A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Válság Édenben

Január 2., szombat délután

Amikor Isten az Édenkertbe helyezte ősszüleinket, azt tanácsolta nekik, hogy „műveljék” és „őrizzék” a kertet. Az Úr elvégezte a teremtés munkáját, és kijelentette, hogy minden alkotása jó. Minden megfelelt annak a célnak, amire teremtetett. Amíg Ádám és Éva engedelmeskedtek Istennek, a kertben végzett munka számunkra gyönyörűséget jelentett; a föld bőséggel megteremte mindazt, amire szükségük volt. Amikor az ember eltávolodott az Alkotójától, s nem engedelmeskedett neki, arra ítéltetett, hogy a Sátán által elvetett magvakkal küzdve keresse meg homloka verítékével a mindennapi kenyeret. Ettől kezdve nehéz küzdelmet kellett vívnia azon hatalommal, amelynek alávetette akaratát.

Az volt az Atya terve, hogy küzdelem által eltávolítson minden gonoszt, ami az ember engedetlensége folytán bekerült a világba. Kemény munkával hatástalaníthatók az ördög kísértései, valamint a gonoszság, amibe belekeveredett az ember. Isten Fia a világnak adatott halálra, engesztelő áldozat lett a világ bűneiért, s élete által megtanította teremtményeinek, hogyan lehet meghiúsítani az ellenség terveit. Jézus Krisztus emberi természetet öltött magára, eggyé lett testvéreivel, együtt érzett velük, fáradhatatlanul dolgozott, s tanította őket, hogyan válhatnak a menny munkatársaivá, az Ő országának építőivé a világban. – A keresztény nevelés alapelvei, 512–513. old.

Ecseteltem hallgatóim előtt Ádám bűnét, amint megszegi az Atya kifejezett parancsát. Isten igaznak teremtette az embert, tökéletesen szentnek és boldognak; de elvesztette Ura jóváhagyását, és az Atya törvényei iránti engedetlenséggel elpusztította boldogságát. Ádám bűne reménytelen nyomorúságba és kétségbeesett helyzetbe sodorta az embert. De a Mindenható csodálatos, szánakozó szeretete nem hagyta őket reménytelen, elveszett állapotukban, hanem odaadta hőn szeretett Fiát a megmentésükért. Krisztus eljött a világra, emberi természettel takarva el istenségét; végigjárta az utat, melyen Ádám elbukott; elviselte a próbát, melyen Ádám csődöt mondott; legyőzte az ellenfél valamennyi kísértését, így jóvátette Ádám szégyenteljes csődjét és bukását. – Bizonyságtételek, 4. köt., 293. old.

Jézus, a menny nagyhatalmú parancsnoka elhagyta a királyi udvarokat, s eljött az átoktól kiégett, megromlott világba. Magára vette természetünket, hogy míg isteni karjával megragadja a Mindenhatót, emberi karjával át tudjon ölelni bennünket, így a véges embert a végtelen Istenhez kapcsolja. Üdvözítőnk eljött a világba megmutatni, hogyan éljen az ember, hogy biztosítsa magának a halhatatlan életet. Mennyei Atyánk szóval ki sem fejezhető áldozatot hozott értünk, amikor odaadta Fiát halálra az elbukott emberért. A megváltásunkért fizetett árnak magasztos nézetet kellene nyújtania nekünk arról, hogy Krisztus által mivé válhatunk. – Bizonyságtételek, 4. köt., 563. old.

Január 3., vasárnap: Három áldás

Ádám körül volt véve mindennel, amit a szíve megkívánt. Minden szükségletéről gondoskodtak. A dicső Édenben nem volt sem a bűnnek, sem az elmúlásnak semmi jele. Isten angyalai közvetlenül és szeretettel társalogtak a szent párral. A boldog énekes madarak Teremtőjüknek dalolták a dicséret szabad, örömteli énekét. A békés vadállatok boldog ártatlanságban játszottak Ádám és Éva körül, engedelmeskedve szavuknak. Ádám érett férfikorban volt, mint a Teremtő munkájának legnemesebbje.

Egyetlen árnyék sem vetődött az emberpár és a Teremtő közé. Úgy ismerték meg Alkotójukat, mint jóságos Atyjukat, és gondolataikat mindenben Isten akaratához alakították. Ádám jellemében Isten jelleme tükröződött. Dicsőségét az egész természet kinyilatkoztatta. – Boldog otthon, 26. old. 

Ádám az élet királya lett. Minden Isten által teremtett élőlény felett hatalmat kapott. Az Úr olyan értelemmel áldotta meg Ádámot és Évát, amelyben a többi teremtményt nem részesítette. Ádámot jogszerűen uralkodóvá tette teremtő kezének munkái felett. [...]

Amíg Ádám és társa hű maradt Istenhez, ők voltak az egész Föld urai. Korlátlan uralmat kaptak minden élő dolog felett. A bárány és az oroszlán békésen játszadozott a közelükben, vagy együtt feküdt lábuk előtt. A vidám madarak körülöttük röpködtek, és nem féltek. Boldogan zengtek dicséretet Teremtőjüknek. Ádám és Éva is velük együtt adott hálát az Atyának és a Fiúnak. – Isten csodálatos kegyelme, 40. old.

János nem talált szavakat, melyekkel leírhatta volna a menny csodálatos szeretetét a bűnös ember iránt, ellenben meghív mindannyiunkat, hogy szemléljük Isten szeretetét, mely kinyilatkoztatott egyetlen Fia ajándékában. Akik hisznek Krisztusban, a bűnös emberiségért hozott áldozat által [...] megmenekülhetnek az örök pusztulástól. Krisztus egy volt az Atyával, mégis amikor a világba Ádám engedetlensége által betört a bűn, Ő kész volt leszállni Istennel egyenlő fenségéből, ahol olyan fényességben lakozott, melyhez ember nem közeledhet, és olyan dicsőségben, hogy ember nem tekinthet az Ő arcára, mert nem élné túl. Jézus alávetette magát a gúnynak, a bántásnak, a szenvedésnek, a fájdalomnak és a halálnak, hogy eleget tegyen Isten változhatatlan törvényének, és hogy halála és feddhetetlensége által megteremtse a bűnös számára a szabadulás lehetőségét. Ezt a munkát bízta rá az Atya, s akik elfogadják Krisztust, és teljes mértékben az Ő érdemeire hagyatkoznak, Isten fiaivá és leányaivá, az Üdvözítővel együtt örököstársakká válnak. – That I May Know Him, 60. old.

Január 4., hétfő: Próba a fánál

Az Úr próbára tette az embert, hogy határozott és erős jellemre tehessen szert saját boldogságára és a Teremtő dicsőségére. Ádámot minden más teremtménynél magasabb rendű értelmi képességgel ruházta fel. Értelmi képességei csak kevéssel maradtak el az angyalokétól. Megismerhette a természet gyönyörűségeit és dicsőségét, és a teremtett dolgok által megérthette Atyja jellemét. Amit szeme Éden dicsőségében látott, mind-mind az Atya szeretetéről és végtelen hatalmáról tett bizonyságot.

Az Ádámnak adott első erkölcsi lecke az önmegtagadásról szólt. Kézbe kapta az önmegtagadás gyeplőit. Egyensúlyban kellett tartania az ítélőképességét, értelmét és lelkiismeretét. „Vette az Úr Isten az embert, és helyezte őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt. És parancsolta az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.”

Ádámnak és Évának megengedte az Úr, hogy egy fa kivételével a kert összes fájának gyümölcsét megegye. Egyetlen korlátozás volt csupán. A tiltott fa gyümölcse éppen olyan vonzó és kellemes volt, mint a kert bármely fájának gyümölcse. Ez volt a jó és a gonosz tudásának fája, mivel ha esznek a fáról, amelyre vonatkozóan Isten azt mondta, hogy „ne egyél”, akkor megismerik a bűnt, az engedetlenség tapasztalatát. – Confrontation, 12. old.

Némelyek azt állítják, hogy a szombat csak a zsidóknak adatott, Isten azonban ezt sosem mondta. Népének, Izraelnek adta a szombatot, mint szent felelősséget, ám az a tény, hogy a törvény kihirdetésének helye nem Palesztina, hanem a Sínai-hegy volt, azt mutatja, hogy terve az egész emberiségre vonatkozott. A Tízparancsolat éppen olyan régi, mint a teremtés. Ennek következtében a szombat intézményének sincs különlegesebb kapcsolata a zsidókkal, mint bármilyen más teremtett lénnyel. Akként rendelkezett az Úr, hogy a szombat megtartása kötelező legyen mindenki számára. Határozottan szól kijelentése: „A szombat lőn az emberért.” Tehát aki abban a veszélyben van, hogy becsaphatja önmagát ezen a téren, inkább hallgasson Isten Igéjére, mint az emberekre.

Édenben az Örökkévaló a következőket mondta Ádámnak a jó és gonosz tudásának fájával kapcsolatosan: „Amely napon eszel arról, bizony meghalsz.” „Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.” Ez utóbbiak már Sátán szavai voltak, és Ádám ezekre hallgatott a felesége révén. Egy másik hangnak engedelmeskedett, és nem annak, amely kijelentette Édenben a törvényt. [...]

Amint a jó és gonosz tudásának fája próbát jelentett Ádám engedelmességére nézve, olyan mértékben próba a negyedik parancsolat, amelyet azért adott Isten, hogy bebizonyosodjon mindazok hűsége, akik az Ő népéhez tartoznak. Ádám tapasztalata legyen figyelmeztetés számunkra, hogy sose fogadjunk el emberi érveket, de még azon angyalokét sem, akik akár egyetlen pontocskát is ki akarnak szakítani Jehova szent törvényéből. – Lift Him Up, 53. old.

Ádám és Éva a mértéktelen étvágy miatt bukott el. Krisztus eljött, helytállt az ellenség legtüzesebb kísértései közt, s az emberiség javára legyőzte étvágya bűnös kielégítésének kísértését, bebizonyítva, hogy az ember igenis győzhet. Ádám az étvágy miatt bukott el és veszítette el a boldog Édent. Gyermekei Jézus segítségével megfékezhetik étvágyukat, s mértékletesség által visszanyerhetik az étvágy rendes állapotát.

A törvény megszegésére nem ürügy többé a tudatlanság. A fény világosan ragyog. Senkinek sem kell tudatlanságban maradnia. Maga a Mindenható Isten az ember tanítója. Isten iránti legszentebb kötelességünk hallgatni a megbízható érvelésre és a tényleges tapasztalatra, melyet most nyújt az egészségügyi reformra vonatkozóan. – Bizonyságtételek, 3. köt., 161–162. old.

Január 5., kedd: A bűneset, 1. rész

Krisztus első eljövetelének idejére Sátán kimozdította az embert eredeti tisztaságából, és a tiszta aranyat bűnnel ötvözte. Az ördög az Éden magasztos teremtményét a bűn átka alatt nyögő szolgává alacsonyította le. Az Ádámot fényruhaként körülövező dicsőség eltávozott tőle a bűneset után. Isten dicsőségének világossága nem fedezhette el az engedetlenséget és a bűnt. Az egészség és az áldások sokasága helyett a szegénység, a betegség és a szenvedés mindenféle változata lett Ádám gyermekeinek öröksége. Megtévesztő hatalma és saját hiú bölcseletei révén Sátán elérte, hogy a teremtmények kétségbe vonják és végül megtagadják az isteni kinyilatkoztatást és az Atya létezését. Széltében-hosszában erkölcsi romlottságot látott a bűngyűlölő Isten haragjának kitett emberiség életében. Ördögi diadallal tapasztalta, hogy sokak ösvényét sikerült elhomályosítania, és sokakat a menny törvényének megrontására sarkallhatott. Tetszetős vonzerővel ruházta fel a bűnt, hogy ezáltal sokak romlását biztosítani tudja. Legsikeresebb eljárása az ember megtévesztésére, hogy valódi céljait és jellemét eltitkolva jótevőjének és barátjának adja ki magát. Azzal a tetszetős mesével áltat, hogy nem létezik olyan lázadó, halálos ellenség, aki ellen védekezniük kellene, és az ördög személye csak képzelgés. Miközben így rejtőzködik, ezreket von ellenőrzése alá. Úgy csapja be őket, ahogy Krisztust is rá akarta szedni, vagyis hogy ő egy mennyből küldött angyal, aki jó munkát végez az emberekért. A tömegeket annyira elvakítja a bűn, hogy nem képesek felismerni Sátán eszközeit. Miközben a kísértő már örökkévaló romlásukon munkálkodik, ők mennyei angyalnak kijáró tisztelettel adóznak neki. – Szemelvények, 1. köt., 270. old.

Isten erőt ad nekünk, képességet a gondolkodásra és időt, hogy olyan jellemet építhessünk, amelyre ráhelyezheti jóváhagyó pecsétjét. Azt szeretné, hogy minden gyermeke nemes jellemet építsen magának tiszta és magasztos cselekedetek által, hogy az utolsó napon arányos, szép épület legyen látható, egy tiszta templom, amit ember és a menny egyaránt tisztel.

Jellemünk formálásában Krisztusra kell támaszkodnunk, mert Ő az egyetlen biztos alap, ami soha nem mozdul el. A kísértés és próba vihara sem tudja megmozdítani azt az épületet, ami az örökkévaló sziklába kapaszkodik.

Aki szeretne gyönyörű épületté növekedni az Úr számára, annak minden erejét és képességét művelnie kell. Csak a talentumok helyes felhasználásával fejlődhet a jellem harmonikusan. Így helyezzük az alapra, amit a Biblia ezüstnek, aranynak és drágakőnek nevez, mert ezek kiállják Isten tisztító tüzének próbáját. Jellemünk építésében Krisztus a példaképünk. – Gyermeknevelés, 165–166. old.

Január 6., szerda: A bűneset, 2. rész

Az „Isten képére és hasonlatosságára” teremtett Ádám és Éva magasztos sorsukhoz méltó képességeket kaptak. Arányos és kecses testük szabályos és szép volt, arcuk egészségtől, örömtől és reménységtől ragyogott, s mindez megmutatta, mennyire hasonlítanak külsőleg is a Teremtőhöz. – My Life Today, 126. old.

Éva eltávolodott, séta közben megközelítette a tiltott fát, s hirtelen kíváncsivá vált, miként lehet elrejteni egy ilyen csodálatos gyümölcsben a halált. Meglepődött, amikor egy furcsa hang által saját kételyeit és kérdéseit hallotta visszacsengeni: „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” Éva nem jött rá, hogy hangos szavaival lényegében a gondolatait árulta el. Ezért csodálkozott annyira azon, hogy egy kígyó ismétli meg saját kérdéseit. Tényleg azt hitte, hogy a kígyó képes olvasni a gondolataiban, ezért bizonyára nagyon bölcs lehet.

Így válaszolt: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; de annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És mondta a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.” […]

Éva azt hitte, hogy a kígyó bölcsen szól, és hogy az isteni tiltás igazságtalan. Vágyódó szemmel tekintett a fára, amelynek gyümölcse nagyon ízletesnek tűnt. A kígyó épp abból falatozott, látható élvezettel. Jobban megkívánta ezt a gyümölcsöt, mint bármelyiket, amelyiket Isten szabadon a rendelkezésére bocsátott. [...]

Éva engedett a kígyó alakjában meghúzódó ördög hazug érveinek. Evett a gyümölcsből, s pillanatnyilag semmilyen kellemetlenséget nem érzett. És szakított a férje számára is. „Látta az asszony, hogy jó az a fa eledelre, s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakasztott azért annak gyümölcséből, és evett, és adott vele levő férjének is, és az is evett.”

Ádámnak és Évának meg kellett volna elégedniük azzal az ismerettel, amivel rendelkeztek Istenről, s amelyet az Ő alkotásai révén kaptak, valamint azon utasításokkal, amelyeket a szent angyalok közöltek velük. Csakhogy kíváncsivá váltak, tudni akarták, mégis mit szeretne örökre eltiltani előlük az Úr. Az ő boldogságuk érdekében nem kellett volna sosem megismerniük a bűnt. A nagy tudás, amelyre vélhetően eljutnak, ha esznek a gyümölcsből, végül bűnbe és bűntudatba torkollt. – Confrontation, 13–15. old.

Január 7., csütörtök: A következmények

A természet tele van lelki tanítással az emberiség számára. A virágok elhalnak, de később újból életre kelnek, és ebben a feltámadás leckéjét látjuk. Az Istent szeretők újra virágozni fognak a mennyei Édenben. A természet azonban nem képes tanítani az Alkotó hatalmas és csodálatos szeretetéről. Ezért a bűneset után nem a természet volt az emberpár egyedüli tanítója. A természet Ura Jézus Krisztusban találkozott velünk, hogy a világ ne maradjon örök lelki sötétségben. Isten Fia az Atya kinyilatkoztatójaként jött el világunkba. Ő volt „az igazi világosság”, aki megérkezett a világba (Jn 1:9). Tekintsünk „az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatására” (2Kor 4:6). – Szemelvények, 1. köt., 291–292. old.

Ősszüleink az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor a Mindenható az Édenbe helyezte őket. Tökéletes összhangban éltek Isten akaratával. Végtelen szeretettel ragaszkodtak mennyei Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, az Örökkévaló fénye takarta be a szent párt. Ez a fénypalást lelki öltözékük, mennyei ártatlanságuk szimbóluma volt. Ha hűségesek maradtak volna, ez a fény állandóan betakarta volna őket. De amikor vétkeztek, elszakadtak az Úrtól, és az őket körülölelő fény eltávozott. Szégyellve meztelenségüket, egymáshoz varrt fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni.

Isten törvényének áthágói is ezt teszik Ádám és Éva engedetlensége óta. Fügefaleveleket varrnak össze, hogy betakarják törvényszegés okozta meztelenségüket. Maguk szabta öltözéket viselnek. Saját cselekedeteikkel próbálják bűneiket befedezni és a menny tetszését elnyerni.

Ez azonban lehetetlen. Az ember nem találhat ki semmi olyat, amivel ártatlanságának elvesztett palástját helyettesíthetné. Akik Krisztussal és az angyalokkal együtt ülnek a Bárány menyegzői vacsoráján, nem viselhetnek fügefalevél-öltözéket, sem köznapi ruhát.

Csak a Megváltó által felkínált ruha teheti az embert alkalmassá arra, hogy megjelenjen Isten előtt. Ezt az öltözéket – saját igazságának palástját – helyezi Jézus minden bűnbánó, hívő lélekre. „Azt tanácsolom néked – mondja –, hogy végy tőlem... fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága.” (Jel 3:18)

A mennyei szövőszéken szőtt palást egyetlen szálát sem szőtték emberi elgondolás szerint. Krisztus emberi testben tökéletes jellemet alakított ki, és ezt a jellemet felkínálja nekünk. „Mint megfertőztetett ruha minden mi igazságunk.” (Ésa 64:5) – Krisztus példázatai, 310–311. old.

Január 8., péntek

További tanulmányozásra

Pátriárkák és próféták: 2. fejezet