2016/I. negyedév – 4. tanulmány
Küzdelem és válság: a bírák
Vasárnap
Jel 12. fejezet
1 És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;
2 Aki terhes vala, és akarván szülni, kiált vala, és kínlódik vala a szülésben.
3 Láttaték más jel is az égben, és íme [vala] egy nagy veres sárkány, akinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona;
4 És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye.
5 És szüle fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez.
6 Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer kétszáz hatvan napig.
7 És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;
8 De nem vehetének diadalmat, és az ő helyük sem találtaték többé a mennyben.
9 És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai [is] ő vele levettetének.
10 És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
11 És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig.
12 Annak okáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.
13 Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, aki a fiút szülte.
14 De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig.
15 És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
16 De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, amelyet a sárkány az ő szájából bocsátott.
17 Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
18 És álla a tengernek fövenyére.
Bír 4. fejezet
1 De az Izrael fiai azután is gonoszul cselekedének az Úrnak szemei előtt, mikor Ehud meghalt.
2 Azért adá őket az Úr Jábinnak, a Kanaán királyának kezébe, aki Hásorban uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok [városában], Harósethben lakott.
3 És kiáltának az Izrael fiai az Úrhoz, mert kilencszáz vas-szekere volt, és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izrael fiai felett erőszakkal.
4 Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt bíró Izraelben.
5 És ő a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim hegyén, és [ide] jöttek fel hozzá az Izrael fiai törvényre.
6 És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, és monda neki: Avagy nem parancsolta-e meg az Úr, Izraelnek Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül?
7 És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.
8 És monda neki Bárák: Ha velem jössz, elmegyek; de ha nem jössz el velem, én sem megyek.
9 Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a dicsőség az útban, amelyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.
10 Összegyűjté annak okáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is.
11 A Keneus Héber pedig elvált a Keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van.
12 Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Thábor hegyére.
13 Egybegyűjté azért Sisera minden szekereit, a kilencszáz vas-szekeret, és egész népét, mely vele volt, a pogányok [városából], Harósethből, a Kison patakjához.
14 És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, amelyen kezedbe adja az Úr Siserát! hisz [maga] az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a Thábor hegyéről, és a tízezer ember ő utána.
15 És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával fegyvernek élével Bárák előtt, annyira, hogy Sisera leugrott szekeréről, és gyalog futott.
16 Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok [városáig] űzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlen egy sem maradt meg.
17 Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a Keneus Héber feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a Keneus Héber háznépe között.
18 És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda neki: Jöjj be Uram, jöjj be hozzám, ne félj! És betére ő hozzá a sátorba, és betakará őt lasnakkal.
19 [Az] pedig monda neki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert szomjúhozom. És megnyita ez egy tejes tömlőt, és ada neki inni, és betakará őt.
20 És [az annak felette] monda neki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jőne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-e itt valaki? mondjad: Nincsen!
21 Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pörölyt vőn kezébe, és beméne ő hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy hogy beszegeződék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala.
22 És íme, amint Bárák űzve [keresné] Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda neki: Jöszte és megmutatom neked az embert, akit keresel. És beméne ő hozzá, és íme Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.
23 Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán királyát az Izrael fiai előtt.
24 Az Izrael fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kanaán királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kanaán királyát.
Bír 5. fejezet
1 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
2 Hogy a vezérek vezettek Izraelben,; Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
3 Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!; Én, én az Úrnak éneket mondok,; Dicséretet zengek az Úrnak, az Izrael Istenének.
4 Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről:; Megrendült a föld, csepegett az ég,; A fellegek is víztől áradának.
5 A hegyek megrendültek az Úrnak orcája előtt,; Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izrael Istenének színe előtt.
6 Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,; Jáhel idejében pihentek az utak,; És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
7 Megszűntek a kerítetlen helyek Izraelben, megszűntek végképpen,; Mígnem én Debora felkelék,; Felkelék Izrael anyjaként.
8 Új isteneket ha választott [a nép],; Mindjárt [kigyúlt] a harc a kapuk előtt;; De pajzs, és dárda avagy láttatott-e; A negyvenezreknél az Izrael között?
9 Szívem azoké, kik parancsolnak Izraelben,; Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
10 Kik ültök fehér szamarakon,; Kik ültök a szőnyegeken; És akik gyalog jártok: [mind] énekeljetek!
11 Az íjászok szavával a vízmerítők között,; Ott beszéljék az Úrnak igazságát,; Az ő faluihoz való igazságit Izraelben.; Akkor [újra] a kapukhoz vonul az Úr népe!
12 Kelj fel, kelj fel Debora!; Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!; Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
13 Akkor lejött a hősök maradéka;; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,; Utánad Benjámin, a te néped közé;; Mákirból jöttek le vezérek,; És Zebulonból, kik a vezéri pálcát tartják.
15 És Issakhár fejedelmei Deborával,; És mint Issakhár, úgy Bárák; A völgybe rohan követőivel.; [Csak] a Rúben patakjainál; Vannak nagy elhatározások.
16 Miért [maradtál] ülve a hodályban?; Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!; Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
17 Gileád a Jordánon túl pihen.; Hát Dán miért időzik hajóinál?; Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
18 [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,; És Nafthali, a mezőség magaslatain!
19 Királyok jöttek, harcoltanak;; Akkor harcoltak a Kanaán királyai; Taanaknál, Megiddó vizénél;; [De] egy darab ezüstöt sem vettenek.
20 Az égből harcoltak,; A csillagok az ő helyükből vívtak Siserával!
21 A Kison patakja seprette el őket;; Az ős patak, a Kison patakja!; Végy erőt én lelkem!
22 Akkor csattogtak a lovak körmei; A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
23 Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -; Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,; Az Úrnak segélyére vitézei közé.
24 De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,; A Keneus Héber felesége,; A sátorban [lakó] nők felett legyen áldott!
25 [Az] vizet kért, ő tejet adott,; Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
26 Balját a szegre,; Jobbját pedig a munkások pörölyére nyújtotta,; És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,; És összetörte, általfúrta halántékát,
27 Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,; Lábai között leroskadt, elesett;; Ahol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
28 Kinézett az ablakon, és jajgatott; Siserának anyja a rostélyzat mögül:; "Miért késik megjőni szekere?; Hol késlekednek kocsijának gördülései?"
29 Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak neki;; Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
30 "Vajon nem zsákmányra találtak-e, s mostan osztozkodnak?; Egy-két leányt minden férfiúnak;; A festett kelmék zsákmányát Siserának;; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,; Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."
31 Így vesszenek el minden te ellenségeid, Uram!; De akik téged szeretnek, [tündököljenek] mint a kelő nap az ő erejében!; És megnyugovék a föld negyven esztendeig.
Hétfő
Bír 6:1
És gonoszul cselekedének az Izrael fiai az Úrnak szemei előtt, azért adá őket az Úr a midiániták kezébe hét esztendeig.
Bír 6:10
És mondék nektek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.
Bír 6:3-7
3 Mert ha vetett Izrael, [mindjárt ott] termettek a midiániták, az amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájuk törtek.
4 És táborba szálltak ellenük, és pusztították a földnek termését egész addig, amerre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izraelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.
5 Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgy hogy sem nekik maguknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.
6 Mikor azért igen megnyomorodott az Izrael a midiániták miatt, az Úrhoz kiáltának az Izrael fiai.
7 Mikor pedig kiáltottak vala az Izrael fiai az Úrhoz Midián miatt:
Bír 6:12-16
12 Ekkor megjelenék neki az Úrnak angyala, és monda neki: Az Úr veled, erős férfiú!
13 Gedeon pedig monda neki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? és hol vannak minden ő csoda dolgai, amelyekről beszéltek nekünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-e fel minket Egyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a midiániták kezébe.
14 És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izraelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged?
15 És monda neki: Kérlek uram, miképpen szabadítsam én meg Izraelt? Íme az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában.
16 És monda neki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert.
Bír 6:7-10
7 Mikor pedig kiáltottak vala az Izrael fiai az Úrhoz Midián miatt:
8 Prófétát külde az Úr az Izrael fiaihoz, és monda nekik: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,
9 És én mentettelek meg benneteket az egyiptombeliek kezéből, és minden nyomorgatóitoknak kezükből, akiket kiűztem előletek, és nektek adtam az ő földjüket.
10 És mondék nektek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.
Bír 6:36-40
36 És monda Gedeon az Istennek: Ha [csakugyan] az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amiképpen mondottad,
37 Íme egy fürt gyapjat teszek a szérűre, [és] ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: erről megtudom, hogy [valóban] az én kezem által szabadítod meg Izraelt, amint mondottad.
38 És úgy lőn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet.
39 És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön.
40 És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lőn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lőn.
Bír 7. fejezet
1 Felkele pedig jó reggel Jerubbaál - ez Gedeon - és az egész nép, mely vele volt, és táborba szállának a Haród kútjánál, és a Midián tábora tőle északra volt, a Moré halomtól fogva, a völgyben.
2 És monda az Úr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midiánt; Izrael [még] dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nekem!
3 Azért kiálts a népnek füle hallatára, mondván: Aki fél és retteg, térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységről. És visszatérének a nép közül huszonkétezren, és [csak] tízezren maradának [ott].
4 És monda az Úr Gedeonnak: Még ez a nép is sok; vezesd őket le a vízhez, és ott megpróbálom őket neked, és amelyikről azt mondom neked: Ez menjen el veled, az menjen el veled; de bármelyikről azt mondom: Ez ne menjen el veled, az ne [is] menjen.
5 És levezette a népet a vízhez, és monda az Úr Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvükkel nyalnak a vízből, mint ahogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdeikre esnek, hogy igyanak.
6 És lőn azoknak száma, akik kezükkel szájukhoz [véve] nyaldosák a [vizet], háromszáz férfiú; a nép többi része pedig mind térdre esve ivott.
7 És monda az Úr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, akik nyaldosták vala [a vizet], és adom Midiánt kezedbe; a többi nép pedig menjen el, ki-ki a maga helyére.
8 És ők kezükbe vevék a népnek útravalóját és kürtjeit. Az Izrael [többi] férfiait pedig mind elküldötte, mindeniket a maga hajlékába, és [csak] a háromszáz férfiút tartotta meg. A Midián tábora pedig alatta feküdt a völgyben.
9 És monda neki az Úr azon az éjszakán: Kelj fel, menj alá a táborba, mert kezedbe adtam őket.
10 Ha pedig félsz lemenni, menj le te és Púra, a te szolgád a táborba.
11 És hallgasd meg, mit beszélnek, hogy annak utána megerősödjenek a te kezeid, és menj alá a táborba. És lement ő és Púra, az ő szolgája a fegyveresek szélső részéhez, akik a táborban voltak.
12 És a midiániták és az amálekiták és a Napkeletiek minden fiai [úgy] feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt száma sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tenger partján van.
13 Mikor pedig Gedeon [oda] ment, íme az egyik férfiú [éppen] álmát beszélte el a másiknak, és monda: Íme álmot álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengergett alá a midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt, úgy hogy eldőlt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledőlt.
14 A másik aztán felele és monda: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izraelből való férfiúnak fegyvere, az ő kezébe adta az Isten Midiánt és egész táborát.
15 És mikor hallotta Gedeon az álomnak elbeszélését és annak magyarázatát, meghajtá magát, és visszatére az Izrael táborába, és monda: Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr a Midián táborát.
16 És a háromszáz embert három csapatba osztá el, és mindeniknek kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres korsókat és fáklyákat e korsókba.
17 És monda nekik: Én reám vigyázzatok, és úgy cselekedjetek. És íme én bemegyek a tábornak szélibe, és akkor, amint én cselekszem, [ti is] úgy cselekedjetek.
18 Ha én a kürtbe fúvok és mindazok, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: az Úrért és Gedeonért!
19 És leméne Gedeon, és az a száz férfiú, aki vele volt, a tábor széléhez a középső éjjeli őrség kezdetén, amikor éppen az őrség felváltatott, és kürtölének a kürtökkel és összetörék a korsókat, amelyek kezükben [valának].
20 És kürtölt [mind] a három csapat a kürtökkel, és összetörték a korsókat, és bal kezükben tartották a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, hogy kürtöljenek, és kiáltának: Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!
21 És mindenik ott állott a maga helyén a tábor körül. Erre az egész tábor futásnak eredt, és kiáltozott, és menekült.
22 És mikor a háromszáz [ember] belefújt kürtjébe, fordítá az Úr kinek-kinek fegyverét az ő felebarátja ellen az egész táborban, és egész Béth-Sittáig futott a tábor, Cererah felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl.
23 És egybegyűjtettek az Izrael férfiai Nafthaliból, Áserből és az egész Manasséből, és úgy űzék a midiánitákat.
24 És követeket külde Gedeon az egész Efraim hegységbe, [ezt] üzenvén: Jöjjetek alá a midiániták ellen és foglaljátok el előttük a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt. És egybegyűle Efraimnak minden férfia, és elzárák a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt [is].
25 És elfogák Midiánnak két fejedelmét, Orebet és Zéebet, és megölék Orebet az Oreb kőszikláján, és Zéebet megölék a Zéeb pajtájában, és űzték a midiánitákat. Orebnek és Zéebnek fejét pedig elvivék Gedeonnak a Jordánon túl.
Kedd
Bír 13:4
Azért most megóvd magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant.
Bír 13:13-14
13 Az Úrnak angyala pedig monda Manoáhnak: Mindentől, amit [csak] mondottam az asszonynak, őrizkedjék.
14 Mindabból, ami csak a bor[termő] szőlőből származik, ne egyék, és bort és [más] részegítő italt ne igyék, és semmi tisztátalant ne egyék. Mindazt, amit parancsoltam neki, tartsa meg.
3Móz 11. fejezet
1 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván nekik:
2 Szóljatok Izrael fiainak, mondván: Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek minden barmok közül, amelyek vannak e földön:
3 Mindazt, aminek hasadt a körme, és egészen ketté hasadt körme van, és kérődző a barmok közt, megehetitek.
4 De a kérődzők és a hasadt körműek közül ne egyétek meg ezeket: A tevét, mert az kérődző ugyan, de nincs hasadt körme; tisztátalan ez nektek.
5 A hörcsögöt, mert kérődző ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan ez nektek.
6 A nyulat, mert kérődző ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan ez nektek.
7 És a disznót, mert hasadt körmű ugyan és egészen ketté hasadt körme van, de nem kérődzik; tisztátalan ez nektek.
8 Ezeknek húsából ne egyetek, és holttestüket se illessétek; tisztátalanok ezek nektek.
9 Mindazokból, amelyek a vizekben élnek, ezeket ehetitek meg: Aminek úszószárnya és pikkelye van a vizekben, tengerekben és folyóvizekben, azokat mind egyétek meg.
10 Aminek pedig nincsen úszószárnya és pikkelye a tengerekben és folyóvizekben, legyen az akármely vízben nyüzsgő, és akármely vízben élő állat; mind utálatos az nektek.
11 De legyenek [is] utálatosak nektek; azoknak húsából ne egyetek, és holttestüket is utáljátok.
12 Aminek nincs úszószárnya és pikkelye a vizekben, mind utálatos az nektek.
13 A szárnyas állatok közül pedig ezeket utáljátok; meg ne egyétek, utálatosak ezek: a sas, a saskeselyű és a halászó sas.
14 A sólyom és a héja az ő nemével.
15 Minden holló az ő nemével.
16 A strucc, a bagoly, a kakukk és a karvaly az ő nemével.
17 A kuvik, a hattyú és a füles bagoly.
18 A bölömbika, a pelikán és a gém.
19 Az eszterág és a szarka az ő nemével, a büdös banka és a denevér.
20 Minden szárnyas féreg, amely négy lábon jár, utálatos nektek.
21 Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, amelynek lábain felül [szökő]-szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön.
22 Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az ő nemével, a szolám-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát az ő nemével és a khagab-sáskát az ő nemével.
23 Minden egyéb négylábú szárnyas féreg pedig utálatos legyen nektek.
24 És ezekkel tisztátalanokká teszitek magatokat; mindaz, aki illeti holttestüket, tisztátalan legyen estvéig.
25 Mindaz pedig, aki hordozza azoknak holttestét, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estvéig.
26 Minden barom, amelynek hasadt a körme, de nincs egészen ketté hasadva, és nem kérődzik, tisztátalan legyen nektek; valaki illeti azt, tisztátalan legyen.
27 Minden állat, amely a négylábúak között a talpán jár, tisztátalan legyen nektek; mindaz, aki azoknak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig.
28 Aki pedig hordozza azoknak holttestét, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estvéig. Tisztátalanok azok nektek.
29 A földön csúszó-mászó állatok között pedig ezek legyenek tisztátalanok: a menyét, az egér és a gyík az ő nemével.
30 A sündisznó, a kaméleon, a tarka gyík, a csiga és a vakondok.
31 Ezek tisztátalanok nektek minden csúszó-mászó között; valaki illeti ezeket holtuk után, tisztátalan legyen estvéig.
32 És minden, amire ezek közül holtuk után esik valamelyik, tisztátalan legyen; akármely faedény, akár ruha, vagy bőr, vagy zsák; akármely eszköz, amivel dolgozni szoktak, vízbe tétessék, és tisztátalan legyen estvéig, ezután tiszta legyen.
33 Akármely cserépedény pedig, amelybe beleesik [valami] azokból, mindazzal együtt, ami benne van, tisztátalan legyen, és az [edényt] törjétek el.
34 Minden megehető eledel, amelyhez [az] [ilyen edényből] víz jut, tisztátalan, és minden megiható ital is minden [ilyen] edényben tisztátalan legyen.
35 És minden, amire azoknak holttestéből esik [valami], tisztátalan; kemence és tűzhely lerontassék; tisztátalanok azok és tisztátalanok legyenek nektek.
36 De a forrás, a kút, az egybegyűlt víz tiszta legyen; de ami azoknak holttestéhez ér, tisztátalan.
37 Hogyha azoknak holttestéből reáesik is valamely vetőmagra, amely elvetendő, tiszta legyen [az].
38 De ha vizet töltenek a magra, és úgy esik rá azoknak holttestéből, tisztátalan az ilyen nektek.
39 Hogyha olyan hullik el a barmok közül, amely eledeletek nektek; aki annak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig.
40 Aki pedig eszik annak holttestéből, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estvéig. És mossa meg ruháit az is, aki hordozta annak holttestét, és tisztátalan legyen estvéig.
41 Mindaz is, ami csúszik-mászik a földön, utálatos legyen, meg ne egyétek.
42 Mindazt, ami hason csúszik, és mindazt, ami négy, sőt mindazt, ami több lábon jár, a földön csúszó-mászó bármely állatot, meg ne egyétek ezeket, mert utálatosak ezek.
43 Meg ne fertőztessétek magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat azokkal, hogy tisztátalanokká legyetek általuk.
44 Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat semmiféle állat által, amely csúszik-mászik a földön.
45 Mert én vagyok az Úr, aki felhoztalak titeket Egyiptom földéből, hogy Istenetekké legyek nektek; legyetek azért szentek, mert én szent vagyok.
46 Ez a törvény a baromfélékről, a szárnyas állatokról, minden élő állatról, amely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, amely csúszik-mászik a földön.
47 Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és tiszta között, az olyan állat között, amely megehető, és az olyan állat között, amely meg nem ehető.
Bír 14:1-4
1 És lement Sámson Timnátba, és meglátott egy nőt Timnátban a filiszteusok lányai közül.
2 És mikor [haza]ment, elbeszélte [ezt] atyjának és anyjának, és monda: Egy nőt láttam Timnátban a filiszteusok leányai között, most azért vegyétek őt nekem feleségül.
3 És monda neki az ő atyja és anyja: Hát nincsen a te atyádfiainak és az én egész népemnek leányai között nő, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen filiszteusok közül? És monda Sámson az ő atyjának: Őt vegyed nekem, mert [csak] ő kedves az én szemeim előtt.
4 Az ő atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy ő alkalmatosságot keres a filiszteusok ellen, mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izrael felett.
Bír 14:19
Ekkor felindítá őt az Úrnak lelke, és elment Askelonba, és megölt közülük harminc férfiút, és elvette ruhájukat és azoknak adta ez öltöző ruhákat, akik a találós mesét megoldották. És felgerjedett haragjában elment az ő atyjának házához.
Bír 14:20
A Sámson felesége pedig férjhez ment az ő egyik társához, akit társaságába vett vala.
Bír 15:1-10
1 Lőn pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson az ő feleségét, egy kecskegödölyét [vivén] neki, és monda: Bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá őt bemenni az ő atyja.
2 És monda annak atyja: Azt gondoltam, hogy gyűlölve gyűlölöd őt, azért odaadtam őt a te társadnak; de hát vajon húga nem szebb-e nálánál? Legyen ő helyette most az a tied.
3 És monda neki Sámson: Teljesen igazam lesz most a filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nekik.
4 És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a [rókák] farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett [minden] két [rókának] farka közé.
5 És meggyújtá tűzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a filiszteusok gabonájába, és felgyújtá a gabonakalangyákat, az álló vetéseket, a szőlőket és az olajfaerdőket.
6 Akkor mondának a filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondák: Sámson, Thimneus veje, mert elvette [tőle] az ő feleségét, és adta azt az ő társának. Felmenének annak okáért a filiszteusok, és megégeték az asszonyt és annak atyját tűzzel.
7 Sámson pedig monda nekik: Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.
8 És megverte őket keményen válluktól tomporukig, és lement és lakott Ethámban, a sziklabarlangban.
9 A filiszteusok pedig felmentek, és megszállották Júdát, és Lehiben telepedtek le.
10 Akkor mondának a Júda férfiai: Miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, mint ő cselekedett mi velünk.
Bír 15:14-15
14 És mikor Lehi felé közeledett, és a filiszteusok [már] ujjongtak elébe: felindítá őt az Úrnak lelke, és olyanok lettek a karján levő kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tűz és lemállottak a kötések kezeiről.
15 És egy nyers szamárállcsontot talála, és kinyújtván kezét, felvevé azt, és agyonvert vele ezer embert.
Bír 16:21, 28, 30
21 De a filiszteusok megfogták őt, és kiszúrták szemeit, és levezették őt Gázába, és ott megkötözték két vaslánccal, és őrölnie kellett a fogházban.
28 Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erősíts meg engemet, csak [még] ez egyszer, óh Isten! hadd álljak egyszer bosszút a filiszteusokon két szemem világáért!
30 És monda Sámson: Hadd vesszek el én is a filiszteusokkal! És nagy erővel megrándította [az oszlopokat], és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében.
Zsid 11:32
És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról.
Szerda
Ruth 1:1
És lőn azon napokban, amikor a bírák bíráskodának, éhség lőn a földön. És elméne egy férfi a Júda Bethleheméből, hogy Moáb mezején tartózkodjék; ő meg a felesége, és a két fia.
5Móz 28:48
Szolgálod majd a te ellenségeidet, akiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkében; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged.
5Móz 32:24
Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájuk bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
Bír 17:6
Ebben az időben nem volt király Izraelben, hanem ki-ki azt cselekedte, amit jónak látott.
Bír 21:25
Ebben az időben nem volt király Izraelben; azért mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott az ő szemei előtt.
Ruth 1:8, 16-17
És monda Naómi az ő két menyének: Menjetek, térjetek vissza, ki-ki az ő anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, amiképpen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem!
16 Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
17 Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.
Ruth 2:10-12
Akkor ez arcra borula és meghajtá magát a földig, és monda neki: Hogy-hogy találtam [ilyen] kedvességet a te szemeid előtt, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?
11 Boáz pedig felele, és monda neki: Bizony elmondtak nekem mindent, amit cselekedtél a te napaddal, férjed halála után, hogy elhagytad a te atyádat és a te anyádat és a te születésednek földét, és jöttél ahhoz a néphez, amelyet nem ismertél azelőtt.
12 Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izraelnek Istenétől, akinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél.
Ruth 3:10-11
10 És ő monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsővel: hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.
11 Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, amit mondasz, megteszek neked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy.
Ruth 4:6
A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg.
Ruth 4:11-13, 17
11 És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, aki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, akik ketten építették fel Izrael házát, és gyűjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben.
12 És a te házad legyen, miként a Pérec háza - akit Thámár szült Júdának - abból a magzatból, amelyet az Úr adánd neked ettől az asszonytól.
13 Elvevé annak okáért Boáz Ruthot, és lőn az neki felesége, és beméne hozzá, és megadá az Úr, hogy az fogana az ő méhében, és szült fiút.
17 A szomszédasszonyok pedig nevet adtak neki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az ő nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának.
Máté 1:5-6
5 Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait;
6 Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől.
Csütörtök
1Sám 2:12-25
12 Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat.
13 És a papoknak ez vala szokásuk a néppel szemben: Ha mikor valaki áldozatot tesz vala, eljött a papnak szolgája, midőn a húst főzték, és a háromágú villácska az ő kezében vala;
14 És beüti vala a serpenyőbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, amit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. Így cselekesznek egész Izraellel, kik oda mennek Silóba.
15 És minekelőtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, hanem csak nyerset.
16 És ha az ember [azt] mondja neki: Hadd gyújtsák meg most a kövérét, azután vedd el, amint lelked kívánja: akkor azt mondják vala: [Semmiképpen] nem, hanem most adjad, mert ha nem, erővel elveszem.
17 Igen nagy volt azért az ifjaknak bűne az Úr előtt, mert az emberek megutálják vala az Úrnak áldozatát.
18 Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak, mint gyermek, gyolcs efóddal körül övezve.
19 És anyja kicsiny felső ruhát csinált vala neki, és felvivé neki esztendőnként, mikor férjével felment az esztendőnként való áldozat bemutatására.
20 És megáldá Éli Elkánát és az ő feleségét, és monda: Adjon az Úr neked magzatot ez asszonytól ahelyett, akiért könyörgött, és akit az Úrnak kért. És haza menének.
21 És meglátogatá az Úr Annát, ki az ő méhében fogada, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedék az Úrnál.
22 Éli pedig igen vén vala, és meghallá mindazt, amit fiai cselekesznek egész Izraellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyülekezet sátorának nyílása előtt szolgálnak.
23 Monda azért nekik: Miért cselekesztek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeteiteket mind az egész néptől.
24 Ne [tegyétek] fiaim! mert nem jó hír az, melyet hallok; vétkessé teszitek az Úrnak népét.
25 Ha ember embertársa ellen vétkezik, megítéli az Isten; de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki lehetne érte közbenjáró? De nem hallgatának atyjuk szavára, mert az Úr meg akará őket ölni.
1Sám 2:26
A gyermek Sámuel pedig folytonosan növekedék és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt.
Luk 2:52
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
1Sám 4:14-18
14 És meghallotta Éli a kiáltás hangját, és monda: Micsoda nagy zajongás ez? Az az ember pedig sietve eljöve, és megmondotta Élinek.
15 Éli pedig kilencvennyolc esztendős volt, és szemei [annyira] meghomályosodtak, hogy már nem is látott.
16 És monda az ember Élinek: Én a harcból jövök, én a harcból menekültem ma. És monda: Mi dolog történt, fiam?
17 Felele a követ, és monda: Megfutamodék Izrael a filiszteusok előtt, és [igen] nagy veszteség lőn a népben, és a te két fiad is meghalt, Hofni és Fineás, és az Isten ládáját is elvették.
18 És lőn, hogy midőn az Isten ládáját említé, hátraesék a székről a kapufélhez, és nyakát szegte és meghala, mert [immár] vén és nehéz ember vala. És ő negyven esztendeig ítélt Izrael felett.
1Sám 8:1-7
1 És lőn, hogy amikor Sámuel megvénhedett, az ő fiait tevé bírákká Izrael felett.
2 Elsőszülött fiának pedig Joel volt a neve és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak.
3 De fiai nem járának az ő útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet.
4 Összegyűlének azért Izraelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.
5 És mondának neki: Íme te megvénhedtél, és fiaid nem járnak utaidon; most azért válassz nekünk királyt, aki ítéljen felettünk, mint minden népnél [szokás].
6 Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nekünk királyt, aki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz.
7 És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak neked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük.
Péntek
1Sám 2:12-25
Lásd: csütörtök
2Krón 13:7
Azután gyűlének ő hozzá a haszontalan emberek, Beliál fiai, akik ellene szegültek Roboámnak, a Salamon fiának, mikor Roboám gyermek és félénk szívű volt, és azok ellen magát nem oltalmazhatta.
1Kir 21:13
Előjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért őt a városból, és megkövezék, és meghala.
Péld 6:12
Haszontalan ember, hamis férfiú, aki álnok szájjal jár.