz mások áldására, ha Jézus feddhetetlenségének ruhájába burkolózol. (…)

Közösséged van az Atyával és a Fiúval, és folyamatosan növekedsz a mennyei tökéletesség megismerésében. Növekedsz az imádatban, bizalmat nyersz az Istennel való kapcsolatból. Folyamatosan Jézust szemlélve hitben is növekedsz, és megtanulsz nem bízni magadban, hanem értékeled Krisztus szavait: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:5) (…)

Rendelkezhetsz a kegyesség lelkével, Jézus szeretetétől ragyogó szívvel. Maradj Krisztusban, ahogy a szőlővesszők a szőlőtőkén. Táplálkozz a szőlőtőkéből, és virágzó, Isten dicsőségére termő vessző válik belőled. Ó, nagyon nagy szükséged van Jézusra tekinteni! Nézz rá. Miközben szemléled, arca egyre fényesebbé válik, amíg szíved megtelik Isten teljességével, és sok gyümölcsöt teremhetsz az Ő dicsőségére. – Our High Calling, 216. old.

Pál apostol gyakran éjjel-nappal dolgozott, nemcsak saját fenntartására, hanem hogy munkatársainak is segítségére legyen. Keresetét megosztotta Lukáccsal, és segítette Timótheust is. Gyakran éhezett, csak hogy mások nyomorán enyhítsen. Önmegtagadó életet élt. Szolgálatának vége felé, Milétoszban az efézusi vénekhez intézett búcsúbeszéde közben, bátran felmutathatta kérges, barázdás kezét, mondva: „Senkinek ezüstjét vagy aranyát vagy ruháját nem kívántam. Sőt, magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestül megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert Ő mondta: Jobb adni, mint venni.” (Csel 20:33–35) – Az apostolok története, 352. old.

 

Szeptember 18. vasárnap

MIKÖZBEN JÉZUST VÁRJUK

Jézus megmondta tanítványainak, hogy „őrködjenek”, de nem határozta meg az időt. Követői olyan helyzetben vannak, mint akik parancsnokuk rendelkezéseire figyelnek: őrködniük, várakozniuk, imádkozniuk és munkálkodniuk kell, mialatt az Úr eljövetelének napja közeledik; de senki sem jelentheti ki pontosan, mikor történik meg, mert „arról a napról és óráról senki sem tud”. Nem határozhatod meg, nem mondhatod, hogy egy, két vagy öt év múlva jön el, sem ki nem tolhatod eljövetelét, mondván, hogy csak tíz vagy húsz év múlva történhet meg. Mi nem tudhatjuk sem a Szentlélek kiárasztásának, sem Krisztus eljövetelének pontos idejét. – Evangelizálás, 221. old.

Nyugodt Istenre való várakozásra van szükségünk. Mégpedig sürgősen, parancsolón. Nem a világban végzett zajkeltés és sürgésünk-forgásunk bizonyítja hasznosságunkat. Nézzétek, Isten milyen csöndesen munkálkodik! Nem halljuk lépte neszét, pedig körülöttünk jár, javunkon fáradozik. Jézus nem törekedett hírnévre; életadó ereje halkan áradt az ínségesekre, lesújtottakra. Csöndes cselekedetei mégis messze kihatottak az összes távoli országba. Érezhető volt a hatása. Milliók életében jutott kifejezésre. Akik Istennel kívánnak munkálkodni, mindennap az Ő Lelkére van szükségük; szelíden és lelkük alázatával kell járniuk anélkül, hogy rendkívüli dolgok véghezvitelére törekednének. Megelégedve kell végezni az előttük levő feladatokat, mégpedig hűségesen, megbízhatón. Az emberek talán nem is látják, tán meg sem becsülik igyekezetüket, ennek dacára is ezen hűséges gyermekeinek neve Isten legnemesebb munkásai között áll följegyezve, mint akik a dicső aratásra való tekintettel hintik a magot. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” – A te Igéd igazság, 4. kötet

Mivel nem tudjuk Krisztus visszajövetelének pontos idejét, Isten megparancsolja nekünk, hogy vigyázzunk. „Boldogok azok a szolgák, kiket az Úr, mikor hazamegy, vigyázva talál.” (Lk 12:37) Azok, akik vigyázva várnak a Megváltó érkezésére, nem hiú reménykedéssel várakoznak. (…) Ők megtisztítják lelküket az igazságnak való engedelmességükkel, és az éber vigyázást komoly munkálkodással kapcsolják össze. Mivel tudják, hogy az Úr az ajtó előtt áll, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a mennyei lényekkel együtt munkálkodjanak a lelkek üdvösségéért. Ezek azok a hűséges és bölcs sáfárok, akik időben adják meg a szolgáknak járó bért (vö.: Lk 12:42), mert azt az igazságot hirdetik, ami a jelen időben a legszükségesebb. Mint ahogyan Énok, Noé, Ábrahám és Mózes hirdették a koruknak szóló igazságot a maguk idejében, úgy kell Krisztus szolgáinak ma is hirdetniük a jelen kornak szóló különleges, intő üzenetet. – Jézus élete, 634. old.

 

Szeptember 19., hétfő

ÉBREDÉS ÉS REFORMÁCIÓ A VÁRAKOZÁS KÖZBEN

Krisztus a forrása minden igaz szándéknak. Csakis Ő tud a szívünkbe a bűn ellen gyűlöletet plántálni. Ha igazság és tisztaság után vágyakozunk, ha tudatára ébredünk bűnös voltunknak, mind világos bizonyítéka annak, hogy a Szentlélek hat a szívünkre. (…) Jézus szenvedése és halála által hozzánk, bűnösökhöz való felfoghatatlan szeretetéről tett bizonyságot; s miközben a bűnös szemléli ezt a szeretetet, szíve meglágyul, elméje fogékonnyá lesz, s lelkét töredelemre készteti. (…)

Ne adjátok fel kétségbeesetten a küzdelmet, ha bűneitek nagyságát és valódi állapototokat felismeritek! Krisztus azért jött e világra, hogy a bűnösöket megmentse. (…) A legbensőségesebb szeretettel fáradozik, hogy eltévedt gyermekeinek szívét megnyerje. Földi szülők sem lehetnek olyan türelmesek, elnézőek gyermekeik hibái és gyengéi iránt, mint amilyen gyengéden vonja Isten azokat, akiket megmenteni kíván. Senki sem tudott volna bensőségesebben hatni a bűnösre. Emberi ajkakról még sohasem hangzottak el olyan könyörgések a bűnösökért, mint az övéről. Ha Sátán az súgja nektek, hogy igen bűnösök vagytok, tekintsetek fel Megváltótokra, és beszéljetek érdemeiről; segítséget egyedül az Ő világosságában találhattok. Ismerjétek be bűneiteket, kiáltsátok a gonosz felé: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket...” (1Tim 1:15), és hogy e kimondhatatlan szeretet által ti is megmenekülhettek. – Jézushoz vezető út, 26., 35. old.

Isten Lelke visszavonul a földről. A tengeren és a földön egymást követik a szerencsétlenségek. A viharok, földrengések, tüzek, áradások, gyilkosságok egyre gyakoribbá válnak. (…) Kevesen várakoznak éberen Uruk megjelenésére, és kevesen munkálkodnak is azért. Az emberek másik csoportja az első nagy hitehagyó lábnyomát követi, és fővezérsége alatt menetel. (…)

A válság fokozatosan lopakodik felénk. A nap ragyog az égboltozaton, miközben bejárja szokásos körútját, és a menny még mindig hirdeti Isten dicsőségét. Az emberek továbbra is esznek és isznak, ültetnek és építenek, megnősülnek és férjhez mennek. (…)

 A próbaidő, a kegyelmi idő azonban már a vége felé közeledik, és mindenkinek a sorsa örökre eldől. Sátán látja, hogy rövid az ideje. Minden erejét és lehetőségét beveti annak érdekében, hogy az embereket becsaphassa, megtéveszthesse, megkötözhesse és megigézhesse, míg a próbaidő, a kegyelmi idő le nem telik, véget nem ér, és az irgalom ajtaja örökre be nem csukódik.

Évszázadokon át ünnepélyesen hangzanak hozzánk az Olajfák hegyéről Urunk intő, figyelmeztető szavai: „De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap. [...] Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lk 21:34, 36) – Jézus élete, 636. old.

 

Szeptember 20., kedd

AZ EGYHÁZ MISSZIÓJA A VÁRAKOZÁS KÖZBEN

A jelen idők olyan embereket kérnek, akik lelkük teljességével segítenek. A hitelvek gyakorlati természete, melyekről bizonyságot teszünk, nagy hatással lesz az emberek szívére, mivel a mennyei hírnökök együttműködnek a hitet cselekedetekkel egybefonó munkásokkal. Akinek élő kapcsolata van Krisztussal, lesz miről bizonyságot tennie a nagy Tanító tanújaként. „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.” (Jn 15:14)

Mindazok, akik valóban Krisztus barátai, az Ő cselekedeteit gyakorolják. De mi nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy családunkba és gyülekezetünkbe szentségtelen és megtéretlen jellemtulajdonságokat engedjünk be, melyek miatt szavaink, viselkedésünk és egész lelkületünk sértővé válik nemcsak a családban, hanem a gyülekezetben, sőt, az egész menny előtt is.

A győzelem ereje nem körülmények vagy emberek függvénye, bármennyire tanultak legyenek is, hanem az Istentől felajánlott, mindig jelenlevő segítségé. (…) Ha az igazság a szívben van, akkor aki ezt befogadja, annak életében megjelenik a szeretet által munkálkodó, lelket megtisztító hit. Elvei, ha szívében megőrzi azokat, minden helyen és minden időben nyilvánvalóvá válnak. (…)

Minden sikerünk, hatékonyságunk Krisztusban van. Nézzünk mindig felfelé, az emberi segítségen, az emberi erőn, az apostolokon túlra. Hitünk gyökerezzen közvetlenül Krisztusban. Ő mondta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:5/b) „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.” (Jn 15:4) – This Day With God, 289. old.

Láttam, hogy Isten gondviseléséből az özvegyek és az árvák, a vakok, a siketek, a bénák, a sánták és a különböző nyomorúságban levő emberek szoros keresztény kapcsolatba kerültek az Ő egyházával, hogy ezáltal próbálja meg gyermekeit, és fejlessze jellemüket. Isten angyalai figyelik, miként bánunk azokkal, akiknek önzetlen együttérzésünkre, szeretetünkre és jóindulatunkra van szüksége. Ez a menny vizsgája a mi jellemünk felmérésére. Ha rendelkezünk a Biblia valódi vallásával, akkor érezni fogjuk, hogy Krisztussal szemben kötelességünk szeretni az Ő testvéreit. Legyünk jók és gondoskodóak velük. Nem tehetünk ennél kevesebbet, hogy kifejezzük az Ő végtelen és felmérhetetlen szeretete iránti hálánkat. Ő már akkor szeretett minket, amikor még az Ő kegyelmére érdemtelen bűnösök voltunk, önzetlen szeretettel fordult a nálunk hátrányosabb helyzetben élő testvéreinkhez is. (...) Az Istent szerető és az Ő nevét félő hívőket az embertársaikkal szemben gyakorolt valódi szeretet különbözteti meg az Isten törvényét megrontó bűnösöktől. Milyen hatalmas együttérzésről tett bizonyságot Krisztus, amikor lejött földünkre, hogy áldozatul adja életét a veszendő világért. – Welfare Ministry, 35–36. old.

 

Szeptember 21., szerda

KÉSZÜLNI A VÉGSŐ ARATÁSRA A VÁRAKOZÁS KÖZBEN

Az Úrnak ma vetőkre és aratókra van szüksége. Bárcsak emlékeznének, akik kimennek a munkába – az is, aki vet, az is, aki arat – arról, hogy sohasem tulajdoníthatják maguknak a dicsőséget munkájuk eredményéért! Isten kiválasztott eszközei már előttük munkálkodtak, és előkészítették a talajt a magvetésre és az aratásra. (…)

Akik a magot vetik, amikor a kis és nagy összejöveteleken a kor számára szóló igazságot sok fáradozással előadják, nem mindig arathatnak. Az Úr szolgái igen gyakran elkeseredett ellenállásra találnak, és munkájukat hátráltatják. A legjobb munkát végzik, komoly, fáradságos erőfeszítéssel vetik a jó magot. Azonban az ellenállás mindig hevesebb és durvább lesz. A hallgatók közül néhányan meggyőződnek az igazságról, azonban a megnyilvánuló ellenállás elcsüggeszti őket, és nincs bátorságuk, hogy meggyőződésüket megvallják. (…)

A nehézségek és a csüggesztő körülmények között vetett mag bizonyítja majd életerejét. Viszontagság, bánat, vagyonvesztés, az Úr gondviselésének megváltozása feleleveníti az elmékben azokat az Igéket, melyeket Isten hűséges szolgái már évekkel előbb hirdettek. Az elvetett mag kikel, és gyümölcsöt terem.

A Mindenhatónak bölcs férfiakra és nőkre van szüksége, akik komolyan igyekeznek a rájuk bízott munka elvégzésével. Isten őket eszközként használja a lélekmentés munkájában. Némelyek vetni fognak, mások az elvetett mag termését aratják le. Bárcsak mindenki a legjobbat tenné, hogy adományaikat kifejlesztve Isten magvetőként vagy aratóként használhassa őket! – Az evangélium szolgái, 409–410. old.

A menny minden angyala készséggel szolgálatára áll az Úr alázatos, hívő gyermekeinek. Ahányszor Isten munkásai dicséneket énekelnek idelent, az angyalok kara is átveszi odafent, hogy dicsőítsék az Atyát és a Fiút. – Az apostolok története, 154. old.

Egy olyan korban, mint amilyen e mostani is, Isten minden egyes gyermekének tevékenykednie kell mások megsegítésében. Miközben akik ismerik a Biblia igazságát, igyekeznek felkutatni az igazság világossága után sóvárgókat, a Teremtő angyalai látogatják meg őket. Ahol pedig angyalok járnak, ott senki ne féljen elindulni. Az odaszentelt munkás állhatatos fáradozása nyomán sokan elfordulnak a bálványimádástól, és leborulnak az élő Isten előtt. Sokan hagynak fel az emberi intézmények előtti hódolattal, és félelmet nem ismerve foglalnak állást az Úr és törvénye mellett. (…)

Nem az emberektől származó erő teszi a munkát sikeressé, hanem az emberi eszközzel munkálkodó mennyei szolgáló lelkek igyekezete fejezi be a munkát. A Pálok ültethetnek, az Apollósok öntözhetnek, de Isten adja a növekedést. Az ember nem végezheti el az Úr részét. Az emberi eszköz együttmunkálkodhat az isteni közvetítőkkel, őszinte szívvel és alázatosan megtehet minden tőle telhetőt, tisztában léve azzal, hogy Isten a legfőbb munkás. – Keresztény szolgálat, 260. old.

 

Szeptember 22., csütörtök

AMIKOR A VÁRAKOZÁSNAK VÉGE LESZ

Fájdalom nem férkőzhet a menny légkörébe. Ott nem lesz könny, sem gyászmenet, sem gyászszalag. „Halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás... mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4) (…)

„Éjszaka nem lesz” Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele az Úr szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „Nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket.” (Jel 22:5) A nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, ami nem fájó és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli nap verőfényét. A szent várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal nap nélküli világosságában fognak járni. – A nagy küzdelem, 676. old.

Így majd egykor megnyílnak az egek kapui, hogy bevonulhassanak rajtuk Isten gyermekei, s a dicsőség Királyának ajkáról mint legszebb zene érinti fülüket: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett!” (Mt 25:34)

Ezután üdvözölni fogják a megváltottakat abban a hazában, amit Jézus készít a számukra. Azután láttam, ahogyan az Üdvözítő a megváltottak seregét a város kapujához vezette. Megragadta a kaput, és ragyogó sarkait kitárva megparancsolta a nemzeteknek, amelyek megőrizték az igazságot, hogy lépjenek be. A városban minden szemet gyönyörködtető volt. Mindenhol gazdag dicsőség látszott. Ekkor Krisztus a megváltott szentekre tekintett; arcuk dicsőségtől ragyogott. És amint szeretetteljes pillantását rájuk emelte, dallamos, zengő hangon mondta: Látom lelki gyötrelmeimnek gyümölcseit, és megelégszem. Ez a gazdag dicsőség mind a tietek, hogy örökké örvendezzetek! Szomorúságotok véget ért! Többé nem lesz halál, bánat, kiáltás, sem semmi fájdalom. (…)

Emberi nyelv nem képes elbeszélni a menny dicsőségét. Amikor ez a jelenet elém tárul, elmerülök a csodálatban. Mindent felülmúló fényétől és rendkívüli dicsőségétől elragadtatva leteszem a tollat, és így kiáltok fel: „Ó, milyen szeretet! Milyen csodálatos szeretet!” A legmagasztosabb nyelv sem képes leírni a menny dicsőségét és Megváltónk szeretetének határtalan mélységét! – Isten csodálatos kegyelme, 359. old.

Sokszor, amikor meglátok egy felhőt az égen, akaratlanul is felkiáltok: „Jövel, Uram, Jézus, hamar!” (…)

A menny Istene nemsokára megalapítja örökkévaló királyságát. Most van itt az ideje egy tiszta, mennyei jellem kialakításának. (…) Nagyobb hitre van szükségünk. Vigyázzunk és imádkozzunk! – This Day With God, 198. old.

 

Szeptember 23., péntek

További tanulmányozásra

Jézus élete, 69. fejezet