A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Vissza Egyiptomba

Szombat délután – december 12.

„Isten egyházának – a szőlőskert őrének – ma különlegesen értékesek azok a tanácsok és intések, amelyeket az Úr a próféták által adott, világossá téve örökkévaló szándékát az emberiséggel. A próféták tanításaiban az Atya érthetően kinyilatkoztatta szeretetét és a megváltásukra készített tervet. Egyházához küldött követei Izrael elhívásának, sikereinek, kudarcainak, Isten kegyébe való visszafogadásának, a szőlőskert Gazdájától való elfordulásának történetéről, valamint arról beszéltek, hogy a korszakokat átfogó tervet a maradék fogja megvalósítani, amelynek életében minden szövetségi ígéret be fog teljesedni. Ma Isten ugyanazt üzeni egyházának – az Úr szőlője hűséges munkásainak –, mint amit hajdan prófétája által küldött: »Azon a napon énekeljetek a színbort adó szőlőről! Én, az Úr vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa.« (Ésa 27:2–3)

Izrael! Bízz Istenben! A szőlőskert Gazdája még most is gyűjti régóta várt drága gyümölcseit a nemzetek és népek közül! Nemsokára eljön övéihez; és azon a boldog napon végre megvalósul Izrael házával való terve: »A jövőben gyökeret ver Jákob, virágzani, virulni fog Izrael, termésével elárasztja a világot.« (Ésa 27:6)” (Próféták és királyok, 22. o.)

„Isten bűneink megvallását és szívünk megalázását kéri tőlünk. Ezzel egy időben viszont bíznunk kell abban, hogy Ő gyengéden szerető Atyánk, aki soha nem hagyja cserben a benne bízókat. Nem tudatosul bennünk, hogy milyen kevesen élünk hit által! Abban hiszünk, amit látunk, és nem értékeljük a Szentírásba rejtett ígéreteket. Nincs egyértelműbb gyalázat az Úr személyére nézve, mint az, hogy bizalmatlanok vagyunk az Ő szavai iránt.

Még egy pillanatig se engedjétek meg, hogy Sátán kísértései beférkőzzenek gondolataitok közé. Távozzatok el azoktól, ahogy magától az ellenségtől is eltávolodnátok. Az ördög a lélek elcsüggesztésére törekszik, míg Krisztus arra, hogy hitet és reménységet öntsön a szívbe. Sátán mindent elkövet, hogy Istenbe vetett bizalmunkat megzavarja. Azt sugallja, hogy reményeink hamis előfeltételekre épülnek, és nem annak biztos szavára, aki képtelen hazudni.

Amikor a kísértő kételyeket ébreszt bennünk, hogy tudniillik nem mi vagyunk az a nép, amelyet a Mindenható vezet, és próbák és szenvedések által készít fel a nagy napra, érveljünk a Szentírás egyértelmű bizonyítékaival, hogy igenis mi vagyunk a maradék, ami megőrzi Isten parancsolatait és a Jézus hitét.” (Our High Calling, 85. o.)

Vasárnap – december 13. – Politikai anarchia

„A Biblia a legerősebb szavakkal ítél el minden hazugságot, csaló tettet és hamisságot. Félreérthetetlenül megmondja, mi helyes, és mi helytelen. Nekem mégis azt mutatták meg, hogy Isten népe az ellenség területére lépett, engedett kísértéseinek, követte az ördög csalásait, míg félelmetesen el nem tompult az érzékenységük. Az igazságtól való enyhe eltérést, a menny követelményeitől való csekély eltántorodást nem tartják oly igen vétkesnek, mikor pénzügyi nyereségről vagy veszteségről van szó. Pedig ez bűn, akár milliomos, akár utcai koldus követi is el. Akik hamissággal szereznek pénzt, kárhoztatást hoznak lelkükre. Amit félrevezetéssel vagy csalással szerzünk, csupán átok lesz számunkra.

Ádám és Éva borzalmas következményeket viselt el, amiért engedetlen lett Isten parancsa iránt. Talán így érveltek: ez annyira jelentéktelen bűn, az Atya talán nem is veszi figyelembe. Az Úr mégis úgy vette a dolgot, mint félelmetes rosszat, s bűnük nyomorúságos következménye minden időben érződni fog. Manapság gyakran követnek el sokkal súlyosabb bűnt, akik Isten gyermekeinek vallják magukat. Isten hitvalló népe anyagiakban olyan hamisságot cselekszik, ami a menny helytelenítését hozza rájuk, és gyalázatot az Úr ügyére is.

Az igazmondástól és az igaz tettektől való legparányibb eltérés az Atya törvényének megrontása. A bűnben való folyamatos részvétel hozzászoktat a helytelen tettekhez, de nem csökkenti a vétek súlyosságát.” (Bizonyságtételek, 4. kötet, 311–312. o.)

„Ez az idő csakhamar eljön, és meg kell ragadnunk mindannyiunknak Jehova hatalmas karját; mert Sátánnak mindeme csodái és jelei népének félrevezetését és megsemmisítését célozzák meg. Irányítsuk gondolatainkat Istenre, és ne féljünk, mint a gonoszok: azaz ne féljünk attól, amitől ők félnek, és ne tiszteljük, amit ők tisztelnek, hanem bátran szálljunk mindenkor síkra az igazságért. Ha szemünk megnyílna, a rossz angyaloknak egész seregét láthatnánk körülöttünk settenkedni, hogy mindig újabb és újabb módot keresnek megsemmisítésünkre. De ugyanekkor az Örökkévaló angyalait is megpillanthatnánk, amint azon fáradoznak, hogy minket tőlük oltalmazzanak; mert Isten szeme éberen őrködik Izrael javán, megóvja és megmenti az Úr népét, ha bizalmát belé veti. Ha az ellenség hatalmas vízáradathoz hasonlóan tör is ránk, a mindenható Isten Szentlelke ellenáll.” (Tapasztalatok és látomások, 60. o.)

Hétfő – december 14. – Isten útbaigazítását keresve

„Minden engedelmesség Krisztus iránt, minden önmegtagadás az Ő kedvéért, minden jól átvészelt próbatétel, minden győzelem a kísértés felett egy-egy előrelépés a magasztos győzelmi menetben. Ha Jézus a vezetőnk, biztonságban vagyunk végig az úton. Még a legnagyobb bűnösnek, a legbizonytalanabb keresőnek sincs mitől félnie, ha benne bízik, hisz szent világosság ragyogja be előtte az utat. Az ösvény annyira keskeny és annyira szent, hogy nem fér el rajta semmilyen bűn, mégis mindenkinek biztosított a hozzáférése ehhez a gyalogúthoz. Még a kételkedő lélek sem mondhatja: Istent nem érdekli az én sorsom…

Az örök élethez vezető meredek úton végig források örvendeztetik a megfáradt vándorokat. Akik a bölcsesség ösvényein járnak, még a nehézségekben is módfelett örvendeznek, mivel akit a lelkük szeret, láthatatlanul jön mellettük. Minél többet tesznek meg az úton, annál jobban érzik kezének érintését, és egyre ragyogóbb a Láthatatlan dicsőségének fénye, mely útjukat megvilágítja. Egyre feljebb és közelebb kerülve a mennyhez, dicsőítő énekük hangja csatlakozik a mennyei trónus előtt összegyűlt angyalkórus hangjához. »Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.« (Péld 4:18)” (Isten csodálatos kegyelme, 264. o.)

„Mindenki elnyerheti a mennyet és elkerülheti a poklot. Az angyali seregek készen állnak, hogy a megpróbált és megkísértett lélek segítségére jöjjenek. A végtelen Isten Fia kiállta a próbát értünk. A Kálvária keresztje mindenki számára világosan látható. Amikor elhangzik az ítélet, és az elveszettek átadatnak, hogy elszenvedjék Isten iránti tiszteletlenségük és engedetlenségük büntetését, senkinek nem lesz mentsége. Senkire nézve nem szükségszerű, hogy elvesszen. Mindenki maga dönti el, hogy fejedelméül Krisztust vagy Sátánt választja. Minden ember részesülhet abban a segítségben a megpróbáltatás idején, amiben Jézusnak volt része. A kereszt a bizonyítéka annak, hogy senkinek sem szükségszerű elvesznie, és hogy minden ember számára óriási segítség áll rendelkezésre. A saját választásunkon áll, hogy győzünk-e a sátáni seregek felett, vagy pedig annak erőihez csatlakozva Isten munkájának ellenlábasaivá válunk.” (Selected Messages, 1. kötet, 96. o.)

„Isten felruházott minket a döntés képességével, nekünk pedig használnunk kell. Mi nem tudjuk szívünket megváltoztatni; nem tudjuk gondolatainkat, indítékainkat, érzéseinket uralni. Nem tudjuk önmagunkat megtisztítani, az Atya szolgálatára alkalmassá tenni. De elhatározhatjuk, hogy az Úrnak fogunk szolgálni, átadhatjuk neki akaratunkat; és akkor Ő munkálni fogja bennünk az akarást és a cselekvést tetszése szerint. Így egész lényünk Krisztus uralma alá kerül.

Az akarat helyes gyakorlása által életünk gyökeresen megváltozhat. Ha átengedjük akaratunkat Jézusnak, a mennyel lépünk szövetségre, és fentről kapunk erőt az állhatatossághoz. A tiszta és nemes élet – az étvágy, a bűnös kívánság feletti győzelem élete – lehetséges mindazok számára, akik gyenge, ingatag emberi akaratukat egyesítik Isten mindenható, rendíthetetlen akaratával.” (A nagy Orvos lábnyomán, 176. o.)

Kedd – december 15. – Visszatérés Egyiptomba

„Miután a babiloni tisztek kiszabadították Jeremiást fogságából, a próféta önként osztozott az erőtlen maradék, »a föld szegényei« közül valók sorsában, akiket a káldeusok ott hagytak, hogy legyenek »szőlőművesek« és »szántóvető emberek«. Babilónia Gedáliát tette föléjük kormányzóvá. Csak néhány hónap múlt el, és az újonnan kinevezett kormányzót orvul megölték. A sok megpróbáltatást átélt szegény népet vezetői végül rávették arra, hogy keressen menedéket Egyiptom földjén. Jeremiás felemelte tiltakozó szavát e lépés ellen. »Ne menjetek Egyiptomba« – könyörgött. De az ihletett tanácsot nem fogadták meg, és »Júdának egész maradéka« Egyiptomba menekült – férfiak, asszonyok és gyermekek. »Elmentek tehát Egyiptomba, mert nem hallgattak az Úr szavára; és eljutottak Táfnesig.« (Jer 42:19; 43:7)” (Próféták és királyok, 460. o.)

„Mózes távollétében a gyülekezet követelte Árontól, hogy készítsen nekik isteneket, akik előttük járnak, hogy visszavezessék őket Egyiptomba. Ez a lépésük sértés volt vezetőjük, a végtelen Isten Fia ellen. Hiszen alig néhány hete félelemmel és tisztelettel álltak a hegy lábánál, hallgatták az Úr szavát: »Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem!« A hegyet megszentelő dicsfény még mindig ott lebegett a csúcs felett a gyülekezet szeme láttára, a zsidók mégis hátat fordítottak annak, és más isteneket követtek. Mózes, a látható vezérük eközben Istennel beszélt a hegyen. A zsidók elfelejtették az Úr ígéretét és figyelmeztetését: »Íme, én angyalt bocsátok el teelőtted, hogy megőrizzen téged az úton, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára, meg ne bosszantsd őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat, mert az én nevem van őbenne.« (2Móz 23:20–21)

A zsidók szertelen hitetlenséget és hitvány hálátlanságot tanúsítottak az istentelen kérésükkel: »Készíts nekünk istent, amely előttünk jár.« (2Móz 32:1) Ha Mózes távol is volt, az Úr velük maradt, nem feledkezett meg róluk. A manna továbbra is hullt, este-reggel Isten keze táplálta őket. Nappal felhőoszlop, éjjel tűzoszlop jelezte, hogy Isten jelenléte nem függött Mózes jelenlététől. Mégis épp amikor Mózes könyörgött értük az Úrnál, szégyenteljes ballépéseket tettek, megszegve a nemrég lélegzetelállító körülmények között kapott törvényt.” (Bizonyságtételek, 3. kötet, 339–340. o.)

„Pál bensőségesen kérte a testvéreket, kérdezzék meg maguktól, milyen benyomást tesznek szavaik és cselekedeteik másokra. Ne tegyenek semmit – bármily ártatlan legyen is –, ami a bálványimádás helyeslésének látszatát kelthetné, avagy sérthetné azok érzelmeit, akik még gyengék a hitben. »Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek is, mindent az Isten dicsőségére műveljétek. Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.« (1Kor 10:31)

Az apostolnak a korinthusi gyülekezethez intézett szavai vonatkoznak valamennyi korszakra, de különösen napjainknak szólnak. A bálványimádat alatt nem csupán bálványok tiszteletét értette az apostol, hanem az önimádatot, a kényelemszeretetet, valamint a kívánságok és szenvedélyek kielégítését. Jézus megvallása csupán vagy az igazság ismerete nem tesz senkit sem kereszténnyé. Az a vallás, ami pusztán a szemet, a fület és az ízlést gyönyörködteti, vagy jóváhagyja az önszeretetet, nem Krisztus vallása.” (Az apostolok története, 316–317. o.)

Szerda – december 16. – A fogságba vitel

„Sokan azok közül, akik közelebb kellene, hogy verjék sátraikat Kánaánhoz, inkább Egyiptom közelében létesítenek tábort. Ők nem a feddhetetlenség Napjának világosságában élnek. Sokan szórakozóhelyekre járnak, hogy igényeiket kielégítsék, de ezáltal nem tesznek szert lelki erőre, és hamarosan ráébrednek, hogy a vesztesek oldalán állnak. Az élvezetek szeretetének bátorítása egyenlő a vallásos gyakorlat gyengülésével, hiszen a szív annyira megtelik közönséges, a megtéretlenek számára kedves dolgokkal, hogy nem marad már hely benne Jézus számára…

Ahhoz, hogy megfelelhessünk Isten elvárásainak, szükségünk van a lelket megtisztító, szeretet által munkálkodó hitre. Egyesek hisznek ugyan Krisztusban, nem tartják Őt szélhámosnak, és vallják, hogy a Biblia Isten jellemének kinyilatkoztatása. Csodálják szent tanításait, imádják nevét, az egyetlen nevet, amiben ember üdvözülhet, mégis ismereteik és meggyőződésük ellenére annyira keveset tudnak az Atya kegyelméről, mint a legmélyebbre süllyedt bűnös. Nem nyitották meg szívüket, hogy Jézus benne lakozzon.” (That I May Know Him, 307. o.)

„Dicső diadal vár a hűséges hívőkre! Az apostol tudatában volt a korinthusi hívők szükségleteinek és lehetőségeinek. Igyekezett szemük elé tárni mindazt, ami kiemel az önzésből és az érzékiségből, az életet pedig a halhatatlanság reménye által megdicsőíti. Komolyan felhívta őket, hogy maradjanak hűek magasztos elhívásukhoz Krisztusban. »Azért, szerelmes atyámfiai, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.« (1Kor 15:58)

Így az apostol igen határozott és megkapó módon igyekezett helyreigazítani azokat a téves és veszélyes eszméket, szokásokat, melyek a korinthusi gyülekezetben lábra kaptak. Egyszerűen, határozottan, de nagy szeretettel beszélt a lelkükre. Intései és feddései által Isten trónjáról áramló fény világított rájuk, hogy megláttassa velük rejtett bűneiket, melyek beszennyezték az életüket. De vajon milyen benyomást keltenek szavai, és hogyan fogadják azokat?” (Az apostolok története, 321. o.)

Csütörtök – december 17. – Nyílt ellenállás

„A próféta a Siralmak könyvében mondja el azok romlottsága miatt érzett fájdalmát, akiknek a világ világosságává kellett volna lenniük; fájdalmát Sion felett és a Babilonba vitt fogoly nép sorsáért. Írásban állított emléket annak, milyen oktalan dolog Jahve tanácsa helyett az emberi bölcsesség elfogadása. A romok között is el tudta mondani: »Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma« és egyre így könyörgött: »Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!« (Sir 3:22, 40) Amikor Júda királysága még fennállt a nemzetek között, a próféta megkérdezte Istenétől: »Ennyire megvetetted Júdát, szívből megutáltad Siont?« Majd felbátorodva így esdekelt: »A te nevedért kérünk, ne utálj meg…« (Jer 14:19, 21) Tökéletesen hitte, hogy az Úr örök szándéka rendet teremteni a zűrzavarból, és kinyilatkoztatni a föld népeinek és az egész világegyetemnek, hogy Ő igazságos és szerető Isten. Ez a hite késztette arra, hogy bizalommal esedezzék azokért, akik talán elfordulnak gonoszságuktól, és az igaz útra térnek.

Sion most romokban hevert, Isten népe pedig fogságban volt. A próféta fájdalomtól porba sújtva kiáltott: »Jaj, de magára maradt az egykor oly népes város! Olyanná lett, mint az özvegy. Nagy volt a népek között, úrnő a tartományok között, de kényszermunkássá lett! Sírva sír az éjszakában, könny áztatja arcát. Senki sem vigasztalja azok közül, akik szerették, barátai mind hűtlenné lettek, ellenségeivé váltak.« (Sir 1:1–2)” (Próféták és királyok, 461–462. o.)

„A lázadás és hitehagyás benne van a levegőben, amit belélegzünk. Ha tehetetlen lelkünkkel hit által nem kapaszkodunk Jézusba, minket is megmételyez. Ha az embereket Sátán ennyire könnyen megtéveszti most, mi lesz akkor, amikor magát a Megváltót utánozva csodákat fog tenni? Ki marad meg szilárdan azokban a napokban, amikor az ördög azt állítva magáról, hogy ő a Krisztus, a Messiás csodáival fogja hitegetni az emberiséget? Mi fogja visszatartani Isten népét, hogy ne álljon át a hamis krisztusok oldalára? »Ne menjetek el, és ne kövessétek!« (Lk 17:23) – hangzik a figyelmeztetés.

Hitalapelveinket pontosan kell ismernünk és értenünk. Az igazság hirdetésére elkötelezett embereknek biztosan le kell horgonyozniuk Isten igazságában, hogy hajójuk épségben átvészelje a vihart. A csalások megsokszorozódnak, de nekünk fel kell ismernünk azokat. Legyünk állig felfegyverkezve ellenük! Ebben az ütközetben nemcsak emberekkel állunk szemben, hanem a gonoszság lelkeivel is, amelyek a magasságban vannak. Nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk. Figyelmesen tanulmányozzák gyülekezeteinkben az Efézusi levél 6:10–18. verseit!” (Selected Messages, 2. kötet, 394–395. o.)

Péntek – december 18.

További tanulmányozásra: Bizonyságtételek, 3. kötet, 457. o.