2016/I. negyedév – 8. tanulmány
Bajtársak
Vasárnap
Luk 4:31-41
31 És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.
32 És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala.
33 És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, aki fennhangon kiálta,
34 Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
35 És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta neki semmit.
36 És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
37 És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.
38 Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érte.
39 És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nekik.
40 A nap lementével pedig, mindenek, akiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.
41 Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus.
Luk 5:3
És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.
Luk 5:6-8
6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
7 Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyedének.
8 Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!
1Móz 32:24-30
24 Jákób pedig egyedül marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
27 És monda neki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izraelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
Ján 9:24
Másodszor is szólíták azért az embert, aki vak vala, és mondának neki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
Luk 5:11
És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenüket és követék őt.
Hétfő
Luk 4:34-41
34 Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
35 És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta neki semmit.
36 És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
37 És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.
38 Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érte.
39 És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nekik.
40 A nap lementével pedig, mindenek, akiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.
41 Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus.
Luk 5:4-6
4 Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
5 És felelvén Simon, monda neki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.
6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
Luk 5:10
Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz.
Luk 6:12-13
12 És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.
13 És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is neveze:
Luk 9:1-5
1 Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nekik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.
2 És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
3 És monda nekik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenük.
Luk 10:1-16
1 Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő vala.
2 Monda azért nekik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
3 Menjetek el: Íme én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4 Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
5 Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról - házra.
8 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak:
9 És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok:
11 Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
12 Mondom pedig nektek, hogy a szodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
13 Jaj neked Korazin! Jaj neked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sidonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
14 Hanem Tírusnak és Sidonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem nektek.
15 És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött.
Márk 3:14
És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni.
Kedd
Máté 8:23-27
23 És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai.
24 És íme nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala.
25 És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.
26 És monda nekik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség.
27 Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki.
Márk 4:35-41
35 Azután monda nekik azon a napon, amint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
36 Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy amint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
37 Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
38 Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának neki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
39 És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
40 És monda nekik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
41 És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek neki?
Luk 8:22-25
22 Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nekik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának.
23 De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának.
24 És hozzá menvén, felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség.
25 És monda nekik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek neki?
Jób 1:18-19
18 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjuknak házában;
19 És íme nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak neked.
Szerda
Márk 9:33-37
33 És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
34 De ők hallgatának, mert egymás között afelett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
35 És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nekik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
36 És előfogván egy gyermeket, közéjük állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nekik:
37 Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott.
Máté 18:3-5
3 És monda: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.
4 Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
5 És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
Ézs 14:14
Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
Máté 20:20-28
20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.
21 Ő pedig monda neki: Mit akarsz? Monda neki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.
22 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Mondának neki: Meg.
23 És monda nekik: Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.
24 És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
25 Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
26 De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
27 És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
28 Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Máté 20:18-19
18 Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,
19 És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
Csütörtök
Luk 23:55
Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképpen helyeztetett el az ő teste.
Luk 24:1, 10
A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velük.
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velük, akik ezeket mondák az apostoloknak.
Luk 24:13, 17
13 És íme azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
17 Monda pedig nekik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
Luk 24:19-35
19 És monda nekik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának neki: Amelyek esének a názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izraelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23 És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
25 És ő monda nekik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak!
26 Avagy nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nekik minden írásokban, amik őfelőle megírattak.
28 Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velük maradjon.
30 És lőn, mikor leült velük, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nekik adá.
31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltűnt előlük.
32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-e a mi szívünk mi bennünk, mikor nekünk szóla az úton, és mikor magyarázá nekünk az írásokat?
33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának.
34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak!
35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
Péntek
Luk 6:18, 20-23, 27-49
És akik tisztátalan lelkektől gyötrettek, meggyógyulának.
20 Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa.
21 Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.
22 Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
23 Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert íme a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképpen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.
27 De nektek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek,
28 Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak.
29 Aki egyik arcodat megüti, fordítsd neki a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
30 Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
31 És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.
32 Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
33 És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.
34 És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
36 Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
37 Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, nektek is megbocsáttatik;
38 Adjatok, nektek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek.
39 Példabeszédet is monda nekik: Vajon a vak vezetheti-e a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-e?
40 Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
41 Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
42 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, amely a te atyádfia szemében van.
43 Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
44 Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.
45 A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
46 Miért mondjátok pedig nekem: Uram! Uram! ha nem művelitek, amiket mondok?
47 Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédeimet és azokat megtartja, megmondom nektek, mihez hasonló.
48 Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
49 Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.
Luk 7:2-10
2 Egy századosnak szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.
3 Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.
4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd neki;
5 Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.
6 Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén neki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj;
7 Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.
8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.
9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, ilyen hitet Izraelben sem találtam!
10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák.
Luk 7:12-16
12 Mikor pedig a város kapujához közelített, íme egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele.
13 És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda neki: Ne sírj.
14 És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, neked mondom, kelj föl!
15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.
16 És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét.
Luk 8:22-25
22 Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nekik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának.
23 De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának.
24 És hozzá menvén, felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség.
25 És monda nekik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek neki?
Luk 8:26-39
26 És evezének a gadarénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van.
27 És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.
28 És mikor meglátta Jézust, felkiálta és lábai elé esék neki, és fennszóval monda: Mi közöm van nekem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem.
29 Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annak okáért láncokkal és béklyókkal megkötözve őrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a pusztákba hajtaték.
30 Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele.
31 És kérék őt, hogy ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek.
32 Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék őt, hogy engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. És megengedé nekik.
33 És minekutána kimentek az ördögök az emberből, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekről a tóba rohana, és megfullada.
34 A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban.
35 Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének.
36 Elbeszélék pedig nekik azok is, akik látták, mimódon szabadult meg az ördöngős.
37 És kéré őt a gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülük menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére.
38 Kéré pedig őt az az ember, akiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván:
39 Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.
Luk 8:43-48
43 És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani,
44 Hátulról hozzá járulván, illeté az ő ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása.
45 És monda Jézus: Ki az, aki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és akik ő vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, aki engem illete?
46 Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem.
47 Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté neki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult.
48 És ő monda neki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!
Luk 8:41-42, 49-56
41 És íme eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai előtt leesvén, kéré őt, hogy menjen be az ő házába;
42 Mert vala neki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán volt. Mikor pedig ő méne, a sokaság szorongatá őt.
49 Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének házától, mondván neki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!
50 Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele neki, mondván: Ne félj; csak higgy, és megtartatik.
51 Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját.
52 Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; ő pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.
53 És kineveték őt, tudván, hogy meghalt.
54 Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel!
55 És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és ő parancsolá, hogy adjanak neki enni.
56 És elálmélkodának annak szülei; ő pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, ami történt.
Ján 11:39-44
39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda neki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
40 Monda neki Jézus: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
41 Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.
42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
43 És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj ki!
44 És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel vala leborítva. Monda nekik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.