SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

E HETI TANULMÁNYUNK: Apostolok cselekedetei 2:44-47; 4:34-37; 6:1-7; 8; 21:7-10; 2Korinthus 4:18

„De erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig” (ApCsel 1:8, ÚRK).

A feltámadott Krisztusnak a keresztre feszítése és mennybemenetele közötti negyven nap alatt a világmisszió volt a legfőbb gondolata. Az Újszövetségben legalább ötször megtalálhatjuk nagy misszióparancsát: Mt 28:18-20; Mk 16:15; Lk 24:47-49; Jn 20:21; ApCsel 1:5-8. Ezek az igehelyek együttesen adják meg a keresztények legnagyobb feladatát. A parancsokban benne rejlett a missziómunka földrajzi stratégiája: a jeruzsálemi bázistól Júdeába, Samáriába, majd pedig a föld végső határáig kell eljutni. Az apostolok valóban komolyan vették a feladatot és el is kezdték végrehajtani.

A földrajzi stratégia különösen megmutatkozott Fülöp evangelizációs munkájában. Az apostolok cselekedetei 8. fejezete szerint Jeruzsálemből indult a tevékenysége, és egyre szélesedő körökben haladt, vagyis az idő múlásával mind jobban terjedt.

Ki volt Fülöp, az evangélista? Mit árul el Isten Igéje róla és arról a munkáról, amit az egyház korai szakaszában végzett? Milyen tanulságokat szűrhetünk le magunknak a korai missziómunkáról szóló ihletett feljegyzésből?

„Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4:18). Gondolkozzunk el azon, mit is mond itt Pál, főleg, miközben ezen a héten Fülöpről tanulunk, akiről a néhány bibliai utaláson kívül mást nem tudunk. Látn fogjuk, hogy valóban jó munkát végzett, még ha keveset is hallunk a tetteiről. Kiket említhetünk még meg, akikről tudjuk, hogy sokat tettek Istenért, de alig részesültek nyilvános elismerésben? Miért fontos mindig emlékezni a Pál által említett elvre, főként ha a munkánkat nem kíséri nagy tetszésnyilvánítás vagy figyelem (lásd még 1Kor 4:13)?

A Fülöp gyakori görög név volt, a jelentése: aki kedveli a lovakat. Az Újszövetségben négy Fülöp nevű emberről olvashatunk. Kettőnek Heródes volt a másik neve, és a heródesi dinasztiához tartoztak, amely az újszövetségi időkben kemény uralmat gyakorolt Izrael felett. A másik két Fülöp a misszióban végzett kiemelkedő szolgálatot. Az első, a Bétsaidából származó Fülöp Jézus tanítványa volt, ő vezette Nátánaélt a Mesterhez (Jn 1:44-47). Szintén ő volt az, aki később a görögöket odavitte Jézushoz (Jn 12:20-21). A második volt az a Fülöp, akit ApCsel 21:8 „evangélistának” nevez, megkülönböztetve a tanítványtól, akit szintén Fülöpnek hívtak. Először akkor tűnt fel, amikor a jeruzsálemi gyülekezetben megválasztották diakónusnak (ApCsel 6:2-5), majd evangélista és misszionárius lett (ApCsel 8:12). A több mint húsz évig tartó missziós szolgálatáról, valamint négy prófétáló lányáról említést tesz Az apostolok cselekedetei. Származásáról, a körülményeiről ezen túlmenően keveset tudunk.

„Fülöp hirdette az evangéliumot a samaritánusoknak és ő keresztelte meg az etióp kincstárnokot. Egy ideig ennek a két munkásnak [Fülöpnek és Pálnak] a története szorosan összefonódott. A jeruzsálemi gyülekezet a farizeus Saul heves üldözése következtében szóródott szét, és ez rontotta le a hét diakónus szervezetének eredményességét. A Jeruzsálemből való menekülés miatt változtatott Fülöp a munkálkodása módján, és így vállalta ugyanazt a hivatást, amire aztán Pál is szentelte az életét. Pál és Fülöp értékes órákat töltött egymás társaságában. Felkavaróak voltak azoknak a napoknak az emlékei, amikor az István arcáról sugárzó világosság a menny felé fordult; amikor István mártírhalált halt, ennek a fénynek a dicsősége rávetődött Saulra, az üldözőre, és gyámoltalan esdeklőként Jézus lábaihoz hozta” (Ellen G. White: Sketches From the Life of Paul. 204. o.).

Milyen képet kapunk ApCsel 2:44-47 és 4:34-37 verseiből az őskeresztény egyházról?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Egy darabig igen jól mentek a dolgok az első hívők között. Azonban mivel minden ember bűnös, hamarosan kialakultak bizonyos feszültségek.

Milyen problémák ütötték fel a fejüket, és mit tett az egyház ezek megoldásáért (ApCsel 6:1-7)?

_____________________________________________________________

A jeruzsálemi gyülekezet gyors fejlődése társadalmi feszültséget is maga után vont. Fülöpöt szintén kinevezték abba a csoportba, amelynek ezzel a problémával foglalkozni kellett. A megtértek között voltak hátrányos helyzetű, nehéz anyagi helyzetben lévő emberek is, akiknek a naponkénti közös étkezéseken való részvétele egyre nagyobb feladatokat rótt az egyház vezetőire. Zúgolódás indult el amiatt, hogy a görögül beszélő özvegyasszonyok nem kaptak annyi ételt, mint a többiek. Ez különösen érzékeny kérdés volt, tekintettel a héber próféták figyelmeztetéseire, akik arra intettek, hogy nem szabad elhanyagolni az özvegyeket és az árvákat.

A komoly kérdés megoldása érdekében a tizenkét apostol összehívott minden hívőt. Javaslatot tettek hét férfi kiválasztására, akik Szentlélekkel és bölcsességgel teljesek voltak, és szó szerint szolgáltak az asztalok körül, hogy a tizenkettő „az igehirdetés szolgálatában” (ApCsel 6:4) maradhasson. Mind a hét férfinak görög neve volt, talán ezzel is jelezni kívánták, hogy egyensúlyt akarnak teremteni a hátrányba került görög özvegyasszonyok szociális ellátását illetően. A diakónusok között volt Fülöp is. Itt hallunk róla először a Bibliában.

Az apostolok érvelése szerint újabb vezetőkre volt szükség, hogy őket ne terhelje le túlságosan a hétköznapi élethez szükséges források elosztása. Az apostolok hangsúlyozták, ők arra hívattak el, hogy Isten Igéjének és az imádságnak szenteljék magukat.

A helyi gyülekezetünkben milyen kérdések oszthatják meg a tagokat? Hogyan használhat fel bennünket Isten e gondok enyhítésére?

Saul, a későbbi apostol és misszionárius akkor tűnik fel először a Bibliában, amikor megkövezték István diakónust, az első keresztény mártírt. Üldözési hullám vette kezdetét, ami azonban csak még inkább hozzájárult az evangélium terjedéséhez.

Mi lett a következménye a jeruzsálemi gyülekezet üldöztetésének (ApCsel 8:1-6)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Samária volt az első állomás a kereszténység földrajzi terjedésének menetében. A samaritánusok az izraeliták leszármazottainak tekintették magukat, akiket hátrahagytak, amikor Kr. e. 722-ben az asszírok fogságba hurcolták a nép legnagyobb részét. A zsidók ezzel szemben az asszírok által betelepített idegen népek leszármazottainak tartották őket. Az Újszövetség korában a zsidók és a samaritánusok viszonya feszült volt, időnkénti heves összeütközésekkel kísért. Viszont ahogy már korábban is láttuk, Jézus előkészítette az ottani missziómunka útját, amikor beszélgetett az asszonnyal a kútnál – aki aztán „evangelizált” a saját népe között.

Diakónusi munkája után Fülöp ettől fogva a samaritánusok között végzett missziót. A jeruzsálemi vallási üldözés miatt menekültté vált Fülöp nem vesztegette az idejét. Hirdette, hogy eljött a Messiás, akit a zsidók és a samaritánusok egyaránt vártak (ApCsel 8:5, 12).

Mennyire volt eredményes Fülöp szolgálata Samáriában (ApCsel 8:6-15)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az Úr hatalmasan felhasználta Fülöpöt a külmisszió korai szakaszában. Amit Jákób kútjánál mondott az asszony Jézusnak, hogy „a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal” (Jn 4:9), az már csak a múltra vonatkozott.

Milyen ellenséges érzések, tüskék, előítéletek mérgezik a lelkedet, amelyeket magad mögött kellene hagyni? Nincs itt az ideje, hogy ezt megtedd?

ApCsel 8:26-39 szakasza szerint a későbbiekben Fülöp az etióp kincstárnokkal került kapcsolatba, aminek nyomán a misszió még egy lépéssel tovább haladt „a földnek mind végső határáig” (ApCsel 1:8). Fülöp volt a kapocs Samária és a gázai misszió között. A Jeruzsálemtől északra lévő Samáriából Fülöpöt Gázába küldte az angyal, a várostól délre. Az északi részen végzett munkája során egy egész népcsoportra koncentrált, itt pedig csupán egyetlen emberre. Samáriában Fülöp csak Mózes öt könyvére hivatkozva hirdethette Krisztust, hiszen a samaritánusok csak ezeket a könyveket fogadták el. Az etióp kincstárnokkal beszélve Ézsaiás próféta könyvére is utalhatott, valószínűleg görög fordításban.

Olvassuk el ApCsel 8:26-39 szakaszát, és közben feleljünk az alábbi kérdésekre!

_____________________________________________________________

Mely szakaszokat olvasta a kincstárnok Ézsaiás próféta könyvéből (az 53. fejezetből), és miért adtak e versek remek alkalmat Fülöp számára az evangelizációhoz?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Samáriában Fülöp csodákat is tett (ApCsel 8:6). Ezzel szemben, amikor az etióp kincstárnokkal beszélt, csak a Bibliát magyarázta. Milyen tanulságot szűrhetünk le ebből a saját szolgálatunkra nézve?

Isten Lelke elragadta Fülöpöt, rögtön azután, hogy befejezte a Jézusról szóló jó hír magyarázatát és megkeresztelte a kincstárnokot. Arra már nem volt alkalma, hogy a hitéről és a tanításokról is beszéljen az új hívőnek. Az etióp férfi hirtelen magára maradt, hogy a keresztény hitet befogadja a saját afrikai kulturális környezetében, az Ószövetség és Isten Szentlelke vezetését követve. A Lélek előtte is munkálkodott benne, mert a kincstárnok már imádta az Urat és hittel elfogadta az Igét.

Fülöp alapvetően fontos ószövetségi igéket magyarázott el az etióp kincstárnoknak Jézus halálával kapcsolatban. Miért kell központi helyet elfoglalnia az üzenetünk hirdetésében Jézusnak, a halálának és feltámadásának? Mi lenne az üzenetünk Jézus nélkül?

Fülöpöt felszentelték az Úr munkájának végzésére. A különböző kommentárok eltérő álláspontot foglalnak el azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a kifejezés: „az Úr Lelke elragadta Fülöpöt” (ApCsel 8:39, ÚRK). Vagy egyszerűen azt a felszólítást kapta, hogy menjen Azótoszba (40. vers), vagy csoda folytán egyszerre csak ott termett. Akár így, akár úgy volt, számunkra az a lényeg, hogy Fülöp alárendelte magát a Szentlélek vezetésének, ezért Isten fel tudta használni nagy feladatok elvégzésére.

Mit tudhatunk meg ApCsel 8:40 verséből Fülöpről, ami segít megérteni, miért is nevezték evangélistának?

Mit tudhatunk még meg Fülöpről ApCsel 21:7-10 verseiből?

A történetnek ebből a részéből kiderül, hogy Fülöp házasember volt, akinek volt négy hajadon lánya. Diakónusi szolgálata után elhívást kapott az evangelizálásra. Ez azzal járt, hogy sokat kellett utaznia. Tudjuk, hogy Jeruzsálemből Samáriába ment, onnan Gázába, majd a Földközi-tenger partvidékén, nyolcvan kilométeres út során bejárt Azótosz és Cézárea között minden várost. Valószínűleg voltak olyan útjai is, amelyeket nem jegyzett fel a Szentírás. Minden úttörő misszionáriushoz hasonlóan bizonyára őt is zaklatták, háborgatták, ki volt téve az efféle elkötelezett szolgálattal járó hullámhegyeknek és hullámvölgyeknek. Mégis úgy tudta kezelni a családját, hogy a Szentlélek négy lányát is alkalmasnak tekintette a prófétaság ajándékának elnyerésére. Ez arról tanúskodik, hogy helyes szülői magatartás és őszinte istenfélelem jellemezte ezt az úttörő misszionárius családot.

A szakaszból megtudjuk, hogy Pál apostol „több napig” (10. vers) Fülöp házában maradt. Huszonöt évvel korábban Pál, akit akkor még Saulnak hívtak, a keresztények agresszív, kegyetlen üldözője volt (ApCsel 9:1-2). Fülöp is a Jeruzsálemben kitört üldözés miatt kényszerült rá, hogy Samáriába meneküljön (ApCsel 8:1-5). Ekkor pedig, évekkel később az üldöző az üldözött házában vendégeskedik. Milyen érdekes találkozás lehetett! Testvérek és Krisztus munkatársai lettek a nagy műben, amelynek hatására az evangélium eljutott az egész világra, nem maradt meg csak a zsidók között!

Miközben másokért munkálkodunk, miért nem szabad semmiképp sem elfeledkezni arról, hogy a családunk az első kötelességünk?

Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, „Az evangélium Samáriában” c. fejezet, 70-75. o.

„Amikor az üldözés folytán szétszóródtak, misszióbuzgalommal teltek el. Megértették küldetésük felelősségét. Tudták, hogy az éhező világ számára kezükben van az Élet Kenyere, és ők bízattak meg Krisztus szeretete által, hogy megtörjék e kenyeret az ínségben levőknek…

Mikor Jézus tanítványait elűzték Jeruzsálemből, közülük néhányan Samáriában találtak biztos menedéket. A samáriaiak örömmel fogadták az evangélium hírnökeit és a megtért zsidók begyűjthették a becses aratást azok között, akik egykor legelkeseredettebb ellenségeik voltak” (i. m. 71-72. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Amint láttuk, az evangélium ledönti az emberek közötti válaszfalakat vagy legalábbis ez az ideális állapot, ez a cél. A valóság azonban ettől lényegesen eltér. Mi az az emberi természetben (még a keresztények között is, akik értik, hogy egyenlőek vagyunk Isten előtt, a kereszt tövében), ami miatt hagyjuk, hogy a kulturális, társadalmi és egyéb válaszfalak ennyire megosszanak minket? Mit tehet a sokszínű Hetednapi Adventista Egyház az előítéletek ledöntéséért?

2. Amint láttuk, az üldözés miatt az őskeresztény egyház hívői menekülni kényszerültek. Ennek következtében az evangélium olyan mértékben terjedt, ami nem történhetett volna meg az üldözés nélkül. Isten ugyan képes volt jót kihozni a rosszból, de mindig tudatában kell lennünk, hogy a vallási üldözés sosem helyes, nem igazolható. Hogyan viszonyuljunk tehát azokhoz, akiket üldöznek, még ha nem is értünk egyet a hitükkel (lásd Lk 6:31)?

PÁSKULY JÓZSEFNÉ:

KEGYELEM

            Krisztus kegyelme elég neked – 2Korinthus 12:9

A történelem kereke forog.

Nagy dolgok vannak a Nap alatt.

Az évek hullnak, mint a falevél.

Életünk napjai is hullanak.

A tegnap múlását sose bánd;

rövidebb az út, közelebb a cél.

Csak azt figyeld végig az úton:

Jézus veled? Jézus elkísér?

S ha nem téveszt utat a lábad,

– bár végigmenni oly igen nehéz,

mert az élet taposó malmában forgat,

forgat egy láthatatlan kéz,

kövek közt gyötrődöl, tör, szaggat és zúz –,

mire kikerülsz, más ember leszel.

Elválik benned a korpa és a liszt:

Saul voltál, és mint Pál érkezel.

– Az engedelmesség nagy próbája után

lehajtott fejjel Damaszkuszba mégy.

S bevallod ott, hogy ami addig volt

az életedben, mind kár és szemét.

És nem lesz, aki vádol,

aki perbe szálljon teveled.

Ha marad is tövis, ha támad is kétség

Krisztus kegyelme elég neked