ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

A 2016/III. negyedévi Bibliatanulmányhoz

6. tanulmány, 2016. július 30–augusztus 5. 

 

Jézus az emberek között élt

 

Július 30., szombat délután

Az Úr felhívta a tévelygőket, a gyengéket, féltékenyeket és azokat is, akik otthagyták az igazságot, hogy jöjjenek vissza a nyájhoz. Azonban sokan elfelejtették kötelességüket, és nem mentek megkeresni az elveszett juhokat. A farizeusok zúgolódtak, hogy Jézus szóba áll a vámszedőkkel és a közönséges bűnözőkkel, és velük eszik. Önigazultságukban ezek megvetették a szegény bűnözőket, akik szívesen hallgatták a Mester szavait. Az Úr azért mondta el az elveszett bárányról szóló példázatát, hogy az írástudók és farizeusok lelkületét megdorgálja, és hogy mindenkinek benyomásteljes tanítást adjon. Különösen a következő pontokat vedd figyelembe! A kilencvenkilencet magára hagyta, hogy megkeresse az elveszett egyet. A legnagyobb erőfeszítéseket tette a szerencsétlen juhért. Ilyen erőfeszítéseket tegyen a gyülekezet azokért a tagokéért, akik Krisztus nyájából eltévedtek. És messzire tévedtek? Ne várj, míg visszajönnek, mielőtt te megpróbálnád, hogy segíts rajtuk, hanem te menj utánuk. (…) Az a férfi vagy asszony, akinek lelke részvéttel és szeretettel telt a tévelygők iránt és azon fáradoznak, hogy őket a nagy Pásztor nyájához visszavigyék, üdvös munkát végeznek. (…) Azok a gyülekezetek és azok a személyek, akik elhárítják maguktól, hogy terheket viseljenek másokért, akik magukba zárkóznak, nemsokára lelkileg elgyengülnek. Van olyan munka, mely az erős férfit erősíti; a lelki munka, a fáradozás és a terhek viselése erősíti meg Krisztus gyülekezetét. Életünk és munkánk, 187–188. old.

A rabbiknak nem tetszett, hogy „a vámszedők és a bűnösök” Jézus köré gyűltek. „Ez bűnösöket fogad magához – mondták –, és velük együtt eszik.” E váddal arra céloztak, hogy Krisztus szereti a bűnösök, a becstelenek társaságát, és nem törődik gonoszságukkal. A rabbik csalódtak Jézusban. Ő, aki olyan emelkedettséget mutat, miért nem velük barátkozik, és miért nem követi az ő tanítási módszerüket? Miért jár-kel olyan szerényen, és miért dolgozik mindenféle ember között?

Ha igazi próféta volna – mondták a rabbik –, egyetértene velünk, és olyan részvétlenül kezelné a vámszedőket és bűnösöket, ahogy megérdemlik. A társadalom lelki őreit bosszantotta, hogy Jézus, akivel állandóan vitatkoztak, de akinek tiszta élete ámulatba ejtette és elmarasztalta őket, szemmel láthatóan rokonszenvezik a társadalom kivetettjeivel. A rabbik művelt, csiszolt és kiváltképp vallásos embereknek tartották magukat. Krisztus példája azonban leleplezte önzésüket. Az is bosszantotta őket, hogy azok az emberek, akik semmibe veszik a rabbikat, és nem járnak a zsinagógába, Jézus köré gyűlnek, és elragadtatással figyelnek szavaira. Az írástudók és farizeusok a Megváltó jelenlétének tisztaságában elmarasztalva érezték magukat. Hogyan lehetséges, hogy a vámszedők és bűnösök vonzódnak Jézushoz? – Krisztus példázatai, 185–186. old.

 

Július 31., vasárnap

EGYEDÜL KRISZTUS MÓDSZERE

Krisztus idejében nem léteztek szanatóriumok Izraelben. Azonban bármerre ment a nagy Orvos, magával hordozta gyógyító erejét, mely hatott minden betegségre, lelki és fizikai bántalmakra egyaránt. Így osztotta meg önmagát azokkal, akik az ellenség bénító ereje alatt álltak. Minden városban, községben, faluban, ahol csak megfordult, egy szerető Atya együttérzésével rátette a kezét a szenvedőkre, és a szeretet és kedvesség szavait szólva újította meg őket. Mennyire értékesek voltak számukra szavai! Gyógyító erő folyamai áradtak tőle, melyek minden beteget megyógyítottak. Habozás nélkül gyógyított meg férfiakat és nőket, mert szíve örült, hogy helyreállíthatta a szenvedők egészségét. – Counsels on Health, 526. old.

Soha nem volt még olyan evangéliumhirdető, mint Jézus. Ő volt a menny Fejedelme, mégis megalázta magát, és felvette a mi természetünket, hogy ott találkozzon az emberekkel, ahol éppen tartózkodnak. Krisztus, a szövetség angyala elhozta minden embernek, szegénynek és gazdagnak, szabadnak és szolgának a megváltás üzenetét. Hírneve – mint nagy Orvosé – elterjedt egész Palesztinában. A betegek eljöttek a helyekre, ahol azt remélték, hogy keresztülhalad, és segítségért folyamodtak hozzá. Ugyanezt tették sokan, akik vágytak szavait hallani és keze érintésében részesülni. Így járt-kelt városról városra, helységről helységre az evangéliumot prédikálva és a betegeket gyógyítva a dicsőség Királya, az emberiség szegényes öltözetében. – A nagy Orvos lábnyomán, 22. old.

Mikor Krisztus végigtekintett a köréje gyűlt sokaságon, „könyörületességre indult, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélküli juhok”. Látta a körülötte szorongók betegségét, bánatát, szükségleteit és nyomorát. A látvány emlékeztette őt az egész világ szükségleteire és bajaira. Ott látta az összes rétegekben azokat, akik pontosan azokra az áldásokra vágytak, melyekért a világra jött. Olyanokat látott, akiknél csak kegyelmének ismerete hiányzott, hogy országának alattvalóivá váljanak. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” (Mt 9:37–38) Ma is erre van szükség. A világ várja a munkásokat, akik Krisztus módszere alapján fáradoznának a szenvedőkért és a bűnösökért. Valóban rengeteg embert kell elérnünk. Tele a világ betegséggel, szenvedéssel, gyötrelemmel és bűnnel. Tele van segítségre szorulókkal: gyengékkel, tehetetlenekkel, tudatlanokkal és nyomorultakkal. – Bizonyságtételek, 6. kötet, 254. old.

 

Augusztus 1., hétfő

ELVESZETT ÉS MEGTALÁLTATOTT

Isten szándéka, hogy népe megszentelt, megtisztult nép legyen, világosságot árasztva maga körül mindenkinek. Célja, hogy megtestesítse életükben az igazságot, és hálaadás legyenek a földön. Krisztus kegyelme elégséges, hogy ezt megvalósítsa. Az Úr népe mégse felejtse el, hogy csak annyiban lehetnek dicséret a földön, amennyiben hiszik és megvalósítják az evangélium elveit. Csak amennyire az Ő szolgálatában használják istenadta képességeiket, annyiban fognak örülni az ígéret teljességének és erejének, melynek alapján állni hívta el gyülekezetét. (…) A tanítványoknak nem kellett megvárni, hogy az emberek hozzájuk jöjjenek. Nekik kellett fölkeresni őket, kutatniuk a bűnösök után, ahogy a pásztor keresi elveszett juhait. Munkaterületül a világot adta nekik. El kellett menniük „széles e világra, hirdetni az evangéliumot minden teremtésnek” (Mt 16:15). Hirdetniük kellett az Üdvözítőt, önzetlen szolgálatát, szégyenteljes halálát, páratlan, változatlan szeretetét. Nevének kellett jelszavuknak és egységük lobogójának lennie. Nevében kellett megtörniük a bűn erődjeit. Mert hittek a nevében, kereszténynek, vagyis krisztusinak hívták őket. – Bizonyságtételek, 8. kötet, 14. old.

Jézus minden egyes megmentett lelket arra szólít, hogy mentse az elveszetteket az Ő nevében. Izraelben elhanyagolták ezt a munkát. Akik ma Krisztus követőinek vallják magukat, vajon nem ugyanezt teszik? Hány tévelygőt kerestél meg és hoztál vissza a nyájhoz, kedves olvasó? Tudod-e, hogy Krisztus keresi őket, akiket látszólag javíthatatlan és visszataszító voltuk miatt te elkerülsz? Talán éppen akkor van a legnagyobb szükségük részvétedre, amikor elfordulsz tőlük. Minden istentiszteleten vannak nyugalomra és békességre vágyó lelkek. Talán látszólag felszínesek, de nem érzéketlenek a Szentlélek befolyása iránt. Közülük sokan megnyerhetők a mennynek. Az elveszett juh, ha nem hozzák vissza a nyájhoz, addig kószál, míg el nem pusztul. Sokan elvesznek, mert nincs kéz, amely mentésre nyúlna utánuk. Lehet, hogy e tévelygők látszólag nehezen kezelhetők, meggondolatlanok, de ha olyan lehetőségeik lennének, mint másoknak, talán nemesebb lélekről és hasznosabb képességekről árulkodnának. Az angyalok szánakoznak a tévelygőkön, és sírnak, mialatt az emberi szem szárazon marad, és a szív nem szánakozik.

Ó, mekkora szükségük lenne a megkísértett, tévelygő lelkeknek szívet érintő, mélységes megértésre! Bárcsak többet merítenénk Krisztusból, és kevesebbet, sokkal kevesebbet a saját énünkből! – Krisztus példázatai, 191–192. old.

 

Augusztus 2., kedd

BŰNÖSÖKKEL ESZIK

Máté tanítványságra való elhívása nagy felháborodást keltett. (…) Hálás alázatosságában Máté szerette volna kinyilvánítani az őt ért nagy megtiszteltetés megbecsülését. Összehívta egykori üzlettársait, barátait, a bűnös életmódban és az élvezetekben őt kísérő társait, és hatalmas lakomát készített a Megváltónak. Ha Jézus elhívta őt, a bűnöst, az érdemtelent, akkor biztos elfogadja volt barátait is, akik Máté elképzelése szerint, sokkal érdemesebbek voltak erre, mint ő. Máté szívében vágyakozott rá, hogy megossza Krisztus kegyelmének és könyörületességének kiváltságait. Szerette volna mindenkivel tudatni, hogy Jézus nem veti meg a vámszedőket és a bűnösöket. Szerette volna bemutatni Krisztust, az áldott Megmentőt. (…) Jézus soha nem utasította vissza a meghívásokat. Állandó célja volt, hogy az Őt hallgatók szívében elvesse az igazság magvait, és megnyerő beszédével magához vonzza a szíveket. Ezzel kifejezte, hogy a vámszedők és a bűnösök sem zárhatók ki az Ő jelenlétéből. (…) A farizeusok, ezek az önelégült emberek, akik nem érezték, hogy szükségük lenne segítségre, nem tudták értékelni a Messiás munkáját. Olyan álláspontra helyezkedtek, melyről nem tudták elfogadni a megváltást. Nem mentek oda hozzá, hogy életük legyen. A szegény vámszedők és a bűnösök érezték a segítség szükségét, elfogadták a tanítást és mindazt, amit Krisztus felajánlott nekik. Máté számára Jézus példája a vacsorán örök tanulság maradt. A megvetett vámszedő a legodaadóbb evangélistává vált, szorosan követve Mesterét. – Conflict and Courage, 284. old.

Át kell adnunk szívünket Istennek, hogy megújítson, megszenteljen és képessé tegyen bennünket a mennyben való lakozásra. Nem várhatunk különleges alkalomra! Ma kell elutasítanunk a bűn szolgaságát! Ma kell átadnunk magunkat Istennek! Ne gondold, hogy bűneidet apránként elhagyhatod! Hagyd el az átkozott dolgot egyszerre! Gyűlöld azokat a dolgokat, melyeket Krisztus gyűlöl, és szeresd azokat, amelyeket Ő szeret. Halála és szenvedése által nem tette-e lehetővé a bűnből való megtisztulást? Amikor felismerjük bűnösségünket, és a sziklán összetörünk, az örökkévaló karok körülfognak bennünket, és Jézus közelségébe kerülünk. Szeretete megindítja szívünket, s utálattal fordulunk el saját igazságunktól. Jöjjünk közel a kereszthez! Minél jobban megalázzuk magunkat, Isten szeretete annál dicsőségesebbnek tűnik majd. Krisztus kegyelme és igazsága nem használhat azoknak, akik egészségesnek és jónak vélik magukat, ezért elégedettek saját állapotukkal. Nincs hely Krisztus számára abban a szívben, ami nem ismeri fel az isteni világosságra és segítségre való rászorultságát. – Szemelvények, 1. kötet, 327. old.

 

Augusztus 3., szerda

AZ EMBEREK KÖZÖTT FORGOLÓDNI – BÖLCSEN

Ha gyökeret vert szívünkben ez a szeretet, ha átalakultunk Teremtőnk képmására, akkor teljesedik be az Újszövetség ígérete: „Adom az én törvényemet az ő szívükbe, és az ő elméjükbe írom be azokat.” (Zsid 10:16) Ha a törvény szívünkbe van írva, vajon nem fog-e élő alapot ölteni életünkben? Az engedelmesség – a szeretet, hódolat és szolgálat – a tanítványság biztos jele. Azért mondja a Szentírás: „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait.” (1Jn 5:3). Továbbá másutt: „Aki ezt mondja: Ismerem Őt, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.” (1Jn 2:4) Ahelyett tehát, hogy a hit felmentene bennünket a törvény alól, épp a hit, éspedig egyedül a hit az, amely Krisztus kegyelmének részeseivé, az engedelmességre képessé tesz bennünket. Engedelmesség által nem érdemeljük ki az üdvösséget. A megváltás Isten ingyen kegyelmi ajándéka, melyet hittel kell elfogadnunk. Ám a hit gyümölcse: az engedelmesség. „Tudjátok, hogy Ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és őbenne nincs bűn. Aki őbenne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt.” (1Jn 3:5–6) Ez az igazi próbakő. Ha Krisztusban maradunk, ha az Isten szeretete lakik bennünk, akkor érzelmeink, gondolataink és tetteink összhangban lesznek Istennek az Ő szent törvényében kifejezett akaratával. – Jézushoz vezető út, 60–61. old.

Társainknak, akikkel napról napra együtt vagyunk, szükségük van segítségünkre és tanácsainkra. Olyan lelkiállapotban lehetnek, amikor az idejében mondott szó maradandóan lelkükbe vésődik. Lehet, hogy holnap egyesekkel már nem találkozhatunk. Milyen hatással vagyunk útitársainkra? Az élet minden napja felelősséget rak ránk, amelyet hordoznunk kell. Szavaink, tetteink naponta benyomást tesznek környezetünkre. Milyen fontos, hogy závárt tegyünk szánkra, és gondosan ügyeljünk lépteinkre! Egyetlen vigyázatlan mozdulat, egyetlen meggondolatlan lépés, és az erős kísértés kavargó hullámai romlásba sodorhatnak valakit. Nem gyűjthetjük össze azokat a gondolatokat, melyeket elültettünk mások lelkében. Ha azok bűnös gondolatok voltak, mozgásba hozzuk velük a körülmények olyan láncolatát, a gonoszság olyan áradatát, amelyet nem tudunk megállítani. Másrészt erőt adunk másoknak a jó cselekedetekre, ha példamutatásunkkal segítjük őket helyes elvek kialakításában. Ők azután ugyanolyan áldásos befolyást árasztanak másokra. Tudtunkon kívüli befolyásunkkal százaknak és ezreknek nyújtunk segítséget. Krisztus igaz követője erősíti mindazok jó szándékát, akikkel kapcsolatba kerül. Isten kegyelmének erejét és tökéletes jellemét mutatja be a bűnt szerető, hitetlen világnak. Próféták és királyok, 348. old.

 

Augusztus 4., csütörtök

„ELFERDÜLT ÉS ELVETEMEDETT NEMZEDÉKBEN”

Neveljük magunkat könyörületességre, kedvességre, szelídségre, megbocsátásra és együttérzésre. Habár félretesszük a hiúság, a haszontalan beszélgetések, a tréfálkozások és a viccelődések közelségét, mégsem leszünk rideg, érzéketlen és kellemetlen személyek. Az Úr Lelke nyugodjon meg rajtunk, ameddig Isten kertjének illatozó virágaivá nem válunk. Beszéljünk a világosságról, Jézusról, az igazság Napjáról, ameddig elváltozunk dicsőségről dicsőségre, jellemről jellemre és erőről erőre kapva haladunk előre, mind jobban és jobban tükrözve Jézus drága képmását. Krisztus mindig kész ránk árasztani gazdagságát. Gyűjtsük össze a tőle származó kincseket, hogy amikor beszélünk, ezek hulljanak ajkunkról. – My Life Today, 196. old.

Krisztus antiókhiai követőinek példaadása szolgáljon bátorításul valamennyi hívőnek ma is a világ nagyvárosaiban. Isten rendelte úgy, hogy a kiválasztott, megszentelt és tehetséges munkások menjenek el a fontos, népes városokba, hogy ott nyilvános munkát végezzenek; ugyancsak Isten szándéka az is, hogy a gyülekezeti tagok, akik ezekben a városokban laknak, az Úrtól nyert adományaikat szintén használják fel lelkek megnyerésére. Gazdag áldások várnak rájuk, ha feltétlenül engedelmeskednek a felhívásnak. Mialatt azon fáradoznak, hogy Krisztusnak lelkeket nyerjenek meg, tapasztalni fogják, hogy sokan, akiket másként nem lehetett volna megközelíteni, nem zárkóznak el ügyes, személyes fáradozásaik elől. – Az apostolok története, 158. old.

Ha a világ világossága szeretnénk lenni, Krisztus szerető és könyörületes lelkületét kell gyakorolnunk. Ahhoz, hogy hozzá hasonlóan szeressünk, önfegyelemre van szükségünk. Mindig, mindenhol önzetlenséget kell mutatnunk. Kedves szavakat, kellemes pillantásokat kell osztogatnunk. Ezek semmibe nem kerülnek, de értékes, jó illatot hagynak maguk után. Jó befolyásuk felmérhetetlen. Áldásul szolgálnak nemcsak annak, aki kapja, hanem annak is, aki adja. A valódi szeretet mennyei eredetű, melyet minél többször továbbítunk, annál jobban érezteti illatát. (…)

Isten azt kívánja, hogy az Ő dicsőítésére gyermekei éreztessék szeretetüket az arra rászorulókkal. Senkit ne hanyagoljunk el. Egyetlen önző pillantást, szót vagy tettet se mutassunk embertársaink felé, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi rangjuk van, hogy kicsik vagy nagyok, gazdagok vagy szegények. Az a szeretet, amely csak egyesekhez szól kedvesen, és másokat ridegen, hidegen, közömbösen kezel, valójában nem szeretet, hanem önzés. Ez semiképp nem dolgozik a lelkek megmentése érdekében vagy Isten dicsőségére. Ne korlátozzuk szeretetünket egy vagy két személyre.

Akik Krisztus feddhetetlenségéből gyűjtenek fényt, de megtagadják, hogy az mások életét is bevilágítsa, nemsokársa elveszítik a mennyei kegyelem ragyogó sugarait, melyeket önző módon csak egyeseknek tartogattak. (…) Nem szabad megengednünk énüknek, hogy néhány személyt kiválasztva semmit ne jutasson azoknak, akiknek a legtöbb szükségük lenne erre. Szeretetünket ne tartogassuk különleges személyeknek. Törjük össze az edényt, és a jó illat betölti az egész házat. – My Life Today, 80. old.

  

Augusztus 5., péntek

További tanulmányozásra

Jézus élete, 272–280. old.