ELLEN G. WHITE IDÉZETEK
A 2016/III. negyedévi Bibliatanulmányhoz
2. tanulmány, 2016. július 2–8.
Az uralom visszaállítása
Július 2., szombat délután
A szent pár nagyon boldog volt az Édenben. Korlátlan uralmat kaptak minden élőlény felett. Az oroszlán és a bárány békésen és ártatlanul játszott körülöttük vagy aludt lábuknál. Különböző színű és tollú madarak röpködtek a fák, virágok felett, miközben kellemes énekük édes trillái visszhangoztak a fák között Teremtőjük dicsőítésére. Ádámot és Évát elbűvölte édeni otthonuk szépsége. Gyönyörködtek a ragyogó tollú, kis énekesmadarakban, amik olyan boldogan és vidáman daloltak. A szent pár is velük énekelt az Atya és Fiú iránti szeret, dicséret és imádat hangján. Felismerték a teremtés rendjét, harmóniáját, ami végtelen bölcsességről és tudásról beszélt nekik. Édeni otthonukban újabb és újabb szépséget, dicsőséget fedeztek fel, ami szívüket mélységes szeretettel töltötte el, és a Teremtőjük iránti hála és tisztelet szavait fakasztotta ajkukon. – A megváltás története, 22. old.
Ádámnak elmondták a jövő fontos eseményeit az Édenből való kiűzetésétől a vízözönig és Jézus Krisztusnak a földre való eljöveteléig. Ádám és utódai iránti szeretete arra fogja bírni Isten fiát, hogy emberi természetet felvéve leszálljon a földre, és így megaláztatása által felemeljen mindenkit, akik hisznek majd őbenne. (…) Ádámnak bemutatták az egymást követő nemzedékeket. Látta a növekvő bűnt, a gonoszságot és szennyet, mivel az ember engedni fog természetes, erős hajlamainak, hogy megszegje Isten szent törvényét. Megmutatták neki, hogy az Úr átka mind jobban és jobban ránehezedik az emberiségre, az állatokra és a földre az ember folytonos törvényszegése miatt. Megmutatták neki a gonoszságot és az erőszakosságot, amely állandóan növekedni fog, azonban az emberi nyomorúság és szenvedés áradata közben lesznek néhányan, akik megőrzik Istenbe vetet hitüket, és feddhetetlenek maradnak az uralkodó erkölcsi romlottság ellenére is. Ádámmal megértették, mi a bűn: a törvény áthágása. Megmutatták neki, hogy a testi, szellemi és lelki eltorzulás ránehezedik az emberiségre a törvényszegés által, míg végül a nyomor minden fajtájával megtelik. Az ember életét saját bűnös életmódja rövidíti meg Isten igazságos törvényének megszegése folytán. Az emberiséget végül annyira lebecsülték, hogy alacsonyabb rendűek és majdnem értelmetlennek tűnt fel. Általában nem tudták értékelni a Kálvária titkát, a kiengesztelés nagy és magasztos tényét és a megváltás tervét, mivel testi gondolkodásuknak hódoltak. Mégis az emberiség erőtlensége, elgyengült fizikai, szellemi és lelki erői ellenére Krisztus céljához hűen – amiért elhagyta a mennyet – továbbra is érdeklődik a gyenge, lebecsült és elfajult emberiség iránt. Meghívja őket, hogy rejtsék el gyengeségeiket és nagy hiányosságaikat, fogyatkozásaikat őbenne, aki betölti minden szükségüket, ha hozzá jönnek. – A megváltás története, 48–49. old.
Július 3., vasárnap
Uralomra teremtve
Isten szereti a szépet. Ennek félreérthetetlen jelét adta keze munkájában. Ősszüleink számára az Édenben szép kertet ültetett. A földből különféle sudár fák nőttek haszonra és díszre. Ritka szépségű virágokat formált mindenféle színárnyalatban, amelyek illatukkal betöltötték a levegőt... Az Úrnak az volt a szándéka, hogy az ember megtalálja boldogságát a teremtett dolgok gondozásában, és kielégítse szükségleteit a kert fáinak gyümölcseivel. Ádámra a kert gondozásának munkáját bízta. A Teremtő tudta, Ádám nem lenne boldog elfoglaltság nélkül. A kert szépsége gyönyörködtette őt, de ez nem volt elég. Munkára volt szüksége, hogy teste csodálatos szerveit tevékenységre bírja. Ha boldogsága semmittevésből áll, akkor szent ártatlansága állapotában az ember tétlen marad. De Ő, aki az embert teremtette, tudta, mi szolgálja boldogságát; és amikor megteremtette, ugyanekkor kirendelte számára a neki megfelelő munkát. Az eljövendő dicsőség ígérete és az a rendelkezés, hogy az embernek keményen meg kell dolgoznia a mindennapi kenyérért, ugyanazon királyi székből ered. – Boldog otthon, 27. old.
Édenben Ádám koronázott király volt – neki adták az uralmat az Isten teremtette összes élőlény fölött. Az Úr olyan értelemmel áldotta meg Ádámot és Évát, amilyet egyetlen más teremtménynek sem adott. A Teremtő Ádámot tette törvényes uralkodóvá kezének minden alkotása fölött. Az ember, mivel Isten mására lett teremtve, el tudott mélyedni és gyönyörködni az Úr dicső természeti alkotásaiban. Isten keze munkáiban Ádámnak az elmélyedés témái álltak rendelkezésére. Éden a menny volt kicsiben. Isten nem csupán dicső alkotásairól való elmélkedésre teremtette az embert, hanem kezet is adott neki, hogy fáradozzon, és értelmet meg szívet, hogy elmélkedhessen. Ha az ember boldogsága semmittevésből állna, a szerető Atya nem adott volna Ádámnak kétkezi munkát. Az embernek tevékenykedésben és gondolkodásban kellett megtalálnia a megelégedést. Az Úr a maga dicsőségére teremtette az embert, hogy próba és vizsga után az emberi család eggyé válhasson a mennyei családdal. Isten célja az volt, hogy az emberi családdal népesítse be újra a mennyet, ha engedelmesnek bizonyulnak minden szava iránt. Ádámnak vizsgán kellett átesnie, hogy meglássa, vajon engedelmes akar-e lenni, akár a hűséges angyalok, vagy engedetlen. Ha Ádám kiállta volna a próbát, leszármazottait csakis hűségre tanította volna. Értelme és gondolatai olyanok lettek volna, mint Isten értelme és gondolatai. Az Úr tanította volna őt, mint „termőföldjét és épületét”. Jelleme az Isten jellemével összhangban alakult volna. – A te Igéd igazság, 1082. old.
Július 4., hétfő
Az uralom mint kiváltság
Bár a földet átok sújtotta, a természet továbbra is az ember tankönyve volt. Már nem csak a jót mutatta be, mert a gonosz mindenütt jelen volt, szennyes érintésével megrontotta a földet, a vizet és a levegőt. Ahol egykor kizárólag Isten jelleme, a jó tudása volt látható, most észlelhető lett Sátán jelleme és a gonosz tudása. A természetből, ami ezután a jó és gonosz tudását egyaránt tükrözte, az ember folyamatosan figyelmeztetést kapott a bűn következményeit illetően. A hervadó virág és a lehulló levél Ádám és felesége számára az elmúlás első jelei voltak. Élénken emlékeztették őket arra a kérlelhetetlen tényre, hogy egyszer majd nekik is meg kell halniuk. Még a levegő, amelytől az életük függött, az is a halál mikrobáival telt meg. Körülöttük minden az elvesztett birodalmukra emlékeztette őket. – Nevelés, 26. old.
A természetből merített tanításaival Krisztus saját keze alkotásairól beszélt, amelyek tőle kapták tulajdonságaikat és képességeiket. Eredeti tökéletességében minden teremtett dolog Isten gondolatát fejezte ki. Ádámnak és Évának édeni otthonukban az egész természet az Úrról beszélt, és telve volt mennyei tanítással. Szemükkel érzékelték a bölcsességet, szívükkel pedig felfogták, mert Istennel társalogtak teremtett művei által. Mihelyt azonban a szent pár áthágta a Magasságos törvényét, az Isten színétől sugárzó fény eltávozott a földről. A bűn megrontotta és beszennyezte a földet, de a föld megátkozott állapotában is sok szépséget őriz. Az Atya szemléltető oktatásai nem megfejthetetlenek. Ha megértjük őket, akkor a természet Teremtőjéről tanúskodnak. – Krisztus példázatai, 18. old.
Az Úr gondolatai nem az ember gondolatai. Ő nem hiábavaló életet tervezett az embernek. Kezdetben kiváló értelmű, nemes személynek teremtette az embert. A világmindenség Ura részéről rendelkezésére álló minden gazdagság ellenére Ádámnak hasznos munkával kellett töltenie napjait. Megteremtése pillanatában megkapta feladatait. Örömet és elfoglaltságot talált Isten teremtményeinek gondozásában, munkájáért cserébe minden kívánságát gazdagon kielégíthette az Éden kertjének csodálatos gyümölcseiből. Ameddig ősszüleink engedelmeskedtek Istennek, a kertben végzett munkájuk élvezet volt, a föld pedig gazdagon ontotta a szükségleteik kielégítésére szükséges élelmet. Azonban amikor engedetlensége által eltávolodott Istentől, akkor a Sátán által elhintett magvakkal kellett harcolnia, és csak fáradságos munkával, homloka verítékével kereshette meg kenyerét. Attól kezdve minden erejével küzdenie kell azzal az erővel, aminek átadta akaratát. Isten célja az volt, hogy kemény munkával enyhítse az ember engedetlensége által a világra törő gonoszságot. Sátán kísértéseit, a gonoszság kötelékeit nagy erőfeszítések árán lehet hatástalanítani. Habár a muka sok idegességgel, nehézséggel, fáradsággal jár, mégis a boldogság és a fejlődés forrása, védelem a kísértésekkel szemben. A munkafegyelem korlátozza az önző vágyakat, erősíti a szorgalom, a becsületesség és a határozottság lelkületét. Így válik az ember helyreállításának érdekében kidolgozott isteni terv részévé. – Counsels to Parents, Teachers, and Students, 273–274. old.
Július 5., kedd
Korlátok
Ádám és Éva megteremtésük alkalmával tudomást szereztek Isten törvényéről, és megértették azt. Isten megismertette velük, hogy a törvény milyen igényeket támaszt az emberrel szemben. Utasításait az Úr a szívükbe írta. Az ember bukásával a törvény nem változott meg. Isten azonban gyógyító rendszert hozott létre, hogy az embert visszatérítse az engedelmességhez. Megváltót ígért, és az áldozati felajánlások előremutattak Krisztus halálára, amin a bűnáldozatok alapultak. (…) Ádám megtanította utódainak Isten törvényét. Így a törvény apáról fiúra szállt át, és megismerhették azt az egymást követő nemzedékek. Azonban csak néhányan fogadták el Isten kegyelmes gondoskodását az ember megváltásáról, amit engedelmességükkel viszonoztak. A törvény megszegésével a világ olyan gonosz és romlott lett, hogy meg kellett tisztítani romlottságától az özönvízzel. Noé és családja megőrizte és megtartotta a törvényt. Noé megtanította leszármazottainak a Tízparancsolatot. Mikor az emberek ismét eltértek Istentől, akkor az Úr Ábrahámot választotta ki magának, és neki jelentette ki a következőket: „Mivelhogy hallgatott Ábrahám az én szavamra: megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.” (1Móz 26:5) – Pátriárkák és próféták, 363. old.
Hívő vagy hitetlen embertársainkhoz való viszonyulásunk minden esetben tükrözze azt a magatartást, amelyet Jézus tanúsítana a helyünkben. Ha a mi jelenlegi és örök javunkat szolgálja Isten parancsolatainak megtartása, ez az ő jelen és örökkévaló javukat is szolgálja. – This Day With God, 108. old.
Döntsünk porba minden emberi nagyravágyást, minden dicsekvést. Ne dicsőítsük, hanem alázzunk meg magunkat. Mindennapi életünk szent voltával Krisztust kell bemutatnunk a körülöttünk élő embereknek. Ne magasztaljuk fel a romlott emberi természetet, hanem csillapítsuk le. Csakis így lehetünk tiszták és szeplőtlenek. Legyünk szerények és megbízhatók. Sose kapaszkodjunk fel a bírói székbe. Isten megköveteli, hogy képviselői tiszták és szentek legyenek. Hozzák napvilágra a megszentelődés szépségét. Soha ne álljuk el a csöveket, hogy a Szentlélek útja szabadon álljon. Máskülönben sokan átsiklanak majd a bűnös szívükben elvégzésre váró munkán, ami a keresztény jellem tökéletesítése. Úgy mutatják majd be tökéletlenségeiket, hogy hatástalanná tegyék Isten igazságát, mely pedig szilárd, mint Isten trónja. Míg Isten fölhívja őrállóit, fújják meg a riadót, egyúttal eléjük tárja az Üdvözítő életét, annak példaképét, amivé lenniük kell, hogy megmeneküljenek. – Bizonyságtételek, 8. kötet, 234. old.
Július 6., szerda
A Föld gondozása
Isten azt akarja, hogy gyermekei becsülni tudják művét, hogy örüljenek az egyszerű, csendes pompának, mellyel földi otthonukat földíszítette. Ő maga is szereti a szépet, de mindenekelőtt a jellembeli szépséget és tisztaságot. Azt szeretné, ha a tisztaságot és az egyszerűséget, a virágok országának eme csöndes díszeit ápolnánk. A figyelmes, szemlélődő embernek a teremtett világ a bizalom és engedelmesség becses példáit adja. A csillagoktól kezdve, melyek a világegyetem végtelenségében évezredek óta követik kijelölt pályájukat, a legkisebb parányig, az atomig, minden-minden engedelmeskedik a Teremtő akaratának. Isten gondot visel mindenekre, és fenntart mindent, amit alkotott. Kezében tartja a mindenség megszámlálhatatlan világát, ugyanakkor gondoskodik a kismadár szükségleteiről is, amely félelem és gond nélkül zengi egyszerű kis dalát. Ha az ember napi munkájába megy, ha térdre borulva imádkozik, ha nyugodni tér, ha a szegény ember ebédre hívja össze gyermekeit, vagy a gazdag a palotájában dúslakodik, mennyei Atyánk az élet minden egyes mozzanata felett gondosan őrködik. Egy könny sem hullhat le az Ő tudta nélkül, és egy vidám mosoly sem kerüli el a figyelmét. Ha mindezt igazán hinni tudnánk, akkor összes felesleges aggodalmunk eltűnne. Nem csalódnánk olyan gyakran az életben, hanem vigasztalódva tennénk le kis és nagy gondjainkat Isten kezébe, kinek semmi gond és fáradság sem sok, és akinek a legsúlyosabb teher sem nehéz. Akkor olyan lelki nyugalomnak örvendhetnénk, amilyet hosszú időn át nélkülöztünk. – Jézushoz vezető út, 85–86. old.
Az ókori filozófusok hatalmas ismeretükkel büszkélkedtek. Olvassuk el az ihletett apostol meglátását erről: „Magukat bölcseknek vallván balgatagokká lettek; és az örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. (...) Mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett.” (Róm 1:22–25) Emberi bölcsességgel a világ nem képes megismerni Istent. A világ bölcsei tökéletlen ismeretet alkotnak az Úrról az Ő alkotásaiból, mert balgaságukban a természetet és annak törvényeit a természet Istene fölé helyezik. Akinek az ismerete a természetből és nem annak elfogadásából ered, hogy az Atya Krisztusban megjelentette magát, azok csak tökéletlen ismeretet szerezhetnek Istenről. Ez az ismeret pedig – ahelyett hogy felemelő elgondolást nyújtana a Mindenhatóról, és az Ő törvényének való engedelmességet eredményezné – bálványimádóvá teszi az embereket, akik így, bölcseknek vallván magukat, balgataggá lesznek. (…) Lehetetlen tökéletes ismeretet szerezni az Úrról a természetből, mivel az maga sem tökéletes. Tökéletlen voltában nem tudja bemutatni Istent, képtelen feltárni az Ő erkölcsileg tökéletes jellemét. – Szemelvények, 1. kötet, 295. old.
Július 7., csütörtök
Az uralom helyreállítása
Tanítsátok meg az újonnan megtérteket, hogy közösségbe kell lépniük Krisztussal, tanúbizonyságának kell lenniük, hogy Őt megismertessék a világgal. Senki se keveredjen vitába, de beszéljék el Jézus szeretetének egyszerű történetét. Mindannyian állandóan kutassák az Írásokat, és győződjenek meg hitükről, hogy ha kérdezik őket, „számot adhassanak a bennük élő reménységről, szelídséggel és félelemmel”. A legjobb orvosság, amit a gyülekezetnek adhatsz, nem a prédikáció vagy a szentbeszéd, hanem ha munkatervet készítesz számára. A csüggedő, ha munkába állítják, hamar elfeledkezik csüggedtségéről, a gyenge megerősödik, a tudatlan értelmessé válik, és mindannyian felkészülnek, hogy feltárják az igazságot, ahogyan Jézus Krisztusban van. Benne mindenkor biztos segítőt találnak, mert megígérte, hogy üdvözíti mindazokat, akik hozzá járulnak. – Evangelizálás, 355–356. old.
Minden kiváltságunk és áldásunk egyedül csak tőle származik. Ajándékainak és kegyelmének a sáfárai vagyunk. A legkisebb tálentumot, a legszerényebb szolgálatot is megszentelt ajándékként ajánlhatjuk fel Jézusnak, mert az Ő saját érdemeinek jó illatával mutatja be azt az Atya előtt. Ha őszinte szívvel, Isten iránti szeretettel, a Jézus Krisztus szolgálatára való vágyakozással tárjuk elé a legjobbat, amit adhatunk, Ő teljes mértékben elfogadja ajándékunkat. Mindenki gyűjthet kincseket a mennyben.– Counsels on Stewardship, 161. old.
Július 8., péntek
További tanulmányozásra
Counsels on Stewardship, 348–350. old.