A SZOMBATISKOLAI TANULMÁNYHOZ

Március 19., szombat délután

Ha hisznek Isten Igéjének tanításaiban, ismerik a mennyei lakóhelyeket. De még „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik Őt szeretik” (lKor 2:9). Nyelvünk alkalmatlan arra, hogy megfogalmazza az igazak jutalmát. Csak azok fogják tudni, hogy milyen, akik meglátják. Véges elme képtelen felfogni, milyen dicsőséges lesz a mennyei Éden. A Biblia „hazának” nevezi a szentek örökségét (Zsid 11:14–16). Ott a mennyei Pásztor élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és leveleivel a népeknek szolgál. Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta források fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A szélesen elterülő síkságok gyönyörű dombokba torkollanak. Isten hegyeinek fenséges ormai magasra emelkednek. A békés rónákon, az élő vizek mellett népe, a sokáig zarándok és vándor nép otthonra talál. – A nagy küzdelem, 438. old.

„Ezután láttam új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt... Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.” (Jel 21:1–2) (...) Mivel az ember újra élvezheti Ura jelenlétét, akár kezdetben, úgy akkor is közvetlenül tőle nyeri majd a tanítást. „Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet ama napon! Hogy én vagyok, aki mondom: Ímé, itt vagyok.” (Ésa 52:6) (...)

Isten gyermekei előtt az egész világegyetem nyitva áll majd, hogy tanulmányozhassák annak titkait. Kimondhatatlan örömmel lépünk be az el nem bukott lények örömébe, és részesülünk bölcsességükből. Osztozhatunk tudásuk kincseiben, amit úgy halmoztak fel, hogy korszakokon át szemlélték az Atya teremtett világát. Az örökkévalóság évei pedig, amint peregnek, egyre dicsőségesebb kijelentéseket tartogatnak számunkra. Az Úr „véghetetlen bőséggel” adja majd ajándékait, „feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk”. (...)

A földi élet a mennyei élet kezdete, a földi nevelés bevezetés a menny elveibe, életünk munkája itt a földön előkészít az ottani életmű elvégzésére. Ami most látható jellemünkben és Istenért végzett szolgálatunkban, biztos előképe annak, amivé válni fogunk. – The Faith I Live By, 360. old.

Március 20., vasárnap: „Sátán megkötözése”

Mikor Krisztus elkezdte munkásságát,  teljes erejét megfeszítve szállt szembe vele az ördög, és minden centiméternyi előnyért küzdött, hogy legyőzhesse. Ez az összeütközés nagyon sok mindent foglalt magába. Fontos érdekek forogtak kockán. Választ kellett találni a következő kérdésekre: Hatályon kívül kell helyezni Isten törvényét, vagy esetleg javítani kell rajta? Nem tökéletes? Az Úr kormányzása nem áll biztos alapokon? Ezekre a válaszokra nem csak Isten városának lakói, hanem az egész mennyei világegyetem népe várt. (...)

Krisztus megpróbáltatásainak súlya egyenesen arányos a kitűzött cél értékével, amelyet vagy győzedelmesen elér, vagy legyőzötten kudarcot vall. Nem egyetlen bolygó érdekeiről szólt a küzdelem. Ez a föld volt a harcmező, de Isten minden teremtett világát befolyásolta a háború kimenetele. (...) Amikor Jézus már a kereszten függött, az ellenség még akkor is kész volt különböző csaló és ravasz érvekkel mindenkit meggyőzni arról, hogy Isten törvénye önkényes. Ő maga készített elő minden hadi taktikát, minden rosszat, ő késztetett minden elmét, hogy okozzon szenvedést a Megváltónak. Ő maga szította a hamis vádaskodást az ellen, aki csak jót cselekedett. Ő ihlette a kegyetlen bánásmódot, ami tetézte Isten szent, tiszta és ártatlan Fiának szenvedéseit. Viselkedésével Sátán maga kovácsolta a láncot, amivel majd megkötözik. A mennyei világegyetem bizonyságot tesz Isten igazságáról és a kísértő megbüntetésének jogosságáról. – This Day With God, 14. old.

Az elbukott ember Sátán jogos foglya. Krisztus küldetése volt kiszabadítani őt erős ellenfelének hatalmából. Az ember természettől fogva hajlamos követni az ördög sugallatait, és csak akkor állhat sikeresen ellen a rettenetes ellenfélnek, ha Krisztus, a hatalmas hódító lakik benne, Ő irányítja kívánságait, és erőt ad neki. Egyedül Isten szabhat határt Sátán hatalmának. Sátán bejárja a világot, mindenütt ott van. Egy pillanatra sem lankad el, mert fél, hogy elmulasztja a lelkek elpusztítására kínálkozó alkalmakat. Az Úr népének fontos ezt megértenie, hogy elmenekülhessen csapdáiból. A kísértő elkészíti ámításait, hogy ne ismerjék fel a hívők ellen vezetett utolsó hadjáratában, hogy ő a támadó. (...) Sátán jobban tudja, mint Isten népe, hogy minden erejük Krisztusban rejlik, és ezáltal nagy lehet fölötte a hatalmuk. Az igazság leggyöngébb hívője mikor alázatosan segítséget kér a hatalmas hódítótól, szilárdan Jézusra támaszkodva sikeresen visszaveri Sátánt és összes seregét. (...) Isten szava világos. Az igazság egyenes láncolata horgonynak bizonyul azoknak, akik készek befogadni, még ha fel is kell áldozniuk kedvenc meséiket. Ezekben a veszedelmes időkben megóvja őket a rémséges csalódástól. – Bizonyságtételek, 1. köt., 163, 165. old.

Sátán ezer évig mérhetetlen szenvedések között fog ide-oda kóborolni a kihalt földön, és nézi Isten törvénye elleni lázadásának következményeit. Bukása óta a szüntelen tevékenység száműzte életéből az elmélkedést. De mikor már megfosztották hatalmától, gondolkozhat, mit csinált a mennyei kormányzat elleni lázadása óta. Félhet és retteghet az ijesztő jövőtől, amikor minden gonoszságáért szenvednie és az általa okozott bűnökért bűnhődnie kell. – A nagy küzdelem, 428. old.

Március 21., hétfő: „Miértek”

Miután a szentek elváltoztak halhatatlanságba, és Jézussal együtt felviszik őket, miután átvették hárfáikat, ruháikat és koronáikat, és bementek a szent városba, a Megváltóval együtt ítéletre ülnek össze. Felnyitják a könyveket: az élet és a halál könyvét. Az élet könyve a szentek jó cselekedeteit tartalmazza; a halál könyve a gonoszok minden rossz tettét. E könyveket egybevetik a törvénykönyvvel, a Bibliával, és ennek értelmében ítélik meg az embereket. A szentek mondják ki Krisztussal egyetemben a halott gonoszok felett az ítéletet. „Lásd – szólt az angyal –, a szentek Jézussal együtt ítéletet ülnek a gonoszok felett, és megítélik azokat cselekedeteik szerint, és azt a büntetést, ami a gonoszokra az ítélet végrehajtásakor vár, nevük mögé vezetik be a könyvbe.” Láttam, hogy ezt a munkát a szentek az Üdvözítővel végezték az ezer év folyamán a szent városban, még mielőtt az a földre szállt volna. Az ezer év végén Jézus angyalaival és szentjeivel elhagyja a szent várost, és mialatt lejön a földre, az istentelen halottak feltámadnak; azok is, akik Őt álszegezték, és jajgatnak, jajveszékelnek cselekedeteik felett, mikor meglátják az ember Fiát dicsőségének teljességében az angyalok és a szentek seregétől kísérve. Látni fogják a szögek helyét kezén és lábán és oldalán a sebhelyet. A szögek és a dárda hegyének nyomai lesz legnagyobb dicsősége. Az ezer év végeztével Jézus az Olajfák hegyén áll, ami kettéhasad, és nagy síkság lesz. Az épp ekkor feltámadó istentelenek ijedten menekülnek. Majd a szent város alászáll erre a síkságra. Sátán ekkor betölti lelkével a feltámadt gonoszokat, elhiteti velük, hogy csekély a városban tartózkodó sereg, ellenben az ő követői hatalmasak, legyőzhetik a szenteket, és bevehetik a várost. – Tapasztalatok és látomások 164. old.

A kishitűeket súlyosan fenyegeti az a veszély, hogy belekerülnek a sátáni csalások és a lelkiismeretet elfojtó rendelet szívó hatásába. Ha ekkor ki is állják a próbát, a nyomorúság idején még jobban elcsüggednek és elkeserednek, mert nem szokták meg, hogy az Úrban bízzanak. Az addig el nem sajátított hit leckéit e rettenetes körülmények között lesznek kénytelenek megtanulni.

Most kell igyekeznünk, hogy megismerjük Istent ígéreteinek igénylésével. Az angyalok minden buzgó és őszinte imát feljegyeznek. Mondjunk le inkább önző kedvteléseinkről, mintsem elhanyagoljuk a vele való beszélgetést! A legnagyobb szegénység és a legönmegtagadóbb életkörülmény az Ő jóváhagyásával jobb, mint a gazdagság, méltóság, kényelem és barátság – anélkül. Szakítsunk időt imádkozásra! Ha engedjük, hogy földi érdekek kössék le figyelmünket, az Úr úgy is adhat nekünk időt, hogy elveszi bálványozott aranyunkat, házunkat és termőföldjeinket. – A nagy küzdelem, 404. old.

Március 22., kedd: „A végső ítélet”

Az ezer esztendő végén Krisztus a megváltottak és az angyalok kíséretében ismét eljön a földre. Félelmes méltósággal száll alá, és életre szólítja a gonoszokat a végítéletre. Hatalmas sereg jön elő, megszámlálhatatlan, mint a tenger fövenye.

Micsoda különbség van köztük és azok között, akik az első feltámadáskor léptek ki a sírjukból! Az igazakat Jézus hervadhatatlan ifjúsággal és szépséggel ruházta fel. A gonoszok pedig a betegség és a halál nyomait viselik.

A népek sokaságát magával ragadja Isten Fiának dicsősége. A gonoszok egy emberként kiáltják: „Áldott, aki jő az Úrnak nevében!” Ám nem a Jézus iránti szeretet mondatja ezt velük. Akaratlanul kiáltanak fel. Az igazság kényszeríti ki szájukból. Most is éppúgy gyűlölik Krisztust, és szívük lázad ellene, mint amikor sírba szálltak. Már nincs több kegyelemidejük a múlt hibáinak helyrehozására.

Ennek semmi értelme nem lenne. Az élethosszig tartó törvényszegés nem lágyította meg szívüket. A második próbaidő alatt is megkerülnék Isten kívánalmait, és lázadást szítanának a menny ellen, akárcsak az elsőben. – A nagy küzdelem, 430. old.

Sátán hívei táborába rohan, s igyekszik tettre ingerelni őket. De Istentől tűz hull alá az égből, és a hatalmasokat és nagyokat, a szegényeket és kicsinyeket együttesen megemészti. Láttam, hogy egyesek gyorsan megsemmisültek, míg mások tovább szenvedtek. Cselekedeteik szerint kapták büntetésüket. Egyesek napokon át égtek a tűzben, és amíg még egyetlen éghető porcikája volt a testüknek, ami még nem hamvadt el, a legnagyobb kínokat szenvedték el. Az angyal így szólt: Kínjaik meg nem szűnnek, és tüzük ki nem alszik, amíg egyetlen részük lesz, aminek még el kell pusztulni.

Az ördög és angyalai hosszú ideig szenvedtek. Ő nemcsak saját bűneinek terhét volt kénytelen hordani, hanem a megváltott seregét is, ami ráhelyeztetett. Neki kell bűnhődni a lelkek romlásáért is, akiket ő taszított kárhozatba. Végül láttam, hogy Sátán és az egész istentelen sereg elpusztult, és a Mindenható igazságérzete kielégült. Az összes mennyei sereg és az összes megváltott fennhangon mondta: Ámen! – Tapasztalatok és látomások, 164. old.

Március 23., szerda: „Új ég és új föld”

Mindörökre vége Sátán romboló munkájának. Hatezer évig megvalósíthatta szándékát: megtöltötte a földet bajjal, és fájdalmat okozott az egész világegyetemnek. Az egész teremtett világ nyögött és vajúdott. Most Isten teremtményei örökre megszabadulnak tőle és kísértéseitől. „Nyugszik, csöndes az egész föld. [Az igazak] ujjongva énekelnek.” (Ésa 14:7) A dicsőítés és győzelem hangja hallatszik az egész hűséges világegyetemben. „Nagy sokaság szavát”, „mintegy sok vizek zúgását és mintegy erős mennydörgések szavát” hallani, „mondván: Alleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható” (Jel 19:6). – A nagy küzdelem, 437. old.

A mi otthonunk a menny. Ott van az állampolgárságunk, és nem kellene életünket egy pusztulásra ítélt világnak szentelnünk. Szükségünk van Isten Igéjének jellemekben való élő megnyilatkozására. Milyen csodálatos, tiszta nyelvezetű Isten Szava! Micsoda felemelő, nemes elvek! – The Upward Look, 215. old.

Isten dicső városának 12 kapuja van, és mindet a legnagyobb gyöngyökkel díszítették. Tizenkét különböző színű alapja van. A város utcái tiszta aranyból készültek. Ott van Isten trónja is, amelyből egy szép, tiszta folyó ered, átlátszó, mint a kristály. A szentek szabadon isznak az élet folyójának vizéből. (...)

Minden arc visszatükrözi majd Megváltójuk képmását. Többé nem láthatunk aggódó, bánkódó arcokat, mert mindenki vidám lesz, és mosolyog ártatlan tisztaságában. Ott lesznek az angyalok a feltámadt szentekkel és vértanúkkal – minden korszak megváltottaival. Azonban majd az jelenti a legnagyobb örömöt, hogy ott lesz szeretett Megváltónk, aki szenvedett és meghalt értünk, hogy örvendhessünk annak a boldogságnak és szabadságnak. Dicső arca fényesebben fog ragyogni a napnál, és megvilágosítja a gyönyörű szép várost, és mindenfelé szétárasztja dicsőségét. – My Life Today, 357. old.

Majd ismét láttam, hogy a föld már megtisztult és semmi nyoma nem maradt többé a régi átoknak. A föld korábbi szétrepedezett, egyenetlen felülete most már mindenütt egyenletes. Isten egész világegyeteme megtisztult, és a nagy küzdelem örökre véget ért. Bármerre fordultunk is, ahol a szem megpihent, minden tiszta és szent volt. A megváltottak egész serege, fiatalok és öregek, nagyok és kicsinyek, a Megváltó lába elé vetették ragyogó koronáikat, letérdeltek és imádták Őt, aki öröktől fogva mindörökké él. A gyönyörű mindenség a szentek örökös öröksége lesz dicsőségével együtt. Az országot és a hatalmat és az egész ég alatt lévő országokat a magasságos egek szentjei népének adták át, hogy mindörökre birtokolja azt. – Tapasztalatok és látomások, 164–165. old.

Március 24., csütörtök: „Nem lesz több könny”

Krisztus első eljövetelekor alázattal és ismeretlenségben jelent meg. Szegényes élete tele volt szenvedéssel. (…) A második eljövetelkor ez már nem így lesz. Az emberek nem egy csőcselék által körülvett fogolyként látják meg Őt, hanem mint a menny Királyát. Krisztus saját, a mennyei Atyja és a szent angyalok dicsőségében érkezik. Ezerszer ezer és tízezerszer tízezer angyal, Isten szépséges, diadalmas és tündöklő gyermekei fogják kísérni az útján. A dicsőség koronája kerül a töviskorona helyére. A régi bíborpalástot olyan hófehér ruha váltja fel, „amihez hasonlót a ruhafestő e Földön nem fehéríthet” (Mk 9:3). Mellén és derekán ez a név olvasható: „Királyok királya és uraknak Ura.” (…)

Jézus Krisztus mindennapi társa és meghitt barátja hűséges követőinek, akik Istennel szoros kapcsolatban és állandó közösségben élnek. Rajtuk támad fel az Úr dicsősége. Visszatükrözik az Atya dicsőségének fényét, amelyet a Megváltóban látnak. Amikor a királyok Királya eljön a maga fenségében, örvendeznek dicsőségének és ragyogásának fényes sugaraiban. Alkalmasak a mennyei lények társaságára, mert a menny a szívükben él.

Felemelt fejjel, az igazság Napjának rájuk hulló fényes sugaraiban, megváltásuk megérkezésén örvendezve fogadják a Vőlegényt. (...)

Már csak rövid idő, és meglátjuk a Királyt a maga szépségében és dicsőségében. Már csak rövid idő, és Krisztus letöröl a szemünkről minden könnyet. (…) Nemsokára számtalan ajak énekli: „Ímé, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az Ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük, az ő Istenük…” (Jel 21:3) – Isten csodálatos kegyelme, 358. old.

Útban vagyunk hazafelé! Ő, aki annyira szeretett minket, hogy meghalt értünk, várost épített számunkra. Az új Jeruzsálem a mi nyughelyünk. Isten városában nem lesz szomorúság. Sem bánatos sírás, sem összetört remény és eltemetett vonzalom nem hallatszik többé. A viszontagság ruháit hamarosan menyegzői öltözettel cseréljük fel. Nemsokára meglátjuk Királyunk megkoronázását. Akik életüket elrejtették Krisztusban, és megvívták a hit nemes harcát a földön, a Megváltó dicsőségében fénylenek Isten országában. A menny csodálatos hely! Vágyódom, hogy ott legyek, és meglássam Jézusomat, aki életét adta értem, és átváltozzak dicső képmására. Ó, nincs nyelv, ami kifejezhetné az eljövendő, ragyogó világ dicsőségét! Szomjazom az élő folyamok után, amik megörvendeztetik Isten városát! – Boldog otthon, 273. old.

Mindnyájan egyetlen boldog, összeforrt, dicsőítő és hálaadó család lesznek. Felettük a hajnalcsillagok kórusban énekelnek, és Isten fiai örömtől kiáltanak, miközben Isten és Krisztus közösen hirdetik: „Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé!” – Boldog otthon, 274. old.

Március 25., péntek

További tanulmányozásra

A nagy küzdelem, 42. fejezet