Ellen White-idézetek

A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

9. tanulmány     2015   November 21−27.

Jeremiás próféta igája  

Szombat délután – november 21.

„Sátán szüntelenül tevékenykedik, de csak kevesen tudják, mennyire körmönfont, mennyire fáradhatatlan. Isten népe készüljön fel, hogy ellenáll a ravasz ellenségnek, mert ettől az ellenállástól reszket az ördög. Jobban ismeri hatalmának korlátait, mint mi, és tudja, hogy könnyen felülkerekedhetünk, ha ellenállunk neki és szembefordulunk vele. Az isteni erő által még a leggyöngébb szent is diadalmaskodhat fölötte és összes angyalán. Ha erőpróbára kerül sor, Isten gyermeke bebizonyíthatja, hogy felülről kapott erőt. Sátán ezért hangtalanul lép, észrevétlenül mozdul, álcázza jelenlétét. Nem kockáztatja meg a nyílt ütközetet, nehogy felébressze a keresztény szunnyadó erőit, nehogy a hívő imában Istenhez forduljon.

Az ellenség most utolsó hadjáratára készül az egyház ellen. Olyan jól elrejtőzött, hogy sokan alig hisznek létezésében, még kevésbé tudnak döbbenetes tevékenységéről és hatalmáról. Múltbeli cselekedeteit jórészt elfeledték, és ha elébük toppan, nem ismerik fel mint ellenséget, mint a »régi kígyót«, hanem barátjuknak vélik, aki jó munkát végez. Függetlenedésükkel büszkélkednek, tetszetős, megbabonázó hatása alatt mégis szívük legalantasabb ösztönzéseinek engedelmeskednek. Az a meggyőződésük, hogy az Úr vezeti őket. Ha megnyithatnánk szemüket, hogy ráismerjenek vezetőjükre, meglátnák, hogy nem Istent, hanem az igazságos tettek ellenségét szolgálják. Ráébrednének, hogy kérkedő függetlenségük a legsúlyosabb bilincs, amelyet Sátán a kiegyensúlyozatlan gondolkodású emberre verhet.” (Bizonyságtételek, 5. kötet, 293–294. o.)

„Jó dolog a Biblia olvasása, de ennél tovább kell mennetek: kutassátok, vizsgáljátok meg minden egyes lapját. Isten megismerése szellemi erőfeszítést igényel. Imában bölcsességet kell kérnetek tőle, hogy elválaszthassátok a tiszta igazság búzáját az igaz hitelveknek emberek és Sátán által elferdített konkolyától. A kísértő és emberi ügynökei mindent megtettek, hogy összekeverjék a tévedések konkolyát az igazság búzájával. Törekednünk kell megtalálnunk az elrejtett kincset, keresnünk kell a mennyei bölcsességet, hogy az emberi kitalációkat különválasszuk az isteni parancsoktól. A Szentlélek segíteni fog a megváltási terv nagy és értékes igazsága keresőinek.

Szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy a Szentírás alkalmi olvasása nem elégséges. Kutatnunk kell az Írásokat a szó szoros értelmében. Ahogy a bányásznak érdeke alaposan átkutatni a földet, hogy felfedezze az aranyat, ugyanúgy nektek is végig kell kutatnotok az Írásokat, hogy megtaláljátok a benne elrejtett kincset, amelyet Sátán oly régóta igyekszik elrejteni az ember elől. Az Úr mondja: »Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-e.« (Jn 7:17)

Az Örökkévaló szava igazság és világosság. Mécsesként világítja meg lépteitek előtt az utat egészen Isten városának kapujáig. Ezért tett Sátán annyi erőfeszítést, hogy akadályokat gördítsen az Úr megváltottjai számára előkészített ösvényre. Ne erőltessétek rá gondolataitokat a Szentírásra! Hagyjátok elgondolásaitokat a kutatás kapuján kívül, és alázatos szívvel, Krisztusban elrejtett énnel, őszinte, imádságos lelkülettel keressétek Isten bölcsességét!” (A keresztény nevelés alapelvei, 307–308. o.)

Vasárnap – november 22. – Jeremiás magányos élete

„Elhívása napjától kezdve szolgálata végéig »megvizsgálóként« és »kutatóként« állt Júda előtt. Ember haragja nem diadalmaskodhatott rajta. »Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben – figyelmeztette előre az Úr –, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, megsegítlek és megmentelek…« (Jer 6:27; 15:20)

Jeremiás félénk és tartózkodó természetéből adódóan vágyott a visszavonult élet békéjére és nyugalmára, ahol nem tapasztalja szeretett népe megátalkodottságát. Összeszorult szívvel gyötrődött a bűn okozta rontás miatt…

Kegyetlen csúfolódásokat kellett elviselnie. Érzékeny lelkét át- meg átjárták a gúny nyilai. Azok szórták rá, akik semmibe vették tanításait és hogy felelősséget érez megtérésükért. »Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap.« »Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki.« »Akik jóakaróim voltak, mind a bukásomra várnak: Talán rá lehet szedni! Hatalmunkba ejtjük, és bosszút állunk rajta!« (Sir 3:14; Jer 20:7, 10)

A lelkiismeretes próféta azonban naponként erőt kapott mindezek elviselésére…

Amikor ki kellett innia a szenvedés és fájdalom poharát, amikor gyötrelme ezeket a szavakat adta ajkára: »Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban«, emlékezetébe idézte mindazt, amit Isten érte tett, és ujjongva kiáltotta: »Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az Úr szabadítására.« (Sir 3:18, 22–26)” (Próféták és királyok, 419–421. o.)

„Akik Jézust akarják követni, harcba sodródnak ezzel a könyörtelen ellenséggel. A keresztény minél inkább követi mennyei példaképét, annál biztosabb, hogy Sátán támadásainak célpontja lesz. Akik tevékenyen részt vesznek Isten ügyében, akik igyekeznek leleplezni a gonosz csalásait és bemutatni Krisztust az embereknek, mindazok Pállal együtt elmondhatják, hogy az Urat alázatos lélekkel, könnyhullatások és kísértések között szolgálják.

Az ördög a legádázabb és legravaszabb kísértéseivel támadta meg Krisztust, de minden összecsapásnál kudarcot vallott. Azok a csaták értünk folytak; és azok a győzelmek lehetővé teszik számunkra a győzelmet. Jézus mindenkinek erőt ad, aki kér tőle.

Sátán senkit nem győzhet le saját beleegyezése nélkül. A kísértő nem kapott hatalmat az akarat irányítására, sem pedig a bűn kikényszerítésére. Elcsüggeszthet, de nem szennyezhet be. Meggyötörhet, de nem fertőzhet meg. Az a tény, hogy Krisztus győzött, öntsön bátorságot követőibe, hogy hősiesen küzdjenek a bűn és Sátán ellen!” (A nagy küzdelem, 510. o.)

Hétfő – november 23. – Jeremiás igája

„Isten Igéjének tanulója a nemzetek történelmében megláthatja a mennyei jövendölések szó szerinti teljesedését. Babilon végül összeomlott, darabokra hullott és semmivé lett, mert uralkodóik jólétükben azt gondolták, hogy nem függnek Istentől, és országuk dicsőségét emberi eredménynek tulajdonították. A médó-perzsa birodalmat a menny azért sújtotta haragjával, mert törvényét lábbal tiporta. Az Úr félelme nem talált helyet a nép többségének szívében. Elharapózott a gonoszság, istenkáromlás és romlottság. Az utána következő birodalmak még becstelenebbek, még erkölcstelenebbek voltak, és erkölcsi értékük mértéke egyre mélyebbre süllyedt.

A föld minden uralkodója a mennytől kapja hatalmát, és sikere azon múlik, hogyan használja. Mindegyikükhöz szól a mennyei Vigyázó: »Én öveztelek föl, noha nem ismertél.« (Ésa 45:5) Mindegyikük számára létkérdés, hogy levonja-e a tanulságot a Nabukodonozorhoz intézett szavakból: »Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így boldogan élhetsz sokáig.« (Dán 4:24)” (Próféták és királyok, 501–502. o.)

„Nekünk is szól a nemzetek történelme. Minden népnek és minden egyes embernek megvan a helye Isten csodálatos tervében. Ma folyik az egyének és nemzetek megméretése. A mérleg annak kezében van, aki soha nem téved. Mindenki maga határoz sorsáról, Isten pedig mindent kezében tartva megvalósítja saját szándékát.” (Próféták és királyok, 536. o.)

 

„Sokak szíve a gondok terhe alatt sajog, mert fel akarnak nőni a világi követelményekhez. A világ szolgálatát választották, elfogadták kuszaságait, magukévá tették szokásait. Így jellemük beszennyeződik, életük megkopik. Érvényesülésük, világi vágyaik kielégítése érdekében megsebzik lelkiismeretüket, a szemrehányás még nagyobb terhét veszik magukra. A szüntelen való aggódás kimeríti az életerőt. Urunk azt szeretné, ha elvetnék a szolgaság igáját. Hívja őket, hogy az Ő igáját hordozzák. Ezt mondja: »Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.« (Mt 11:30) Megparancsolja, hogy keressék először Isten országát és igazságát, és ígérete szerint minden, ami e földi élethez szükséges, megadatik számukra. Az aggodalmaskodás vak, nem láthat a jövőbe, Jézus azonban kezdettől fogva látja a véget. Minden nehézségben van kész útja, amely a szabaduláshoz vezet. Mennyei Atyánk ezerféle módon gondoskodik rólunk – ezekről sejtelmünk sincs. Akik elfogadják azt az egy elvet, hogy az Istennek való szolgálatot és az Ő tiszteletét mindenek fölé helyezzék, aggodalmaik szertefoszlanak, sima ösvény tárul lábuk elé.” (Jézus élete, 330. o.)

Kedd – november 24. – A próféták harca

„Jeremiás a papok és az egész nép jelenlétében kijelentette, hogy őszintén kívánja, bárcsak az Úr házának edényeit visszaadnák, és visszahoznák az elhurcolt foglyokat is. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a nép megbánja bűneit, és gonosz útjaitól Isten törvénye iránti engedelmességhez fordul. Jeremiás szerette hazáját, és szíve mélyéből kívánta, hogy a nép megalázkodásával elkerüljék a megjövendölt pusztulást, de jól tudta, hogy hiába reménykedik. Azt szerette volna, hogy Izrael büntetése a lehető legenyhébb legyen; ezért komolyan kérlelte őket, vessék alá magukat Babilon királyának az Úr által meghatározott időre…

Így szólt: »Arról a prófétáról, aki békességet jövendöl, csak akkor ismerik el, hogy valóban az Úr küldte, ha szava beteljesedik.« Ha Izrael kockáztatni akar, a jövő fejleményei végleg valóban eldöntik, ki az álpróféta.

De Hananiás felbőszült e feleletre, levette hát Jeremiás nyakáról az igát, és összetörte. »Majd így szólt Hananiás az egész nép színe előtt: Ezt mondja az Úr: így fogom letörni két esztendő múlva Nabukodonozornak, Babilon királyának igáját az összes nemzet nyakáról. Jeremiás ezután elment onnan.« Ő már megtette kötelességét – figyelmeztette a népet a veszedelemre –, rámutatott az egyetlen útra, melyen visszanyerhetnék a Mindenható tetszését. Bár az volt az egyedüli bűne, hogy hűen továbbította Isten üzenetét a hitetlen népnek, mégis szavait kigúnyolták. Felelős állású emberek szólták meg, és próbálták földühíteni a népet, hogy öljék meg.” (Bizonyságtételek, 4. kötet, 170–171. o.)

„Aki visszautasítja az Úr szavát, aki saját útját és akaratát akarja megvalósítani, darabokra tépi a küldöttet, akit Isten azért küld, hogy bűnét felfedje előtte. Saját hajlamai szerint viselkedett, rossz útra tévedt. A menny szabálya így hangzik: »Akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.« Ámde ezt nem akarja tenni. Az ember, ahogyan gondolkozik, olyan, és úgy él. Belülről, szívéből származnak az ördög által sugallt gonosz gondolatok. Csűr-csavar, kicsinyeskedik formai, alaki kérdésekben. Sátán szelleme az ellenséghez kapcsolja, hogy kevésbé fontos dogokat bírálhasson. Szemében az igazság értéke mindinkább csökken. Az atyafiak vádolója lesz, és vezetőt változtat. A külvilág fontosabb számára, mint a világosság áradata, amelyet Isten üzeneteiben a világra árasztott, s amelyek egykor szintén megörvendeztették.” (Az evangélium szolgái, 408–409. o.)

Szerda – november 25. – A vasból készült iga

„De Jeremiás további üzenetet kapott: »Menj el Hananiáshoz, s mondd meg neki: Ezt mondja az Úr: a faigát ugyan összetörted, de én vasigát csinálok helyette. Mert a seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: Vasigát teszek mind e nemzetek nyakára, hogy meghódoljanak Nabukodonozornak, Babilon királyának. Valóban szolgálni fognak neki. Sőt, a föld vadjait is neki adom. Jeremiás ezután így szólt Hananiás prófétához: Ide hallgass, Hananiás! Nem küldött téged az Úr! Mégis arra vitted rá a népet, hogy hazugságban bízzon. Ezért azt mondja az Úr: Elpusztítalak a föld színéről; még ebben az esztendőben meghalsz, mert az Úrtól való elpártolást hirdeted. Meg is halt Hananiás még abban az esztendőben, a hetedik hónapban.« (Jer 28:13–17)

Ez a hamis próféta megerősítette Izrael hitetlenségét Jeremiással és üzenetével szemben. Gonosz módra az Úr hírnökének mondta magát, így halálbüntetést szenvedett félelmetes bűne miatt. Jeremiás az ötödik hónapban jósolta meg Hananiás halálát, és a hetedik hónapban bekövetkezett halála bizonyította az igaz próféta szavahihetőségét. Isten azt mondta, hogy megmenti népét, hogy a rájuk helyezett iga könnyű lesz, ha panaszszó nélkül alávetik magukat tervének. Szolgaságuk jelképe volt a faiga, amit könnyűszerrel el lehet viselni; de a szembeszegülést annak megfelelő szigorúság követi, amit a vasiga jelképezett.

Isten azt tervezte, hogy korlátok között tartja Babilon királyát, hogy ne essék emberhalál, sem vérig alázó elnyomás; de mivel megvetették a figyelmeztetést és a parancsokat, ezzel a szolgaság teljes szigorát zúdították magukra. Sokkal kellemesebb volt a népnek elfogadni az állátnok üzenetét, aki jólétet jósolt, ezért arra hallgattak. Sértette büszkeségüket, hogy egyre-másra a szemükre hányják bűneiket; sokkal szívesebben rejtették el a szemük elől. Olyan erkölcsi sötétségben éltek, hogy föl sem fogták vétkük iszonyúságát, de nem értékelték a megrovás és figyelmeztetés üzeneteit sem, amelyeket Isten küldött hozzájuk. Ha kellően megértették volna engedetlenségüket, elismerték volna az Úr eljárásának igazságos voltát, de elismerték volna a látnokok tekintélyét is. Isten kérlelte őket, hogy térjenek meg, hogy megkímélhesse őket a megaláztatástól, és hogy az ő nevéről nevezett nép ne váljék pogány nemzet adófizetőjévé; ők azonban kigúnyolták tanácsát, és az álprófétákat követték.” (Bizonyságtételek, 4. kötet, 171–172. o.)

Csütörtök – november 26. – Hazugságokban hinni

A babiloni hamis tanítók között volt két ember, akik magukat szentnek mondták, noha erkölcstelenül éltek. Jeremiás elítélte gonoszságukat, és figyelmeztette őket, mekkora veszélyben vannak. A hamis tanítókat ingerelte a dorgálás, és igyekeztek lerombolni az igaz próféta munkáját. Felbujtatták a népet, hogy kételkedjenek szavai hitelében, és Isten tanácsának ellenkezőjét tegyék, vagyis ne engedelmeskedjenek a babiloni királynak. Az Úr Jeremiás által kijelentette, hogy a hamis próféták Nabukodonozor kezébe kerülnek, és szemük láttára megölik őket. Ez a jövendölés nemsokára szó szerint teljesedett.

Az idők végéig lesznek zavart keltő emberek: lázítanak azok között, akik magukat az igaz Isten képviselőinek vallják. A hamis próféták arra biztatnak, hogy könnyen vegyék a bűnt. Amikor gonosz cselekedeteik következményei nyilvánvalóvá lesznek, nehézségeikért azt igyekeznek felelőssé tenni, aki lelkiismeretesen intette őket, amiképpen a zsidók is Jeremiást vádolták balsorsukért. Ma is éppúgy tanúsítható Jahve kijelentéseinek biztos volta, mint ahogy az ősidőkben igazolódott mindaz, amit a prófétákkal üzent.” (Próféták és királyok, 442. o.)

„Krisztus földi szolgálata előtt és alatt a vallás tanítói furcsa, hamis és igaz tanok keverékéből álló nézeteket hirdettek, amelyek megtévesztették az embereket, és eltávolították a lelkeket Istentől, akik ugyan még az igazi kegyesség látszatát keltették. A mostani, utolsó időben is hasonló helyzettel állunk szemben társadalmunkban: akik eltávolodnak a hittől, emberi gondolatokat vegyítenek a mennyei igazságok közé. Bírálják a Szentírást. Ha a lelkészek értelmezései annyira eltérnek egymástól, ebből egyértelműen az következnék, hogy a Biblia megbízhatatlan, ellentmondásos? Nem! A probléma, hogy sokan ma ugyanúgy járnak el, mint Krisztus idejében, és emberi szemlélet szerint tanítanak. Az egyházi tanítók ugyanabban a helyzetben vannak, mint annak idején a farizeusok, akikről Jézus ekképpen vélekedett: »Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Istennek hatalmát.« (Mt 22:29) Olyan személyekhez intézte Jézus ezeket a szavakat, akikről azt feltételezték, hogy a Szentírás tanítói és értelmezői…

A Szentírás szavait kiforgatják és tévesen alkalmazzák, az igazság kincseit hamis fényben tüntetik fel. Ezek a lelkileg vak tanítók képtelenek rávilágítani a Biblia igazi értelmére…

Jézus, aki életét áldozta az emberek üdvösségéért, figyelmeztetett az utolsó idők eseményeire. A tanítványok félrehívták Őt, hogy az utolsó napokról kérdezzék. Ezt mondta nekik a Megváltó: »Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.« (Mt 24:4–5)” (This Day With God, 164. o.)

Péntek – november 27.

További tanulmányozásra: Próféták és királyok, 446. o.