bibliaversek gyűjteménye

2016/III. negyedév, 9. tanulmány, augusztus 20–26.

SZOLGÁLATÁVAL JÉZUS AZT ADTA, AMIRE SZÜKSÉG VOLT

 

SZOMBAT DÉLUTÁN

Máté 9:35

És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között.

 

VASÁRNAP

Márk 5. fejezet

1 És menének a tenger túlsó partjára, a gadarénusok földére.

2 És amint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt,

3 Akinek lakása a sírboltokban vala; és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni.

4 Mert sokszor megkötözték őt béklyókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.

5 És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.

6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,

7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nekem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.

8 (Mert ezt mondja vala neki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)

9 És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.

10 És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

11 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, amely legel vala.

12 És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.

13 És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren; és belefúlának a tengerbe.

14 Akik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, ami történt.

15 És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, akiben a légió volt; és megfélemlének.

16 Akik pedig látták, elbeszélék nekik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.

17 És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.

18 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.

19 De Jézus nem engedé meg neki, hanem monda neki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nekik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.

20 El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.

21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.

22 És íme, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,

23 És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.

24 El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.

25 És egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos vala,

26 És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,

27 Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.

28 Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.

29 És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.

30 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?

31 És mondának neki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?

32 És körülnéze, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte.

33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda neki mindent igazán.

34 Ő pedig monda neki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.

35 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?

36 Jézus pedig, amint hallá a beszédet, amit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higgy.

37 És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.

38 És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót.

39 És bemenvén, monda nekik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.

40 És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, ahol a gyermek fekszik vala.

41 És megfogván a gyermeknek kezét, monda neki: Talitha, kúmi; ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, neked mondom, kelj föl.

42 És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.

43 Ő pedig erősen megparancsolá nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.

 

HÉTFŐ

Márk 10:46-52

46 És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.

47 És amikor meghallá, hogy ez a názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

48 És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

49 Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván neki: Bízzál; kelj föl, hív téged.

50 Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.

51 És felelvén Jézus, monda neki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda neki: Mester, hogy lássak.

52 Jézus pedig monda neki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.

János 5:1-9

1 Ezek után ünnepük vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.

2 Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornáca van.

3 Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.

4 Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: aki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminemű betegségben volt.

5 Vala pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében.

6 Ezt amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda neki: Akarsz-e meggyógyulni?

7 Felele neki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.

8 Monda neki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!

9 És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.

 

KEDD

Márk 2:8

És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nekik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?

János 4:18

Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.

Zsoltárok 139:1-13

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.; Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod.

4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.

7 Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak?

8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem.

11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

Márk 2:5

Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak neked a te bűneid.

Márk 2:1-12

1 Napok múlva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.

2 És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nekik az igét.

3 És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, akit négyen emelnek vala.

4 És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, ahol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, amelyben a gutaütött feküdt.

5 Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak neked a te bűneid.

6 Valának pedig ott némely írástudók, akik ott ülnek vala, szívükben így okoskodván:

7 Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?

8 És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nekik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?

9 Mi könnyebb, azt mondanom-e a gutaütöttnek: Megbocsáttattak neked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?

10 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:

11 Mondom neked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.

12 Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!

 

SZERDA

Apostolok cselekedetei 9:36-42

36 Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.

37 Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban.

38 Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút ő hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.

39 Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték őt a felházba: és elébe állának neki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.

40 Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a holt testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle.

41 És az kezét nyújtva neki, felemelé őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen.

42 És tudtára lőn az egész Joppénak; és sokan hivének az Úrban.

Apostolok cselekedetei 2:42-47

42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csodát és jelt tesznek vala.

44 Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;

45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala.

46 És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.

47 Dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

János 13:34-35

34 Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

János 15:12

Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.

 

CSÜTÖRTÖK

Példabeszédek 16:3

Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

Lukács 14:25-35

25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:

26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.

27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.

28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?

29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, aki látja,

30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!

31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-e azzal, aki ő ellene húszezerrel jött?

32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.

33 Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.

34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?

35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. Akinek van füle a hallásra, hallja.

 

PÉNTEK

5 Mózes 15:11

Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom neked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.

Jób 29:11-17

11 Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem, és amely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, akinek nem volt segítsége.

13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

16 A szűkölködőknek én atyjuk valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

Példabeszédek 14:31

Aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, aki könyörül a szűkölködőn.

Példabeszédek 19:17

Kölcsön ad az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti neki.

Apostolok cselekedetei 3:6

Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nekem; hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!

Jakab 1:27

Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

Jakab 2:1-5

1 Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, amely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.

2 Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában;

3 És rátekinttek arra, akin a fényes ruha van, és azt mondjátok neki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé:

4 Nem mondtatok-e ellent magatoknak, és nem lettetek-e gonosz gondolkozású bírákká?

5 Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-e ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik?

Apostolok cselekedetei 17:23

Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én nektek.

Apostolok cselekedetei 17:17

Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket előtalált.

Apostolok cselekedetei 17:28

Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.

Galáczia 2:20

Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.