ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

A 2016/III. negyedévi Bibliatanulmányhoz

5. tanulmány, 2016. július 23–29. 

 

Jézus szavai a környezetben végzett munkára

 

Július 23., szombat délután

„Bejárta Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget.” (Mt 4:23) Prédikált a zsinagógákban, mert így közelebb kerülhetett azokhoz, akik ott gyűltek össze. Majd kiment, és a tengerparton tanított és a nagy csomópontokon. A drága igazságot, amit hirdetett, nem korlátozta csupán a zsinagógákra… Krisztus a zsidó nemzet legnagyobb tanítói között a legelső helyet foglalhatta volna el. Azonban inkább azt választotta, hogy az evangéliumot a szegényeknek hirdesse. Helyről helyre járt, hogy mind a főutak, mind a mellékutak lakói megragadhassák az igazság evangéliumának Igéit. Úgy dolgozott, ahogyan elvárja, hogy munkásai is tevékenykedjenek napjainkban. Szava hallható volt a tenger partján, a hegyoldalon, a város utcáin, amint magyarázta az Ószövetség írásait. Magyarázatai annyira elütöttek az írástudók és farizeusok értelmezéseitől, hogy felkeltették a nép figyelmét. Úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Világosan és hatalommal hirdette az evangéliumi üzenetet. – Evangelizálás, 54. old.

Ez a világ egy hatalmas lepraház, de Krisztus eljött, hogy gyógyítsa a betegeket, hogy hirdesse a Sátán fogságából való felszabadulást. Ő maga erős és egészséges volt. Megosztotta saját életét a betegekkel, az elnyomottakkal, az ördöngösökkel. Senkit nem utasított el, aki gyógyító erejéért fordult hozzá. Ő tudta, hogy akik tőle kértek segítséget, azok önnön hibájuk miatt betegek, de nem utasította vissza őket. Mindenkit meggyógyított. Amikor a Jézustól származó erő betöltötte ezen szerencsétlen emberek lelkét, akkor meggyőződtek bűnösségükről, és sokan nemcsak fizikai betegségeiktől, hanem lelki gyötrődésüktől is megszabadultak.

Az evangélium ereje ma is ugyanolyan erővel bír. Miért nem tapasztalunk akkor napjainkban is hasonló eredményeket? Krisztus érzi minden szenvedő jajkiáltását. Amikor a gonosz lelkek gyötrik és hasogatják a szívet, a Megváltó érzi ennek átkát. Amikor a láz égeti az élet folyamát, érzi a szenvedést. Ő ma is ugyanúgy szeretné meggyógyítani a betegeket, mint amikor személyesen, emberi testben járt itt a földön. Krisztus szolgái az Ő képviselői, munkájának csatornái. Ő általuk szeretné kinyilvánítani gyógyító erejét. – Lift Him Up, 258. old.

Legyünk mindannyian Jézus tanúi. A társadalmi befolyás, Krisztus kegyelmével megszentelve, egészüljön ki a lélekmentés munkájával. Mutassuk meg a világnak, hogy nemcsak saját, önző érdekeinknek élünk, hanem vágyakozunk másokkal is megosztani áldásainkat és kiváltságainkat. Mutassuk meg, hogy vallásunk nem tesz minket érdektelenné. Aki vallja, hogy megtalálta Krisztust, szolgáljon hozzá hasonlóan az emberek érdekében. Soha ne keltsük azt a hamis látszatot, hogy a keresztények mogorva, boldogtalan emberek. Ha otthon illedelmesek és előzékenyek vagyunk, akkor jó hangulatunk és kellemes kedélyállapotunk illatát mindenhova magunkkal visszük. Ha a családi körben türelmesen, elnézően és szelíden viselkedünk, akkor világíthatunk a világnak. – Boldog otthon, 428–429. old.

 

Július 24., vasárnap

JÉZUS KÜLDETÉSNYILATKOZATA

Jézus úgy állt az emberek előtt, mint a reá vonatkozó jövendölések élő értelmezése. Magyarázta a felolvasott Igéket, beszélt a Messiásról, mint az elnyomottak, a foglyok szabadítójáról, a betegek gyógyítójáról, a vakok szemének megnyitójáról, arról, aki az igazság világosságát árasztja a világra. Megnyerő modora és szavainak csodálatos jelentősége olyan erővel ragadta meg hallgatóit, amilyet még sohasem éreztek. Az isteni befolyás hullámai minden akadályt elsöpörtek. Mózeshez hasonlóan ők is szemlélték a Láthatatlant. Amint a Szentlélek érintette szívüket, lelkes ámennel válaszoltak, és dicsérték az Urat. Ám amikor Jézus így szólt: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra” (Lk 4:21), mintegy hirtelen felébredve, magukra, valamint Jézus hozzájuk intézett kijelentéseire kezdtek gondolni. Őket, izraelitákat, Ábrahám gyermekeit foglyoknak nevezte. Az Üdvözítő rabokhoz szólt, akiket meg kell szabadítani a gonosz hatalmából, akik sötétségben vannak, és szükségük van az igazság világosságára. Büszkeségük csorbát szenvedett, félni kezdtek. Krisztus szavai megmutatták, hogy értük végzett munkája teljesen eltér attól, amire vágytak. Tetteiket túlságosan közelről vizsgálhatja meg. Noha pontosan betartották a külső ceremóniákat, reszkettek Jézus tiszta, kutató tekintetétől, figyelmétől. – Jézus élete, 237. old.

A világtól való elszakadás, a mennyei parancsnak való engedelmesség vajon képtelenné tesz az Úrtól kapott feladataink teljesítésére? Megakadályozza, hogy jót tegyünk a körülöttünk élőkkel? Nem. Minél határozottabban ragaszkodunk a mennyhez, annál hatékonyabban dolgozunk, annál több erőt nyerünk. Tanulmányoznunk kellene a mennyet, hogy elsajátítsuk azt a lelkületet, amely Krisztus Jézusban is volt. A Megváltó nem a világ nagyjai közül való volt. Ő nem azokkal időzött, akik a könnyű utat és az élvezeteket hajhászták. Ő a szükségben levőkért dolgozott, megmentette az elveszetteket, felemelte az elesetteket, kioldozta a bűn kötelékeit, gyógyította a betegeket, kedvesen és vigasztalóan szólt a szomorú, bánatos szívűekhez. Nekünk követnünk kell a példáját. Minél jobban elsajátítjuk a krisztusi lelkületet, annál több alkalmat keresünk embertársaink megsegítésére. Legyünk áldás a szükségben levőknek és vigasztalás a csüggedőknek. – In Heavenly Places, 312. old.

 

Július 25., hétfő

A FELEBARÁT SZERETETE

Az irgalmas szamaritánus történetével Jézus saját magát és küldetését mutatta be. Sátán az embert becsapta, megsebezte, kirabolta, összetörte, azután veszni hagyta, a Megváltó azonban könyörületre indult kilátástalan állapotunk láttán. Otthagyta a dicsőséget, és eljött, hogy megmentsen. A halál torkában talált ránk, s felkarolta ügyünket. Meggyógyította sebeinket, igazságosságának ruhájával takart be minket. Biztos menedéket nyújtott nekünk, mindenről gondoskodott a saját költségére. Meghalt, hogy megváltson. Saját példájára mutat, amikor így szól követőinek: „Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 15:17; 13:34) A törvénytudó kérdése így hangzott Jézushoz: „Mit cselekedjem?” (Lk 10:25) Jézus az igazság összegzéseként fogta fel az Isten ember iránti szeretetét, amikor ezt mondta: „Ezt cselekedd, és élsz.” (Lk 10:28) A szamaritánus engedett a kedves, szerető szív irányításának, és bebizonyította, hogy betölti a törvényt. Krisztus megparancsolta a törvénytudónak: „Eredj el, és te is akképpen cselekedjél.” (Lk 10:37) Isten gyermekeitől tetteket, nem pusztán szavakat vár el. „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt.” (1Jn 2:6)

Nem kevésbé van szüksége a világnak ma a tanításra, mint amikor az Jézus ajkáról hangzott el. Az önzés és a hideg külsőségek már-már kioltották a szeretet tüzét, elhomályosították az erényeket, melyeknek ékesíteniük kellene a jellemet. A Jézus nevét vallók közül sokan szem elől tévesztették, hogy a keresztényeknek Krisztust kell képviselniük. Ha nem gyakoroljuk az önfeláldozást mások javára családi körben, a szomszédok közt, a gyülekezetben, és ahol csak megfordulunk, akkor bármit vallunk is, nem vagyunk keresztények. – Jézus élete, 503–504. old.

Minden ember, akinek szüksége van együttérzésünkre és kedves szolgálatunkra, a mi felebarátunk. Minden szenvedő és elnyomott embertársunk a felebarátunk. Amikor tudomásunkra jutnak szükségleteik, kötelességünk azokat a lehető legmegfelelőbben betölteni. Aki szereti Istent, nem csak szereti felebarátját, hanem kedves együttérzéssel szívén viseli Isten minden teremtményének sorsát. Amikor Isten Lelke lakik az emberben, akkor a szenvedéseket enyhíti és nem okozza. – Reflecting Christ, 229. old.

Látogassátok meg szomszédaitokat és barátkozzatok velük, hogy szívüket járja át a ti önzetlen érdeklődésetek és szeretetetek melege. Ismerjétek meg őket, imádkozzatok értük, keressetek alkalmakat a jótéteményre, tartsatok közös összejöveteleket, és tárjátok fel előttük Isten Igéjének világosságát. Őrizzétek törékeny lelküket, mint akik felelősséggel tartoztok irántuk, és gyümölcsöztessétek Istentől kapott kiváltságaitokat az Ő lelki szőlőskertjében. – The Review and Herald, 1888. március 13.

 

Július 26., kedd

A TELJES RECEPT

A sót tartósító és romlástól megóvó ereje miatt becsülik. Isten sónak nevezi gyermekeit, amivel arra tanította őket, hogy szándéka szerint általuk akar megnyerni másokat. Nemcsak azért választott ki Isten valamennyi nép közül egy népet magának, hogy őket fiaivá és leányaivá fogadja, hanem hogy általuk megmentő kegyelme feltáruljon minden ember előtt (Tit 2:11). Isten Ábrahámot sem azért választotta ki, hogy csupán a barátja legyen, hanem hogy általa valamennyi nép elfogadhassa azokat a nagyszerű kiváltságokat, amelyeket az Úr nekik akart adni. Kereszthalála előtt Jézus a következő imát mondta tanítványai körében: „Én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.” (Jn 17:19) Hasonlóképpen azok a keresztények is, akiket az igazság megtisztított, olyan megmentő tulajdonságokkal bírnak, amelyek a világot a teljes erkölcsi romlástól megóvják.

A sónak az eltartásra szánt anyaggal teljesen össze kell vegyülnie, azt egészen át kell hatnia és át kell járnia. Hasonlóképpen csakis személyes érintkezés útján juthat el az emberekhez az evangélium megmentő ereje. Nem menthetjük meg őket nagy tömegben, hanem csak egyenként. A személyes befolyás hatalom. Ezért közel kell jutni azokhoz, akiken segíteni akarunk.

A só íze a keresztény életerejét jelképezi: Jézusnak szívünkben lakozó szeretetét és Krisztusnak a mi teljes valónkat átható életszentségét. A Megváltó szeretete kiárad a szívből, és másokat is befolyásol; ha bennünk lakozik, másokra is kiárad. Úgy kell hozzájuk közelednünk, hogy szívük a mi önzetlen részvétünktől és szeretetünktől melegedjen fel. Az őszinte hívőkből életet jelentő erő árad szét azokra, akikkel kapcsolatba kerülnek. Azonban mégsem az emberek, hanem Isten Lelkének ereje végzi el az átalakító munkát. – Gondolatok a Hegyi beszédről, 35–36. old.

Csalárdabb a szív mindennél és gonosz az. A vallástanárok nem óhajtják közelebbről megvizsgálni önmagukat a hit kérdéseiben, és tény, hogy sokan hamis reményeket táplálnak. Sokan évekkel ezelőtti, régi tapasztalatokra támaszkodnak, azonban amikor elérkezik az önvizsgálat ideje, amikor mindannyian időszerű, jelen tapasztalatokat kell felmutatnunk, akkor nincs mit mondaniuk. Ők azt gondolják, hogy az igazsággal kapcsolatos tevékenységük megmenti őket. Amikor legyőzzük Isten által gyűlölt vétkeinket, akkor jöhet el Jézus, hogy velünk vacsorázzon és mi ővele. Akkor mennyei erőt nyerünk Jézustól, növekedünk benne és képesek leszünk kiáltani: Áldott az Isten, aki győzelmet adott nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztusban.– Spiritual Gifts, 2. kötet, 226. old.

Ha Jézus lakik egy ember szívében, akkor a lélek annyira megtelik a szeretetével, a vele való közösség örömével, hogy mélységesen ragaszkodik hozzá, és – Őt szemlélve – egészen elfeledkezik énjéről. Krisztus iránti szeretete lesz a rugója minden cselekedetének. Akik szívükben érzik az isteni szeretet késztető – sőt, szinte „kényszerítő” – erejét, azok nem azt fogják tudakolni, mi a legkevesebb, amit tenniük kell azért, hogy megfeleljenek az Úr kívánalmainak. Nem a legkisebb kívánalom után érdeklődnek, hanem az a céljuk, hogy tökéletes összhangra jussanak Megváltójuk akaratával. Komoly vágyakozásukban mindent alárendelnek ennek a célnak. Olyan odaadást tanúsítanak, ami megfelel az elérendő cél értékének. Ilyen mélységű szeretet nélkül a Krisztus-követés csupán szóbeszéd, üres formaság és nehéz szolgaság. – Krisztushoz vezető lépések, 44. old.

 

Július 27., szerda

A FÖLDMŰVELÉS PÉLDÁJA

„Más a vető, és más az arató.” Az Üdvözítő ezeket a szavakat mondta, amikor tanítványait kiválasztotta és munkába akarta küldeni őket. Egész Júdeában elvetette Jézus az igazság magvait. Világosan és érthetően hirdette a megváltási tervet; ajka sohasem fáradt el az igazság hirdetésében. A nagy Tanító földi munkája nemsokára befejeződik. Tanítványai kövessék nyomon Őt, és arassák le azt, amit vetett, hogy a Magvető és az arató együtt örülhessen. Az Úrnak ma vetőkre és aratókra van szüksége. Bárcsak megemlékeznének, akik kimennek a munkába – az is, aki vet, az is, aki arat – arról, hogy sohasem tulajdoníthatják maguknak a dicsőséget munkájuk eredményéért! Isten kiválasztott eszközei már előttük munkálkodtak, és elkészítették a talajt a magvetésre és az aratásra. „Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok – mondta Krisztus –; mások munkálták, és ti a mások munkájába álltatok.” (Jn 4:38) – Az evangélium szolgái, 409. old.

Jézus a magvetőről szóló példázatában azt szemlélteti, hogy a magvetés különböző eredményei a talajon múlnak. A magvető és a mag mindegyik példában ugyanaz. Krisztus e példákkal azt tanítja, hogy ha Isten Igéje nem ér el eredményt a szívünkben és életünkben, annak okát magunkban kell keresnünk. Az eredmény nem független az akaratunktól. Az igaz, hogy nem tudjuk önmagunkat megváltoztatni, de tudunk dönteni, és tőlünk függ, hogy mivé akarunk válni. Nem kell megmaradnunk útszéli vagy köves talajú, sem pedig tövisekkel körülvett hallgatóknak. Isten Lelke állandóan azon munkálkodik, hogy megtörje azt az elvakító varázst, amely az embert a világ fogságában tartja. Megpróbálja felébreszteni benne a maradandó kincsek utáni vágyat. Az ember azért válik közömbössé, nemtörődömmé a menny szavával szemben, mert ellenáll a Szentléleknek. Az ember maga felelős szíve keménységéért, ami miatt a jó mag nem ver gyökeret; és gonoszsága növekedéséért, ami meggátolja a jó mag kifejlődését.   

Művelnünk kell szívünk kertjét. Mélységes bűnbánatnak kell felszántania a talajt. A mérgező, sátáni hajtásokat ki kell irtani. Azt a talajt, amelyet egyszer már belepett a tövis, csak szorgalmas munka árán lehet termővé tenni. Az emberi szív bűnös hajlamait is csak buzgó igyekezettel, Jézus nevében és erejével lehet leküzdeni. Az Úr erre szólít prófétája által: „Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!” (Jer 4:3) „Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint!” (Hós 10:12) Ezt a munkát Jézus akarja elvégezni értünk, és arra kér, hogy legyünk ebben munkatársai. A magvetőnek el kell készítenie a szíveket az evangélium befogadására. Az Igét túl sok prédikációval hirdetjük, és nagyon kevés a szívtől szívig ható munka. Végezzünk személyes munkát az elveszettekért. Krisztusi együttérzéssel keressünk meg minden egyes embert, és próbáljuk érdeklődésüket felkelteni az örök élet nagyszerű dolgai iránt! Lehet, a szívük olyan, mint a keményre döngölt országút, és látszólag semmi értelme, hogy a Megváltóról beszéljünk nekik. De míg logikával nem tudjuk felrázni őket, és az érvelés képtelen meggyőzni a kőszívet, a személyes szolgálatban megmutatkozó krisztusi szeretet talán meglágyítja, és az igazság magva gyökeret ver. A magvetőnek is tennie kell tehát valamit azért, hogy a magot ne fojtsák el a tövisek, és ne pusztuljon el a talaj sekély volta miatt. Minden hívőnek keresztény élete indulásakor meg kell ismernie a krisztusi élet alapelveit. Meg kell tanulnia, hogy üdvösségéhez nemcsak az Üdvözítő áldozatára van szükség, hanem arra is, hogy az ő életében is megmutatkozzék Jézus élete és jellemében Jézus jelleme. – Krisztus példázatai, 56–57. old.

 

Július 28., csütörtök

GYÜLEKEZETALAPÍTÁS

Jézus egész tanítói működése alatt állandóan hangoztatta tanítványainak, hogy egyesülniük kell vele abban munkában, melynek célja, hogy a világot a bűn rabszolgaságából megszabadítsa. Amikor kiküldte a tizenkettőt és később a hetvenet Isten országát hirdetni, erősen a lelkükre kötötte, hogy mindazt közöljék másokkal, amit tőle tanultak. Minden ténykedése arra szolgált, hogy valamennyiüket személyes munkára nevelje, mely munka, számuk növekedésével, bővülni fog, míg végül a föld legszélső határáig is eljut. Utoljára arra szólította fel követőn, hogy legyenek jó sáfárai az üdv örömüzenetének. – Az apostolok története, 32. old.

Az Úr hívja népét, hogy vegyék ki részüket a missziómunka különböző területein. Az utakon és út szélén állóknak hallaniuk kell a megváltó evangélium üzenetét. A gyülekezeti tagok végezzenek missziómunkát azon barátaik és szomszédaik otthonában, akik még nem győződtek meg teljesen az igazságról. (…)

Akik felvállalják ezt a munkát, Krisztus életének eseményeit tartsák tanulmányozásuk mindenkori témájának. Minden képességüket használják fel az Úr szolgálatára. Az őszinte, önzetlen erőfeszítést értékes eredmények kísérik. A szolgálattevőket a nagy Tanító oktatja a legértékesebb leckékre. (…)

Az igazság szeretetteljes, egyszerű bemutatása házról házra járva megegyezik azzal a tanítással, melyet Jézus adott tanítványainak, amikor elküldte őket első szolgálatukra. (…)

Törjük meg eddigi szolgálatunk egyhangúságát. Minden gyülekezeti tag kapcsolódjon be valamilyen munkába az Úrért. Akik jól megalapozottak az igazságban, járják be a szomszédos vidéket, szervezzenek összejöveteleket és intézzenek mindenkihez szívélyes meghívást. Találkozóikat gazdagítsák dallamos énekekkel, forró imákkal és Isten Igéjének olvasásával. (…)

Mások meglátogathatják az embereket otthonukban, és felolvashatnak a család tagjainak az egyszerű bibliai igazságokból. (…)

Némelyek sürgető otthoni elfoglaltságaik miatt nem végezhetnek házról házra való munkát. Ne keltsük azt a benyomást bennük, hogy semmivel nem segíthetnek. Ők bátoríthatják azokat, akik kint dolgoznak, és anyagi javaikból támogathatják tevékenységüket. – Reflecting Christ, 202. old.

 

Július 29., péntek

További tanulmányozásra

The Missionary’s Pattern, In: Signs of the Times, 1894. március 19.