ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

A 2016/III. negyedévi Bibliatanulmányhoz

1. tanulmány, 2016. június 25–július 1. 

 

Teljes helyreállítás

 

Június 25., szombat délután

 [Sátán] nem értheti meg az elbukott emberért tett hatalmas áldozatot. Ő tudta, hogy a mennyei értékek messze felülmúlják az elbukott ember várakozásait és méltánylását. Azt is tudta, hogy a világ legdrágább kincsei sem hasonlíthatóak ennek értékéhez. Mivel lázadása által elveszítette a mennyei dicsőség minden gazdagságát és tisztaságát, elhatározta, hogy ennek megbosszulására minden tőle telhetőt megtesz a menny alulértékelésére, és ezzel a földi kincsek felé fordítja az emberek figyelmét.

Sátán önző lelkének felfoghatatlan volt az elbukott emberiségért érzett olyan mértékű jóindulat és szeretet, ami arra késztette a menny Fejedelmét, hogy otthonát elhagyva a földre jöjjön, megmártózzon a bűnben, és magára vegye az átkot. Az emberrel ellentétben az ördögnek tudomása van az örök gazdagság felmérhetetlen értékéről. Ő megtapasztalta a legtisztább elégedettséget, a békét, a felemelő szentséget és a mennyei lények romlatlan örömét. Lázadása előtt ismerte Isten tökéletes elfogadásának elégtételét. Egykor tökéletesen értékelte az Atyát beborító dicsőségetm és tudta, hogy az Ő ereje határtalan. – Confrontation, 29–30. old.

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Kor 5:17) Jézus ereje által férfiak és nők már széttépték bűnös szokásaik béklyóit. Lemondtak az önzésről. A bűnösök tisztelettudóvá, az iszákosok józanná, az erkölcstelenek tisztává lettek. Akik eddig Sátán képmását viselték, átalakultak Isten képmására. Ez az átalakulás: a csodák csodája. Az Igének ez az átformáló ereje az Ige legmélységesebb csodája, legrejtettebb titka. Megérteni nem tudjuk, csak hisszük, amit az Írás kijelent: „Krisztus tibennetek [van], aki a dicsőségnek reménysége.” Ha Isten Lelke uralja a szívet és a lelket, a megtért ember új énekbe kezd; ugyanis felismeri tapasztalataiban az Úr ígéreteinek beteljesülését, mivel törvényszegéseit megbocsátotta és bűneit elfedezte. Bűneit, hogy a törvényt áthágta, megbánta; hívővé vált Krisztusban, aki elszenvedte a halált, hogy felmentse az embert. „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” (Róm 5:1) – Az apostolok története, 476. old.

A Szentlélek fékező, visszatartó ereje visszavonul a földről. Gyorsan kell végeznünk a munkánkat. Minden erőfeszítést be kell vetnünk a lelkek megmentésére. A mennyek Ura nemsokára megalapítja örökkévaló országát. Most van itt az ideje a tiszta, mennyei jellem kiépítésének. A munka egyre őszintébben és egyre erőteljesebben zajlik, egészen a vég idejéig. Nagyobb hitre van szükségünk. Vigyázzunk és imádkozzunk! –This Day With God, 198. old.

 

Június 26., vasárnap

Isten képe

Isten értelmet adott az embernek, hogy a természet csodálatos világánál nagyobb dolgokat is felfoghasson. Ő az igazság csúcsaira emeli az embert, egyre nagyobb magaslatokba röpíti az elmét, és megnyitja előtte a mennyei gondolkodásmód titkait. Az Úr gondviselésének könyvében, az élet kötetében mindenkinek van egy saját oldala. Ez tartalmazza egész története részleteit. Isten még hajszálaink számát is ismeri. Soha nem feledkezik meg az Ő gyermekeiről. Habár a bűn már évszázados létezésétől fogva megpróbálja megállítani az Istentől az emberek felé áramló könyörületes szeretet folyamát, a Mindenhatónak az Ő képmására alkotott teremtményein nyugvó szeretete és gondoskodása egyre gazdagabb és bőségesebb. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16) Jóakaratát a Jézusban felkínált felbecsülhetetlen értékű ajándékkal koronázta meg. Ezen áldozat által az élet és a mennyei kegyelem gyógyító áradata ömlött a földre. Ez volt a menny ajándéka az embernek, mely minden más számítást áthúzott. – The Upward Look, 201. old.

Az ember fenséges termettel, tökéletes arányokkal került ki Teremtője kezéből. Arca pirospozsgás, egészséges volt, tekintetéből élet és boldogság sugárzott. Ádám magasabb volt a ma élő embereknél. Éva valamivel alacsonyabb nála, alakja mégis nemes és csodálatosan szép volt. Semmi alapja nem lehet egy olyan feltevésnek, mely szerint az ember alacsonyabb rendű állati vagy növényi életformákból alakult volna ki fokozatos fejlődéssel… Ő, aki megalkotta a csillagok világát a magasságban, aki csodálatos sokféle színárnyalatba öltöztette a mező virágait, aki az Ő erejének csodáival borította el az eget és a földet, amikor előlépett, hogy megkoronázza dicsőséges alkotását, hogy a földi teremtmények fölé uralkodót helyezzen, akkor csak olyat alkothatott, ami méltó a neki életet adó kézhez. Fajunk nemzedékeinek rendje az ihletett kinyilatkoztatás szerint nem fejlődő sejtek, rovarok vagy négylábúak rendjéhez, hanem a hatalmas Teremtőhöz vezet vissza minket. Bár földből formáltatott, de Ádám „Isten gyermeke” volt. Az angyali lények mellett az „Isten képére és hasonlatosságára” alkotott emberi család az Ő teremtői munkájának a legnemesebb alkotása. –The Faith I Live By, 29. old.

Az Úr keze munkáiban Ádámnak az elmélyedés témái álltak rendelkezésére. Éden a menny volt kicsiben. Isten nem csupán dicső alkotásairól való elmélkedésre teremtette az embert, hanem kezet adott neki, hogy fáradozzon, és értelmet meg szívet, hogy elmélkedhessen. Ha az ember boldogsága a semmittevésből állna, a szerető Isten nem adott volna Ádámnak kétkezi munkát. Az embernek tevékenykedésében és gondolkodásban kellett megtalálnia a megelégedést. – A te Igéd igazság, 2. fejezet.

 

Június 27., hétfő

A bűneset és utóhatásai

Az ember bukásának híre elterjedt a mennyben. Minden hárfa elnémult. Az angyalok szomorúan tették le fejükről koronájukat. Az egész menny nagyon izgatottá vált. Az angyalok bánkódtak az ember hálátlanságán, hogy Isten gazdag bőkezűségét így viszonozták. Tanácsot tartottak, mit tegyenek a bűnös párral. Attól féltek, hogy kinyújtják a kezüket, és esznek az élet fájáról, és akkor megörökítik a bűn életét. Az Úr meglátogatta Ádámot és Évát, és tudtukra adta engedetlenségük következményeit. Mikor hallották Isten méltóságteljes közeledését, igyekeztek elrejtőzni a tekintete elől, akiben gyönyörűségüket találták ártatlanságuk és szentségük idején. „Szólította ugyanis az Úr Isten az embert, és mondta neki: Hol vagy?” Ádám így szólt: „Szavadat hallottam a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtőztem.” Isten így kérdezte: „Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, amelytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?” (1Móz 3:9–11) Az Úr ezt nem azért kérdezte, mintha nem tudta volna, hanem a bűnös pár meggyőzése végett. Hogyan lettek szégyenlőssé és félőssé? Ádám nem azért ismerte el törvényszegését, mintha megbánta volna engedetlenségét, hanem hogy szemrehányást tegyen Istennek: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nékem arról a fáról, úgy ettem.” (1Móz 3:12) – A megváltás története, 39. old.

Az őket eddig betakaró ártatlanság eltávozott, s ők a mennyei öltözéket fügefalevelekből összefűzött köténnyel próbálták pótolni. A törvény megrontói azóta is ezt az öltözéket akarják használni. Faleveleket fűznek össze, hogy eltakarják a bűnbeesés okozta meztelenséget. A falevelek az engedetlenséget leplezni próbáló érveket jelképezik. Mikor Itten fölhívja a férfiak és nők figyelmét az igazságra, elkezdődik a falevelek köténnyé fűzése, hogy elrejtse a lélek meztelenségét. A bűnös meztelenségét ez nem fedi el. Mindazok az érvek, melyeket ebben az ügyetlen erőlködésben résztvevők összehordoznak, szerte fognak foszlani. – A te Igéd igazság, 1. fejezet.

A legsúlyosabb következményekkel járó bűn az a rideg, elítélő, engesztelhetetlen lelkület, ami a farizeusokat jellemezte. Amikor a vallásos életből hiányzik a szeretet, akkor Jézus hiányzik belőle. Krisztus jelenlétének napsugarait lázas tevékenység vagy buzgólkodás sem tudja pótolni. Rendkívüli éleslátással rendelkezhetünk ahhoz, hogy felismerjük mások hibáit, ám aki ebbe a lelkületbe merül, annak Jézus azt üzeni: „Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből.” (Mt 7:5) Aki maga követ el helytelenségeket, az gyanúsít mást ugyanezekkel. Azzal próbálja elrejteni vagy mentegetni a szívében rejlő gonoszságot, hogy vádaskodva mutogat másra. Hiszen az ember bűn által ismerte meg a rosszat. Az első emberpár, alighogy bűnbe esett, máris egymást vádolta. Az emberi természet azonnal erre adja magát, amikor nem Krisztus kegyelme vezeti. – Gondolatok a Hegyi beszédről, 126. old.

 

Június 28., kedd

Ellenségeskedés és engesztelés

Az alacsonyabb rendű élőlények felett Ádám volt az úr, és amíg hűséges maradt Istenhez, mindegyik el is fogadta az ő uralmát. Ám törvényszegésével elvesztette ezt az uralmat. A lázadás szelleme, aminek ő maga nyitott ajtót, kiterjedt az állatvilágra is. Így nem csak saját élete, de az állatok természete, az erdő fái, a mező füve és még a belélegzett levegő is arról a szomorú valóságról tanúskodott, hogy igen, az ember már ismeri a gonoszt. Isten azonban nem hagyta magára az embert a gonoszság következményeivel, amit ő választott magának. A Sátánra kimondott ítéletben utalt a megváltásra. „Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Móz 3:15) – szólt Isten. Ez a kijelentés, amit ősszüleink füle hallatára mondott el az Úr, csodálatos ígéret volt számukra. Mielőtt hallottak volna a tövisről és bogáncsról, a fáradságos munkáról és a bánatról, ami a részük lesz, vagy a porról, amivé lesznek, azokra a szavakra figyelhettek, amelyek mindig reményt adnak majd nekik. Amit Sátánra hallgatva elvesztettek, Krisztus által visszanyerhetik. – Nevelés, 26–27. old.

Az ember lelkébe plántált krisztusi kegyelem támaszt ellenségeskedést Sátán ellen. E megtérítő kegyelem és megújító erő nélkül az ember örökre a kísértő foglya maradna; olyan szolga, aki mindig készségesen teljesíti a gonosz parancsát. De a lélek új alapelve harcot támaszt ott, ahol korábban béke volt. A Krisztustól kapott erő teszi képessé az embert arra, hogy a zsarnokot és a bitorlót elutasítsa. Azok, akik nem szeretik a bűnt, hanem gyűlölik, akik ellenzik és legyőzik azokat az indulatokat, amelyek fogva tartják őket, olyan erő birtokában vannak, amely kizárólag felülről származik. – A nagy küzdelem, 506. old.

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9) Isten kegyelme elnyerésének feltételei igen egyszerűek és méltányosak. Az Úr nem kíván tőlünk nehéz dolgot, hogy elnyerjük a bűnbocsánatot. Nincsen szükségünk hosszú, fáradságos búcsújárásokra, fájdalmas önsanyargatásra, hogy Isten kegyelmébe fogadjon bennünket, vagy hogy vétkeinkért vezekeljünk. „Aki... az ő vétkét... megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.” (Péld 28:13) Isten trónja előtt Krisztus könyörög gyülekezetéért; könyörög mindazokért, akiket vérével váltott meg. Bűneinkért hozott áldozatának erejét nem csökkenthetik sem az évszázadok, sem a korszakok. Sem élet, sem halál, sem magasság vagy mélység nem választhat el bennünket Isten szeretetétől, ami Jézus Krisztusban van. Nem azért, mert mi tartjuk Őt erősen, hanem mert Ő tart bennünket. Ha üdvösségünk saját erőfeszítéseinktől függne, sohasem üdvözülhetnénk. Azonban tőle függ, aki minden ígéretét betartja. Noha erőfeszítéseink gyengék, az Ő szeretete azonban az idősebb Fivér szeretete. Amíg fenntartjuk vele a kapcsolatot, addig senki nem ragadhat ki a kezéből. – Az apostolok története, 552. old.

 

Június 29., szerda

Helyreállítás Jézusban

Mindenkinek el kellene gondolkodnia ezen az ünnepélyes kérdésen: Mit teszek Istenért és embertársaimért? Senki nem él önmagáért. Egyetlen élet sem maradhat semleges… A keresztény élettel járó kötelezettségeket egyetlen személy sem háríthatja el. Egyéniségünk, képességeink, időnk, befolyásunk mind az Úrtól származik. Ezeket az Ő szolgálatába kell visszahelyeznünk. Az élet oka és célja nem az ideiglenes előnyök biztonságba helyezése, hanem az örökkévaló javak megszerzése. Isten kéri lelkünket, testünket, képességeinket, mivel saját értékes vérén vásárolt meg bennünket, és az övéi vagyunk. Meglopjuk Istent, ha visszatartjuk tőle önmagukat… A legfontosabb kérdés számunkra: Összefonódik-e életünk Jézus életével?

Mi a keresztény élet? Egy megmentett, a bűn világából kiemelt, Krisztushoz kötött élet.

Ha életünket elrejtjük Krisztussal Istenben, akkor az Ő megjelenésekor mi is megjelenünk vele együtt dicsőségben. Ameddig ebben a világban élünk, minden tőle kapott képességünket felajánljuk neki szent szolgálatra. Mit jelent az életünk? Valamikor tegyük fel és válaszoljuk meg önmagunknak ezt a kérdést.– The Faith I Live By, 30. old.

A Jézus szeretetével átitatott lélek... szereti szemlélni Őt, és rá tekintve hozzá hasonlóvá válik. Bizalma növekszik... szeretete mélyül és szélesedik, amint egyre jobban megbizonyosodik róla, hogy Krisztusban van és Krisztus őbenne... Nézzünk a Megváltó kedves együttérzésére, merítsünk tőle bátorságot a kitartásra, és bízzunk abban, aki így biztat: „Ne féljetek! Én meggyőztem a világot!” – Sons and Daughters of God, 310. old.

A lélek valódi öröme akkor kezdődik, amikor Krisztus, a dicsőség reménysége, kiformálódik az emberben. Ha most azt az ösvényt választod, amelyen Isten vezet, és a kötelesség útjára lépsz, akkor a Sátán által felnagyított nehézségek el fognak tűnni előled. Nincs biztonságos ösvény azon az egyen kívül, mely előre haladva egyre tisztábbá és biztosabbá válik. A lábak időnként megcsúszhatnak a legbiztonságosabb ösvényen is. Ahhoz, hogy félelem nélkül járhass, kezeddel szilárdan Krisztusba kell kapaszkodnod. Egy pillanatra sem szabad azt hinned, hogy nem fenyeget veszély. A legbölcsebb is követ el hibát. Időnként a legerősebb is meginog. A balgatag, önelégült, makacs és büszke emberek tiltott ösvényekre lépnek, és azzal áltatják magukat, hogy majd bármikor megváltoztathatják útjukat. Az ilyenek ösvénye kelepcékkel teli. Egy-egy elesésből talán még felemelkednek, mégis milyen sokan köszönhetik örök romlásukat egyetlen félrelépésnek! Ha céljaid elérése érdekében semleges politikát folytatsz, ha ügyes és ravasz módon akarod biztosítani, amit kitartás, fáradozás és küzdelem útján kellene elnyerned, akkor a saját magad szőtte háló fogságába esel, és ez nem csak erre a világra, de az örökkévaló életre nézve is romlást fog jelenteni számodra. – Szemelvények, 2. kötet, 169. old.

 

Június 30., csütörtök

Az egyház helyreállító szerepe

Mindazok, akik az evangélium üzenetét szívükbe fogadják, vágyakoznak hirdetésére. Krisztus iránti szeretetüknek, amely a mennyből ered, kifejezést kell adniuk. Azok, akik felöltözték Krisztust, elmondják tapasztalataikat. Elmondják, hogyan vezette éhező, szomjazó lelküket a Szentlélek lépésről lépésre, Isten és Jézus Krisztus ismeretére. Elmondják, mit eredményezett igekutatásuk, imádkozásuk, vívódásuk, és elismétlik Krisztus szavait: „Megbocsáttattak néked a te bűneid!” Nem természetes, ha valaki ezeket a dolgokat titokban tartja. Akiket Krisztus szeretete töltött be, nem hallgatják el őket. Az Úrtól kapott szent igazság nagyságához mérten vágynak arra, hogy mások is részesüljenek ugyanabban az áldásban. Miközben megismertetik másokkal Isten ajándékainak gazdag kincsestárát, Krisztus egyre többet ad nekik ezekből az ajándékokból. Megtanulnak a kicsi gyermek őszinteségével engedelmeskedni. Lelkük a szentség után sóvárog, és egyre jobban feltárulnak előttük az igazság és kegyelem kincsei, hogy továbbítsák őket a világnak. – Krisztus példázatai, 125. old.

Krisztus nem tudott más lenni, csak derűs és ragyogó. Az volt munkájának a célja, hogy világosságot árasszon. „Azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek” – jelentette ki. Bennem egyáltalán nincs sötétség… A világosság: kinyilatkoztatást, az erkölcsi sötétség megvilágítását jelenti. Krisztus a mindene azoknak, akik befogadták Őt. Ő a Vigasztalójuk, a biztonságuk, az egészségük. Jézustól távol nincs világosság és fény. Egyetlen felhőnek sem kellene eltakarnia a lelket Krisztustól… Szerető szíve vágyik kiárasztani az Ő igazságosságának ragyogó sugarait az emberi szívbe. – Lift Him Up, 221. old.

Krisztus eggyé vált az emberiséggel, hogy az emberiség eggyé válhasson vele lélekben és életben. Az Isten Igéje iránti engedelmességben megvalósuló egység értelmében az Ő élete a miénk lehet...

Ugyanaz az erő, ami feltámasztotta Krisztust a halálból, felemeli és megdicsőíti benne menyasszonyát, az egyházat. Ez minden erőt, minden elvet, minden nevet felülmúl ezen a földön és a mennyben. Az alvó szentek győzelmének dicsősége nyilvánvalóvá válik a feltámadás reggelén. – My Life Today, 295. old.

 

Július 1., péntek

További tanulmányozásra

Pátriárkák és próféták, 44–70. old.