ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

A 2016/III. negyedévi Bibliatanulmányhoz

9. tanulmány, 2016. augusztus 20–26. 

 

Szolgálatával Jézus azt adta, amire szükség volt

 

Augusztus 20., szombat délután

A mű terjedését szolgáló terveinkben nem csak a városokra kell gondolnunk, sőt, jóval azokon túl kell mennünk. Sok-sok család él félreeső helyeken, amelyeket fel kell keresnünk, hogy megtudjuk, vajon értik-e azt a munkát, amit Jézus végez népéért.

A főútvonalakon élőket sem szabad elhanyagolnunk, de nem szabad a távol eső vidékeket sem. Mikor helyről helyre utazunk, s magunk mögött hagyjuk a házakat, kérdezzük meg gyakran magunktól: „Vajon az itt élő emberek hallották már az üzenetet? Isten Igéjének igazsága hallhatóvá vált már a számukra? Vajon tudják, hogy minden test vége elérkezett, s hogy a menny ítéletei mielőbb lesújtanak a földre? Tudatában vannak, hogy minden egyes lélek megváltásáért az Úr végtelen árat fizetett?” Mialatt e dolgokon elmélkedem, feltör szívem mélyéről a vágy: látni szeretném, hogy az igazságot teljes egyszerűségében tárjuk az emberek elé, mind a főutak mentén, mind a nagy központoktól távol eső vidéken. Kiváltságunk, hogy felkeressük őket Isten üzenetét megismertetni velük, szeretetét, amellyel lelkük üdvösségéről gondoskodott.

Ebben a munkában mind a főbb útvonalakon, mind az ösvényeken komoly nehézségekkel állunk szemben, amelyeket le kell győznünk. Az emberekért munkálkodó követ pedig ne féljen és ne csüggedjen, mert Isten a segítője, s mindig a segítője is marad; Ő nyitotta meg az utakat szolgái előtt. – Evangelizálás, 45. old.

Akik vallják, hogy hiszik az igazságot, különös komolysággal kövessék a Tanító lábnyomát és szolgáljanak azoknak, akiknek szükségük van Megváltóra. Krisztus világosan bemutatta a megváltás feltételeit: „Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16:24) Igen, kövessük Jézust! Minden Istennek engedelmeskedni vágyó drága lélek kövesse a Megváltó lábnyomát. Legyünk szelíd és alázatos szívűek. Hozzuk meg a feddhetetlenség gyümölcseit Istentől kapott képességeink függvényében. (…)

Jézus mondta: „Ímé, adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.” (Jel 3:8) Ne csüggesszünk el másokat a jellemhibákkal. Beszéljünk mindig a világosságról! A menny fénnyel van tele. Krisztus a világ Világossága. Szóljuk a reménység szavait, erőteljes, vigasztaló Igéket. Fordítsuk el tekintetünket mások hiányosságairól, és saját gyakorlati kegyességünkkel mutassunk egy jobb utat. – The Upward Look, 329. old.

Sikeresek leszünk, ha hittel megyünk előre, eltökélve, hogy értelmesen végezzük Isten munkáját. Nem szabad megengedni magunknak, hogy olyan emberek akadályozzanak, akik a nemleges oldalon szeretnek állni, nagyon kevés hitet tanúsítva. Az Atya lélekmentő munkáját sok hithű embernek kell előrevinni, mely hit egyre növekszik erő és hatékonyság terén.

A hit megtisztítja a lelket. Hittel, élő hittel kell rendelkeznünk; hittel, mely szeretetből munkálkodik és megtisztítja a lelket. Meg kell tanulnunk mindent egyszerű, komoly hittel az Úr elé vinni. – Értelem, jellem, egyéniség, 2. kötet, 540. old.

 

Augusztus 21., vasárnap

FELTARTÓZTATÁS A SZOLGÁLAT VÉGZÉSE KÖZBEN

Egyedül Krisztus volt képes viselni mások szenvedéseit. „Minden szenvedésüket Ő is szenvedte.” (Ésa 63:9) Ő soha nem hordozott testében betegséget, de viselte mások betegségeit. A legszelídebb sajnálattal tekintett az Őt felkereső szenvedőkre. Lelkében nyögött, látva Sátán munkájának kibontakozását szerencsétlenségeikben, és belehelyezte magát minden szükséghelyzetbe vagy szomorúságba. Az emberek sokasága sem tudta elvonni figyelmét. A legnagyobb fájdalom sem törte le. Mindig rendíthetetlen erővel űzte ki a testet és lelket uraló gonosz lelkeket. A szenvedők fájdalma egész lényét megrendítette. A szeretet ereje minden gyógyításában jelen volt. Személyes érdekeit azonosította a megtört emberiséggel. – That I May Know Him, 48. old.

A tanítás és gyógyítás a legvégsőkig igénybe vette lelkét és testét. Mégis észrevette az élet és a természet legsemmitmondóbb dolgait is. Azok voltak a legtanulságosabb tanításai, amelyekben a természet apró-cseprő dolgaival Isten országának nagyszerű igazságait szemléltette. Nem feledkezett meg a legigénytelenebb szolgái szükségleteiről sem. Minden segélykiáltást meghallott. Azt is észrevette, amikor a tömegből egy szenvedő asszony hozzáért. A hit legkisebb jelét sem hagyta válasz nélkül. Amikor Jairus lányát feltámasztotta, figyelmeztette a szülőket, hogy gyermeküknek enni kell. Mikor nagy hatalmánál fogva kilépett a sírból, nem tartotta méltóságán alulinak, hogy összehajtsa és gondosan helyrerakja a halotti ruhákat, amikben eltemették.

Nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy Krisztussal együttműködjünk a lélekmentésben. Szövetségkötéssel vállaltuk ezt a munkát. Ha nem végezzük, hűtlenek vagyunk vele szemben. Hogy teljesíthessük ezt a feladatot, Jézus példáját kell követnünk, aki hűségesen, lelkiismeretesen figyelt a kicsi dolgokra. Ez a titka a hívő ember eredményes munkájának és jó befolyásának. – Krisztus példázatai, 357–358. old.

Isten Fia viszont alávetette magát az Atya akaratának, az Ő hatalmától függött. Így Jézus tökéletesen megüresítette magát, semmit sem tervezett a maga számára. Elfogadta az Úr rá vonatkozó terveit, s az Atya napról napra tárta fel azokat. Bárcsak annyira Istentől függenénk, hogy életünk egyszerűen akaratának átvitele volna! – Jézus élete, 208. old.

A mi terveink nem mindig azonosak a menny terveivel. Talán úgy látja, hogy nekünk is és ügyének is az a legjobb, ha akadályt gördít legjobb szándékaink megvalósítása elé, ahogy ezt Dávid esetében is tette. De egy dologban biztosak lehetünk: megáldja és ügye előbbre vitelére felhasználja azokat, akik őszintén az Ő megdicsőítésére szentelik magukat és mindenüket.

Ha jónak látja megtagadni kívánságaikat, úgy kárpótolja őket, hogy tanújelét adja szeretetének, és valami más szolgálatot bíz rájuk. — A nagy Orvos lábnyomán, 473. old.

 

Augusztus 22., hétfő

HOGYAN SEGÍTHETEK NEKED?

Mikor a bűnös átérzi, hogy Megváltóra van szüksége, szíve csak ekkor nyúl azután, aki segíteni tud rajta. (…) A vak Bartimeus az út szélén várakozik. Sokáig várt rá, hogy találkozhasson Krisztussal. Szemük világával rendelkezők sokasága megy el mellette mindkét irányban, ők azonban nem vágynak meglátni Jézust. Pedig a hit egyetlen tekintete megérintené az Üdvözítő szeretetteljes szívét, s kegyelmének áldásaiban részesítené őket. Ők azonban mit sem tudnak beteg és ínséges voltukról. Nem tudják, hogy Krisztusra van szükségük. Nem így a vak ember. Neki Jézus az egyedüli reménysége. (…)

Ekkor a mély vágyakozás erejével kiáltja: „Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Megpróbálják elhallgattatni, de csak annál hangosabban kiált: „Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Jézus meghallja a kérést. Bartimeus állhatatos hite jutalomban részesül. Nem csupán szeme világát nyeri vissza, hanem értelmének szeme is megnyílik. Fölismeri Krisztusban a Megváltót, az igazság Napja beragyogja a szívét. Akik a vak Bartimeushoz hasonlóan érzik, hogy Krisztusra van szükségük, és olyan buzgón és elszántan kiáltanak Krisztushoz, mint ő, részesülni fognak az áldásban, melyre a lelkük éhezik.

A sorsüldözött, szenvedő embereket, akik Krisztust mint segítőt keresték, elbájolta isteni tökéletessége, a jellemében előtündöklő szentség szépsége. A farizeusok viszont nem láttak benne szépséget, amire vágyódtak volna. Egyszerű öltözete, szerény életmódja, a külső pompa hiánya mintegy száraz földből kiálló gyökérré tették Őt előttük. – A te Igéd igazság, 5. kötet.

Sokan felismerik tehetetlenségüket; sóvárognak olyan lelki életre, amellyel összhangba kerülhetnének Istennel, és ezt iparkodnak elérni. (…) Ti csüggedő, küszködő emberek, tekintsetek fel! A Megváltó a vére által megvásárolt emberek fölé hajolva kimondhatatlan szeretettel és szánalommal kérdi: „Akarsz-é meggyógyulni?” Neked is mondja, hogy kelj fel gyógyultan és békés szívvel! Ne várj addig, amíg gyógyultnak nem érzed magad! Higgy a Megváltó szavában! Akard, amit Krisztus akar! Akard szolgálni Őt! És miközben Igéjének szavai szerint cselekszel, erőt kapsz. Bármi legyen az a régóta tartó bűnös szokás vagy eluralkodó szenvedély, ami megkötözte tested-lelked, Krisztus meg tud és meg akar szabadítani. (…)

Amikor kísértések törnek rád, amikor gondok és problémák vesznek körül, amikor levert és csüggedt vagy, és már-már erőt vesz rajtad a kétségbeesés, tekints Jézusra, és az Ő jelenlétének fénye szétoszlatja a téged körülzáró sötétséget! Amikor a bűn akarja uralni lelkedet, és megterheli lelkiismeretedet, tekints a Megváltóra! Kegyelme elég a bűn legyőzéséhez. Bár még kétségektől remegsz, fordulj hozzá hálás szívvel! Ragadd meg a felkínált reménységet! Krisztus szeretne befogadni családjába. Ereje segít gyengeségedben; Ő vezetni fog lépésről lépésre. Tedd a kezedet az övébe, és engedd, hogy vezessen!

Sohase érezd, hogy Jézus távol van! Ő mindig közel van. Szeretete körülvesz. Keresd Őt! Ő szeretné, ha megtalálnád. Nemcsak azt akarja, hogy a ruháját érintsd meg, hanem azt is, hogy állandóan vele járj. – A nagy Orvos lábnyomán, 85–86. old.

 

Augusztus 23., kedd

MÉLYEBB SZÜKSÉGLETEK

A nap minden órájában, mindenhol jelen van egy szent Felvigyázó, aki mérlegel minden esetet, akinek a szeme átlát minden helyzetet, függetlenül attól, hogy hűségről vagy hűtlenségről és csalásról van szó.

Soha nem vagyunk egyedül. Van társunk, akár akarjuk, akár nem. (…) Bárhol vagy és bármit teszel, az Úr jelen van. Minden szavadnak, minden tettednek van tanúja: a szent Isten, aki gyűlöli a bűnt. Az Ő végtelen, szent tekintetét egyetlen szó, tett vagy gondolat sem kerüli el. Lehet, hogy az emberek füle nem hallja a szavaidat, de a világegyetem Vezetője meghallja. Ő olvas a lélek haragjában, amikor az akarat nem érvényesül. Ő hallja a tiszteletlen megjegyzéseket. Jelen van a sötétségben és a legmélyebb magányban is. Istent senki nem csaphatja be. Senki nem mentesül a felelősségre vonás alól. (…)

Az egész menny érdekelt megváltásunkban. Isten angyalai feljegyzik az emberek cselekedeteit. Az Úr emlékkönyveibe beírják a hit kifejezéseit, a szeretet megnyilvánulásait, a lélek alázatosságát. Azon a napon, amikor minden ember életét megvizsgálják, Krisztus alázatos követőinek tevékenysége elnyeri a menny dicséretét. – That I May Know Him, 234. old.

Jézus, amikor ránézett, megsajnálta és így szólt: „Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.” (Mk 2:5) Milyen boldogságot érzett akkor a beteg! Az Úr Jézus pontosan tudta, mire van szüksége annak a bűntől beteg léleknek. Tudta, hogy vádolta a lelkiismeret, ezért mondta: megbocsáttattak a te bűneid. Micsoda megkönnyebbülés a léleknek! Milyen csodálatos reménység töltötte be szívét!

A farizeusok elméjében azonnal felmerült a gondolat: „Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?” Akkor Jézus ezt válaszolta: „Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (mondta a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!” (Lk 5:24)

Hogyan? Emelje fel nyugágyát béna karjával? Miként? Álljon fel erőtlen lábára? És mit tett? Pontosan, amit mondtak neki! Megtette, amit az Úr kért. Az akarat ereje mozgásba lendítette béna végtagjait, azok pedig engedelmeskedtek, habár már nem is emlékeztek rá, hogyan tették azelőtt. Ez a megnyilvánulás mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, hogy van közöttük Egy, aki nemcsak a bűnök megbocsátására képes, hanem a betegeket is meg tudja gyógyítani. – Faith and Works, 67. old.

 

Augusztus 24., szerda

DORKÁSZ JOPPÉBAN

Joppéban élt Dorkás, akinek ügyes ujjai gyorsabban dolgoztak, mint a nyelve. Tudta, kinek nincs megfelelő ruhája, ki szorul szerető gondoskodásra, és ingyen segített a szűkölködőkön. Amikor Dorkás meghalt, a joppéi gyülekezet jól tudta, kit veszített el. Nem csoda hát, hogy gyászolták és siratták. Olyan értékes asszony volt, hogy Isten hatalmával visszahozták a halálból, hogy szeretete, hozzáértése és ereje továbbra is a többiek áldására lehessen. Ritkaság az ilyen türelmes, imádkozó, szorgalmas hűség, amely az Úrnak ebben a szentjében élt. Az egyház nem tud enélkül fejlődni. – Bizonyságtételek, 5. kötet, 304. old.

Krisztus meghagyta tanítványainak, hogy úgy szeressék egymást, ahogyan Ő szerette őket. Ezzel bizonyítsák be a világ előtt, hogy Jézus, a dicsőség reménysége testet öltött bennük. „Új parancsolatot adok néktek – mondta –, hogy egymást szeressétek; amiként én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13:34) Mikor ezek a szavak elhangzottak, a tanítványok nem értették meg, de miután szemtanúi voltak Krisztus szenvedéseinek, keresztre feszítésének, feltámadásának és mennybemenetelének; miután pünkösdkor a Szentlelket elnyerték, felfogták Isten szeretetét, fogalmat alkothattak maguknak arról a szeretetről, amellyel egymás iránt kellett viseltetniük: „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta érettünk; mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.” (1Jn 3:16)

A Szentlélek kiárasztása után a tanítványok széjjeljártak hirdetni az élő Megváltót. Egyetlen vágyuk: a lelkek üdve volt. Emellett megízlelhették a szentek közösségének szépségét is. Egymás iránt tapintatosak, figyelmesek, önmegtagadók és az igazságért minden áldozatra készek voltak. A mindennapi érintkezésben azt a szeretetet tanúsították egymással szemben, melyet Krisztus parancsolt nekik. Ezt a szeretetet igyekeztek nyájas szavak és önzetlen cselekedetek által mások szívében is felébreszteni.          

Ezt a szeretetet, az új parancsolat iránti készséges engedelmességet kell a hívőknek mindenkor kinyilvánítaniuk. Olyan bensőséges összeköttetésben éljenek Krisztussal, hogy teljesíteni tudják összes követelményeit. Őket választotta ki Isten, hogy életükkel dicsőítsék a Megváltó hatalmát, aki bűntelensége által megigazította őket. – Az apostolok története, 547. old.

Így szól Jézus egyik utolsó parancsa tanítványaihoz: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13:34) Engedelmeskedünk-e ennek a parancsnak, vagy megtűrünk magunkban durva, Krisztustól idegen vonásokat? Ha bármivel megbántottunk vagy megsebeztünk másokat, kötelességünk megvallani vétkünket, és keresnünk a megbékélést. Csak akkor járulhatunk hittel Isten elé, ha ennek a feltételnek eleget tettünk. – Krisztus példázatai, 144. old.

 

Augusztus 25., csütörtök

A CSELEKVŐ GYÜLEKEZET

Amikor az Úrra bízzuk utunkat, vizsgáljuk meg alaposan szívünket, űzzünk ki belőle minden gonoszt, hogy Krisztus betölthesse az Ő feddhetetlenségével. Keressük Istent imában, a bűnbánatot helyezzük kéréseink élére. (…)

Isten törvénye a mi cselekedeteink mércéje. Az Ő szeme lát minden tettet, elménk minden gondolatát, felfedez minden rejtett önámítást, minden kétszínűséget. Előtte minden nyitva áll. Egyedül Ő fogad el mindenkit, aki megtört szívvel és a bűn elhagyásának őszinte szándékával tér hozzá. (…)

Üzleti ügyeinkben, minden szavunkban és tettünkben őrizzük meg céljaink ártatlanságát és lelkiismeretünk tisztaságát. Bízzuk Istenre tevékenységünket. Legyünk becsületesek a munkavégzésben. Ne ragaszkodjunk semmihez, amit nem vihetünk magunkkal a mennyei udvarokba. Munka közben is kérjük az Úr segítségét, tudva, hogy egyedül Ő őrizhet meg az önzéstől. (…) Mély őszinteséggel emeljük fel tekintetünket, mivel folyamatosan szükségünk van a menny légkörének felüdítő áramlataira. Éljünk folyamatos közösségben mennyei Atyánkkal. (…) Úgy végezzük a feladatainkat, mintha mindig a szent Isten figyelő tekintetének jelenlétében lennénk. – That I May Know Him, 290. old.

Ránk is, mint a tanítványokra, Krisztus azt a feladatot hárította, hogy juttassuk el az igazságot a világhoz. De mielőtt hozzáfognánk ehhez a fontos, támadó hadviseléshez, melytől emberek örök sorsa függ, az Üdvözítő az ár mérlegelésére szólít. Biztosít, hogy ha osztatlan szívvel fognak hozzá, ha a világosság hordozóiként adják át magukat, ha megragadják erejét és békét kötnek vele, emberfölötti segítségben részesülnek, mely képesíti őket, hogy gyöngeségük ellenére a Mindenható cselekedeteit végezzék. Ha Istenbe vetett hittel haladnak előre, nem buknak el és el sem csüggednek. Ehelyett csalhatatlan eredményességről biztosítja őket. – A te Igéd igazság, 5. kötet.

Isten nem rejtette el tervét követőitől. Bemutatta gyermekeinek a nagy küzdelmet, és bátorító szavakat is intézett hozzájuk. Arra inti őket, hogy harcba indulás előtt mérlegeljék ennek árát, ugyanakkor biztosítja őket, hogy nem lesznek egyedül, mert természetfeletti eszközök segítik a gyengéket, ha benne bíznak. Ily módon megerősödnek és sikeresen kiállhatnak a gonoszság széleskörű, ellenük támadó szervezete ellen. Ő a mennyei királyság felé tereli figyelmüket, és megismerteti velük, hogy szent lények harcolnak a sötétség fejedelemségei ellen. – The Upward Look, 82. old.

 

Augusztus 26., péntek

További tanulmányozásra

Welfare Ministry, 327–338. old.