ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

A 2016/II. negyedévi Bibliatanulmányhoz

3. tanulmány, 2016. április 9–15.

A HEGYI BESZÉD

Április 9.

Szombat délután

Krisztus nem elvont elméletekkel, hanem a jellem fejlődéséhez, az istenismeret képességének növeléséhez és a jótétemény erejének nagyobbításához szükséges lényeges dolgokkal foglalkozott. Ő azokról az igazságokról beszélt, amelyek a mindennapi viselkedésünkhöz tartoznak, és amelyek kapcsolatban tartanak az örökkévalósággal.

Ahelyett, hogy Istenről, az Igéről vagy az Ő munkájáról alkotott elméletei felé irányította volna az emberek figyelmét, megtanította nekik, hogy rátekintsenek munkájában, Igéjében és gondviselésében. Elméjüket kapcsolatba hozta a végtelenség gondolataival.

A nép csodálattal hallgatta tanításait (Mt 7:28), mert szavaiből erő származott (Mt 4:32). Egészen addig még senki nem beszélt ilyen erővel és hatalommal, még senki nem ébresztette így fel a gondolkodást, az akaratot, a test, az elme és a lélek minden képességét. – Lift Him Up, 177. old.

Jézus tanításai gyökeresen különböztek a tanult írástudók tanításaitól. Ők azt állították, hogy magyarázzák mind az írott, mind a hagyományos törvényt. Azonban a tanításról szóló bemutatásuk arra utalt, hogy a szent szavak elveiben nem láttak erőt. Nem hoztak semmi újat, és nem mondtak olyan szavakat, amelyek választ adhattak volna a lélek keresésére. Nem kínáltak fel táplálékot a kiéhezett juhoknak és bárányoknak. Szokásuk volt a törvény komorabb részeinél időzni, ennek a gondolkodásmódnak az eredményeképpen pedig egyszerűen csak képtelenségeket mormoltak, melyeket sem a tanultak, sem a közemberek nem értettek meg.

Az Úr Jézus Krisztus eljött, hogy felfedje a világnak a mennyei igazságot. Úgy tanított, mint akinek ereje van. Úgy beszélt, mint soha senki. Szavaiban nem volt tétovázás, sem a kétely leghalványabb árnyéka. Úgy beszélt, mint aki a bemutatott téma minden apró részletét érti. – Principiile fundamentale ale educaţiei creştine, 236–237. old.

Az Úr Jézus magára öltötte az emberi természetet, hogy közvetlenül, közbenjáró nélkül vehesse fel a kapcsolatot az emberrel. Ő az igazság átalakító befolyása alá vonja teremtményeit, hogy ahol vannak, ott keresi meg őket. Az Atya megtalálja a szív felé vezető útat, biztosít kedvességéről és bizalmáról, mindenkivel azt érezteti, hogy teljes mértékben azonosul természetükkel és foglalatosságukkal. Egyszerűen mutatta be az igazságot, mégis milyen erővel és méltósággal bírt. Milyen tanító volt a mi Urunk, Jézus Krisztus! Milyen kedvesen bánt az igazság minden őszinte kutatójával, hogy megnyerje bizalmukat és helyet találjon szívükben! – Mărturii pentru pastori şi slujitorii Evangheliei, 190. old.

Lelki szépségünknek naponta kell növekednie. Az isteni minta utánzására való igyekezetünkben gyakran el fogunk bukni. Gyengeségeink és hibáink miatt sokszor le kell még ereszkednünk, hogy Jézus lábánál sírjunk. De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkozzunk még lelkesebben, higgyünk még teljesebben, és próbáljunk meg újra, immár nagyobb állhatatossággal, felnőni az Úr hasonlatosságára. Ne saját erőnkben, hanem Megváltónk erejében bízzunk! Dicsérjük Istent, aki a mi Istenünk és ábrázatunknak épsége. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. kötet, 217. old.

Április 10.

Vasárnap: Alapelvek és normák

Sóvárogj a Mester dicsőítésére! Csiszold jellemed minden kedvező vonását! A jellemépítés minden fokán Isten tetszésére kell élned. És ez lehetséges. Hiszen Énókh is az Úr tetszésére élt romlott társai között. Ma is vannak Énókhok. Tarts ki, mint Dániel, a becsületes államférfi, akit semmilyen kísértés nem tudott megrontani! Ne okozz csalódást annak, aki saját életét áldozta fel, hogy eltörölhesse a bűneidet! Ezt mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:5) Ezt ne felejtsd el! Hibáidon biztosan győzni fogsz, ha belátod őket, és meglátod bennük a vészjelet. Így tudsz – Megváltódat dicsőítve, az ellenségnek pedig csalódást okozva – győzelmet kovácsolni a kudarcból. A Krisztus képmására átalakult jellem az egyetlen kincs, amelyet ebből a világból vihetünk az elkövetkezendőbe. Azok, akik ezen a földön Jézus iskolájába járnak, mindazt magukkal viszik a mennybe, amit tőle tanultak. A mennyben is állandóan fejlődni fogunk. Milyen fontos tehát, hogy ebben az életben miként alakul a jellemünk! A mennyei lények mindazokat segítik, akik szilárd hittel törekszenek tökéletes jellemre, hogy cselekedeteik is tökéletesek legyenek. A Megváltó mindegyiküknek mondja: jobb kezed felől vagyok, és megsegítelek! Az Isten akaratával együttműködő emberi akarat mindent képes megcselekedni. Amit az Úr parancsára kell tennünk, azt az Ő erejével meg is lehet tenni. Amikor parancsol, képességet is ad parancsa teljesítésére. – Krisztus példázatai, 153–154. old.

Krisztus minden tanításával megpróbálta bevésni hallgatósága elméjébe és szívébe a feddhetetlenség alapjául szolgáló elveket. Megtanította őket, hogy amennyiben szeretnék megtartani a menny parancsolatait, az Isten és embertársaik iránti szeretetnek mindennapi életükben is meg kell nyilvánulnia. Megpróbálta beültetni szívükbe azt a szeretetet, amellyel Ő szerette az embereket. Így elvetette az igazság magvait, melyek termése a jellem szépsége és szentsége. A szent befolyás nem csak addig nyilvánul meg, ameddig tart a kegyelemidő. Eredményei az egész örökkévalóságon át érezhetőek lesznek. Megszenteli a cselekedeteket, és megtisztít mindent, amivel kapcsolatba kerül.

Miután leült a hegyen a tanítványokkal, nagy sokaságtól körülvéve (...), „megnyitván száját, tanította őket, mondván: Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa” (Mt 5:2–3).

Akikről itt beszél, azok nem fellengzős civakodók, hanem elégedettek a helyzetükkel és életkörülményeikkel. Nem táplálnak olyan érzéseket, hogy jobb sorsot érdemelnének, mint amivel a Gondviselés megáldotta őket, hanem hálásak minden áldásért. Minden büszke gondolat és minden önfelmagasztaló érzés hiányzik a szívükből. – Reflecting Christ, 61. old.

Április 11.

Hétfő: Szembenáll-e a Hegyi Beszéd a törvénnyel?

Jézus elutasításával a zsidók saját hitüket tagadták meg. Ugyanakkor a Krisztus hitét valló, de a törvényt elutasító keresztény világ is a megtévedt zsidókhoz hasonló hibát követ el. Akik azt vallják, hogy az Üdvözítővel járnak, és beléhelyezik reményüket, de közben ítéletet mondanak az erkölcsi törvény és a próféciák felett, nincsenek biztonságosabb helyzetben a hitetlen zsidóknál. Nem képesek értelmesen bűnbánatra indítani a bűnösöket, mert nem tudják helyesen elmagyarázni, hogy mit kell megbánniuk. A megfeddett, bűnei elhagyására buzdított bűnös joggal kérdezi: „Mi a bűn?” Az Isten törvényét tisztelők azt válaszolhatják, hogy a „bűn pedig a törvénytelenség”. Ennek megerősítésére mondja Pál apostol, hogy a törvény által ismerte meg a bűnt. Csak azok tudják elmagyarázni az engesztelő áldozat jellegét, akik felismerik az erkölcsi törvény által előírt kötelezettségeket. Krisztus azért jött, hogy közbenjáró legyen Isten és ember között, hogy eggyé tegye őket azáltal, hogy a törvényhez való hűségre készteti őket. A törvénynek nem volt ereje ahhoz, hogy megbocsásson az ellene vétkezőknek. Egyedül Jézus tudta megfizetni a bűnös tartozását. Ennek ténye azonban nem jogosítja fel a bűnbánó bűnöst arra, hogy továbbra is vétkezzen Isten törvénye ellen. Ellenkezőleg, immár a törvény iránti engedelmességben kell járnia. Isten törvénye már a teremtés előtt létezett, különben Ádám nem vétkezhetett volna. Ádám törvényszegése után a törvény alapelvei nem változtak meg, csak úgy szerveződtek és olyan kifejezést nyertek, hogy megfeleljenek az elbukott állapotában lévő ember szükségleteinek. Az Atyjával tanácskozó Krisztus intézményesítette az áldozati rendszert, hogy a halál, ahelyett hogy azonnal lecsap a bűnösre, átruházható legyen egy másik áldozatra, ami Isten Fia nagy és tökéletes áldozatának előképe. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. kötet, 151–152. old.

Az Atya az Ő Fiának felbecsülhetetlen adományozása által körülvette a földet kegyelmi légkörével, amely oly valóságos, mint az a légkör, mely a földet övezi. Mindazok, akik ezt az életadó levegőt választják, Krisztus Jézusban érett férfiakká és nőkké növekednek. Amint a virágok a nap felé fordulnak, hogy mindent megvilágító sugarai szépségüket és arányosságukat tökéletesítsék, hasonlóképpen kell nekünk is az igazság Napja felé fordulni, hogy ránk ragyogjon a mennyei fény, és jellemünk hasonlóvá legyen Krisztushoz. Jézus is erre tanít bennünket, mikor mondja: „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok... mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:4–5) – Jézushoz vezető út, 33. old.

A kegyelem Isten tulajdonsága, amit arra érdemtelen emberi lények iránt gyakorol. A kegyelmet nem is kerestük, de Isten általa keres bennünket, és örömmel árasztja ránk, nem mintha méltók lennénk rá, hanem mert végtelenül méltatlanok vagyunk. Kegyelmére csak nagy szükségünk miatt tarthatunk igényt. – A nagy Orvos lábnyomán, 77. old.

Április 12.

Kedd: Az írástudók és a farizeusok igazsága

Az írástudók saját igazságukat útlevélnek tekintették a mennybe – ám ezt Jézus elégtelennek és értéktelennek nyilvánította. A farizeusi jogosság külső ceremóniákból és az igazság elméleti ismeretéből állt. A rabbik azt állították, hogy saját erőfeszítésükkel tartják meg a törvényt, és ezáltal szentekké váltak, ámde cselekedeteik leválasztották az igazságot a vallástól. Kínos pontossággal tartották be a rituális szolgálatokat, ezzel szemben életük erkölcstelen és kiábrándító volt. Úgynevezett igazságuk sohasem érhetett föl a mennybe. Krisztus idejében az volt az ember legnagyobb becsapása, hogy az igazság puszta igenlése már jogosultságot jelentett az üdvösségre. Az emberiség tapasztalhatta, hogy az igazság elméleti ismerete elégtelennek bizonyult a lélek megmentéséhez, és nem termi meg az igazság gyümölcseit. A teológiai igazság iránti buzgó „tisztelet” gyakran együtt jár a valódi igazság gyűlöletével. A történelem legsötétebb fejezetei tele vannak vakbuzgó vallásos emberek bűncselekményeivel. A farizeusok Ábrahám gyermekeinek mondták magukat, dicsekedtek az isteni kijelentések birtoklásával. Ezek az előjogok azonban nem védték meg őket az önzéstől, a rosszindulattól, a haszonleséstől, a legnagyobb képmutatástól. Azt hitték, hogy ők a világ legvallásosabb emberei, ezzel szemben „igazhitűségük” az Úr megfeszítéséhez vezetett. – Jézus élete, 185. old.

Krisztus tanítványainak másféle életszentséget kell megszerezniük, ha be akarnak jutni a mennyek országába. Isten az Ő Fiában a törvény tökéletes megszentelődését ajánlja föl. Ha teljesen megnyitnák szívüket az Üdvözítő befogadására, maga az Atya élete, szeretete élne bennük, az Ő képmására alakítva őket. Így a Mindenható ingyen ajándéka által annak a megszentelődésnek lennének birtokában, melyet a törvény követel. (…)

Jézus tovább fejtegette a törvény kérdését, hogy megmutassa hallgatóinak, mit jelent megtartani Isten parancsait: hogy a törvény megtartása nem más, mint Krisztus jellemének bennünk való létrehozása. – Gondolatok a Hegyibeszédről, 33. old.

Amikor Krisztustól – földi szolgálata idején – megkérdezte egy törvénytudó: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22:36–40) A próféták és a Mester e világos kijelentéseit úgy kell fogadnunk, mint Isten szavát, amely mindenkinek szól. Ragadjunk meg minden alkalmat a terheket hordozók és a lesújtottak iránti irgalmasságra, a szerető gondoskodásra és a keresztény szívességre! Ha nem tudunk többet tenni, öntsünk bátorságot és reményt azokba, akik nem ismerik Istent, és akiket nagyon könnyen megközelíthetünk együttérzéssel és szeretettel. – Próféták és királyok, 146. old.

Április 13.

Szerda: Isten országának alapelvei

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Mélyen érintettek ezek a szavak! De meg kell értenünk a valódi értelmüket. Ha mi ennek a parancsnak engedelmeskedve képviselnénk az Úr Jézus jellemét, akkor nagy változások következnének be azok életében, akik a rosszat cselekszik. Számos lélek meggyőződne bűnösségéről, és befolyásunknak köszönhetően megtérne, ha visszautasítanánk a Sátán eszközeinek bűvkörében lévők rossz cselekedeteivel szemben érzett ellenségességünket. Imádkozzunk határozottan, és dolgozzunk az Úr oldalán. Mindenben, ami megkeményíti a lelket, álljunk ellen a gonosznak, és ne bántalmazzuk azokat, akik rosszat tesznek.

Mutassuk be napról napra az Úr Jézus nagy szeretetét, szeressük ellenségeinket, ahogyan Jézus is tette. Ha szeretnénk Isten kegyelmét képviselni, el kell távolítanunk a gyűlölet erőteljes érzését, és akkor sok szívben fellángolna a valódi szeretet. Az eddigieknél sokkal több megtérésnek lehetnénk tanúi. Igaz, hogy tennünk kell valamit ennek érdekében. – Lucrarea misionară medicală, 254. old.

Krisztus mondta: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5:48) Ő a mi példaképünk. Földi élete során mindig kedves és szelíd volt. Befolyása mindig jó illatot árasztott, mivel tökéletes szeretet lakozott benne. Soha nem volt mogorva vagy megközelíthetetlen, soha nem kötött alkut a gonosszal, hogy valaki kegyeit elnyerje. Ha az Ő feddhetetlenségével rendelkezünk, akkor hozzá hasonlóvá válunk szelídségben, türelemben, önzetlen szeretetben. Ha az Ő jelenlétének fényességében állunk, vajon ne hagyjuk, hogy az Ő kegyelme felolvasszon bennünket? – In Heavenly Places, 31. old.

A keresztény jellem eszménye a Krisztushoz való hasonlóság. Ahogy az ember Fia tökéletes volt az Ő életében, ugyanúgy követőinek is tökéletesnek kell lenniük életük során. Jézus mindenben testvéreihez hasonló lett. Emberi testet öltött, a miénkhez hasonlót. Éhes volt, szomjas, és elfáradt. Táplálékkal tartotta fenn életét, és alvással üdítette fel a testét. Osztozott az ember sorsában. Mindezek ellenére Ő Isten bűntelen Fia volt. A testet öltött Isten. Magunkévá kell tennünk az Ő jellemét. – Reflecting Christ, 24. old.

Minél bensőbb érintkezésbe lépünk Jézussal, annál nyilvánvalóbb lesz saját bűnös lényünk; látásunk megtisztul, felismerjük fogyatkozásainkat az Ő tökéletes jellemének éles ellentéteként. Ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy Sátán csalásai elvesztették erejüket, és felébredt bennünk Isten Lelkének éltető ereje. Krisztus iránti mély szeretet nem lakhat oly szívben, amely még nem ébredt bűnös voltának tudatára. A Jézus kegyelme által megújított szív csodálni fogja az Ő szent jellemét. Ha még nem döbbentünk rá saját erkölcsi gyengénkre, ez a legvilágosabban bizonyítja, hogy még nem ismerjük Krisztust az Ő tökéletességében. (…)

Bűnös voltunk felismerése ellenállhatatlanul hozzá hajt bennünket, akinél bocsánatot nyerhetünk; és ha szívünk tehetetlenségében hozzá vágyakozik, Ő hatalmasan megnyilatkozik. Minél inkább űz bűneink tudata felé és Isten Igéjéhez, annál magasztosabbnak látjuk jellemét, és annál tökéletesebben tükrözzük vissza az Ő képét. – Jézushoz vezető út, 31–32. old.

Április 14.

Csütörtök: A mennyei Ige befogadása

Az igazgyöngy jelenti Krisztus felbecsülhetetlen értékét, ugyanúgy, mint a földben elrejtett kincs. Jézusban mindent meglelünk, amire ebben az életben szükségünk van és mindent, ami örömmel tölt el az eljövendő világban. Nem elegendő a föld minden pénze a békesség, a nyugalom és a szeretet ajándékának megszerzésére. Ezeket az ajándékokat a Krisztusba vetett hit által nyerhetjük el. Nem vásárolhatjuk meg Istentől, nincs mivel ezt megtennünk. Az Atya értékrendjében mi állunk az első helyen, mivel elménket, lelkünket és testünket is az Ő Fiának élete váltotta meg. (...)

Akkor mi jelenti az örök kincs megvásárlását? Egyszerűen visszaadjuk Jézusnak, ami az övé, és hit által befogadjuk Őt a szívünkbe. Együttműködünk Istennel, Krisztussal együtt hordjuk az igát, hordozzuk az Ő terheit. (...)

Jézus kegyelme által erőssé és éretté válhatunk, hogy habár most tökéletlenek vagyunk, elérjük a teljességet benne. Mi elzálogosítottuk magunkat Sátánnak, de a Megváltó eljött, hogy kiváltson és megmentsen bennünket. Mi semmit nem vásárolhatunk az Úrtól. Csak Istennek a Krisztusban adott ingyen ajándéka: a kegyelem által üdvözülhetünk. – That I May Know Him, 83. old.

Isten hitvalló, választott népe közül sokan annyira a világhoz szabják magukat, hogy lehetetlen felismerni különleges jellegüket, s nehéz különbséget tenni azok között, akik a mennyet szolgálják, és akik nem szolgálják őt. Az Atya hatalmasan síkra szállna népéért, ha eltávolodnának a világtól, és elválnának tőlük. Ha hagynák, hogy az Úr vezesse őket, az egész földön hírnevet szerezne nekik. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 66. old.

A menny gyermekei akkor bölcsek, ha csakis a felülről származó bölcsességben bíznak, és nem lesz más erejük, csak az Istentől származó. Ha az Úrral szeretnénk egyesülni, ha benne kívánunk lakozni, feltétlenül el kell különülnünk a világ barátságától és szellemétől. Erőnk és jólétünk abból fakad, ha kapcsolatban állunk az Úrral, ha kiválaszt és elfogad minket. Nem állhat fenn egység a világosság és a sötétség között. Isten azt akarja, hogy népe világtól elkülönült, rendkívüli nép legyen, a megszentelődés élő példái, hogy felvilágosítsák, meggyőzzék vagy elítéljék a világot, attól függően, hogy a világiak mint fogadják a felkínált világosságot. Az értelem elé tárt igazság, a lélekre sugárzó fény, ha elhanyagolják, ha hátat fordítanak neki, el fogja ítélni, kárhoztatni fogja az embert. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 364–365. old.

Április 15.

Péntek: További tanulmányozásra

Jézus élete, 31. fejezet: „A Hegyibeszéd”