Ellen G. White idézetek
11. tanulmány − 2016.
március 5–11.Amit Péter írt a nagy küzdelemről
Március 5., szombat délután
Az egyház az Úr elrendelt eszköze emberek megmentésére. Szolgálatra hívta el, és azzal bízta meg, hogy hirdesse az evangéliumot a világnak. Már kezdettől fogva azt tervezte, hogy egyháza az Ő tökéletességét és erejét tükrözi a világnak. A gyülekezet tagjait Isten a sötétségből hívta ki a csodálatos világosságára, hogy nagy dicsőségét hirdessék. Az egyház a letéteményese Krisztus kegyelmi kincseinek; végül pedig kinyilatkoztatja a „mennybéli fejedelemségek és hatalmasságok előtt” (Ef 3:10) a menny mérhetetlen szeretetét. – Apostolok története, 7. old.
Akinek értelmét beragyogja Isten Igéjének megértése, tudatosítja az iránta és a világ iránt viselt felelősség komolyságát, és érzi, hogy minden képességét tökéletesre kell fejlesztenie, mert küldetése, hogy hirdesse „annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pt 2:9). Növekedve a kegyelemben és az Úr Jézus Krisztus ismeretében, felismeri hiányosságait, érzi tudatlanságát, és folyamatosan törekszik megőrizni és irányítani értelme erejét, hogy minél intelligensebb kereszténnyé váljon. A Szentlélektől áthatott tanítványok elérik minden képességük ismeretének legmagasabb szintjét. Ezen tapasztalat nélkül a nevelést megfosztjuk annak valódi dicsőségétől és ragyogásától.
Isten Igéjének csodája az a befolyás, amit a mennyei igazság gyakorol a szívre. Ennek hatása megtisztítja és megnemesíti a lelket a Szentlélek által. A fenntartás nélkül Istennek ajánlott képesség a Szentlélek vezetése alatt határozottan és harmonikusan fejlődik. Az odaszentelődés és a szentség olyan szoros kapcsolatot alakít ki Jézus és tanítványai között, hogy ők hozzá hasonlóvá válnak. Az Atya ereje által az ember változó és gyenge jelleme erőssé és határozottá válik. A keresztény fontos, intelligens, józan ítélőképességű és kiegyensúlyozott személlyé válik. Az Úrral, a világosság és értelem forrásával szoros kapcsolatban bővül saját előítéleteitől mentes látóköre, és fejlődik éleslátása. Isten megismerése, az Ő kinyilatkoztatott akaratának megértése, amennyire azt az emberi elme felfoghatja, teszi képessé őket, hogy befogadják a jellemükbe. – Nevelés, 37–38. old.
Az apostol intette a hívőket, hogy tanulmányozzák az Írást; ha kellően megértik, biztosan építhetnek, dolgozhatnak örök életük érdekében. Péter jól tudta, hogy minden léleknek a végleges győzelemig időnként nehézségekkel és kísértésekkel kell megküzdenie; de azt is tudta, hogy az Írás kellő ismerete a megkísértettet képesíti, hogy felidézze emlékezetében azokat az ígéreteket, amelyek szívét megvigasztalják, és megerősítik a Mindenhatóba vetett hitét. – Apostolok története, 299. old.
Március 6., vasárnap: „Sötétségből világosságra”
Világosságban járni azt jelenti, hogy eldöntöttük, elhatároztuk és komoly erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy bemutatjuk Krisztust jellemének teljes dicsőségében. Azt jelenti, hogy eltávolítunk minden haragot és minden szomorúságot. Nem kell megelégednünk azzal, hogy kijelentjük: „Isten gyermeke vagyok.” Szemléljük Jézust, és Őt nézve átváltozunk a képmására? Világosságban járni lelki előrehaladást és fejlődést jelent. – Isten fiai és leányai, 200. old.
Hogyan érhetjük el az Úr Jézus Krisztus, a mi Megváltónk és nagy Tanítónk által kért tökéletességet? Eleget tehetünk-e ennek a kérésnek, és elérhetünk egy ilyen magas szintre? Igen, mert másképp Krisztus nem kérte volna ezt tőlünk. Ő a mi megigazulásunk. Emberi természetében előttünk járt, és megvalósította számunkra a jellem tökéletességét. Nekünk belévetett hitre van szükségünk, amely szeretet által tisztítja meg a lelket. A jellem tökéletesítésének alapja, amit Krisztus jelent számunkra. Ha folyamatosan Megváltónk érdemeitől függünk, és az Ő lábnyomában járunk, hozzá hasonlóan tiszták és folt nélküliek leszünk.
Az Üdvözítő egyetlen lélektől sem kér lehetetlent. Ő egy olyan dolgot sem vár el tanítványaitól, amelynek megvalósítására ne lenne kész felkínálni kegyelmét és erejét. Ő nem kérné, hogy legyenek tökéletesek, ha nem rendelkeznének parancsára a kegyelem tökéletességének kiáradásával, ami olyan csodálatos és szent kiváltság. Kijelentette, hogy sokkal inkább kész kiárasztani Szentlelkét azokra, akik kérik, mint ahogy a szülők jó ajándékokkal halmozzák el gyermekeiket. Kötelességünk, hogy hatáskörünkben elérjük azt a tökéletességet, amit Jézus is elért földi életében a jellem minden területén. Ő a mi példaképünk. Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy jellemünk minden területén tiszteletet adjunk Istennek. Naponta figyelmen kívül hagyva a mennyei kérések teljesítését, saját magunk kockáztatjuk üdvösségünket. Meg kell értenünk és értékelnünk kell azt a kiváltságot, amivel Krisztus felruházott, és mutassuk meg határozottan, hogy készek vagyunk elérni a legmagasabb szintet. Függjünk mindenben az Ő erejétől, amelyet mindannyiunknak megígért. – That I May Know Him, 130. old.
Milyen hit győzi le a világot ? Az a hit, ami Krisztust személyes Megváltóvá teszi életünkben, az a hit, ami elismeri az emberi tehetetlenséget és önmagunk megmentésének képtelenségét, majd egyedüli reményként belekapaszkodik annak segítségébe, akinek van ereje megmenteni őt. Ez a hit nem csügged, hallja Jézus szavát, amint így szól hozzá: Bátorság! Én győztem a világ felett, és mennyei erőm nektek is a rendelkezésetekre áll.” Ez a hit hallja az ígéretet: Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” – Reflecting Christ, 21. old.
Március 7., hétfő: „Külső nyomás”
Az apostol igyekezett a hívőket megtanítani, milyen fontos féken tartani gondolataikat, nehogy tiltott területekre kalandozzanak, és erejük haszontalanságokra forgácsolódjon szét. Aki nem akar Sátán támadásainak áldozatául esni, jól őrizze a lelkéhez vezető utat. Ne olvasson, ne lásson, ne halljon meg olyasmit, ami tisztátalan gondolatokat ébreszt. Gondolataink ne időzzenek szabadon mindenféle tárgynál, amit az ősellenség sugall. Ha nem őrizzük híven a szívünket, akkor a külső világ gonoszsága felébresztheti belsőnkben a rosszat, lelkünk pedig sötétségbe zuhan. Ezeket írja Péter: „Felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelenik.” – Apostolok története, 298. old.
Mennyire szoros és bensőséges kellene legyen a közöttünk levő kapcsolat! Mennyire gondosan kellene figyelnünk arra, hogy cselekedeteink és szavaink összhangban álljanak az Isten által ránk bízott szent igazságokkal. (…)
Beszédetek olyan kellene legyen, hogy ne váljék szükségessé megtérnetek ilyen tekintetben. (…) Ha olyan szavak hangzanak el, amelyek kárt tehetnek egy barát vagy egy testvér jellemében, akkor semmiképp ne bátorítsuk azt a gonosz beszédet, mert a pletyka az ellenség munkája. Emlékeztessük a beszélőt arra, hogy Isten Szava megtiltja az ilyen beszédet. (…) A Megváltó elmondta, hogyan tudunk bizonyságot tenni róla a világnak. Ha a lelkületét ápoljuk, ha az Ő szeretetével viszonyulunk egymáshoz, ha egymás érdekeit védjük, ha kedvesek, előzékenyek, türelmesek és engedékenyek leszünk, majd gyümölcseink bizonyítják a világban, hogy Isten gyermekei vagyunk. (…) Egymásnak a legszentebb hitben való építése áldott tevékenység. Azonban ha leromboljuk a másikat, az csak keserűséget és szomorúságot szül. – Our High Calling, 181. old.
A tavi liliom gyökereit mélyen a piszok és iszap alá nyomja, és lyukacsos szárán keresztül szívja magához azokat az anyagokat, amelyek elősegítik fejlődését, és makulátlan virágját tisztaságban hozza fel a felszínre. Mindazt, ami elhomályosítaná és elrontaná szépségét, visszautasítja. – Tanuljunk a liliomtól! Legyenek bár körülöttünk erkölcsromboló befolyások, melyek a lelket tönkre akarják tenni, mindezt visszautasíthatjuk és kikerülhetjük, hogy a rossz társaság meg ne rontsa szívünket. Egyénileg keresse minden ifjú azok társaságát, akik határozott léptekkel felfelé törekszenek. Kerüljék azok társaságát, akik minden rossz befolyást magukba szívnak, akik tétlenek, és nem kívánják komolyan jellemüket magasabb színvonalra emelni, akikben nem lehet megbízni, és nem ragaszkodnak elveikhez. Legyenek az ifjak azok társaságában, akik félik és szeretik Istent, mert az ilyen nemes, határozott jellemeket képviseli a liliom, ami tiszta virágját a tó öblén nyitja meg. Visszautasítják azokat a befolyásokat, amelyek erkölcsi süllyedést hoznának létre, és csak azokat szívják fel magukba, melyek a tiszta és nemes jellem kialakulását segítik, mert a menny mintájára kívánnak átalakulni. – Üzenet az ifjúságnak, 197. old.
Március 8., kedd: „Igen biztos prófétai beszéd”
Azok közül, akik szentnek vallják magukat, valójában egyikük sem szent. Akik szentként vannak feljegyezve a mennyei könyvekben, nem tudják ezt, és ők az utolsók, akik saját jóságukkal dicsekednének. Ha valaki különleges körülmények között lelki eksztázisba esik, az még nem meggyőző bizonyítéka kereszténységének. A szentség nem elragadtatás, hanem az Isten akaratának való engedelmesség. A szentség azt jelenti, hogy az Úr szájából jövő minden Igével élünk, hogy mennyei Atyánk akaratát tesszük, a próbák idején is bízunk Jézusban, a sötétségben és a világosságban egyaránt rátekintünk, hit és nem látás által haladunk előre, rendíthetetlen bizalommal támaszkodunk Istenre, és nyugalmat találunk az Ő szeretetében. – The Faith I Live By, 140. old.
Ez a világ Isten műhelye, akinek itt minden követ addig kell faragnia és csiszolnia, amíg értékes lesz, hogy elfoglalhassa helyét az Úr épületében, a mennyei templomban. Ám ha elutasítjuk a tanítást és fegyelmezést, olyanok leszünk, mint a faragatlan és csiszolatlan, durva kövek, amiket végül mint használhatatlant dobnak félre. Lehet, hogy jellemed építésében még olyan sok az elvégzetlen munka, mintha csiszolatlan, durva kő lennél, amit még alaposan meg kell munkálni ahhoz, hogy elfoglalhassa helyét Isten templomában. Ne lepődj meg, ha az éles sarkokat kalapáccsal vagy vésővel távolítja el jellemedről, hogy betölthesd a neked készített helyet. Ember nem képes elvégezni ezt a munkát. Megvalósítása egyedül a Teremtőnek lehetséges. Biztos lehetsz, hogy Ő egyetlen fölösleges ütést sem mér rád. Szeretetből munkálkodik a te örökkévaló boldogságodért. Ismeri gyengeségeidet, és a felépítéseden munkálkodik, nem a lerombolásodon. – Gyermeknevelés, 82. old.
Ahogy a szőlővessző a szőlőtőkéből nyeri nedvét, és ez által sok gyümölcsöt terem, ugyanúgy a valódi hívő is eggyé válik Krisztussal, és megtermi életében a Lélek gyümölcseit. A szőlővessző eggyé válik a szőlőtővel. Vihar nem tépheti ki, fagy nem pusztíthatja el jellemvonásait. Semmi nem szakíthatja el a szőlőtőtől. Élő szőlővesszővé válik, ami hordozza a szőlőtő gyümölcsét. Hasonlóképpen történik a hívők életében is. Jó cselekedetek és szavak által kinyilvánítjuk Krisztus jellemét. Ahogy a szőlővessző a szőlőtőből nyeri nedvét, akik valóban megtértek, Jézusból nyerik a lelki nedvet. – The Upward Look, 182. old.
Március 9., szerda: „Csúfolódók”
Az apostol egyrészt dicsőítette az igaz prófétai beszédet, mint biztos vezetőt a veszély idején, másrészt azonban ünnepélyesen óvta a gyülekezetet a hamis prófécia fáklyájától, a hamis tanítóktól, akik jönni fognak és igyekszenek becsempészni veszedelmes eretnekségeket. Ezeket a gyülekezetben fellépő álnok tanítókat, akik sok hittestvért félrevezetnek, az apostol „víztelen kútfőkhöz”, „széltől hányatott fellegekhez” hasonlítja, „akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre”. (...)
Mialatt Péter lelki szeme előtt elvonultak az évszázadok egészen az idők végeztéig, a Szentlélek sugallatára leírta azt az állapotot, ami megelőzi Krisztus visszajövetelét. „Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak és ezt mondják: Hol van az Ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva.” Viszonz „amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájuk” (1Thessz 5:3). De nem mindenkit hálózhat be az ellenség. Amikor minden földi dolog vége közeledik, lesznek hűségesek, akik képesek az idők jelei megértésére. Mialatt a magukat kereszténynek vallók tömegei cselekedeteik által megtagadják hitüket, a maradék mindvégig kitart. Péter megőrizte szívében Krisztus ismételt eljövetelére vonatkozó élő reménységet, és biztosította a gyülekezetet, miszerint a Megváltó ígérete: „Ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket” (Ján 14:3), egészen bizonyosan beteljesül. Ha a megpróbáltaknak és hűségeseknek úgy tűnik, hogy az Úr sokáig késik visszatérésével, az apostol biztosítja őket: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” – Apostolok története, 308. old.
Mi adventisták vagyunk. Várjuk a mi Urunk és megváltó Jézus Krisztusunk megjelenését, és szeretünk erre gondolni. Tudjuk, hogy kiben hittünk, és nem félünk rábízni azon a napon lelkünk védelmét. Nem megalázó megvallanunk, hogy adventisták vagyunk. (…)
Hiszünk a negyedik parancsolat szombatjában, mert ez tisztán és világosan meg van írva. Ez képezi vallásos hitünk alapját. Senki közülünk ne szégyenkezzen e miatt. (…) Mi nem fogadjuk el az emberi tanácsok tekintélyét, hanem a mennyei tanácshoz fordulunk. „Uram, örökké megmarad a te Igéd a mennyben.” (Zsolt 119:89) Az „így szól az Úr”-ban bízunk. Itt állunk. Egy hitelv, aminek nem az „így szól az Úr” az alapja, elfogadhatóvá válhat az egész világon, de attól még nem lesz igaz. (…) Ha meg szeretnénk ismerni a mennybe vezető utat, a Bibliát és nem emberi elméleteket vagy feltevéseket kell tanulmányoznunk. (…) Mi nem szégyelljük hitünket, a hetednapi adventista hitet, mert ez a legjobb, amivel rendelkezhetünk. Várjuk a mi megváltó Úr Jézus Krisztusunk második eljövetelét. Az emberek kigúnyolhatják és kinevethetik hitünket, ez azonban nem kellene kihívást jelentsen vagy meglepjen bennünnket. Magatartásuk nem változtathatja hamissággá az igazságot, sem igazsággá a hazugságot. Rendíthetetlenül állunk Isten Igéjének biztos alapján. – That I May Know Him, 357. old.
Március 10., csütörtök: „Siettetni Jézus visszajövetelét”
Már csak egy rövid idő, és meglátjuk a Királyt a maga szépségében és dicsőségében. Már csak egy rövid idő, és Krisztus letöröl minden könnyet a szemünkről… Nemsokára számtalan ajak énekli majd: „Ímé, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az Ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük, az ő Istenük…” (Jel 21:3)
„Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valónak találjon titeket békességben.” (2Pét 3:14) – Isten csodálatos kegyelme, 358. old.
Senki ne tartsa fenn azt a korlátolt, szűklátókörű elképzelést, hogy valamely emberi cselekedet a legkisebb mértékben is hozzájárulhat a törvényszegés adósságának törlesztéséhez. Ez végzetes hazugság. Ha ezt megértettétek, akkor szűnjetek meg melengetett elgondolásaitokon időzni, és teljes szívvel tanulmányozzátok az engesztelési áldozatot! Ezt a dolgot olyan homályosan értik, hogy ezrek és ezrek, akik Isten gyermekeinek tartják magukat, valójában a gonosz gyermekei, mert saját cselekedeteikre támaszkodnak. Az Atya mindig elvárta a jó cselekedeteket, hiszen azokat a törvény is megköveteli, de mivel az ember bűnbe helyezte magát, ahol jó cselekedetei értéktelenek, egyedül Jézus igazságossága lehet eredményes.
Krisztus képes minket megváltani a végsőkig, mert mindig él, hogy közbenjárjon értünk. A legtöbb, amit az ember saját megváltása érdekében tehet, hogy elfogadja a meghívást: „Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel 22:17) – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., 221. old.
Az első lecke, amelyet meg kell tanulnunk, (…) az Istentől való függőség leckéje. (…) A mezei virág a talajban gyökerezik, szüksége van levegőre, harmatra, záporra és napfényre. Csak akkor fejlődik, ha ezekben a jótéteményekben részesül, s mindezt Istentől kapja. A keresztények számára biztosított az Úr jelenléte. A hit ezen Sziklája Isten élő jelenléte. Még a leggyengébbek is rátámaszkodhatnak. Akik a legerősebbnek gondolják magukat, azok is elgyengülhetnek, ha nem támaszkodnak erősségükre, Jézusra. Sikeresen építhetünk erre a Sziklára. A Mindenható közel van hozzánk Krisztus engesztelő áldozata által, közbenjárásával, a gyülekezetet vezető szelíd és szeretetteljes modorával. Az örök királyi széken ülve élénk érdeklődéssel figyel. Ameddig az egyház tagjai hit által Jézus Krisztusból és nem emberi véleményekből, találmányokból és módszerekből táplálkoznak, ameddig meggyőződtek, hogy a Megváltó által közeledhetnek Istenhez, addig teljes mértékben bíznak benne, és olyan élő kapcsolatuk lesz, mint a szőlővesszőnek a szőlőtővel. Az egyházat nem emberi elvekre, tervekre és hosszasan megfontolt modellekre építették. Ő Krisztustól függ, a feddhetetlenségétől. A Krisztusba vetett hitre épül, melyen még „a pokol kapui sem vehetnek diadalmat”.
Minden lélek ereje Istenben és nem emberben gyökerezik. Azoknak, akik átadták szívüket neki, a nyugalom és bizalom lesz az erősségük. Jézus nem csak kivételes alkalmakkor gondoskodik rólunk, hanem még odaadóbban ápol, mint egy anya a gyermekét. (…) Ő őrködik feletted, istenfélő gyermek! Biztonságban megtart védelme árnyékában. – Isten fiai és leányai, 77. old.
Március 11., péntek
További tanulmányozásra
Nevelés, 16. fejezet