A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Dorgálás és büntetés  

Szombat délután – október 17.

„Ebben a nemzedékben sokan ugyanazt az utat járják, amit a hitetlen zsidók. Látták Isten erejének megnyilatkozását, a Szentlélek a szívükhöz szólt, mégis ragaszkodnak hitetlenségükhöz, és ellenállnak. Isten figyelmeztetéseket, feddéseket küld nekik, de nem hajlandók megvallani tévedéseiket, elvetik üzenetét, küldöttét. Pontosan azok az eszközök válnak számukra botránykővé, melyeket Ő megmentésükre használ fel.

Az elbukott Izrael gyűlölte Isten prófétáit, mert rejtett bűneiket napvilágra hozták. Akháb ellenségének tekintette Illést, mert a próféta hűségesen megfeddte a király titkos bűneit. Ugyanúgy ma is, Krisztus szolgája, a bűnök megfeddője megvetéssel, visszavágásokkal kerül szembe. A bibliai igazság, Krisztus vallása küzd az erkölcsi tisztátalanság erős árja ellen. Az előítélet most még erősebb az emberek szívében, mint Krisztus idejében. Krisztus nem felelt meg az emberek várakozásainak, élete megfeddte bűneiket, ezért elvetették Őt. Így most is, Isten Igéjének igazsága nem egyezik az emberek eljárásaival, természetes hajlamaival, s ezrek utasítják vissza az igazság világosságát. Sátán arra indítja az embert, hogy kételkedjen Isten Igéjében, és saját, független ítélete szerint cselekedjen. Inkább a sötétséget választják, mint a világosságot, bár ezzel lelküket veszélyeztetik. Akik gáncsoskodnak Krisztus szavain, azok egyre inkább okot találnak az áskálódásra, mígnem elfordulnak az Igazságtól és az Élettől. Így van ez ma is. Isten nem szándékozik minden akadályt elhárítani, amit az emberi szív felállíthat igazsága ellen. Azoknak, akik elutasítják a világosság drága sugarait, melyek áttörik a sötétséget, Isten Igéjének titkai sohasem tárulnak fel. Számukra az igazság rejtve marad. Vakon járnak, s nem ismerik a rájuk váró pusztulást.” (Jézus élete, 587–588. o.)

„Törekednünk kell arra, hogy jellemünk a mennyei modell szerint átalakuljon. Minden rossz szokásunkat el kell hagynunk. A besározott tiszta szívre kell, hogy szert tegyen, az önzőnek le kell mondania énjéről, a büszkének meg kell szabadulnia gőgjétől, az önelégültnek el kell fogadnia, hogy Jézus nélkül semmire sem megy…

Hittel kapaszkodjunk Krisztusba! Sátán ügynökök által munkálkodik. Kiválasztja azokat, akik még nem ittak az élő vizekből, akiknek lelke szomjazza az újat, az érdekeset, és készek bármilyen kútból inni, amelyet útjuk során találnak. Hallani fogjuk a hangokat: »Íme, itt van Krisztus!« – de nekünk nem szabad hinnünk nekik. Szilárd bizonyítékaink vannak az igazi Pásztor hangját illetően, amely hív bennünket. Ezt mondja: »Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az Ő szeretetében.« (Jn 15:10) Isten törvénye alázatos ösvényén vezeti juhait, és sosem bátorítja őket arra, hogy letérjenek róla…

Senkit se vezessen félre Sátán! Isten törvénye pont olyan szent, mint a trónusa, és általa ítél meg minden embert, aki valaha élt ezen a világon. Nincsen más mérce, amely szerint a jellem megmérettetik.” (That I May Know Him, 300. o.)

Vasárnap – október 18. – A két út

„A Krisztus korabeli zsidókhoz hasonlóan ma is sokan hallanak és hisznek, mégsem hajlandóak engedelmeskedni és elfogadni Jézus igazságát. Attól félnek, hogy elveszítik a világ nyújtotta előnyöket. Elméjük elfogadja ugyan az igazságot, az engedelmesség azonban az önmegtagadás és áldozatok keresztjének viselését feltételezi, s mivel nem emberekben, hanem Istenben kell bíznia, eltávolodik a kereszttől. Lehet, hogy Jézus lábánál van, és naponta tanul tőle, akinek ismerete örök élet, de nem hajlandó tiszta szívből követni Őt.

Minden megváltott embernek alá kell vetnie terveit, ambícióit, önfelmagasztalását Isten akaratának, és oda kell, hogy menjen, ahova az Úr vezeti. Értelmét át kell adnia Krisztusnak, hogy megtisztítsa és kicsiszolja azt. Erre minden alkalommal sor kerül, amikor megfelelő figyelmet szentel Jézus tanításainak. Nehéz az énnek naponta meghalnia, még akkor is, ha szeme előtt megnyílik az isteni kegyelem csodálatos története és végtelen szeretete, melyet kinyilatkoztat a szükségben lévő lélek számára.” (This Day With God, 64. o.)

„Önmagától egyetlen ember sem ismerheti fel hibáit. »Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?« (Jer 17:9) A szánkkal talán elismerjük lelki szegénységünket, de szívünk tiltakozik. Míg Istennek lelki szegénységről beszélünk, lehet, hogy szívünket majd szétveti a gőg felsőbbrendű alázatosságunk és igaz voltunk érzetében. Csak egy úton juthatunk igazi önismeretre: Krisztust kell szemlélnünk. Az ember azért tartja magát igaznak, mert nem ismeri a Megváltót. Ha Jézus tiszta és tökéletes lényét figyeljük, igazi megvilágításban látjuk meg saját gyengeségünket, szegénységünket és hibáinkat. Meglátjuk magunkat önigazultságunk rongyaiban. Felismerjük, hogy éppoly elveszettek és gyógyíthatatlanok vagyunk, mint minden más bűnös. Belátjuk, hogy ha üdvözülni fogunk, azt nem a saját jóságunknak köszönhetjük, hanem Isten végtelen kegyelmének.” (Krisztus példázatai, 159. o.)

„Saját erőnkből nem szerezhetjük meg és nem is gyakorolhatjuk Krisztus vallását, mivel szívünk csalárdabb mindennél. Jézus azonban megmutatta, hogyan tisztulhatunk meg a bűntől. »Elég néked az én kegyelmem« (2Kor 12:9) – mondja. Amikor őrá, hitünk Fejedelmére és bevégzőjére tekintünk, meglátjuk arca világosságát, közvetíteni fogjuk ragyogását, és felnövünk a Jézusban élő ember magaslatára. Vallásunk vonzó lesz, mert az Üdvözítő feddhetetlenségének illatát terjeszti. Boldogok leszünk, mivel lelki eledelünk és italunk a feddhetetlenség, béke és öröm lesz.” (Isten csodálatos kegyelme, 248. o.)

Hétfő – október 19. – Júda bűne

„Nem könnyű befogadni az üzenetet, amely elámítottnak és összes lelki kegyesség híjával levőnek mondja azokat, akik biztonságban érzik magukat lelki életük felől, s azt képzelik, hogy gazdagok a lelki ismeretekben. A megszenteletlen szív »csalárdabb mindennél és végtelenül gonosz«. Sokan azzal hitegetik magukat, hogy jó keresztények, noha egyetlen fénysugár sem hull rájuk Jézustól. Nincs életerős, személyes tapasztalatuk az istenfélő életben. Arra van szükségük, hogy mélyrehatóan és alaposan megalázzák magukat Isten előtt, mielőtt eszükbe vennék, hogy tényleg rászorulnak a komoly és kitartó lelki igyekezetre, hogy biztosítsák a lélek becses kegyességeit.

Isten lépésről lépésre vezeti népét. A keresztény élete szakadatlan harc és menetelés. E harcban nincs fegyverszünet. Állandó, meg nem szűnő erőfeszítéssel tudjuk csak megtartani a győzelmet az ördög kísértései felett. Népünk az igazság tisztasága és ereje által aratja diadalait. A Szentírás félreérthetetlen bizonyságtételének sokasága tart meg bennünket megdönthetetlenül az álláspontunkban. Mégis súlyos hiányosságban szenvedünk a Biblia szerinti alázat, türelem, hit, szeretet, lemondás, éberség és önfeláldozás lelkületének területein. Művelnünk kell hát magunkban a Biblia szerinti megszentelődést. Bűn uralkodik Isten népe között. Nem fogadják el a laodíceai üzenet félreérthetetlen intését. Sokan ragaszkodnak kételyeikhez és kedves bűneikhez, közben annyira elámítják magukat, hogy úgy beszélnek és gondolkodnak, mintha semmire se lenne szükségük. Szerintük nem érdemelték meg Isten Lelkének intéseit, vagy rájuk nem vonatkoznak. Holott ezeknek van legégetőbb szükségük Isten kegyelmére és lelki tisztánlátásra, hogy felismerjék hiányosságukat a lelki jellegű ismeretek terén. Hiányzik belőlük csaknem minden vonás, ami elengedhetetlen a keresztény jellem tökéletesítéséhez. Nem ismerik gyakorlatból a Biblia igazságait, melyek alázatos szívű életre vezetnék őket, arra, hogy alávessék magukat Krisztus akaratának. Nem élnek összhangban az Ige valamennyi követelményével.” (Bizonyságtételek, 3. kötet, 253–254. o.)

„Amikor az új szívről beszél, Jézus az ember megújult elméjére, életére, egész megújult lényére utal. Megváltozott szívvel rendelkezni azt jelenti, hogy érzelmeinket a világról Krisztus felé fordítjuk, elménk megújul, megújulnak szándékaink és céljaink is.

Mi a megújult szív ismertető jele? A megváltozott élet. Napról napra, óráról órára meg kell halnia az önzésnek és a büszkeségnek, és akkor megnyilatkozik az emberben a jóság lelkülete. Nem szakadozva, hanem állandó, folyamatos jelleggel. Megváltozik szavakban és cselekedetekben kibontakozó magatartása, embertársait többé nem tünteti fel kedvezőtlen megvilágításban, hanem mindenben Krisztus utasításait követi…

Ahelyett, hogy világgá kürtölné mások hibáit, minden erejével azon lesz, hogy türelmet gyakorolva gyógyítson, és a sebeket bekötözze… A kemény lelkületű ember faragatlan, modortalan, nem hússzíve, hanem érzéketlen kőszíve van. Egyetlen reménye, hogy ráesik a kősziklára, és széttörik apró darabokra. Isten mindnyájukat tégelybe teszi, és tűzben megpróbálja, akárcsak az aranyat. Amikor meglátja saját képét visszatükröződni benne, kiveszi onnan… Krisztus vallásának uralma alá kell vonnia egész lényét, képességeit meg kell erősítenie, újítania, tisztítania és finomítania. Külsőségek és hangzatos szavak nélkül nyilatkozik meg egy tisztességes, önzetlen élet formájában. Csakis Isten ereje változtathatja a kőszívet hússzívvé.” (Isten fiai és leányai, 100. o.)

Kedd – október 20. – Jeremiás figyelmeztetése

„Bűnének beismerése helyett Káin továbbra is igazságtalansággal vádolta Istent. Féltékenykedett Ábelre, és gyűlölte őt. Dühösen gyalázta, és megpróbálta vele megvitatni, ahogy Isten bánt velük. Ábel szelíden, de bátran és határozottan védte Isten igazságosságát és jóságát. Megmondta Káinnak, miben tévedett, és megpróbálta meggyőzni arról, hogy a hiba benne van. Azzal bizonyította Isten könyörületességét, hogy megkímélte szüleik életét, pedig azonnali halállal büntethette volna őket. Ábel hangoztatta, hogy Isten szereti őket, különben nem áldozná fel szent és ártatlan Fiát, hogy ő szenvedje el azt a büntetést, amit ők érdemeltek meg. Ez csak még jobban felbőszítette Káint. Az esze és a lelkiismerete azt mondta, Ábelnek van igaza; de feldühödött, hogy aki meg szokta fogadni az ő tanácsát, most ellenkezni merészel vele, és nem osztozik lázadásában. Tomboló haragjában megölte testvérét.

Káin gyűlölte és meggyilkolta testvérét, nem valami hibáért, amit Ábel elkövetett volna, hanem »mivel az ő cselekedetei gonoszok voltak, a testvéréi pedig igazak« (1Jn 3:12). Minden korszakban a gonoszok gyűlölték azokat, akik jobbak voltak, mint ők. Ábel engedelmes élete és rendíthetetlen hite Káinnak állandó dorgálásként hatott. »Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek.« (Jn 3:20) Minél tisztább az a fény, amely Isten hű szolgáinak jelleméből tükröződik, annál feltűnőbbek a gonoszok bűnei, és annál eltökéltebben próbálják elpusztítani azokat, akik megzavarják nyugalmukat.” (Pátriárkák és próféták, 74. o.)

„Isten gyermekei az utolsó napokban válasszák a világosságot a sötétség helyett… Keresniük, várniuk kell a világosságot… A fény egyre erőteljesebben fog ragyogni, hogy felfedje az emberek számára Jézus igazságát, hogy jellemüket megváltoztassa és az erkölcsi sötétséget – amelybe Sátán bele akarja rántani Isten népét – mindenhol feloszlassa… Ahogy közeledünk a végidőhöz, sokkal mélyebb és élesebb ítélő képességre, a menny szavának határozott ismeretére, az Úrral megélt élő tapasztalatra, megszentelt szívre és életre lesz szükségünk.” (That I May Know Him, 347. o.)

Szerda – október 21. – Jeremiás siralma

„Istennek mindig vannak emberei, akikre rábízza üzenetét. A Szentlélek meglágyítja szívüket, és bizonyságtevésre készteti őket. A szent buzgalomnak és a mennyei késztetésnek köszönhetően végzik küldetésüket, anélkül, hogy hideg fejjel végiggondolnák, milyen következményekkel járhat az Úr szavának hirdetése. Isten követőjében azonban hamar tudatosul, mit kockáztat. Megállapítja, hogy önnön személye és üzenete bírálatok tárgyává válik. Magatartását, életét, javait felforgatják, magyarázzák, üzenetét boncolgatják és véges, emberi ítéletükkel elutasítják. Eléri Isten által kijelölt célját egy ilyen üzenet? Sajnálatos módon nem, mivel a hallgatóknak nincs megszentelt szívük.

Ha a tanítványnak nincs megingathatatlan hite és legyőzhetetlen bátorsága, ha szívét nem erősítette meg az Istennel megélt naponkénti közösség, bizonyságtételét meg fogja változtatni oly módon, hogy az tetsszen hallgatóinak. Ha megpróbálja kikerülni a kritikákat, eltávolodik Istentől, és bizonyságtétele szelíd, de élettelen lesz. Ráébred, hogy elveszítette bátorságát és hitét, és igyekezete teljesen erőtlen. A világ tele van hízelgő és magukat tettető emberekkel, akik engednek a másoknak való megfelelés kísértésének. Nagyon kevesen vannak a hűségesek, akik nem személyes érdekeiket tartják szem előtt, és túlságosan szeretik felebarátaikat ahhoz, hogy elszenvedjék, hogy bűnben élnek.” (Review and Herald, 1885. április 7.)

„Egyetlen apostol vagy próféta sem mondta magát bűntelennek. Az Isten közelségében élő emberek – akik inkább feláldozták volna életüket, mintsem tudatosan rosszat tegyenek, akiket az Úr mennyei világossággal és erővel tisztelt meg – megvallották, hogy lényük bűnös. Nem bíztak a testben. Nem állították, hogy van saját igazságuk, hanem teljesen Krisztus igaz voltában bíztak. Ez áll mindazokra, akik Jézust szemlélik.” (Krisztus példázatai, 160. o.)

„»Nem késik el az ígérettel az Úr.« (2Pt 3:9) Isten nem felejti el és nem hanyagolja el gyermekeit, csak hagyja, hogy a gonoszok megmutassák valódi jellemüket, nehogy azoknak, akik követni kívánják Isten akaratát, téves fogalmaik legyenek róluk. Az igazak még azért is kerülnek a szenvedések kohójába, hogy ők maguk is megtisztuljanak; hogy példájukból mások is meglássák, milyen kézzelfogható a hit és a kegyesség; hogy következetességük kárhoztassa a gonoszt és a hitetlent.

Az Örökkévaló hagyja, hogy a gonosz boldoguljon, és kimutassa vele szemben gyűlöletét, hogy amikor betelik gonoszságának mértéke, és elpusztul, ebben a pusztulásban mindenki Isten igazságos és irgalmas voltát ismerje fel. Sietve közeleg a mennyei bosszúállás napja. Mindazok, akik áthágták az Úr törvényét, és sanyargatták népét, megkapják cselekedeteik méltó büntetését. Isten, minden kegyetlenséget és jogtalanságot, amit hűséges gyermekei ellen elkövettek, úgy büntet meg, mintha Krisztus ellen tették volna.” (A nagy küzdelem, 48. o.)

„Az élet tengerén haladó összes hajó kormánykerekénél a mennyei kapitánynak kell állnia. Mégis sokan a vízbe taszítják a hajóskapitányt, amikor kitör a vihar, és valaki másra bízzák a vezetést, vagy saját maguk veszik át. Ilyenkor következik be a hajótörés, és mindenért a kapitányt vádolják, mivel veszélyes vizeken vezette a hajót. Ne bízzátok emberekre az életeteket, hanem mondjátok: Az Úr az én segítségem! Az Ő tanácsát keresem!” (A keresztény nevelés alapelvei, 348. o.)

Csütörtök – október 22. – Kétségbeejtő helyzet

„Láttam, hogy Isten megvizsgálja és megpróbálja népét. Mint aranyat, addig finomítja őket, míg ki nem ég belőlük a salak, mígnem bennük tükröződik vissza képmása. Most nem él bennük az igénytelenség, a lemondás lelkülete. Nem szívesen viselik el a nehézségeket. Nem szívesen szenvednek az igazságért, noha Isten mindezt elvárja tőlük. Nem mondanak le akaratukról. Nem szentelik magukat oda teljesen az Úrnak. Nem lelik legnagyobb örömüket akaratának teljesítésében. A lelkészekből és a gyülekezet tagjaiból hiányzik a lelkiség és a valódi istenfélelem. Az Úr mindent meg fog rendíteni, ami megrendíthető. Isten a legmegpróbálóbb helyzetbe fogja vinni népét. Mindenkinek megalapozva, meggyökeresedve és beágyazva kell lennie az igazságban, különben kétségkívül elbuknak. Ha az Atya ihlető jelenlétével megnyugtatja és táplálja lelküket, akkor ki fognak tartani, még ha sötét és tövises is az út. Mert a sötétség hamar elmúlik, és igazi világosság fog ragyogni örökre. Felhívták figyelmemet Ésaiás 58:1–15. és a Jeremiás 14:l0–12. verseiben olvasható Igékre, mint nemzetünk jelen állapotának leírására. Népünk fiai elhagyták és elfelejtették Istent. Más isteneket választottak, és a maguk romlott útjait követték, míg Ő el nem fordult tőlük. A föld lakosai eltapossák Isten törvényét, és megtörik örök szövetségét.” (Bizonyságtételek, 1. kötet, 355–356. o.)

Péntek – október 23.

További tanulmányozásra: That I May Know Him, 240. o.