ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

A 2016/III. negyedévi Bibliatanulmányhoz

12. tanulmány, 2016. szeptember 10–16. 

 

Városi misszió a végidőben

 

Szeptember 10., szombat délután

Jeremiás Sedékiásnak és egész Júdának, beleértve azokat is, akiket Babilonba vittek, a legyőzőik átmeneti uralma előtti csendes meghódolást tanácsolta. Különösen fontos volt, hogy a fogságban levők dolgozzanak annak az országnak a békességén, ahova elvitték őket. Ez azonban ellentétben állt az emberi szív hajlamaival. Sátán pedig kihasználva a körülményeket, mind Jeruzsálemben, mind Babilonban hamis prófétákat támasztott, akik kijelentették, hogy a szolgaság igája nemsokára letörik, és a nemzet visszakapja korábbi tekintélyét. (…)

Milyen szerető szánalommal közölte tervét Isten fogoly népével! Tudta, helyzetük nagyon nehéz lesz Babilonban, ha a hamis próféták beszédének hitelt adva gyors szabadulásra számítanak. Tüntetéssel és zendüléssel szigorra, óvatosságra és szabadságuk további korlátozására késztetik a káldeus hatóságokat. Mindez szenvedést és szerencsétlenséget vonna maga után. Isten azt szerette volna, ha csendesen alávetik magukat sorsuknak, és szolgaságukat a lehető legkellemesebbé teszik. Így tanácsolta őket: „Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét!... Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” (Jer 29:5–7) – Próféták és királyok, 440–441. old.

Jeruzsálem elpusztításáról szóló próféciájában Krisztus ezt mondta: „Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Mt 24:12–14) Ez a prófécia ismét beteljesül majd. Annak a napnak megsokasodó gonoszsága visszatükröződik a mi nemzedékünkben is. Különösképpen így van ez az evangélium hirdetésére vonatkozó jövendöléssel kapcsolatban. Pál a Szentlélek által megvilágosítva és vezetve kijelentette, hogy Jeruzsálem eleste előtt az evangéliumot prédikálták „minden teremtménynek az ég alatt” (Kol 1:23). Így most az ember Fia eljövetele előtt az örökkévaló evangéliumot kell prédikálni „minden nemzetségnek és ágazatnak és nyelvnek és népnek” (Jel 14:6). Isten „rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban” (Csel 17:31). Krisztus azt is közli velünk, hogy ez a nap mikor virrad majd fel számunkra. Jézus nem azt mondja, hogy az egész világ megtér majd, hanem csak azt, hogy: „Az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Mt 24:14)

Azzal, hogy az evangéliumot mi hirdethetjük a világnak, tőlünk, illetve az evangélium hirdetésének hőfokától függ, hogy siettetjük-e Urunk visszatérését. Nekünk nem csak várnunk kell, hanem sietve kell elébe menni Isten napjának (vö.: 2Pt 3:12). Ha Krisztus egyháza már elvégezte volna kijelölt munkáját úgy, ahogy azt az Úr elrendelte, akkor Isten az egész világot régebben figyelmeztette volna erre, és az Úr Jézus Krisztus már eljött volna a földre hatalommal és nagy dicsőséggel. – Jézus élete, 633. old.

 

Szeptember 11., vasárnap

A VÁROSOK JELLEGZETESSÉGEI

Példaadásával Pál megcáfolta azt a felfogást – ami akkor terjedt el a gyülekezetben –, hogy csak azok hirdethetik eredményesen az evangéliumot, akik teljesen függetlenek, akik nem kényszerülnek testi munkára. Cselekedete gyakorlatilag szemléltette előttük, hogy mit tehetnek szent életű gyülekezeti tagok olyan helyen, ahol az emberek még nem ismerik az evangéliumi igazságokat. Példaadása sok egyszerű munkást lelkesített, hogy Isten művének fejlesztésére minden tőlük telhetőt megtegyenek, s egyszersmind munkájukkal megkeressék mindennapi kenyerüket. Így Akvilla és Priscilla sem szentelték minden idejüket az evangélium szolgálatára, de Isten mégis felhasználta ezeket az alázatos munkásokat, hogy Apollósnak megmutassák a teljes igazság útját. A Úr szándékának kivitelére különböző eszközöket használ fel; kiválóan tehetséges egyéneket kiválaszt, hogy minden erejüket az evangélium tanítására és prédikálására szenteljék, mindazáltal mások is, akiket bár kézrátétellel nem avattak fel, fontos munkát végezhetnek a lélekmentés terén.

Az önfenntartó evangéliumi munkások előtt igen nagy terület áll nyitva. Igen sokan, mialatt mesterségüket folytatják, értékes tapasztalatokat szerezhetnek a lélekmentés munkájában. Ily módon használható munkásokká képezik ki magukat fontos feladatok elvégzésére az ínséges területeken.

Isten önfeláldozó szolgája, aki fáradhatatlanul hirdeti és tanítja az Igét, súlyos terhet hordoz szívén. Munkáját nem órák szerint méri. Bére nem befolyásolja munkásságát, kötelességei teljesítését fel nem hagyja, noha körülményei kedvezőtlenek. Megbízatását a mennyből nyerte, és onnan várja jutalmát is, miután bevégezte munkáját. – Az apostolok története, 355. old.

Az egész világon szükség van a kegyelem követeire. A keresztény családok hivatása, hogy elmenjenek a sötétségben tévelygő lakóközösségekbe (…), hogy megtudják, mire van szükségük embertársaiknak, és munkálkodjanak a Mester ügyéért. Ha ilyen családok telepednének le a föld sötét helyein, a lelki sötétségben élő emberek között, és Krisztus életét sugároznák, milyen nemes munka valósulhatna meg!

Ez a szolgálat önfeláldozást igényel. Amíg sokan az összes akadály elhárulására várnak, elvégezetlenül marad az a munka, amelyet elvégezhetnének, és tömegek halnak meg remény és Isten nélkül. Egyesek anyagi előnyökért vagy tudományos ismeretekért bizonytalan területekre merészkednek, és szívesen viselnek el áldozatot és nehézséget; de embertársaik érdekében milyen kevesen költöznek családjukkal olyan területre, ami nélkülözi az evangéliumot!

A legkülönbözőbb állású vagy helyzetű emberek közelébe kerülni, bárhol vannak is, és segíteni nekik minden lehetséges módon – ez az igazi szolgálat. Ilyen erőfeszítéssel szíveket nyerhetsz meg, és olyan ajtót nyithatsz ki, amin át pusztuló lelkekhez kerülhetsz közel. (…)

Krisztus szeretetének gyógyító, életadó ereje hassa át életedet. Amint igyekszel másokat Isten szeretetének vonzáskörébe vonni, tegyen beszéded tisztasága, önzetlen szolgálatod, derűs viselkedésed bizonyságot kegyelmének hatalmáról. Adj a világnak olyan tiszta és igaz képet Istenről, hogy az emberek meglássák szépségét. – A nagy Orvos lábnyomán, 155–156. old.

 

Szeptember 12., hétfő

AHOL SOK A FÁJDALOM

Isten felhívást intéz minden gyülekezeti taghoz, mely szerint fenntartás nélkül szenteljék oda életüket az Úr szolgálatára. Határozott reformra hív el. Az egész teremtett világ nyög az átok súlya alatt. Isten népének olyan helyre kell állnia, ahol növekedni és fejlődni tud a kegyelemben, hogy testben és lélekben megszentelődjön az igazság által. Ha félretennék az egészségüket károsító kívánságokat, sokkal tisztább képet kapnának a valódi kegyességről. Akkor csodálatos változás lenne látható keresztény tapasztalatukban. – Counsels on Health, 579. old.

Mindazok, akik az evangélium ügyének siettetéséről vagy késleltetéséről gondolkodnak, általában önmaguk vagy a világ helyzetét veszik figyelembe. Kevesen gondolják át ezt a teremtő Isten szempontjából. Kevesen gondolkodnak el azon, milyen szenvedést okozott a bűn az Alkotónak. Az egész menny szenvedett Jézus haláltusáját látva, de ez a szenvedés nem akkor kezdődött, és nem is akkor ért véget, amikor Krisztus emberré lett. A kereszt azt a fájdalmat igyekszik közvetíteni eltompult érzékeink felé, amit a bűn már első megjelenésétől kezdve okozott az Úr szívének! Iszonyú fájdalmat jelent neki minden eset, amikor letérünk az igaz útról, durván bánunk másokkal, és nem élünk az általa felállított elvek szerint. Amikor Izraelre – az Istentől való eltávolodásuk következtében – csapások jöttek, leigázta őket az ellenség, kegyetlenkedés és halál tarolt mindenütt, ezt olvassuk a Szentírásban Istenről: „Megesett az Ő szíve Izrael nyomorúságán.” (Bír 10:16) (…)

Szentlelke „esedezik… kimondhatatlan fohászkodásokkal”, örökkévaló Atyánk szíve pedig szánakozik az egész teremtett világért, ami „egyetemben fohászkodik és nyög mindidáig” (Róm 8:26, 22). – Nevelés, 263. old.

A hívők kegyelemmel telt szívvel végezzék Krisztus tetteit, testben és lélekben az Ő oldalára állva, hogy karja a nyájon kívülieknek is osztogathassa a szeretetet. A hívők egyesüljenek keresztény közösségben, egymást testvéreknek tekintve az Úrban. Úgy szeressék egymást, ahogyan az Üdvözítő szerette őket. Legyenek Isten világossága, beragyogva a gyülekezetet, de a világot is, kegyelmet kegyelem után nyerve, miközben mindezt megosztják másokkal. Ily módon lelki szempontból mindig Isten közelében maradnak, visszatükrözik az Ő képét.

A megszentelt szeretet terjed, nem maradhat csak a ház vagy a gyülekezet falain belül. Keresi a lelkek megmentését. Minden szív, ami érezte a bűnöket megbocsátó Megváltó szeretetét, erős kötődést érez a többi kereszténnyel. A valódi hívők egyesült erővel dolgoznak a veszendő lelkekért. Lelkészeink ne vesztegessék az időt és az energiát azokra, akik ismerik az igazságot, hanem dolgozzanak a nyájon kívül levőkért, és serkentsék egymást komoly tevékenységre, határozott, megszentelt erőfeszítésre a bűnben vergődő, veszendő lelkek megmentése érdekében. – Medical Ministry, 316. old.

 

Szeptember 13., kedd

VETÉS ÉS ARATÁS A VÁROSOKBAN

Tömegek élnek világvárosokban, akik nem járnak nyilvános előadásokra. Őket úgy kell megkeresnünk, ahogy a pásztor keresi elveszett nyáját. Érdekükben szorgalmas, személyes munkát kell végeznünk. Ha az evangélium vendégségébe nem akarnak eljönni, melyre Krisztus meghívása szólítja őket, akkor Isten hírvivőinek kell a körülményekhez alkalmazkodniuk, házról házra végzett munkájukkal kell az üzenetet hozzájuk eljuttatni. Így kiterjesztik a szolgálatukat a főutakra és az ösvényekre, hangoztatják a világnak szóló utolsó üzenetet.

Menj el azokhoz is, akik nem mutatnak érdeklődést. Míg a kegyelem édes szava hívja a bűnösöket, szíved, agyad minden erejével dolgozz, mint Pál, „aki nem szűnt meg inteni minden lelket éjjel és nappal, könnyek között”. (Csel 20:31) Isten nagy napján hányan állnak majd szembe velünk, s kiáltják: Elvesztem! Elvesztem! Te pedig sohase figyelmeztettél engem. Sosem kértél, hogy jöjjek Jézushoz. Ha olyan hitem lett volna, mint a tied, akkor utánajártam volna környezetemben minden ítéletre szánt léleknek imáimmal, könnyeimmel és figyelmeztetéseimmel! (…)

Az embereknek az Isten Igéjéből származó világosságra, fényre van szükségük. Ha az Ige tanítói készségesek, akkor az Úr szoros kapcsolatba hozza őket az emberekkel. Elvezeti őket azok otthonaiba, akik sóvárogják az igazságot; s míg Isten szolgái az elveszett juhokat keresik, lelki képességeik felelevenednek és megerősödnek. Tudják, hogy a Mindenhatóval összhangban munkálkodnak, örvendeznek, és boldogok. A Szentlélek vezetése által olyan tapasztalatokat szereznek, melyek szinte értékelhetetlenek. Szellemi és erkölcsi erőik a legmagasabb fokot érik el, mert Isten szükség szerint adja a kegyelmet. – Evangelizálás, 433–434. old.

Népünk nagy hibát követ el, amikor előadás-sorozatok után, ha néhányan elfogadták az igazságot, szedik a sátorfájukat, s azt hiszik, hogy ezzel teljesítették a kötelességüket. Munkájuk csupán most kezdődött. Hittételeket hirdettek, melyek újak és idegenek a hallgatóságnak. Ha a munka nem folytatódik, az elvetett magvakat felszedik a madarak, vagy elszáradnak – nélkülözve az öntözést. (…)

Miután az emberek már hallották hitünk alapvető igazságait, kezdődjék meg a munka házról házra. Ismerkedj meg az emberekkel, s olvasd fel nekik Krisztus drága szavait. Magasztald Jézust, aki közöttük megfeszíttetett, s nemsokára akik hallották az evangélium szolgájának intő üzenetét, s meggyőződtek az igazságról, érdeklődni fognak a hallottak iránt. Itt van tehát az ideje hitünk alapelveinek ismertetésére, szelídséggel és félelemmel. Nem szolgai félelemmel, hanem óvatos félelemmel, nehogy meggondolatlanul beszélj. Tárd fel az igazságot, ahogyan Jézusban van, szelíden, alázatosan, ami egyszerűséget és őszinteséget jelent. Adj enni kellő időben, és mindenkinek a maga részét. – Evangelizálás, 431–432. old.

 

Szeptember 14., szerda

TÖREKEDJÜNK A SZEMÉLYESSÉGRE!

Feljuthattok arra a magaslatra, ahova a Szentlélek hív. Az igaz vallás azt jelenti, hogy mindennapi életetekben kiélitek az Igét. Hitvallásotoknak semmi értéke nincs, ha az Igét gyakorlatilag meg nem valósítjátok. „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem.” (Mt 16:24) Ez a tanítványság feltétele. „Íme, az én szolgám, akit választottam, az én szerelmesem, akiben az én lelkem kedvét leli. Lelkemet adom őbelé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.” (Mt 12:18) (…)

A gyülekezet nem részesült kellő nevelésben, hogy saját tagjain kívül is munkálkodjék. A gyülekezeten kívül sok-sok lélek részesülhetett volna világosságban, a gyülekezet pedig nagyobb világosságban, ha minden országban, minden gyülekezeti tag – akik állítják, hogy az igazság nagyobb világosságával bírnak – szívvel-lélekkel és szóval lelkek megnyerésén munkálkodott volna. A gyülekezet tagjai általában igen keveset végeznek azokért, akiknek szükségük van a világosságra, akik a hetednapi adventisták közösségén kívül élnek. Az Úr kijelenti: „A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. És az Ő nevében reménykednek majd a pogányok.” (Mt 12:18–20) Akik együttműködnek Jézus Krisztussal, elismerik, hogy ezek az ígéretek saját életükben teljesedtek. Az Úr megszabta minden egyes lélek kötelességét. Az ítéletben senki sem mentegetheti majd magát, ha nem tette meg kötelességét. – Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 127. old.

A Jézusért végzett munkában vannak olyan lehetőségek, amelyekről nem is álmodtál. A Krisztushoz hasonló keresztény férfi vagy nő, aki tevékenyen részt vesz Isten szolgálatában, aki jelen van a társas összejöveteleken, jelenléte másokat is bátorít. A vallás nem cselekedetekből áll, hanem cselekedeteket visz véghez. Nem tétlen. Jézus tiszta vallása képezi azt a forrást a szívben, amelyből a jótékonyság, a szeretet és az önfeláldozás folyamai áradnak. (…)

Ha Krisztus szeretete él a szívben, a száj dicsőíti, és magasztalja az Ő nevét. (…)

Határozottan Istenre támaszkodva imában és hitben, a lélek biztos lelki függetlenségében, de tele marad kedvességgel, szeretettel és tökéletes jósággal. A társadalom kísértéseit legyőzi, és ellenáll azoknak. Folyamatosan fenntartja a kapcsolatot Istennel, melynek eredményeképpen másokkal való kapcsolataiban továbbítja embertársainak a legválogatottabb áldásokat, melyeket a menny felajánlott számára. (…) Kötelességednek azonban itt nincs vége. Isten többet kér. Azt várja el tőled, hogy ugyanúgy szeresd a lelkeket, ahogyan Krisztus szeretett. Együttérzést kér a szenvedőkkel, a tévedőkkel. Kedvességet, illedelmességet vár el még a hátrányos helyzetűekkel szemben is, kedves odafigyelést mások érzéseire. – Sons and Daughters of God, 271. old.

 

Szeptember 15., csütörtök

KAPCSOLATFELVÉTEL A VÁROSOKBAN

Isten hithősei azonban olyan birtok örökösei, amely nagyobb értékkel bír minden földi kincsnél: olyan örökségük van, ami a lélek vágyait megelégíti. Esetleg ismeretlenek a világ előtt és nincs részük elismerésben, de a mennyei könyvekben mint mennyei polgárok vannak bejegyezve, és magasztos fenség, örökös dicsőség lesz osztályrészük.

A legértékesebb munka, a legnemesebb fáradozás, amelyre ember vállalkozhat, hogy az Isten bárányához vezesse a bűnösöket. Az igazi prédikátorok munkatársai az Úr céljainak kivitelezésében. Isten így szól hozzájuk: Menjetek, tanítsátok és prédikáljátok Krisztust! Oktassatok és neveljetek mindenkit, aki még nem ismeri kegyelmét, jóságát és irgalmasságát! Tanítsátok a népet! „Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?” (Róm 10:14) (…)

Krisztus munkásai soha ne gondoljanak sikertelenségre munkájukban, még kevésbé ne beszéljenek róla. Az Úr Jézusban elegendő erő áll rendelkezésükre. Ő megelevenít bennünket. Adjuk át magunkat az Ő kezébe, hogy a világosság csatornái legyünk. Így eszközeink – bármely jó cselekedet elvégzésére – sohasem merülnek ki. Meríthetünk az Ő teljességéből, és nyerhetünk abból a kegyelemből, amelynek nincs határa. – Az evangélium szolgái, 18–19. old.

Isten népének körében nem létezhet kolonizálás. Isten szava így szól hozzájuk: „Mert mind jobb, mind bal kézre kiterjedsz.” (Ésa 54:3) Nekik mindenfelé vesszőket kell hajtaniuk. A jelen időre vonatkozó igazságot mindenhol hirdetniük kell. Akik szívében felragyogott a világosság, ne felejtsék el, hogy ők Isten munkásai, bizonyságtevői. Tudományuk az Úr szolgálata és tisztelete. Késztessenek másokat is az Ő parancsolatainak megtartására, hogy ezáltal éljenek. Az Isten törvényének való engedelmesség lesz a világ próbaköve. (…)

Az igazságot hirdetnünk kell minden nemzetnek, minden népnek, minden nyelvnek és minden ágazatnak. Eljött az ideje egy sokkal energikusabb munkavégzésnek a városokban és minden eddig elhanyagolt területen. – This Day With God, 325. old.

Vajon tudatában vagytok-e annak, hogy minden évben ezerszer ezren és tízezerszer tízezren vesznek el, halnak meg bűneikben? Isten csapásai és ítéletei már érezhetőek. Lelkek vesznek el, mert az igazság világossága nem vethetett fényt útjukra. Vajon valóban hisszük, hogy Isten Igéjét az egész világra el kell juttatnunk? Ki hiszi? „Mi módon hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáció nélkül?” Kinek van olyan hite, hogy ezt az Igét megvalósítaná? Ki hisz a világosságban, amelyet Isten adott? – Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 398. old.

 

Szeptember 16.

Péntek: További tanulmányozásra

Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 399. oldal