ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

A 2016/III. negyedévi Bibliatanulmányhoz

11. tanulmány, 2016. szeptember 3–9. 

 

„Kövess engem!” – bíztatott Jézus

 

Szeptember 3., szombat délután

Az összes teremtmény közül a juh a legbátortalanabb, leggyámoltalanabb. Keleten a pásztornak fáradhatatlanul, szüntelen gondoskodnia kell nyájáról. (…)

Amint a pásztor vezeti nyáját a sziklás dombokon, rengetegen át, vad szakadék mentén a folyóparti dús legelőkre, amint figyeli őket a hegyekben magányos éjszakákon, védi a tolvajoktól, szelíden gondoskodik a gyöngékről, betegekről, élete egybefonódik az övékkel. Erős, de gyöngéd vonzalom fűzi össze gondoskodásának alanyaival. Bármilyen nagy is legyen a nyáj, a pásztor minden juhot ismer. Mindegyiknek neve van, melyre válaszol, ha a pásztor hívja. Ahogyan a földi pásztor ismeri juhait, úgy ismeri az isteni Pásztor is a világban szétszóródott nyáját. „Ti az én... juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.” (Ez 34:31) Jézus így szól: „Neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ésa 43:1) „Az én markaimba metszettelek fel téged.” (Ésa 49:16) (…)

Minden lelket olyan tökéletesen ismer Jézus, mintha ő lenne az egyetlen, akiért a Megváltó meghalt. Mindenkinek a bánata fáj a szívének. A segélykiáltás füléig hatol. Azért jött, hogy minden embert magához vonzzon. Megparancsolja: „Kövess engem” (Jn 1:44), és Lelke indítja és vonzza a szívet, hogy hozzá jöjjön. Sokan visszautasítják a vonzást. Jézus tudja, kik ezek. Azt is tudja, kik hallják boldogan a hívását, és kik készek alávetni magukat pásztori gondoskodásának. Ezt mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.” (Jn 10:27) Mindenkivel úgy törődik, mintha nem is volna más a föld színén. 

„A maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.... És a juhok követik Őt, mert ismerik az Ő hangját.” (Jn 10:3–4) A keleti pásztor nem hajtja juhait. Nem erőszakos, nem félemlít meg, hanem elöljár, úgy hívja őket. Ismerik a hangját, engednek hívásának. – Jézus élete, 478–480. old.

Krisztus a nagy Pásztor. Ő alpásztorokra bízta nyája felügyeletét. Azt kéri tőlük, hogy ugyanolyan gondoskodással forduljanak juhai felé, mint Ő, mindig ismerjék feladataikat és tőle kapott kötelezettségeiket. Az Istentől elhívott pásztorok szó és tanítás által dolgoznak. Jézus bízta rájuk a nyáj őrzését és gondozását. Ünnepélyesen megparancsolta: legyenek hűséges pásztorok, hogy táplálják szorgalmasan a nyájat; kövessék példáját, hogy erősítsék a gyengéket, táplálják az erőtleneket, hogy megvédjék őket a vadállatoktól. Ő a saját példamutató szeretetére irányítja figyelmüket. Szabadságuk megszerzése érdekében életét adta értük. Ha leutánozzák az önmegtagadás példáját, a nyáj fejlődik a kezük alatt. Sokkal jobban gondoskodnak róla, mint Jákob Lábán nyájairól. Folyamatosan a nyáj jólétéért dolgoznak. – Spiritual Gifts, 3. kötet, 123. old.

 

Szeptember 4., vasárnap

ISMERIK A HANGJÁT

Naponta tegyünk előkészületeket a dicsőség királyságának elérésére. Jellemünket Isten megméri. Ha nem bukunk el, helyet kapunk az üdvözültek sorában. Hozzuk a mennyet a szívünkbe, mindennapjainkba. Krisztus mindenható segítség, és akik Őt követik, nem járnak sötétségben, hanem megértik a mennyei gondolatokat. Megismerik a valódi Pásztor hangját, és engedelmesen követik.

Kutassuk személyesen az Igét. Miközben mint elrejtett kincs után mélyre ásunk, a megtalált igazság erőt ad, hogy megállhassunk az Úr napján. Isten felelőssé tett a körülöttünk élőkkel szemben. Sok megmentésre vágyó bűnös, megnyerésre váró lélek él körülöttünk. Vajon megengedjük, hogy a törvénytelenség elválasszon Krisztustól és a tőle kapott feladat végzésétől? Mindenki mondja közülünk: Nem okozok csalódást a Megváltónak. Ő nem hiába halt meg értem. Szeretném egy örökkévalóságon át dicsérni Őt. Mindenáron meg kell nyernem a mennyet! – This Day With God, 320. old.

Naponta szenteljük oda magunkat Isten szolgálatára. Térjünk hittel Istenhez. (…) Szükségünk van rá, hogy megalázkodjunk előtte. Először is szabaduljunk meg énünktől. Vizsgáljuk meg szívünket, hogy felfedezzük, mi az, ami megakadályozza, hogy szabadon járuljunk Isten elé. Meg kell kapnunk a Szentlelket. Akkor erőt nyerünk, hogy az Úrral együtt győzedelmeskedjünk.

Nem elegendő az igazság egyszerű elismerése. Ez naponta meg kell élnünk. El kell rejtőznünk Istenben, át kell adnunk neki magunkat. Nem elég a Szentírás nagy igazságainak hallgatása. Tegyük fel a kérdést: a szívemben lakik Krisztus hit által? Egyedül Ő mutathat rá szükségleteinkre, és fedheti fel előttünk az igazság tiszteletét és dicsőségét. Az önfeláldozás oltárán – az Istennek a lélekkel való találkozásának helyén – kapjuk meg Isten kezéből a szívet vizsgáló mennyei fáklyát, és fedezzük fel, hogy milyen nagy szükségünk van Jézusban maradni. – Our High Calling, 21. old.

A Főpásztornak segédpásztorai vannak, akikre a juhok és bárányok gondozását bízza. Az első, amit Krisztus Péterre bízott, amikor pásztori hivatalába visszahelyezte, az volt, hogy legeltesse a bárányait (Jn 21:15). Ebben a munkában az apostol még kevés tapasztalatot szerzett. Nagy gondosságot, gyengédséget, sok türelmet és kitartást kíván a munka. Ez a hivatás a gyermekekért, ifjakért, a hitben fiatalokért végzett szolgálatot jelentette, a tudatlanok tanítását, az Írás magyarázását, és hogy őket Krisztus szolgálatára kiképezze. Péter eddig alkalmatlan volt erre, sőt, az ilyen munka fontosságát sem ismerte el.

Jelentőségteljes volt Krisztus Péterhez intézett kérdése. Csak egy feltételhez kötötte a tanítványságot és a szolgálatot. „Szeretsz-e engem?” – kérdezte. Ez a leglényegesebb a szolgálatban. Ha Péter rendelkezett is volna az összes képességgel, a Megváltó szeretete nélkül nem lehetett volna az Úr nyájának hűséges pásztora. Az ismeret, a jótékonyság, a beszélőkészség, a hála és a buzgalom elősegíti a munkát, azonban ha Jézus szeretete hiányzik a szívéből, akkor a keresztény prédikátor munkája eredménytelen lesz. – Az evangélium szolgái, 182–183. old.

 

Szeptember 5., hétfő

KERESNÜNK KELL!

Nekünk Jézushoz hasonlóan kellene dolgoznunk, eltávolodva kedvteléseinktől, ellenállva Sátán megvesztegetési kísérleteinek, megvetve a kényelmet és gyűlölve az önzést, hogy megkeressük és megtaláljuk az elveszetteket, hogy lelkeket mentsünk ki a sötétségből a világosságra, Isten szeretetének világosságára.

Azt a feladatot kaptuk, hogy menjünk és hirdessük az evangéliumot minden teremtménynek. Mi vigyük el az elveszettekhez ezt a jó hírt, hogy az Úr Jézus Krisztus megbocsátja a bűnöket, megújítja teljes lényüket, és az Ő feddhetetlenségének ruhájába öltözteti a lelket. Ő megváltoztathatja a bűnös ember gondolatait, taníthatja és képessé teheti együtt dolgozni vele.

A megtért lélek Krisztusban lakik. Eltűnik az őt uraló sötétség, és új, mennyei világosság ragyog fel a lelkében. „Az értelmes lelkeket nyer.” (Péld 11:30) „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön-örökké.” (Dán 15:3) Az ember és Isten együttmunkálkodása által olyan feladatokat lehet megoldani, melyek eredménye örökké tartó, soha el nem vész. Aki az Urat teszi önmaga bölcsességévé, aki felnő a Krisztusban élő ember magasságára, az királyok, főemberek, a világ nagyjai elé áll, és kifejezi háláját az iránt, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta el őt. A tudományok és az irodalom nem világíthatja be úgy az elsötétült elmét, mint a dicsőséges evangélium fénye. Egyedül Isten Fia valósíthatja meg a lélek megvilágosításának munkáját. – A keresztény nevelés alapelvei, 199. old.

Az emberek nyomora ne tartson vissza az értük való fáradozástól. Krisztus azért jött a világra, hogy a szegények és szenvedők között munkálkodjék; hogy hirdesse a szegényeknek az evangéliumot. Rájuk fordította figyelmének oroszlánrészét. Ma gyermekei személyében látogatja meg a szegényeket és szűkölködőket, enyhíti keservüket, csillapítja szenvedésüket. Ha a szenvedés és nyomor eltűnne, nem értenénk meg Isten könyörületét és szeretetét. Nem értenénk meg együtt érző, szeretetteljes mennyei Atyánkat. Az evangélium sohasem ölt magára nagyobb szépséget, mint amikor a nyomor és elhagyatottság területére visszük!

Világossága akkor ragyog a legtisztábban és leghatalmasabban, mikor Isten szavának igazsága belép a parasztok kunyhóiba, s az igazság Napja bevilágítja a szegények otromba nyomortanyáit, örömöt hozva a betegeknek és szenvedőknek. Isten angyalai laknak ott, s az egyszerű, őszinte hit lakomává emeli a kenyérhéjat és pohár vizet. A bűnbocsátó Üdvözítő szívesen látja a szegényeket és tudatlanokat, mennyből alászálló kenyérrel táplálja és élet vizével itatja őket. A hit és bűnbocsánat Isten fiainak és leányainak magas méltóságára emeli a lenézetteket és elnyomottakat. Felülemelkednek a világon; mennyei helyeken ülnek Krisztussal. Talán nincs földi kincsük, mégis értékes drágagyöngyöt találtak. Bizonyságtételek, 7. kötet, 226–227. old.

 

Szeptember 6., kedd

A HÍD

Krisztus olyan sóvárgó szeretetet ébreszt követőiben, amilyennel Ő keresi az elveszetteket. Nem elég csupán ennyit mondanunk: Jöjj! Vannak, akik hallják a hívást, de nem értik meg, és semmit sem látnak abból, amit Krisztus nekik készített. Sokan tudatában vannak gyengeségüknek, és ezt mondják: Nem lehet rajtam segíteni! Ne törődj velem! Krisztus munkásainak nem szabad meghátrálniuk. Hajolj le meleg, szánakozó szeretettel az elcsüggedt, reményvesztett emberhez! Add át neki saját bátorságodat, saját reménységedet és erődet! Jóságoddal kényszerítsd arra, hogy jöjjön! „Könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből.” (Júd 1:22–23)      

Ha Isten szolgái hitben járnak vele, tanításuk mennyei erővel telik meg. A kapott erővel azután úgy tudják bemutatni a menny szeretetét és az Úr kegyelmének elutasításával járó veszélyt, hogy az emberek – e kényszernek engedve – elfogadják az evangéliumot. Krisztus nagy csodákat művel, ha a hívő megteszi Istentől kijelölt részét. A szívekben ma éppoly nagy változás mehet végbe, mint a letűnt nemzedékek idején. – Krisztus példázatai, 235–236. old.

Amikor az intelligens mennyei lények látják, hogy akik Isten fiainak és leányainak mondják magukat, Krisztushoz hasonlóan komoly erőfeszítések árán próbálják segíteni a bűnösöket, szelíd lélekkel és együttérezve a megtért, de hibákat elkövető lelkekkel, az angyalok hozzájuk közeledve eszükve juttatják a legmegfelelőbb nyugtató és lélekemelő Igéket. A szent angyalok mindannyiunk nyomában vannak. Ne becsüljük alá Isten ezen szerény gyermekeit, és ne várjuk el, hogy valaki felmagasztaljon bennünket. (…)

Akik szeretik Jézust, azokat is szeretik, akikért Ő meghalt. Ha megkapták volna a világosságot, ami nekünk akkora áldást jelentett, sok körülöttünk élő bűnös örült volna az igazságnak, és sokakat megelőzött volna, akik nagy tapasztalattal és kiváltsággal rendelkeznek. Tekintsd ezeket az elveszett juhokat személyes tehernek, és őrködj a lelkük felett, mert felelősséggel tartozol értük. Ne irányítsd magad felé a tekinteteket, hanem kiáltsd magasztos és őszinte odaadással: „Íme, az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Ez a keresztény üzenete a világnak. Ez a leghatékonyabb érv. Meríts bátorságot, és tégy komoly erőfeszítéseket az elveszett lelkek serkentésére, hogy szegezzék tekintetüket rá, aki felemeltetett a keresztre. Emlékezz arra, hogy amíg ezt teszed, a láthatatlan angyalok bevésik a szívbe és a lélekbe az Istenbe vetett hitet. A bűnös megláthatja Jézust a maga valóságában, telve együttérzéssel, könyörülettel és szeretettel, majd felkiálthat: „A te jóvoltod felmagasztalt engem.” (Zsolt 18:36) – The Review and Herald, 1896. június 30.

 

Szeptember 7., szerda

A HÍVÁS

Jézus élete állandó önfeláldozás, önmegtagadás volt. Nem volt otthona ebben a világban, hacsak jóindulatú barátok szállást nem adtak neki mint vándornak. Eljött, hogy értünk a legszegényebbek életét élje – a szegények és szenvedők között járjon és munkálkodjon. Elismerést és tiszteletet nem kapva járt-kelt az emberek között, akikért olyan sokat tett.

Mindig türelmes és derűs volt, a szenvedők az élet és a békesség követeként üdvözölték Őt. Látta a férfiak, nők, gyermekek és ifjak szükségleteit, és így hívta őket: „Jöjjetek hozzám!”

Szolgálata során Jézus több időt szentelt a betegek gyógyítására, mint tanításra. Csodatételei igazolták szavai igazságát, hogy nem rombolni, hanem menteni jött. Irgalmasságának híre megelőzte Őt, bármerre is járt. (…)

A Megváltó a gyógyítás minden egyes alkalmát arra használta fel, hogy isteni alapelveket ültessen el az elmébe és a lélekbe. Ez volt munkája célja. Földi áldásban részesítette az embereket, hogy szívüket kegyelme evangéliumának befogadására késztesse. – A nagy Orvos lábnyomán, 19–20. old.

Az Úr mindig megszabja az ember munkáját. Itt látható az isteni és az emberi együttműködése. Itt az ember, aki az adott mennyei fénynek engedelmeskedve munkálkodik. Ha Saul azt mondta volna: Uram, semmi készség nincs bennem, hogy kövessem kifejezett utasításaidat, munkálni üdvösségemet. Akkor ha az Úr tízszer annyi világosságot ragyogtatott volna Saulra, az is hiábavaló lett volna.

Az ember dolga együttműködni az Örökkévalóval. S ez a legkeményebb, legsúlyosabb harc, mely a szándék és a nagy elhatározás és döntés óráján jön az emberhez – hogy Isten akaratához és Isten útjához hajlítsa akaratát, a kegyes befolyásokra támaszkodva, melyek egész életében elkísérik. Az ember legyen készséges – mert az Úr műveli bennünk az akarást és a megvalósítást. A jellem fogja meghatározni a döntés és cselekvés természetét. A cselekvés nem az érzés és hajlam tetszését szolgálja, hanem mennyei Atyánk ismert akaratát. Kövessétek azt, és engedelmeskedjetek a Szentlélek vezetésének. – Értelem, jelem, egyéniség, 2. kötet, 757. old.

Pál földi életén át magával vitte a menny légkörét. Mindazok, akik társalogtak vele, érezték Krisztussal való kapcsolatának és az angyalok társaságának hatását. Ebben rejlik az igazság ereje. A szent élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása a legmeggyőzőbb prédikáció, amelyet a kereszténység érdekében tarthatunk. Az érvek, még ha megcáfolhatatlanok is, csak ellenkezést keltenek, de olyan ereje van egyetlen isteni példának, amelynek nem lehet teljesen ellenállni. – A megváltás története, 317–318. old.

 

Szeptember 8., csütörtök

„KERESSETEK ÉS TALÁLTOK”

A példázatban adott „kényszeríts bejönni mindenkit” parancsot sokan tévesen értelmezik; mintha arra tanítana, hogy az evangéliumot erőszakkal kell elfogadtatni az emberekkel. Pedig ez inkább a meghívás sürgető voltát, a felhozott indokok hatékonyságát jelenti. Az evangélium soha nem próbálja az embereket erőszakkal Krisztushoz téríteni. Az üzenet így hangzik: „Ó, mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre.” (Ésa 55:l) „A Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj!... és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel 22:17) Isten szeretetének és kegyelmének ereje kényszerít arra, hogy elfogadjuk a hívást.

A Megváltó így szól: „Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” (Jel 3:20) Az Úr nem vonul vissza, ha gúnyolják, és nem fordul el, ha fenyegetik, hanem állandóan keresi az elveszetteket, és mondja: „Miképpen adnálak oda?” (Hós 11:8) Bár a konok szív ellöki magától, és ellenáll szeretetének, de Ő újra visszatér, hogy még nagyobb erővel kérlelje: „Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek.” Szeretetének vonzerejével kényszeríti az embert, hogy térjen hozzá. És a megtért ember így szól Krisztushoz: „A te jóvoltod felmagasztalt engem.” (Zsolt 18:36) – Krisztus példázatai, 235. old.

Az igaz Bizonyság így szól: „Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek.” (Jel 3:20) Minden figyelmeztetés, feddés, kérlelés Isten Igéjében vagy követőinek ajkán zörgetést jelent a szív ajtaján. Ez a bebocsátást kérő Jézus hangja. Minden figyelembe nem vett kopogtatás után kisebb az indíttatás, hogy ajtót nyissunk. Ha ma nem engedünk a Szentlélek befolyásának, holnap már gyöngébben szól. A szív kevésbé lesz érzékeny, veszedelmes nemtörődömségbe merül. Az ítéletkor nem azért találnak majd vétkesnek, mert tévelyegtünk, hanem mert elhanyagoltuk a mennyei lehetőségeket, hogy megtanuljuk, mi az igazság. – Jézus élete, 489. old.

Meg kell üresítenünk magunkat énünktől. De nem csak ezt kérik tőlünk, mivel a bálványainkról való lemondás után üresen maradt helyet ki kell tölteni valamivel. (…) Miután szívedet megüresíted énedtől, el kell fogadnod Krisztus igazságát. Ragadd meg hittel. (…) Ha megnyitod szíved ajtaját, Jézus kitölti az űrt az Ő Lelkének ajándékaival, és akkor tevékeny prédikátor lehetsz a családodban, a gyülekezetben és a világban. Terjesztheted magad körül a világosságot, mert az igazság Napjának sugarai beragyogják létedet. Alázatos életed, szent beszéded, gerincességed és egyenességed mindenkinek bebizonyítja, hogy Isten gyermeke vagy, a meny örököse, hogy nem ezt a földet választottad otthonodul, hanem csak idegen és vándor vagy itt, egy jobb otthon, a mennyei haza keresésében. – That I May Know Him, 165. old.

 

Szeptember 9., péntek

További tanulmányozásra

Jézushoz vezető út, 10. fejezet