2016/I. negyedév – 5. tanulmány
A küzdelem folytatódik
Vasárnap
1Pét 5:8
Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.
1Sám 17:43-51
43 És monda a filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-e én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazá a filiszteus Dávidot Istenével [együtt].
44 Monda továbbá a filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam.
45 Dávid pedig monda a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illetél.
46 A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene.
47 És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.
48 És mikor a filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid is sietett és futott a viadalra a filiszteus elé.
49 És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyede, és arccal a földre esék.
50 Így Dávid erősebb volt a filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a filiszteust és megölte őt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében.
51 És oda futott Dávid, és reá állott a filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölé őt, és fejét azzal levágta. A filiszteusok pedig amint meglátták, hogy az ő hősük meghalt, megfutamodának.
2Sám 11:1-7
1 Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok [hadba] szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izraelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba [városát]; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
2 És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala.
3 És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda [egy ember]: Nemde nem ez-e Bethsabé, Eliámnak leánya, a hitteus Uriás felesége?
4 Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őt; ki beméne ő hozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult; és annak utána visszaméne az ő házához.
5 És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem!
6 Akkor Dávid üzene Joábnak: Küldd [haza] hozzám a hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz.
7 Mikor pedig eljutott Uriás ő hozzá, megkérdé őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől és a harc folyása felől.
Zsolt 51 fejezet
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
2 Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
5 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem [forog].
6 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7 Íme én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
8 Íme te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.
9 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
10 Hallass örömet és vigasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, amelyeket összetörtél.
11 Rejtsd el orcádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
13 Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
14 Add vissza nekem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
15 Hadd tanítsam a bűnösöket a te utaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
17 Uram, nyisd meg az én ajkaimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
18 Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
19 Isten előtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
20 Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
21 Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak neked tulkokkal.
Hétfő
1Kir 17:1
És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izrael Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.
2Kir 1:8
És felelének neki: Egy szőr-[ruhás] ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.
1Kir 19:10
Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izrael fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
1Kir 18:17-20
17 És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb neki: Te vagy-e az Izrael megháborítója?
18 Ő pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izraelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok.
19 Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izraelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, akik a Jézabel asztaláról élnek.
20 És elkülde Akháb mind az egész Izrael fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyre.
1Kir 18:21-39
21 És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt neki a nép csak egy szót sem.
22 Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;
23 Adjatok azért nekünk két tulkot, és [ők] válasszák maguknak az egyik tulkot, amelyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, amelyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.
24 Akkor hívjátok segítségül a ti isteneteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és amely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!
25 És monda Illés a Baál prófétáinak: Válasszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen [vagytok], és hívjátok segítségül a ti isteneteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.
26 És vevék a tulkot, amelyet nekik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek.
27 Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.
28 És [elkezdtek] hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magukat, míg csak ki nem csordult a vérük.
29 Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni [kezdtek] egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.
30 Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jöjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, amely leromboltatott volt.
31 És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, akiknek az Isten azt mondotta volt: Izrael legyen a te neved;
32 És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetni való mag férne.
33 És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;
34 És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt művelék;
35 Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.
36 És amikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izraelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.
37 Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívüket!
38 Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt.
39 Mikor ezt látta az egész sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!
Kedd
2Kir 18:9-12
9 Ezékiás királynak negyedik esztendejében - amely Hóseásnak, az Ela fiának, az Izrael királyának hetedik esztendeje - feljött Salmanassár, Asszíria királya Samaria ellen, és megszállotta azt;
10 És elfoglalta három esztendő múlva, Ezékiás hatodik esztendejében - ez Hóseásnak, az Izrael királyának kilencedik esztendeje - ekkor vették be Samariát.
11 És elhurcolta Asszíria királya az Izraelt Asszíriába, és letelepíté Halába, Háborba, a Gózán folyó mellé, és a médeusok városaiba;
12 Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, hanem megszegték az ő szövetségét, mindazokat, amelyeket Mózes, az Úr szolgája parancsolt vala; sem nem hallgattak rájuk, sem nem cselekedték azokat.
2Kir 18:13-15
13 Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, Asszíria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat.
14 Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Asszíria királyához Lákisba, ezt üzenvén: Vétkeztem, térj el én rólam; amit rám vetsz, elviselem! És Asszíria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz tálentum ezüstöt és harminc tálentum aranyat vetett ki.
15 És Ezékiás oda adott minden ezüstöt, amely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között.
2Kir 18:28-30
28 És oda állott Rabsaké, és hangosan kezdett zsidóul beszélni, mondván: Halljátok meg a királynak, Asszíria nagy királyának beszédeit!
29 Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás; mert nem szabadíthat meg titeket az ő kezéből.
30 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az Úr, és nem adatik e város az asszíria király kezébe.
2Kir 18:33-35
33 Vajon megszabadították-e a pogányok istenei, mindenik a maga földjét Asszíria királyának kezéből?
34 Hol vannak Hámátnak és Arphádnak istenei? Hol Sefárvaimnak, Hénának és Hivvának istenei? És Samariát is megszabadították-e az én kezemből?
35 Kicsoda a földön való minden istenek közül, aki megszabadíthatta volna az ő földjét az én kezemből, hogy az Úr is kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezemből?
2Kir 19:15-19
15 És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Uram, Izrael Istene! aki a kerubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;
16 Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, aki ide küldött, hogy szidalommal illesse az élő Istent.
17 Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították a pogányokat és azok országait.
18 És az ő isteneiket a tűzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért vesztették el őket.
19 Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten!
2Kir 19:6
És monda nekik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem Asszíria királyának szolgái.
2Kir 19:21-34
21 Ez az, amit az Úr őfelőle mondott: Megutál téged és megcsúfol téged Sionnak szűz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya.
22 Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy [ki ellen] emelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izrael szentje ellen!
23 Követeid által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libanon oldalait, és levágom magas cédrusait, legfelségesebb ciprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe.
24 Ástam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Egyiptom minden folyóvizét.
25 Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, ős időktől elvégeztem ezt! Most [csak] véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat;
26 És hogy a benne lakók erejükben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mező füve, fiatal paréj, a háztető füve és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona.
27 És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat;
28 A te ellenem való tombolásodért és a te elbizakodásodért, amely felhatott füleimbe, az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen eljöttél.
29 Te neked pedig, [Ezékiás], legyen ez jeled: Ez esztendőben táplál a hulladék termése, a második esztendőben, ami magától terem; de a harmadik esztendőben [már] vettek és arattok, szőlőket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek.
30 És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felül.
31 Mert Jeruzsálemből fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyéről; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt!
32 Azért azt mondja az Úr Asszíria királya felől: Be nem jő e városba, és nyilat sem lő bele, sem pajzs nem ostromolja azt, sem sáncot nem ás mellette.
33 Azon az úton, amelyen jött, tér vissza, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr.
34 És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én értem és Dávidért, az én szolgámért.
2Kir 19:35-37
35 És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az asszíriabeli táborban száznyolcvanötezret, és mikor jó reggel felkeltek, íme mindenütt holttestek [hevertek].
36 És elindult, és elment, és visszafordult Sénakhérib, Asszíria királya, és Ninivében maradt.
37 És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő fiai, levágták őt fegyverrel: maguk pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ő fia, Esárhaddon uralkodék helyette.
Szerda
1Móz 12:1-3
1 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok neked.
2 És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.
3 És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
2Krón 36:23
Így szól Círus, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nekem adta, és Ő parancsolta meg nekem, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, amely Júdában van; valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az Úr, az ő Istene, és menjen fel.
Ésa 45:1
Így szól az Úr felkentjéhez, Círushoz, kinek jobb kezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, őelőtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak.
Eszt 3:8-11
8 És monda Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az ő törvényei különböznek minden nemzetségtől, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik úgy hagyni őket.
9 Ha a királynak tetszik, írja meg, hogy ők elvesztessenek, és én tízezer tálentum ezüstöt mérek a hivatalnokok kezeibe, hogy a király kincstárába vigyék.
10 Akkor lehúzá a király az ő gyűrűjét a maga kezéről, és adá azt az agágibeli Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének.
11 És monda a király Hámánnak: Az ezüst tied legyen s a nép is, hogy azt cselekedjed vele, ami neked tetszik.
Eszt 3:5, 8
És látván Hámán, hogy Márdokeus térdet nem hajt és nem borul le előtte, megtelék Hámán haraggal.
8 És monda Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az ő törvényei különböznek minden nemzetségtől, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik úgy hagyni őket.
Csütörtök
Neh 1. fejezet
1 Nehémiásnak, a Hakália fiának beszédei.; És lőn a Kislév [nevű] hóban, a huszadik esztendőben, hogy én Susán várában valék.
2 És jöve hozzám Hanáni, egy az én atyámfiai közül, és vele együtt férfiak Júdából, és tudakozódtam tőlük a fogságból megszabadult maradék zsidók felől és Jeruzsálem felől.
3 És mondának nekem: A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kőfala lerontatott, s kapui tűzben égtek meg!
4 Hogy pedig meghallám e beszédeket, leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s böjtölék és imádkozám a mennynek Istene előtt;
5 És mondék: Kérlek Uram, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten! Ki megtartja a szövetséget és irgalmasságot az őt szeretőknek és az ő parancsolatait megtartóknak;
6 Oh, legyen figyelmes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, mellyel én könyörgök most előtted nappal és éjjel Izrael fiaiért, szolgáidért, és vallást teszek az Izrael fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk te ellened, én is s az én atyámnak háza vétkeztünk!
7 Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak.
8 Oh, emlékezzél meg arról a beszédről, melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: [Ha] ti vétkeztek, én [meg] elszélesztelek titeket a népek között;
9 Ha pedig megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekeszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt [gyermekeitek], onnan is összegyűjtöm őket és beviszem arra a helyre, melyet választottam, hogy lakozzék ott az én nevem!
10 És ők a te szolgáid és a te néped, akiket megszabadítottál a te nagy erőd által és a te erős kezed által!
11 Kérlek oh Uram, legyen figyelmes a te füled a te szolgádnak könyörgésére és szolgáidnak könyörgésökre, akik kívánják félni a te nevedet, és adj, kérlek, jó szerencsét most a te szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfiú előtt. Én ugyanis a királynak pohárnoka voltam.
Dán 9:4-19
4 És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, aki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, akik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait.
5 Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.
6 És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.
7 Tied Uram az igazság, mienk pedig orcánk pirulása, amint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izraelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, amelyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, amellyel vétkeztek ellened.
8 Miénk, oh Uram, orcánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztünk ellened.
9 A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene;
10 És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő törvényeiben, amelyeket előnkbe adott, az ő szolgái, a próféták által.
11 És az egész Izrael áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, amely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!
12 És teljesíté az ő szavait, amelyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, akik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, amilyen történt Jeruzsálemben.
13 Amint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek színe előtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra.
14 Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára.
15 Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! aki kihoztad a te népedet Egyiptom földéből hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!
16 Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtől, a te szentséges hegyedtől, mert a mi bűneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.
17 És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orcádat a te szent helyeden, amely elpusztíttatott.
18 Hajtsad, én Istenem, a te füledet [hozzánk] és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, amely a te nevedről neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban [bízva] terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket.
19 Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped.
Neh 2:13-15
13 És kimenék a völgynek kapuján éjjel, és pedig a sárkányok forrása felé, majd a szemét-kapuhoz, és vizsgálgatám Jeruzsálem kőfalait, melyek elrontattak vala, és kapuit, melyek tűz által megemésztetének.
14 Azután átmenék a forrás kapujához és a király tavához, holott nem vala hely a baromnak, hogy velem átmenjen.
15 Azért [gyalog] menék fel a völgyben éjjel és vizsgálgatám a kőfalat, azután megfordultam és bementem a völgy kapuján, és hazatértem.
Neh 2:16-18
16 A főemberek pedig nem tudták vala, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni, és sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem az elöljáróknak, sem a főembereknek, sem a többi munkásoknak ez ideig nem jelentettem meg.
17 Ekkor mondék nekik: Ti látjátok a nyomorúságot, amelyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tűzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul!
18 És megjelentém nekik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király beszédeit is, amelyeket nekem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra.
Neh 2:10, 19-20
Mikor pedig a Horonból való Szanballat és az ammonita Tóbiás, a szolga, meghallották ezt, nagy bosszúságot okozott nekik, hogy jött valaki, aki Izrael fiainak javukat keresi.
19 Mikor meghallák ezt a Horonból való Szanballat és az ammonita Tóbiás, a szolga, és az arab Gesem, gúnyoltak és lenéztek minket, mondván: Micsoda ez, amit műveltek? Talán bizony a király ellen akartok pártot ütni?
20 Kiknek felelék, és mondék: A mennynek Istene, ő ad jó szerencsét nekünk, és mi mint az ő szolgái kelünk föl és építünk, nektek pedig részetek és jogotok és emlékezetetek nincsen Jeruzsálemben!
Neh 3 fejezet
1 És fölkele Eliásib, a főpap és atyjafiai, a papok és építék a juhok kapuját; ők szentelék meg azt és állíták fel annak ajtajait; [építék] pedig a kőfalat a Meáh toronyig, amelyet megszentelének, s azután Hanánel tornyáig;
2 És ő mellette építének a jerikóbeliek, ezek mellett pedig épített Zakkur az Imri fia;
3 A halaknak kapuját pedig építék a Hasszenáa fiai, ők gerendázák be azt és állíták fel annak ajtajait, kapcsait és závárait;
4 Mellettük javítgatá a kőfalat Merémóth, Uriásnak, a Hakkós fiának fia, mellette pedig javítgatott Mesullám, Berekiásnak, a Mesézabéel fiának a fia, és ő mellette javítgatott Sádók, Baána fia.
5 Ezek mellett pedig javítgatának a tékoabeliek, akiknek előkelői azonban nem hajták nyakukat az ő Urok munkájának [jármába].
6 Az ó-[város] kapuját pedig javítgaták Jójada, a Pászéah fia és Mesullám, a Beszódia fia; ők gerendázák be azt és állíták fel annak ajtajait, kapcsait és závárait;
7 És mellettük javítgatott a Gibeonból való Melátia és a Meronothból való Jádón, Gibeonnak és Mispának lakosai, a folyóvízen túl való helytartónak hivatala helyéig;
8 Mellettük javítgatott Uzziel, Harhajának fia az ötvösök[kel], és ő mellette javítgatott Hanánia, a kenet-készítők egyike, és megerősíték Jeruzsálemet mind a széles kőfalig;
9 Mellettük javítgatott Refája, Húr fia, aki a Jeruzsálemhez tartozó tartomány felének fejedelme vala;
10 Mellette javítgatott Jedája, Harumáf fia, és pedig a maga háza ellenébe, és mellette javítgatott Hattus, Hasabneja fia.
11 A kőfal másik darabját javítgatá Malkija, Hárim fia és Hassub, a Pahath-Moáb fia, és a kemencéknek tornyát.
12 És mellettük javítgatott Sallum, Hallóhés fia, aki fejedelme vala a Jeruzsálemhez tartozó tartomány [másik] felének, ő és az ő leányai.
13 A völgy kapuját javítgaták Hánun és Zánoah lakói, ők építék meg azt és állíták fel annak ajtajait, kapcsait és závárait; és a kőfalból ezer singet a szemét-kapuig.
14 A szemét-kaput pedig javítgatá Malkija, Rékáb fia, Beth-Hakkerem tartományának fejedelme, ő építé meg azt és állítá fel ajtajait, kapcsait és závárait.
15 És a forrásnak kapuját javítgatá Sallum, a Kól-Hóze fia, Mispa tartományának fejedelme, ő építé meg és héjazá be azt és állítá fel ajtajait, kapcsait és závárait; és a Selah tó kőfalát a király kertje felé, mind a grádicsokig, melyeken a Dávid városából alájőnek.
16 Ő utána javítgata Nehémiás, Azbuk fia, Béth-Sur tartománya felének fejedelme, a Dávid sírjai ellenébe való helyig, és az [újonnan] készült tóig, és a vitézek házáig.
17 Ő utána javítgatának a léviták: Rehum, Báni fia, aki mellett javítgata Hasábia, Kéila tartománya felének fejedelme, tartománya [lakosai]val;
18 Ő utána javítgatának atyjukfiai: Bavvai, a Hénadád fia, Kéila tartománya [másik] felének fejedelme;
19 Javítgatá pedig ő mellette Ézer, Jésuának fia, Mispa fejedelme, a kőfal egy másik darabját, a szegleten levő fegyveresház felmenetelének ellenébe;
20 Ő utána Báruk, Zakkai fia javítgatá buzgósággal a kőfal egy másik darabját, a szeglettől fogva Eliásib főpap házának ajtajáig:
21 Ő utána javítgata Merémóth Uriásnak fia, aki Hakkós fia vala, egy másik darabot, Eliásib házának ajtajától Eliásib házának végéig;
22 Ő utána javítgatának a papok, a környék férfiai;
23 Ezek után javítgata Benjámin és Hassub, az ő házuk ellenébe, utánuk pedig javítgata Azariás, Maaséja fia - aki Ananiás fia vala - az ő háza mellett;
24 Ő utánuk javítgata Binnui, a Hénadád fia egy másik darabot, Azáriás házától mind a zugig és szegletig;
25 [Továbbá] Palál, az Uzai fia, a szegletnek és a felső toronynak ellenébe, mely a király házából a tömlöc udvaránál emelkedik ki; utána pedig Pedája, a Parós fia;
26 (A léviták szolgái pedig laknak vala az Ófelben, a vizek kapujának ellenéig napkelet felé és a kiemelkedő torony ellenéig;)
27 Ő utána javítgatának a tékoabeliek egy másik darabot a kiemelkedő nagy toronynak ellenétől fogva az Ófel kőfaláig;
28 A lovak kapuján felül javítgatának a papok, ki-ki az ő házának ellenébe;
29 Utánuk javítgata Sádók, Immér fia az ő háza ellenébe; és ő utána javítgata Semája, Sekaniás fia, a napkeleti kapu őrizője;
30 Ő utána javítgata Hananiás, Selemiás fia és Hánun, Sáláfnak hatodik fia egy másik darabot; utánuk javítgata Mesullám, Berekiás fia, az ő szobája ellenébe;
31 Utána javítgata Malkija, az ötvösök egyike, a léviták szolgáinak és a kereskedőknek házáig, a törvénytevő ház kapujának ellenébe, a szegletnek hágójáig;
32 A szeglet hágója és a juhok kapuja között pedig javítgatának az ötvösök és a kereskedők.
Neh 4:1-8
1 Lőn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi építjük a kőfalat, haragra gerjede és felette igen bosszankodék, és gúnyolá a zsidókat;
2 És szóla az ő atyjafiai és a samáriai sereg előtt, és ezt mondá: Mit művelnek e nyomorult zsidók? Vajon megengedik-e ezt nekik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma? Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?!
3 Az ammonita Tóbiás pedig mellette [állván], mondá: Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveiknek falát.
4 Halld meg, oh mi istenünk! hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az ő fejökre, és add őket prédára a rabságnak földében;
5 Ne fedezd el az ő hamisságukat és az ő bűnük a te orcád elől el ne töröltessék, mert [téged] bosszantának az építők előtt!
6 És építők a falat annyira, hogy elkészült az egész fal félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.
7 Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az arábiabeliek, az ammoniták és az asdódeusok, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kőfalai, és hogy a törések betömése megkezdődött, felette nagy haragra gerjedének;
8 És összeesküvének mindnyájan egyenlő akarattal, hogy eljőnek Jeruzsálemet megostromolni és [népét] megrémíteni.
Neh 6:14-15
14 Emlékezzél meg én Istenem Tóbiásról és Szanballatról ezen cselekedeteik szerint, és a jövendőmondó Noádja asszonyról és a többi jövendőmondókról is, akik rémítgetének engem.
15 Elvégezteték pedig a kőfal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt.