Ellen White-idézetek

A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

13. tanulmány     2015   December 19−25.

Jeremiás könyvének tanulságai

Szombat délután – december 19.

„Jeremiás szintén úgy beszélt az eljövendő Megváltóról, mint a Dávid házából származó királyról: »Íme, eljönnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik, és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az Ő idejében megszabadul Júda, és Izrael bátorságosan lakozik, és ez lesz az Ő neve, amellyel nevezik Őt: Az Úr a mi igazságunk!« Ismét: »Mert ezt mondja az Úr: Nem vész ki a Dávid férfi sarjadéka, aki az Izrael házának székébe üljön. És a lévita papok férfi sarjadéka sem vész ki előlem, aki élő áldozatot áldozzon és ételáldozatot égessen, és véres áldozatot készítsen mindenkor.« (Jer 23:5–6, 33:17–18)” (Az apostolok története, 223. o.)

„Az ilyen keresztényben Krisztus vallása életadó, egész lényét betöltő elvként, élő, munkálkodó lelki erőként mutatkozik meg. Az ifjúság üdeségét, erejét és boldogságát tükrözi. Az Isten Igéjét befogadó szív nem olyan, mint a tó, ami elpárologtatja a vizét, sem pedig mint a megrepedt víztározó, ami elveszti kincsét. Hanem olyan, mint a kiapadhatatlan forrás táplálta hegyi patak, aminek habzó, hűs vize szikláról sziklára csobog, és felüdíti a fáradtakat, a szomjasakat és a megterhelteket.” (Krisztus példázatai, 130. o.)

„Isten meg akarta tanítani a népet, hogy hódolattal és félelemmel közeledjen hozzá az általa előírt módon. Ő nem fogadhat el részleges engedelmességet. Nem volt elég, hogy az istentiszteletnek ebben az ünnepélyes időszakában majdnem mindent úgy cselekedtek, ahogy azt Ő elrendelte. Az Úr átkot mondott azokra, akik eltérnek parancsolataitól, és nem tesznek különbséget a közönséges és a szent között. A Mindenható a próféta által ezt jelenti ki: »Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá és a világosságot sötétséggé teszik… Jaj azoknak, akik maguknak bölcseknek látszanak és eszesek önmaguk előtt… Akik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük… Mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izrael szentjének beszédét megutálták.« (Ésa 5:20–24) Senki se csalja meg magát azzal a hiedelemmel, hogy Isten parancsolatainak egy része nem lényeges, vagy azzal, hogy Isten valami változtatást is elfogad a megkövetelt helyett. Jeremiás próféta ezt mondta: »Kicsoda az, aki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?« (Sir 3:37) Isten semmiféle olyan parancsolatot nem rögzített Igéjében, amelynek az emberek akaratuk szerint engedelmeskednek vagy nem engedelmeskednek, és nem viselik ennek következményeit. Ha az engedelmesség szigorú útja helyett az emberek valami más ösvényt választanak, hamarosan megmutatkozik, hogy annak »vége a halálra menő út« (Péld 14:12).” (Pátriárkák és próféták, 360–361. o.)

„Az Izrael elé tárt dicsőséges lehetőségek megvalósulásának az Isten törvénye iránti engedelmesség volt a feltétele. A nekik megígért emelkedett jellemet és az áldások teljességét – az értelem, a lélek, a fizikai élet, a ház, a föld, a jelen és eljövendő élet áldásait – Isten csak az engedelmeseknek kínálja fel.

A gyümölcstermés feltétele – mind a lelki életben, mind a természet világában – a menny törvényeinek való engedelmesség. Társaikat az Istent dicsőítő gyümölcsterméstől vonják el mindazok, akik a parancsolatok áthágására biztatják őket. Az ő vétkük is, hogy az Úr nem kapja meg a szőlőskert gyümölcsét.” (Krisztus példázatai, 305–306. o.)

Vasárnap – december 20. – Szertartások és a bűn

„Meg kell értenünk, hogy mi egyénenként munkatársai vagyunk Istennek. »Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket! Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.« (Fil 2:12–13) Íme, hogyan működik együtt a mennyei hatalom az emberi erőfeszítéssel!

Szükség van a korai és a késői esőre. »Isten munkatársai vagyunk.« (1Kor 3:9) Csakis az Úr részesíthet bennünket korai és késői esőben. A felhők, a nap fénye, az éjszaka képződő harmatcseppek az ég értékes ajándékai. De mindezek mit sem érnek, ha személyes erőfeszítések révén nem fogadják el ezeket. A földművelőknek is személyesen ki kell venniük a részüket a munkából. Szántaniuk, vetniük kell. Elő kell szedniük szerszámaikat, amelyeket használniuk is kell. A magvat a megfelelő időben el kell vetni. Tiszteletben kell tartani a vetés és aratás szabályait, másképp odalesz a termés…

Ekképpen fest Isten és ember együttműködése. Minden erő tőle jön: »Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.« (Jn 15:5) Hány órát dolgozhatunk egyedül anélkül, hogy nehézségekbe ütköznénk? Minden dicsőség az Úrtól származik, és minden lehetséges úton vissza kell hozzá térnie, ha együtt dolgozunk vele…

Tartsuk szemünk előtt saját lelki érdekeinket. Ha megmaradunk Krisztusban, nem fogjuk megengedni – még őérette végzett szolgálatunkban sem –, hogy ambiciózus megvalósításaink előnyt élvezzenek hittestvéreinkkel való lelki kapcsolatainkhoz képest.” (This Day With God, 276. o.)

„Ez a porszem világ volt színtere Isten Fia testet öltésének és szenvedésének. Krisztus nem az el nem bukott világokhoz ment, hanem ide jött, az átoktól eldurvított, tönkretett földre. Kilátása nem volt kecsegtető, hanem a lehető legcsüggesztőbb. Mégsem lankad el, s kedvét sem veszti, míg meg nem szilárdítja a földön az igazságot (Ésa 42:4). Ne feledjük a pásztor nagy örömét, hogy megtalálta az elveszettet. Összehívja szomszédait: »Örüljetek velem, megtaláltam elveszett juhomat.« Az egész menny visszhangozza az öröm hangját. Maga az Atya énekkel örvendezik egyetlen egynek is a megmentésén. Az öröm mily szent elragadtatását fejezi ki ez a példázat! Kiváltságod, hogy részt vegyél ebben a szent örömben!” (Bizonyságtételek, 6. kötet, 124–125. o.)

Hétfő – december 21. – A szív vallása

„»Halljátok az Úr Igéjét, júdeaiak, mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt! Így szól a seregek Ura, Izrael Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok! Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma van itt! Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és embertársa között, ha a jövevényt, árvát és özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására: akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké.« (Jer 7:2–7)

Ebből világosan megmutatkozik, hogy az Úr nem akar fenyítéket alkalmazni. Feltartóztatja az ítéletet, hogy meggyőzze a megátalkodottat. Aki »szeretetet, jogot és igazságot« gyakorol a földön, bánkódik gyermekei tévelygése miatt. Mindenképpen meg akarja tanítani őket az örökkévalóság útjára (Jer 9:24). Kihozta Izraelt a szolgaságból, hogy Őt, az egyedül igaz és élő Istent szolgálják. Bár hosszú ideig tévelyegtek a bálványimádás útján, és semmibe vették intéseit; most mégis kijelentette: kész felfüggeszteni a büntetést, és újabb alkalmat ad a megtérésre. Világossá tette, hogy csak szívük őszinte megújulása tudja elhárítani a közelgő végzetet. Hiábavaló a templomban és szolgálataiban bízniuk. Ceremóniákkal és szertartásokkal nem tehetik jóvá a bűnt. Ha Isten népének is vallják magukat, csak szívük és szokásaik megújulása mentheti meg őket állandó vétkezésük elkerülhetetlen következményétől.” (Próféták és királyok, 413–414. o.)

A szívnek előbb el kell fogadnia a Jézusban megnyilatkozó igazságot. Ez az igazi vallás alapja. Ezt követi a bűntudat: a bűn miatt beteg lélek érzi, hogy orvosra van szüksége, ezért a názáreti Jézus elé megy bűnbocsánatért esedezve. Vállalja, hogy hadat üzen a lelkek ellenségének, és rá tekint, hogy erőt vegyen tőle a kísértések legyőzésére. Imádkozik, és kutatja az Írásokat. A Biblia igazságai új és rendkívül érdekes megvilágításban tárulnak fel előtte, miközben Isten Lelke meggyőzi őt azok fontosságát illetően. Krisztus életét tanulmányozza, és minél mélyebben feltárul előtte a Megváltó feddhetetlen jellemének tisztasága, annál kevésbé bízik önnön jóságában. Minél rendszeresebben és közelebbről figyeli Jézust, annál inkább meggyőződik önnön esendőségéről. Szertefoszlik az önigazultság érzete, és teljességgel összetörve ráesik a Kősziklára, Jézus Krisztusra. A kísértő sanyargatni fogja, ami miatt időnként azt érzi, hogy Isten nem fogadja el őt. De ha hisz az Úr szavában, és kéri ígéretei teljesedését, a sötétségen át feltartóztathatatlanul megy Krisztus szeretetének tiszta világossága felé.” (Lift Him Up, 273. o.)

Kedd – december 22. – A szív vallása

„Akár hűek vagyunk, akár nem, magunkért kell elszámolnunk Istennek, nem másokért. Ha hibát fedezünk fel más hitvallókban, és helytelenítjük viselkedésüket, az nem ment fel minket, egyetlen hibánkat sem egyenlíti ki. Ne szabjuk magunkat másokhoz, és ne mentegessük a viselkedésünket, csak mert mások gonoszul tesznek. Isten a magunk számára adta a lelkiismeretünket. Fenséges elveket fektetett le Igéjében, amelyek elégségesek, hogy irányítsanak keresztény életutunkon és viselkedésünkben. Családotok, kedves barátaim, nem tartja magát a menny törvényének elveihez. Sosem éreztétek át a rajtatok nyugvó, embertársaitok iránti kötelesség terhét.” (Bizonyságtételek, 3. kötet, 523. o.)

„Személyes küldetésünk és felelősségünk van az emberek üdvösségét illetően, amiről személyesen jelentést is kell tennünk. Ugyanakkor saját üdvösségünket is szem előtt kell tartanunk, és ezért nekünk erőfeszítéseket kell tennünk… Mások áhítatossága és Isten iránti engedelmessége nem üdvözít bennünket, és küldetésünket sem teljesíti. Az ő erőfeszítéseiket nem említik majd érdem gyanánt a nevünk mellett…

Isten mindegyikünket feladattal bízott meg: nem ideiglenes munkával, mint amilyen a magvetés, ültetés vagy a termés begyűjtése, hanem országa állandó építésével, a lelkeknek az igazsággal való megismertetésével. Ez a legelső és legfontosabb küldetésünk. Az Örökkévalónak joga van felettünk. Ő áldott meg minket képességekkel és lehetőségekkel, nekünk csupán fel kell ismernünk azokat, és élnünk kell velük. Ezeket az Isten iránti kötelezettségeinket rajtunk kívül senki sem teljesítheti. Mások ellenszegülése nem lesz mentség számunkra, hiszen egyedüli példaképünk, akit követnünk kell: a bűntelen, feddhetetlen Jézus…

Most kell munkába állnunk! Most kell jellemünket a mennyei példaképhez igazítanunk… Ha ismerjük Krisztust, másoknak is bemutatjuk Őt. »Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra« (Jn 17:18), szögezte le Jézus. Azért jött az emberek közé, hogy kinyilatkoztassa számukra az Atyát, a mi küldetésünk pedig az Ő jellemének képviselete. Semmi sem menthet fel ez alól a kötelesség alól.” (Our High Calling, 303. o.)

A saját körében mindenki eljuthat a keresztény jellem tökéletességére. Jézus áldozata által nyílt meg a lehetőség, hogy a hívő elnyerje mindazt, ami a megszentelődéshez szükséges. Isten felszólít, hogy érjük el a tökéletesség színvonalát; példaképül állítja elénk Krisztus jellemét. A Megváltó földi életében – melyet a gonosszal szemben tanúsított állandó ellenállás csiszolt tökéletessé – bemutatta, miként juthat az ember, Istennel együtt munkálkodva, már itt is a jellem tökéletességére. Ő így biztosít bennünket, hogy mi is teljes győzelmet arathassunk.” (Az apostolok története, 531. o.)

Szerda – december 23. – Isten és a bálványok

A szüntelenül Jézusra tekintő lélek előtt feltárul az Ő önmegtagadó, alázatos szeretete, amit utánozni fog. El kell távolítani a büszkeséget, becsvágyat, gyűlöletet és önzést a szívéből. Sok ember esetében ugyan bizonyos mértékben háttérbe szorultak e rossz jellemvonások, de nincsenek gyökeresen kiirtva a szívből. Ha úgy alakulnak a körülmények, ezek a negatív vonások újra előtörnek, és Isten elleni lázadáshoz vezetnek. Itt lappang a rettenetes veszély. Titokban megőrizni egy bűnt annyit tesz, mint táplálni a bezárt ellenséget, aki a megfelelő pillanatra vár, hogy kiszabaduljon, és romba döntse az életünket.” (Bizonyságtételek, 4. kötet, 175. o.)

„Milyen kevesen tudják, hogy kedvenc bálványaik vannak, és bűnöket melengetnek! Isten látja e bűnöket, melyekhez ti talán vakok vagytok. Ezért fáradozik metsző késével, hogy mélyebbre hatoljon, és lefejtse rólatok a melengetett bűnöket. Ti akarjátok megválasztani a megtisztítás folyamatát. Milyen nehezetekre esik alávetni magatokat a keresztre feszítésnek. Holott mikor teljesen Istenre bízzuk a dolgainkat, őrá, aki ismeri gyengeségünket és bűnös voltunkat, a legmegfelelőbb utat választja, hogy elérje a kívánt eredményeket. Énokh is folytonos küzdelem árán, őszinte hittel járt az Úrral. Nektek is módotokban áll ezt tenni. Teljes mértékben megtérhettek, és valóban Isten gyermekei lehettek, nemcsak magatok örülve akarata ismeretének, hanem példamutatással másokat is az alázatos engedelmesség és odaszentelődés ugyanazon ösvényére vezethettek.

A valódi istenfélelem szerteágazó és közlékeny. A zsoltáríró mondja: »Igazságosságodat nem rejtettem el szívemben. Elmondom a te hűségedet és segítségedet, nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.« Ahol az Isten szeretete él, ott mindig ki is akarják azt fejezni.” (Bizonyságtételek, 3. kötet, 543–544. o.)

Sátán csalókon keresztül, láthatatlan utakon növeli hatalmát, és akadályokat gördít Isten népe elé, hogy az emberek az ő rabjai maradjanak, és ne gyülekezzenek Krisztus lobogója alá. Megtévesztéssel akarja elcsalni a hívőket Jézustól, s akiknek ingadozó a hitük, azok kétségkívül a csapdáiba esnek. Akiket pedig nem képes bűnbe vinni, azokat üldözni fogja, ahogyan a zsidó főemberek is üldözték a Megváltót…

Az ellenség szeretné belesodorni Isten maradék népét a világra váró általános romlásba. Ahogy Krisztus eljövetele közeledik, egyre eltökéltebben erőlködik, hogy elveszítse őket. Férfiak és nők állnak majd elő, akik azt állítják, hogy új világosságot, új kijelentést kaptak. Ezt azzal a céllal teszik, hogy megingassák a régi tájékozódási pontokba vetett hitet. Tételeiket nem vetik alá Isten Igéje vizsgálatának, mégis akadnak majd olyanok, akiket félre tudnak vezetni. Hamisságot terjesztenek, és többen beleesnek majd ebbe a csapdába. Kósza értesüléseknek adnak hitelt, majd továbbadják a rémhíreket, s ezzel a lánccal a csalók fejedelméhez kapcsolják magukat. Ez a lelkület nem mindig az Úr üzeneteinek nyílt elutasításában fog megmutatkozni, hanem sokféleképpen kifejeződő, tartós hitetlenségben. Minden egyes hamis állítás táplálja és erősíti a kételyt, amely miatt sokan helytelen irányba fordulnak majd.

Nem lehetünk eléggé óvatosak a tévelygés bármilyen formájával szemben, mert az ellenség megállás nélkül próbálkozik, hogy embereket vonjon el az igazságtól. Elhiteti velük, mennyire rátermettek.” (Bizonyságtételek, 5. kötet, 295–296. o.)

Csütörtök – december 24. – A maradék

„Isten megbocsátja a bűnt. Ez a legnagyobb örömünk. Ha szaván fogjuk, és elhagyjuk bűneinket, Ő kész eltörölni minden álnokságunkat. Megtisztítja a szívünket, és biztosítja számunkra a Szentlélek jelenlétét, miközben Jézus közbenjár értünk. A lelki dolgokat azonban lelkiképpen kell értenünk. A hit, mely megkülönbözteti Isten akaratát, betartja ígéreteit, és él a Szentírásban kinyilatkoztatott igazságok nyújtotta lehetőségekkel: ez élő, cselekvő és kitartó hit. Éppen azért, mert bűnös, függő, hiányosságokkal teli, tévedő és tehetetlen lelkek vagyunk, Krisztus feddhetetlenségében kell bíznunk.

Ha úgy fogadnátok el az Üdvözítő szavait, mintha kizárólag hozzátok intézte volna, ha úgy élnétek meg az igazságot, mintha ti lennétek az egyedüli bűnösök a föld felszínén, akikért Krisztus az életét áldozta, megtanulnátok hit által kérni a keresztre feszített és feltámadt Megváltó érdemeit…

Sokan úgy érzik, hogy jellembeli hiányosságaik miatt képtelenek megütni Jézus mércéjét, de mindaz, amit tenniük kell, nem más, mint életük minden lépésében megalázkodniuk az Atya hatalmas keze alatt. Krisztus nem aszerint értékeli az embert, mennyit dolgozik Isten országáért, hanem hogy milyen lelkülettel teszi.

Amikor terheket cipelő, önnön erejükben nem bízó, alázatos embereket lát, akik kizárólag benne bíznak, fáradozásaikat kiegészíti tökéletességével, és ezt a krisztusi kegyelemmel egyesített erőfeszítést elfogadja az Atya. A bűnös hiányosságait befedi az Úr tökéletessége, teljessége, feddhetetlensége. Ő szeretettel, irgalommal és kedvesen tekint azokra, akik őszinte akarattal, összetört szívvel alázatos erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy elvárásai szerint éljenek. Számára ők engedelmes gyermekek, akik rendelkeznek Krisztus érdemeivel.” (In Heavenly Places, 23. o.)

 

Péntek – december 25.

További tanulmányozásra: Isten csodálatos kegyelme, 259. o.