ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

A 2016/III. negyedévi Bibliatanulmányhoz

3. tanulmány, 2016. július 9–15. 

 

Igazság és kegyelem az Ószövetségben, 1. rész

 

Július 9., szombat délután

Krisztus Jákob létrája, aki összeköti a mennyet a földdel. Amikor elszakadtunk Istentől, Jézus eljött, hogy kibékítsen minket az Atyával. Könyörülő szeretetében emberi karjával körülölelte az emberiséget, isteni karjával pedig tartotta az örökkévalóság trónját, így összekapcsolva a véges embert a végtelen Atyával. A megváltási terv által egyesülünk a mennyel. A megfeszített és feltámadt Megváltó által feltekintve láthatjuk a mennyből a földre áradó szent dicsőséget. Hálásak lehetünk a megváltási tervért! Nagyon sok áldást nyertünk, melyekért cserébe adjuk át szívünket Istennek. Mennyire szomorú, hogy az örök értékek iránti közömbösségünk tart távol minket Krisztustól… Nem látjuk az Isten dicsőségétől ragyogó lépcsőfokokat, nem megyünk felfelé Jézus által, előrehaladva a mennyei életbe. Ha ezt tennénk, visszatükröznénk Krisztus képét, megtisztult jellemmel rendelkeznénk, és valóban a világ világossága lehetnénk. Maradjunk szorosan mellette, ameddig lényünk átitatódik az Ő jellemével. Amikor ez megtörténik, akkor habozás nélkül beszélünk másoknak róla és az Ő szeretetéről. – Lift Him Up, 239. old.

Legyen Krisztus munkássága a példaképünk! Urunk nem szűnt meg jót tenni. Hirdette az igazságot, gyógyította a betegeket a templomban és zsinagógákban, az utcán, piactereken és műhelyekben, a tóparton és a domboldalon. Élete az önzetlen szolgálat élete volt. Élettörténete váljon tankönyvünkké. Gyöngéd, szánakozó szeretete megfeddi önzésünket és szívtelenségünket. Amerre járt, áldást osztott ösvényéről. Akik azt állítják, hogy hisznek benne, közülük hányan sajátították el jóságát, gyöngéd szánalmát és önzetlen szeretetét? Halljátok a gyengékhez, megfáradtakhoz és elhagyatottakhoz intézett szavát: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek. Én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11:28) Türelme sosem fáradt el, szeretetét semmi nem nyomta el. Krisztus föl tud használni minket, hogy türelmesen és kitartóan fáradozzunk a bűnben pusztulók ezreiért, akik szétszórtan élnek a föld országaiban, mint hajóroncsok a lakatlan partvidéken. Jézus munkájában részt kell vennie mindannak, aki osztozni akar dicsőségében. Segítsék a gyöngét, elesettet, csüggedtet. Akik e munkához látnak, tanulmányozzák szüntelen a Megváltó életét. – Bizonyságtételek, 9. kötet, 31. old.

A keresztény jellem tökéletessége teljes mértékben az Istennél található egyedüli kegyelemtől és erőtől függ. Az erőfeszítéseinket kísérő és munkánkat megszentelő kegyelem ereje nélkül saját magunk és mások lelkének megmentését is elmulasztjuk. – Bizonyságtételek, 3. kötet, 188. old.

 

Július 10., vasárnap

KEGYELEM ÉS IGAZSÁG: ISTEN NÉPÉNEK ISMERTETŐJEGYEI

A zsidó papi rendszer arra tanította a népet, hogy bőkezűen adakozzék, úgy Isten ügyének támogatására, mint a szűkölködők táplálására. Különleges alkalmakra önkéntes adományokat gyűjtöttek. Az aratás és szüret idején a mező és a föld zsengéit – búzát, bort és olajat – az Úr oltárára áldozták. Az utószedést, az aratás maradványait a szegények számára hagyták. Juhok nyírásakor az első gyapjút és a búza cséplésének elejét szintén Istennek szentelték. Hasonlóképpen az állatok elsőszülötteit, ellenben az elsőszülött fiúgyermekért váltságdíjat fizettek. A gyümölcsök zsengéjét viszont a szentélyben kellett az Úrnak áldozatul bemutatni és azután a papok szükségleteire szentelni. A jótékonykodás rendszere által az Úr oktatni kívánta az izraelitákat, hogy mindenben Ő legyen az első. Így emlékeztette őket arra, hogy Ő a tulajdonosa minden földjüknek, nyájuknak és barmaiknak. Ő adta a napfényt és az esőt; így keltette életre a vetést, és érlelte meg az aratást. Egyáltalán minden, amivel rendelkeznek, Isten tulajdona, és ők csak javainak sáfárai. Nem egyezik a menny akaratával, hogy a keresztények szűkkeblűbbek legyenek a zsidóknál, mert nekik sokkal nagyobb kiváltságaik vannak. „Valakinek sokat adnak – jelenti ki az Üdvözítő –, sokat követelnek tőle.” (Lk 12:48) – Az apostolok története, 336–337. old.

Krisztus mondta, hogy szegények mindenkor lesznek közöttünk, és sorsát szenvedő népével azonosította. Megváltónk szíve együtt érez földi gyermekeinek legszegényebbjeivel és legnyomorultabbjaival is. Nekünk mondja: azok Őt képviselik a földön. Közénk helyezte őket, hogy szívünkben feltámassza azt a szeretetet, amit Ő érez a szenvedő és elnyomott iránt. A velük szemben megmutatkozó könyörületet és jóakaratot, valamint a kegyetlenkedést vagy részvétlenséget úgy veszi, mintha vele tennénk. Mennyire más lenne a világ erkölcsi és szellemi állapota, ha a törvényt – amelyet Isten a szegények javára adott – megvalósítanák! Az önzés és önteltség nem volna olyan általános, ha mindenki jó kapcsolatot ápolna mások boldogulására és jólétére; s az oly széles körben elterjedt szegénység (és mindaz, ami sok országban látható) nem létezne! – Pátriárkák és próféták, 535–536. old.

A szombati összejöveteleket, a reggeli és az esti áhítatot, a gyülekezeti alkalmakat Krisztus Lelke éltesse. A szanatóriumi család minden tagja nyíltan és boldogan hirdesse Jézust, kifejezve a lelkükbe bevésődött örömöt, nyugalmat és reményt. Mutassák be a Megváltót, mint tízezrek vezetőjét, mint a szeretet legfőbb kiérdemlőjét, mint minden jó adomány és tökéletes ajándék forrását, az örök élet reménységének központját. Amennyiben ezt megtesszük, szűk látókörünk kitágul, és gyakorolni kezdjük Krisztus szeretetét. Ebből a tapasztalatból származó örömünk áldássá válik másoknak. – Medical Ministry, 213. old.

 

Július 11., hétfő

EGYETEMES ÉRTÉKŰ ELVEK

A szombat az egész emberiség ajándéka, a teremtés emlékünnepe. A nagy Jehova alkotta és szentelte meg ezt a napot, amikor lefektette a föld alapjait, amikor az egész világot szépségbe öltöztette, amikor megteremtette a tenger és a szárazföld csodáit. Már akkor félretette, amikor a hajnalcsillagok együtt énekeltek és Isten minden gyermeke örömkiáltást hallatott. Az Úr megáldotta és megszentelte azt a napot, amelyen befejezte csodálatos munkáját. Ez az Istentől megszentelt szombat örök szövetségül marad fenn. Olyan emlékünnep, ami nemzedékről nemzedékre fennáll egészen a föld történetének bezárulásáig…

Sokan azt állítják, hogy a szombat csak a zsidóknak adatott. Isten azonban soha nem mondta ezt. Népének, Izraelnek szent bizalom jeleként tette félre a szombatot. Az a tény, hogy a Sínai-pusztában és nem Palesztinában mondta ki törvényét, rámutat, hogy az mindenkinek szól és mindenkire érvényes. A Tízparancsolat egyidős a teremtéssel. A szombat intézménye tehát nem áll különlegesebb kapcsolatban a zsidó néppel, mint az összes többi teremtménnyel. Isten minden ember számára kötelezővé tette a szombat megtartását. Tisztán és világosan kijelentette: „A szombat lett az emberért.” Azok, akiket fenyeget a veszély, hogy ebben a kérdésben csalás áldozataivá válnak, Isten és ne az emberek szavára figyeljenek. – Lift Him Up, 53. old.

„Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5:14) A zsidók úgy gondolták, hogy az üdvösség áldása csak az ő nemzetükre korlátozódik, Krisztus azonban az üdvösséget a napsugárhoz hasonlította, ami az egész világé. A Biblia vallása nem korlátozható egy könyv fedele közé, sem egy templom falai közé. Nem arra való, hogy alkalmasint saját érdekünkben elővegyük, azután szépen újból félretegyük: meg kell szentelnie a mindennapi életet, meg kell nyilvánulnia minden üzleti ügyben, társadalmi kapcsolatban. Az igaz jellemet nem kívülről alakítják, húzzák az emberre, hanem belülről sugárzik kifelé. Ha másokat az igazság ösvényére kívánunk vezetni, akkor annak elveit gondosan meg kell őriznünk szívünkben. Hitvallásunk hirdetheti a vallás elméletét, de az igazság Igéit gyakorlati kegyességünk teszi láthatóvá. Következetes élet, szent társalgás, eltántoríthatatlan becsületesség, tettrekész, jótékony lelkület, jámbor példa – ezeken a csatornákon keresztül árad a világosság a világra. – Jézus élete, 307. old.

 

Július 12., kedd

PRÓFÉTAI SZÓ, 1. RÉSZ

Akinek szüksége van a segítségünkre, mind a felebarátunk. Mindenki, akit bántott és sértett az ellenség. Mindenki, aki Isten tulajdona. Felebarátunk mindenki, aki valamilyen hiányt szenved és szükségben van. Ádám minden tévelygő fia és lánya, akiket a lelkek ellensége olyan rossz szokások rabláncaiban tart fogva, ami megrontja Istentől származó valódi emberségüket, férfiasságukat és nőiességüket, ők is mind a felebarátaim.

Felebarátaim nem csak az ismerőseim és barátaim, nem csak gyülekezetem tagjai vagy az én gondolkodásmódommal megyegyező szemléletű emberek, hanem az egész emberiség. Jót kell tennünk minden emberrel, de különösen a mi hitünket vallókkal. Be kell mutatnuk a világnak, hogy mit jelent megélni Isten törvényét. Teljes szívünkből szeressük az Urat és felebarátainkat, mint saját magunkat. Isten ma még alkalmat ad rá, hogy megmutassuk, mennyire szeretjük őket. Aki valóban szereti az Atyát és felebarátait, könyörületesen bánik a szenvedőkkel, a sérültekkel, a bántalmazottakkal, a haldoklókkal. Isten minden embert felszólít az elhanyagolt munka elvégzésére, hogy a Teremtő képe visszatükröződhessen bennük. – My Life Today, 232. old.

Jézus nézte az ártatlan áldozati állatokat, és látta, hogyan tették a zsidók ezeket a nagy gyülekezési alkalmakat vérontás és kegyetlenség színhelyévé. Az alázatos bűnbánat helyett megsokszorozták az állatáldozatokat, mintha az Urat szívtelen szolgálattal lehetne tisztelni. A papok és főemberek szívét megkeményítette az önzés és a telhetetlenség. Az Isten Bárányára mutató jelképekből is kereseti lehetőséget csináltak. Így a nép szemében az áldozati szolgálat szentségét nagy mértékben lerombolták. Krisztus felháborodott: tudta, hogy vérét, mely hamarosan kiontatik a világ bűneiért, éppoly kevéssé értékelik majd a papok és vének, mint az állatok szüntelen kifolyó vérét. – Jézus élete, 590. old.

A vallást nem szabad külső formákra vagy ceremóniákra korlátozni. Egyedül az a vallás vezet Istenhez, ami tőle jön. Ha helyesen akarjuk szolgálni Őt, a mennyei Lélektől kell születnünk. Ő megtisztítja a szívet, megújítja a gondolkodást, új képességgel ruház fel, hogy megismerjük és szeressük Istent. Összes parancsolata iránt készséges engedelmességgel ajándékoz meg. Ez az igazi istentisztelet, a Szentlélek munkájának gyümölcse. (…) Ha valahol egy lélek vágyakozik Isten után, ott megnyilvánul a Lélek munkája, és az Örökkévaló megnyilatkozik annak az embernek. Ő az ilyen imádókat keresi. Arra vár, hogy elfogadhassa, fiaivá és leányaivá tehesse őket. – Jézus élete, 189. old.

 

Július 13., szerda

PRÓFÉTAI SZÓ, 2. RÉSZ

Az Úr elvárja a szívet átalakító munkát, szeretetteljes, szívből fakadó jótetteket. Fontoljátok meg alaposan és imával a fenti szöveget, és vizsgáljátok meg indítékaitokat és tetteiteket. Az Úr ígéretei engedelmességünktől függnek, ha eleget teszünk összes kívánalmainak. „Kiálts teljes torokkal – buzdít a látnok Ésaiás –, ne kíméld; mint harsona, emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket és Jákob házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kívánják útjaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett, és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kívánják. Miért böjtölünk, és te nem nézed, gyötörjük lelkünket, és te nem tudod?” (Ésa 58:1–2) Olyan néphez szól ez, amelynek magasztos a hitvallása, szokása az imádság, és szeretik a vallásgyakorlatokat; mégis hiányzik belőlük valami. Látják, hogy imáik nem találnak meghallgatásra, hogy buzgó igyekezetüket észre sem veszik a mennyben. Ezért komolyan felteszik a kérdést, hogy miért nem felel nekik az Úr. Semmi esetre sem, mert Isten elhanyagolja őket. A baj okát bennük kell keresnünk. Bár vallják, hogy istenfélők, mégsem teremnek gyümölcsöt Isten dicsőségére. Nem helyes a viselkedésük. Kötelességeket hanyagolnak el. Holott míg eleget nem tesznek ezeknek, nem szolgálná Isten dicsőségét, ha válaszolna imáikra. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 146. old.

Küldetésünk ugyanaz, amit szolgálata elején Jézus a maga küldetésének jelentett ki. „Az Úrnak Lelke van énrajtam – mondta –, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az örömhírt hirdessem. Elküldött engem, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam; hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakok szemének megnyílását; hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat; hogy hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4:18–19)

Fejlesztenünk kell a Mesterünk által ránk bízott művet. Ő mondja: „Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: föltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaid megerősíti; és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.” (Ésa 58:10–11)

„Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom neked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.” (5Móz 15:11) „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.” (Mt 7:12) Abba a kísértésbe esünk, hogy irigyek, másét kívánók leszünk, és kielégítetlen kívánságot melengetünk. Ha behódolunk e kísértésnek, azokat a veszedelmeket zúdítják ránk, mint amit az ősi Jeruzsálemre zúdítottak: nem ismerjük meg Istent, és nem képviseljük jellemét. Nagyon vigyázzunk, nehogy – mint a régi zsidók – elbukjunk a hitetlenség miatt. Legyetek önzetlenek! – Bizonyságtételek, 8. kötet, 134. old.

 

Július 14., csütörtök

ERŐ A JÓRA

Az Isten iránti valódi szeretet mindig nyilvánvalóvá válik. Nem lehet eltitkolni. Akik igazán megtartják a menny parancsolatait, ugyanazt a szeretetet mutatják mások iránt, amit Krisztus érzett az Atyával és az emberekkel szemben. Akiknek szívében Jézus él, azok jelleme visszatükrözi Krisztust, és hozzá hasonlóan dolgoznak hittestvéreikért és azokért, akiknek el kell jutniuk az igazság megismerésére. Ők jó cselekedetek által termik meg hitük gyümölcseit, szerető szavakban és könyörületes tettekben mutatják be az Üdvözítőt…

Az Ő szeretete és könyörületessége által van erőnk a munkára. Ő olyan utakat nyit meg előttünk, amelyek által földi kincsekhez is juthatunk, nem önmagunk dicsőítésére, nem a nyert vagyon felhalmozására, hanem Isten nevének dicsőségére, a szükségben levők megsegítésére, Az Úr kincstárának ajándékokkal és adományokkal való betöltésére, hogy az igazság munkája ne egy helyben topogjon, hanem haladjon előre és felfelé.

Akik odaszánják magukat Isten munkájába, akik az Ő munkatársai, azoknak kötelességük védelmezni az Ő ügyét… Mindig Jézus legyen a példaképük, és jó cselekedeteik által az imádat folyamai áradjanak az élet kenyere után sóvárgó szívekbe. A Krisztusért győzni vágyóknak nemcsak lelki szükségleteit, hanem bizonyos pillanatnyi hiányát is be kell tölteni. A könyörületesség és szeretet ezen munkáját nem kell bemutatni, mert a cselekedetek önmagukért szólnak. Az Úr szolgái hűségük által mutatják be, mit tett az igazság értük. Ők jó sáfárok, nem csak az evangélium igazságának ügyében, hanem minden Istenől kapott áldás kérdésében. Ők nem csupán kellemes szavakat szólnak, hanem cselekedetekkel bizonyítják kedvességük és szeretetük hitelességét. – The Upward Look, 126. old.

Ösvényetek nem lesz mindig sima, de Isten gazdag ígéreteinek bátorítása érvényes. Az Úr szavát adta, hogy minden igazságra törekvő erőfeszítésünkben velünk lesz és megsegít. Mi gyengék és balgatagok vagyunk, de Ő megígérte: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” (Jak 1:5) Tanuljunk meg mindig Isten karjába kapaszkodni, kitartóan végezni szolgálatát, és a Bárány vére által győzedelmeskedünk. Ha ezt megtesszük saját érdekünkben, akkor jó befolyást árasztunk a körülöttünk élőkre is. Mennyire kellemesek a megfelelő pillanatban kimondott szavak! Milyen sok erőt nyújthatnak a káros szokások lejtőjén elindult léleknek a reménység, a bátorítás és a buzdítás hozzájuk intézett szavai. A helyes elvek gyakorlatba ültetésének határozottsága a helyes irányba tereli a még ingatag lelkeket. A jótéteményeknek semmi sem szab határt. Ha Isten Igéje válik életünk irányelvévé, ha minden célkitűzésünk a ránk bízott kötelesség áldásosságáról szól, akkor… erőfeszítéseinket siker koronázza. – The Youth’s Instructor, 1886. szeptember 1.

 

Július 15., péntek

További tanulmányozásra

Pátriárkák és próféták, 530–536. old.