ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

A 2016/II. negyedévi Bibliatanulmányhoz

5. tanulmány, 2016. április 23–29.

LÁTHATÓ ÉS LÁTHATATLAN KÜZDELEM

Április 23., szombat délután

Krisztus tanításai olyan természetűek, hogy a mennyei dolgok elsőbbségét hangsúlyozzák a földiekkel szemben. Ő lelki szemünk elé tárja, hogy a menny kérései a legfontosabbak. Isten parancsai mindennél feljebbvalók. Ő teljes szívünket, teljes lelkünket, minden erőnket és minden képességünket kéri. Ő szabja meg a földiek helyét, amelyek mindig alárendelődnek az örök érdekeknek.

Sátán kísértései a földi dolgokat helyezik előtérbe, mert mindent vonzónak és elragadónak mutat be, hogy elhomályosítsa a mennyei igazságok fényét és a földi kötöttségek kerüljenek az első helyre. Ez pedig olyan hatalmas erejűvé válik, hogy egyedül csak a Mindenható képes eltávolítani. Az ördögnek abból áll a tevékenysége, hogy minden érzékünket ehhez a földhöz köti. Krisztus azért jött, hogy feloldja a gonosz bűvkörét, ellensúlyozza Sátán munkáját, hogy a földiektől a mennyeiek felé irányítsa az elmét. Csak Ő törheti meg a varázst. (...)

Ha szem előtt tartjuk az örök igazságokat, szokássá válik életünkben az Úr jelenlétéről gondolkodni. Ez védőpajzsként szolgál az ellenség behatolása ellen, erőt és bizalmat kölcsönöz, és a félelem fölé emeli a lelket. A menny légkörét belélegezve már nem ennek a világnak a beteges szennyét fogjuk magunkba szívni. Nem maradunk sötét börtöncellánkban, hanem belépünk a felházba, melynek ablakai a menny felé nyílnak, és beengedik a feddhetetlenség Napjának sugarait. – Our High Calling, 285. old.

Mindenki elnyerheti a mennyet és elkerülheti a poklot. Az angyali seregek készen állnak, hogy a megpróbált és megkísértett lélek segítségére jöjjenek. A végtelen Isten Fia kiállta a próbát értünk. A Kálvária keresztje mindenki számára világosan látható. Amikor elhangzik az ítélet, és átadják az elveszetteket, hogy elszenvedjék Isten iránti tiszteletlenségük és engedetlenségük büntetését, senkinek nem lesz mentsége. Senkire nézve nem szükségszerű, hogy elvesszen. Mindenki maga dönti el, hogy Krisztust vagy Sátánt választja fejedelméül. Minden ember részesülhet abban a segítségben a megpróbáltatás idején, amiben Krisztusnak volt része. A kereszt a bizonyítéka annak, hogy senkinek sem szükségszerű elvesznie, és hogy minden ember számára óriási segítség áll rendelkezésre. A mi választásunk, hogy győzünk-e a sátáni seregek felett, vagy pedig erőihez csatlakozva Isten munkájának ellenlábasaivá válunk. – Szemelvények, 1. kötet, 65. old.

Minden lélek, aki nem hajlandó átengedni magát az Úrnak, egy másik erő uralma alá kerül. Nem önmagáé. Beszélhet szabadságról, mégis a legalávalóbb szolgaságban van. Nem láthatja az igazság szépségét, értelmét már Sátán irányítja. Azzal ámítja önmagát, hogy saját ítéletei szerint jár el, valójában azonban a sötétség fejedelmének akaratát követi. Krisztus azért jött, hogy letörje a lélekről a bűn rabságának bilincseit. „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8:36) – Jézus élete, 286. old.

Április 24., vasárnap

Máté evangéliuma 11:11–12

Imáinkat jellemezze a kért dolgok elnyerésének szükségérzete és forró vágya, másképp nem találnak meghallgatásra. Ne fáradjunk bele a kérésbe, ha nem kapunk azonnal választ. Ne szűnjünk meg imádkozni. „Erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.” (Mt 11:12) Az itt említett erőszakoskodás tulajdonképpen szent elhatározásra utal, a Jákobéhoz hasonló hozzáállásra. Nem szükséges harcolnunk ahhoz, hogy erőteljes érzelmeket szüljünk, hanem nyugodtan, de kitartóan mutassuk be kéréseinket a kegyelem királyi széke előtt. A mi feladatunk megalázni lelkünket Isten előtt, megvallani bűneinket és hittel közeledni hozzá. (…)

Isten terve, hogy gondviselése és kegyelme által nyilatkoztassa ki önmagát. Imáink célja legyen Isten és nem saját személyünk dicsőítése. (...)

Titkos imában fedjük fel lelkünket Isten kutató szeme előtt. (...) Mennyire értékes a titkos imádság, melyben a lélek egyesül Urával! A titkos imát egyedül az imákat meghallgató Istennek kell hallania. Egyetlen kíváncsi fülnek sem kell átvennie a kérések terhét. Nyugodtan, de forró vágyakozással emelkedjen fel a lélek a mennyhez, és a befolyása, ami tőle árad, aki látja a titkokat, akinek a füle nyitva van a szívből jövő imádság meghallgatására, édes és tartós lesz az ember életében. Aki egyszerű hit által közösségben van Istennel, összegyűjti a mennyei fénysugarakat, melyek megerősítik és támogatják a Sátánnal vívott harcban. – That I May Know Him, 272. old.

Feltárhatta volna azokat a titkokat, amelyekbe csak évszázados fáradságos munkája és kutatásai által hatolhattak be az emberek. Tehetett volna javaslatokat tudományos vonalon, az idők végéig táplálékot nyújthatott volna a gondolatoknak, és serkentette volna a feltalálókat. De nem ezt tette. Semmit se szólt a kíváncsiság felébresztésére vagy az önző becsvágy felkeltésére. Nem foglalkozott elvont elméletekkel, hanem csak azzal, ami lényeges a jellem kifejlesztésére, és növeli az ember befogadó képességét. – Előtted az élet, 42. old.

A kezdő keresztényeket néha elfogja a kétely. A Biblia sok olyan dolgot tartalmaz, amely érthetetlen és homályos előttünk, és Sátán ezeket használja fel, hogy általuk megingassa hitünket az Írásban mint Isten kinyilatkoztatott szavában. Kérdik: „Hogy ismerhetem fel az üdv igaz útját? Ha a Biblia igazán Isten szava, hogyan szabadulhatok meg ezektől a kétségektől és kísértésektől?” Az Örökkévaló sohasem kívánja tőlünk, hogy valamit anélkül elhiggyünk, hogy elegendő bizonyítékot adna, amire hitünket alapozhatjuk. Számos bizonyság szól értelmünkhöz Isten létezéséről, jelleméről és Igéjének igaz voltáról. Ámde az Úr nem távolította el a kételkedés lehetőségét. Mert hitünknek határozott bizonyítékokon és nem feltevéseken kell alapulnia. Azoknak, akik kételkedni akarnak, lesz rá alkalmuk; de akik teljes szívből az igazságot keresik, számtalan bizonyítékot találnak hitük megszilárdítására. – Jézushoz vezető út, 50–51. old.

Április 25., hétfő

A sötétség határai

Egy kicsi, de határozott hívő csoportban beszélve [White testvérnő] azt mondta: „Kezdetben a munka nehezen és lassan megy. Elérkezett az idő, mikor mindenkinek fel kell vennie a terhet és hordozni kell. Menjünk előre, ha mindjárt a Vörös-tenger is van előttünk és kétoldalt megmászhatatlan hegyek. Isten velünk volt, és megáldotta fáradozásunkat. Hitben kell dolgoznunk.” „Erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.” (Mt 11:12) Imádkoznunk kell és hinnünk, hogy imáinkat meghallgatják, és azután dolgoznunk kell! A mű most kicsinek látszik, a fejlődést azonban meg kell előznie a kezdetnek. Először a fű, azután a kalász és csak azután jön a búzával telt kalász. A mű gyengén indul, és fejlődése lassú lesz. Mégis ha a kezdet jó volt, úgy nemsokára állandó növekedést tapasztalhatunk. – Életünk és munkánk, 181–182. old.

Közvetlen előttünk a súlyos válság. Kitartó hitet követel meg tőlünk, hogy helyt tudjunk állni a válság próbái és kísértései közt, és teljesíteni tudjuk feladatait. Még akkor is dicsőségesen diadalmaskodhatunk. Az ellenség egyetlen virrasztó, imádkozó, hívő embert sem ejt majd csapdába. (…)

Testvéreim, ti, akik előtt Isten megnyitotta Igéjének igazságait, milyen szerepet játszotok majd a világtörténelem záró eseményeiben? Tudjátok-e, hogy az előkészületnek milyen létfontosságú tevékenysége folyik égen és földön? Az igazság minden ismerője előtt lehetőség nyílt, hogy tanulmányozza a jövendöléseket, megfogadja a tanácsokat, és felkészüljön a bennük leírt eseményekre, „mert közel az idő”. Senki se játsszon most a tűzzel – a bűnnel, a világ mindenféle szenvedésének okozójával. Ne maradjatok fásultak és bárgyún közönyösek. Lelkünk sorsa ne függjön bizonytalanul. Bizonyosodj meg, vajon teljesen az Úr oldalán állsz-e. Akinek őszinte a szíve, kérdezze reszkető ajakkal: Kicsoda állhat helyt? Vajon a legtartósabb anyagot építetted-e a jellemedbe a próbaidőnek ebben az értékes, utolsó óráiban? Megtisztogattad-e jellemedet minden szennytől? Követted-e a világosságot? Megegyezik-e életed hitvallásoddal? – Bizonyságtételek, 6. kötet, 404–405. old.

A történelemben és a próféciában Isten Igéje felvázolja az igaz és a hamis között folytatott hosszadalmas harcot. A múlt eseményei meg fognak ismétlődni. Régi küzdelmek elevenednek meg, és új elméletek születnek szüntelen. De Isten népe, amely a próféciában való hit és annak beteljesülése szerint is részt vállalt az első, második és harmadik angyal üzenetének hirdetésében, tudja hányadán áll. A finomított aranynál is értékesebb tapasztalat áll mögötte. Sziklaszilárdan kell állnia, hogy kitartással kapaszkodhasson kezdeti bizodalmába a legvégsőkig. – Szemelvények, 2. kötet, 109. old.

Április 26., kedd

A „kozmikus háború” világnézete

A nagy csaló minden olyan lélek számára elkészítette gonosz tervét, akik nincsenek felövezve a próbára, és akik nincsenek a szüntelen ima és az élő hit védelmében. Keresztény kötelességünk, hogy a botrányköveket eltávolítsuk az útból. Tegyünk félre minden akadályt! Valljunk be és bánjunk meg minden bűnt, hogy az Úr útja elkészülhessen, hogy hozzánk térhessen, és gazdag kegyelmében részesíthessen bennünket. A világnak, a testnek és az ördögnek vereséget kell szenvednie! Nem készíthetjük azáltal az utat, hogy megnyerjük az Istennek ellenszegülő világ barátságát. Isten segítségével megtörhetjük annak csábító hatását magunkra és másokra nézve is. Sem egyénileg, sem közösségileg nem biztosíthatjuk magunkat az elszánt és könyörtelen ellenség szüntelen kísértéseivel szemben, de Jézus erejével mindegyiket visszautasíthatjuk. – Szemelvények, 1. kötet, 82. old.

Közel van az Úr nagy napja. Amikor Krisztus megjelenik az ég felhőin, akik nem teljes szívvel keresték Őt, akik engedtek az ámításnak, teljes bizonyossággal elvesznek. Egyedüli bizonyosságunkat a megtérés, bűneink megbánása és eltörlése jelenti. Ha most komolyan keresik az Urat, megalázzák előtte a szívüket és elhagyják bűneiket, a megszentelő igazság által készen állnak majd csatlakozni a királyi család tagjaihoz, és meglátják a Királyt az Ő teljes szépségében. – Istennel ma, 248. old.

Olyan bizonyos, hogy nálunk az igazság, mint hogy Krisztus él; Sátán pedig minden mesterkedésével és pokoli hatalmával sem tudja hazugságra változtatni Isten igazságát. Bár a hatalmas ellenfél mindent elkövet hatástalanná tenni a menny Szavát, az igazságnak mégis égő lámpaként kell előretörnie. Az Úr kiválasztott, és csodálatos kegyelmének tárgyaivá tett minket. Ennek ellenére is talán elbűvöljön minket a hitehagyott fecsegése? Álljunk át Sátán seregének oldalára? Isten törvényeinek áthágóival fogjunk össze? Inkább ez legyen az imánk: „Uram, szerezz ellenségeskedést köztem és a kígyó közt!” Ha nem állunk ellenségeskedésben a sötétség cselekedeteivel, akkor a kígyó hatalmas gyűrűi körülfognak minket, s készen áll, hogy fullánkját szívünkbe eressze. Tekintsük őt halálos, életveszélyes ellenségnek. Krisztus nevében szálljunk szembe vele. Kötelességünk még mindig előre mutat. Minden talpalatnyi földért meg kell küzdenünk. Aki Jézus nevéről nevezi magát, öltse magára az igaz élet, a megszentelődés fegyverzetét. – Bizonyságtételek, 4. kötet, 354–355. old.

Április 27., szerda

Amikor a csata eldurvul

[Keresztelő] János élete aktív munkával telt, így börtönben töltött idejének sötétje, tehetetlensége súlyosan nehezedett rá. Amint egyik hét telt a másik után, s az idő nem hozott változást, csüggedés, kétség uralkodott el rajta. Tanítványai nem feledkeztek meg róla. Szabad bejárásuk volt a fogolyhoz, vitték neki a híreket Jézus munkálkodásáról, s elmondták, hogyan sereglenek köré az emberek. Azt is megkérdezték, hogy ha ez az új tanító a Messiás, akkor miért nem tesz valamit János kiszabadítása érdekében. Hogyan engedheti meg, hogy hűséges hírvivőjét megfosszák szabadságától, sőt, talán életétől is?

E kérdések nem maradtak hatástalanok. Olyan kétségeket sugalltak Jánosnak, melyek fel sem merültek volna benne. Sátán örömmel hallgatta a tanítványok szavait, s látta, hogyan kavarják föl az Úr követének lelkét. Ó, milyen gyakran éppen azok bizonyulnak a legveszélyesebb ellenségnek, akik egy jó ember barátainak hiszik magukat, és vágyakoznak hűségük kimutatására! De ahelyett, hogy megerősítenék barátjuk hitét, szavaik hányszor letörnek és elbátortalanítanak! – Jézus élete, 123–124. old.

Az emberek által valaha kigondolt legtökéletesebb terv (az Úr hatalmát és bölcsességét mellőzve) hibásnak bizonyul, míg sikeres lesz a legkevesebbet ígérő módszer, ha Isten rendelte el, és alázattal, hűséggel hajtják végre. A Krisztusba vetett bizalom és akarata iránti engedelmesség a kereszténynek éppúgy lényeges a lelki harcban, mint Gedeonnak és Józsuénak a kánaánitákkal való háborúban. Isten az izraelitákat hatalmának ismétlődő kinyilatkoztatásával arra akarta rávezetni, hogy higgyenek benne, és bizalommal keressék segítségét minden szükségben. Éppúgy kész népe erőfeszítéseivel most is együttmunkálkodni és nagy dolgokat véghezvinni gyenge eszközei által. Az egész menny arra vár, hogy hatalmát és bölcsességét igényeljük. Isten „mindeneket megcselekedhet, feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk” (Ef 3:20). – Pátriárkák és próféták, 370. old.

Sokan nyugtalanná válnak, ha nem tudják ügyeik határozott kimenetelét. Képtelenek elviselni a bizonytalanságot, és türelmetlenségükben visszautasítják a várakozást, hogy meglássák Isten üdvösségét. A rossztól való félelem majdnem őrületbe kergeti őket. Szabad utat engednek lázadozó érzéseiknek, és szenvedélyes szomorúságukban ide-oda szaladgálnak, és igyekeznek mindazt megtudni, amit a menny nem tárt a szemük elé. Ha bíznának az Úrban, és kitartóan imádkoznának is, akkor megtalálnák az isteni vigasztalást. Lelki közösségük az Atyával lecsillapítaná zaklatott lelküket. A megfáradtak és a súlyosan megterheltek nyugalmat találnának lelküknek, ha Jézushoz mennének. Ha azonban nem vesznek tudomást azokról az eszközökről, amelyeket Isten rendelt a vigasztalásukra, és más forrásokhoz folyamodnak abban a reményben, hogy ezeknél mindazt megtalálhatják, amit Isten nem adott tudtukra, akkor Saul végzetes tévedését követik el, és csak a gonosz tudás ismeretét találják meg. – Pátriárkák és próféták, 459. old.

Április 28., csütörtök

Vesztett ügy

Alakítsunk ki leküzdhetetlen ellenségeskedést saját lelkünk és az ellenség között, azonban nyissuk meg a szívünket a Szentlélek erejének és befolyásának. (...) Váljunk annyira érzékennyé a szent befolyással szemben, hogy Jézus leghalkabb suttogása is megérintse a lelkünket, egészen addig, ameddig Ő mibennünk marad és mi őbenne, hittel Isten Fiában élve.

Szükséges megcsiszoltatnunk, megtisztíttatnunk a földiség minden nyomától, ameddig visszatükrözzük Megváltónk arcát és „isteni természet részeseivé leszünk, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon”. Akkor örömmel cselekedjük Isten akaratát, Krisztus pedig mondhatja a mennyei Atya és az angyalok előtt, hogy az övé vagyunk, mert benne maradunk, és nem szégyell testvéreinek nevezni bennünket. Azonban nem büszkélkedünk szentségünkkel. Amikor tisztábban látjuk majd Jézus végtelen és tökéletes tisztaságát, Dánielhez hasonlóan érezzük majd magunkat, amikor meglátta az Úr dicsőségét. Nem mondhatjuk, hogy bűntelenek vagyunk, ameddig ez a test át nem alakul és formálódik az Ő dicsőséges testének képére. Mégis amikor a Megváltó követését tekintjük elsődlegesnek életünkben, boldog reménységünk, hogy minden folt és bűn nélkül állhatunk majd Isten trónja elé, tökéletesen Krisztusban, az Ő feddhetetlenségének és tökéletességének ruhájába öltözve. – Signs of the Times, 1888. március 23.

Az ördög gyűlölete újra meg újra fellángol, amikor az Úr megmutatja hatalmát népe érdekében. Amikor Isten értük cselekszik, Sátán angyalaival együtt újult erővel igyekszik a menny népét megrontani. Mindenkire féltékeny, aki igénybe veszi Krisztus erejét. Az embereket bűnre csábítja. Ha terve sikerül, a felelősséget rájuk hárítja. Rámutat szennyes ruhájukra, fogyatékos jellemükre, gyengeségükre, meggondolatlanságukra, hálátlanságukra és megszenteletlen szívükre, amivel szégyent hoztak Megváltójukra. Mindezt azért hangoztatja, hogy megindokolja, miért van joga az elpusztításukhoz. Helyzetük reménytelenségével, szennyük lemoshatatlanságával próbálja megrémíteni őket. Azt reméli, hogy ezzel kiöli hitüket, és kísértéseinek engedve hűtlenek lesznek Istenhez. A hívők nem tudnak válaszolni Sátán vádjaira. Ha önmagukra néznek, már-már kétségbeesnek. De mennyei Védőjükhöz fordulnak. Megváltójuk érdemeire hivatkoznak. Isten igaz, és képes megigazítani, „aki a Jézus hitéből való” (Róm 3:26). Az Úr gyermekei bizalommal kiáltanak hozzá, hogy fojtsa el a kísértő ajkán a vádaskodást, és hiúsítsa meg cselfogásait. „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” A kereszt hatalmas bizonyítéka elhallgattatja az arcátlan vádolót. – Krisztus példázatai, 74. old.

Április 29., péntek

További tanulmányozásra

Jézus élete, 22. fejezet: „János bebörtönzése és halála”