A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Filep, a misszionárius  

Augusztus 29. – szombat délután

Krisztus tanítványainak, munkatársainak egyesített cselekvésére van szükségük. Nem minden emberrel lehet ugyanazon módszert alkalmazva elfogadtatni az igazságot. Az erőfeszítéseket viszont egyesíteni lehet, még ha minden munkásra más és más szolgálat is van bízva.

Egymás bírálata ajtót nyit az ellenségnek. Mi lehet szomorúbb annál, mint amikor egyik testvér a másik ellen dolgozik, vagy amikor kételkednek egymás őszinteségében? Mindenkinek megvan a helye ebben az átfogó szolgálatban, hogy kamatoztassa Istentől kapott tudását. Mindenki ugyanazt a célt követi: hittel szólni az ihletett szavakat. Mindenki mérlegelje beszédét és cselekedeteit, hogy összhangban legyenek ugyanazon célért küzdő munkatársaik törekvéseivel…

A dicsőséges evangéliumot, az Isten üdvözítő szeretetéről szóló üzenetet el kell vinni az embereknek, e szeretetnek pedig meg kell nyilatkoznia a munkások szívében. Az üdvözítő kegyelem témája a szigorú lelkület ellenszere. Krisztus szívben lakozó szeretete a bűnösök megmentésére tett fáradozásban nyilatkozik meg. – This Day With God, 297. o.

Várjuk meg, míg a vég jövendölései mind betelnek, mielőtt szólnánk róluk? Mit ér majd akkor a szavunk? Várjunk, míg Isten csapásai lesújtanak a vétkesekre, mielőtt megmondanánk, miként kerülhetnék el azokat? Hol van a mi Isten szavába vetett hitünk? Szemünkkel kell, hogy meggyőződjünk a jövendölt dolgok beteljesedéséről, mielőtt elhinnénk, amit Ő mondott? A világosság érthető sugarakban jön hozzánk. Tudomásunkra hozza, hogy az Úr nagy napja a küszöbön áll, sőt, az ajtóban. Olvassuk el és értsük meg, míg nem késő.

Legyünk megszentelt eszközök, melyeken át másokhoz árad a mennyei fény. A Szentléleknek életre kell kelteni s átjárni az egész gyülekezetet; megtisztítani és egybeforrasztani a szíveket. Akiket a keresztségkor Krisztussal eltemettek, azoknak új életre kell föltámadni, Krisztus életének élő mintájává válni. Ez a szent felelősség ránk hárul. Mi kaptuk a megbízást: „Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam néktek: és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28:19–20) Az Úr arra szentelt benneteket, hogy közismertté tegyétek a megváltás örömhírét (Mt 28:21). A menny tökéletessége legyen erőtök! – Bizonyságtételek, 9. kötet, 20–21. o.

Augusztus 30. – vasárnap

Filep, az evangélista

Tisztán, híven kell teljesítenünk szolgálatunkat, még ha a világban senki sincs, aki igazolna: „Jól végezted munkádat!” Életünk olyan legyen, amilyennek Isten eltervezte: hűséges a jóságos beszédben, a kedves, figyelmes cselekedetekben, az alázat, tisztaság és szeretet kinyilvánításában. Így képviselhetjük Krisztust a világ előtt…

Isten megjutalmazza a megfáradtakat, akik ma a lélekmentés frontvonalán harcolnak. Szegezzétek tekinteteket Jézusra! – Evangelizálás, 630. o.

Jézus bemutatta az igazságot, és Istenre, az igazság forrására irányította a figyelmet. Most a gyakorlati kötelességekre tért át. Az alamizsnaosztogatásban, az imádkozásban, a böjtölésben ne legyen semmi, ami az énre terelné a figyelmet vagy az emberek dicséretét. Adj őszintén a szenvedő szegények megsegítésére! A lélek imában lépjen közösségre Istennel! Böjtöléskor ne csüggesszük le fejünket, szívünket ne töltsék be önző gondolatok. A farizeusi szív kietlen, terméketlen talaj, az istenes élet magvai nem hajthatnak ki benne. Aki maradéktalanul aláveti magát az Úrnak, hozta neki a legelfogadhatóbb szolgálatot. Ha az emberek közösségre lépnek Istennel, együtt munkálkodhatnak vele, és bemutathatják jellemét az életben. – Jézus élete, 312. o.

Krisztus igazi szolgáját lelki világosság kell, hogy övezze, mivel világosságára van csatlakoztatva, a világ Világosságának fényében jár. Az érveket visszautasíthatják, a meggyőzésre tett próbálkozásokat, kéréseket megvetően figyelmen kívül hagyhatják, a legékesebben szólt, a logika szigorával is alátámasztott felhívásokra fittyet hányhatnak; azonban a feddhetetlenség élő jelleme, a naponta gyakorolt kegyesség, a bűnösért érzett aggodalom, a szívben lángoló igazság lelkülete, melytől az arc is ragyog, s mely minden szóból kicseng, olyan tanúságtétel, amit nehéz visszautasítani vagy figyelmen kívül hagyni, és még Sátán bástyái is meginognak előtte. Az Istennel járó lelkipásztorok a menny páncélzatát viselik, és győzelem lesz munkájuk eredménye.

A világot figyelmeztető ünnepélyes munkában résztvevőknek ne csak személyes kapcsolatuk legyen Istennel, hanem szeressék felebarátaikat is, tartsanak össze megszentelt gondolkodásban és ítéletben, legyenek egymással összhangban. A felebaráti szeretet hiánya nagy elégtétel ravasz ellenségünknek. Ő az irigység, féltékenység, gyűlölet és széthúzás szerzője; ujjongva örül, amikor látja, hogy ez a gaz elfojtja bennünk a mennyei eredetű növényt: a szeretetet.

Istennek nem tetszik, ha munkásai vádolják, bírálják, elítélik egymást. Különleges küldetéssel bízta meg őket: az igazság védelmével. Tiszteljék feladatukat, és tiszteljék egymást! – Lift Him Up, 225. o.

Augusztus 31. – hétfő

A szegények támogatása

Amikor Krisztus kegyelme nyilatkozik meg a hívek szavaiban és tetteiben, a világosság eljut a sötétségben élőkhöz, mivel miközben az ajkak Istent dicsőítik, a kezek segítséget nyújtanak a veszendőknek. A Szentírásban olvassuk, hogy pünkösdkor, amikor a Szentlélek kitöltetett a tanítványokra, senki sem mondta, hogy a kevés, amivel rendelkezik, az övé. Mindenüket félretették a csodálatos reform haladása érdekében, és ezrek tértek meg egyetlen nap alatt. Amikor a mai hívőket is ugyanez a lelkület fogja vezetni, és örömmel visszaadják Istennek, ami az övé, nagy és átfogó munkának leszünk tanúi. – Welfare Ministry, 271. o.

A szegények Isten öröksége. Krisztus életét adta értük. Elhívja szolgáit, hogy nagylelkűen adakozzanak a szegényeknek és a világszéles munka fenntartására mindazon anyagi javakból, amelyek rájuk voltak bízva. Az Úr tárháza kiapadhatatlan. Az embereket felszólítja, hogy legyenek mennyei tárháza kincseinek földi sáfárai. Az Ő szolgálatába kell állítaniuk mindent, amit tőle kaptak.

Minden gyülekezetben létre kellene hozni egy pénzalapot a szegények támogatására. Minden gyülekezeti tag hétről hétre – vagy egyszer egy hónapban – hozza el hálaadományát Istennek. Ez az adomány hálánkat fejezi ki az egészségért, élelemért és kényelmes ruházatért. De tegyünk félre a szegények, szenvedők és elkeseredettek számára is lehetőségeink szerint.

Testvéreim, ne feledkezzetek meg a szegényekről! Mondjatok le a fényűzésről, a kényelemről, és segítsetek azokon, akik csak a legszegényesebb táplálékot és ruhát képesek beszerezni. Amit értük tesztek, voltaképpen Jézusért teszitek, mert Ő azonosul a szenvedőkkel. Ne várjátok, hogy képzelt szükségleteitek, vágyaitok teljesüljenek. Ne érzéseitekre alapozzatok, amikor adakozásról van szó: ha van kedvetek, adakoztok, ha nincs, akkor megtartjátok magatoknak. Adakozzatok rendszeresen tíz, húsz, ötven centet hétről hétre, annak függvényében, hogy mit szeretnétek olvasni magatokról a mennyei jelentésben az Úr nagy napján. – Welfare Ministry, 272. o.

Azok szíve, akik az apostolok munkálkodása következtében megtértek: kiengesztelődött és keresztény szeretetben fonódott egybe. Előbbi előítéleteik ellenére most teljes egyetértésben éltek egymással. Sátán nagyon jól tudta, hogy amíg ez az egyetértés fennáll, nincs hatalma megakadályozni az evangélium művének haladását. Megpróbálta ezért a tagok régebbi, különleges nézeteit saját előnyére kihasználni, hogy a gyülekezetben egyenetlenséget szítson…

Jézus tanítványai elérkeztek tapasztalataik fordulópontjához. Az apostolok vezetése alatt – akik viszont a Szentlélek vezetése alatt működtek – a rájuk bízott mű gyorsan fejlődött. A gyülekezet állandóan növekedett, és a tagok szaporodása folyton növekvő terheket rótt a vezetőkre. Ezeket a terheket egyedül egy ember vagy egy csoport nem tudta volna hordozni anélkül, hogy ne veszélyeztesse a gyülekezet jövendő fejlődését. Szükségesnek látszott tehát a felelősség újabb megosztása, melyet az egyház alakulásakor csak néhány hűséges tagja hordozott. Az evangéliumi rendtartás tökéletesítésére ekkor az apostolok komoly lépésre határozták el magukat: az eddig egyedül viselt terhek közül egyet-mást átruháztak a többiekre. – Az apostolok története, 87–89. o.

Szeptember 1. – kedd

Filep Szamáriában

Az az üldözés, amely a jeruzsálemi gyülekezetre szakadt, serkentőleg hatott az evangelizálás munkájára. Az Ige hirdetése nagy eredménnyel járt, és már az a veszély fenyegetett, hogy a tanítványok túl sok időt töltenek el ott. Nem teljesítik az Üdvözítő parancsát, hogy az egész világon széjjeljárva hirdessék az evangéliumot. Megfeledkeztek arról, hogy a gonosz ellen a legjobb védekezés a támadás. Így jutottak arra a gondolatra, hogy legfontosabb feladatuk a jeruzsálemi gyülekezet védelmezése az ellenség támadásaival szemben. Ahelyett, hogy arra buzdították volna az újonnan megtérteket, hogy vigyék az evangéliumot azokhoz, akik még nem hallottak róla, beleestek abba a hibába, amelybe mindenki beleesik, ha megelégszik a már elért eredménnyel, és nem vágyik többre. Isten azért engedte meg az üldözést, hogy képviselői szétszóródjanak mindenfelé, ahol másokért munkálkodhatnak. Amikor tehát elűzték a hívőket Jeruzsálemből, széjjeljártak és „hirdették az Igét” (Csel 8:4).

Azok között, akik ezt a megbízást kapták az Üdvözítőtől – „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népet” (Mt 28:19) – igen sokan voltak, akik nagyon szerény körülmények között éltek: férfiak és nők, akik szerették az Urat, és elhatározták, hogy követik példáját önzetlen szolgálattal. Ezekre az egyszerű emberekre és a tanítványokra, kik földi életében vele együtt jártak, az Úr igen fontos feladatot bízott. Elhívta őket, hogy elvigyék a világnak a Jézus Krisztusban való üdvösség örömhírét. – Az apostolok története, 105–106. o.

A keresztények önzetlen munkálkodása a múltban legyen példakép és ösztönzés számunkra. Isten gyülekezetének tagjai legyenek szorgalmasak jó cselekedetekben, és mentesüljenek minden világi hiúságtól. Járjanak Jézus lábnyomán, aki „széjjeljárt és jót cselekedett”. Részvétteljes és irgalmas szívvel szolgálják a segítségre szorulókat, és ismertessék meg a bűnösökkel az Üdvözítő nagy szeretetét. Az ilyen munka fáradságos, de gazdag jutalmat arat. Aki őszintén foglalkozik vele, tapasztalni fogja, hogy lelkeket nyerhet meg az Úr számára. Ugyanis az isteni parancs gyakorlati megvalósításának hatása ellenállhatatlan…

Nemcsak a felszentelt prédikátor kötelessége e megbízás teljesítése, hanem minden egyes léleké, aki elfogadta Krisztust mint Megváltóját… Ez a felhívás az egész gyülekezetnek szól. Aki meghallotta az Úr üzenetét, hangoztassa hegyen-völgyön át, és mondja: „Jöjj!”

Végzetes tévedés azt hinni, hogy a lélekmentés munkája egyedül csak a hivatásos prédikátorokra hárul. Az Istennek szentelt egyszerű hívőt – aki aggódva lelkén viseli veszendő társai üdvösségét – bátorítsák, akikre az Úr a nagyobb felelősség terhét rakta. Isten egyházának vezetői legyenek azzal tisztában, hogy az Üdvözítő megbízása mindenkinek szól, aki hisz benne. Isten mindenkit elküld szőlőjébe, noha nem avattak fel mindenkit prédikátori tisztségre. – Az apostolok története, 109–110. o.

Szeptember 2. – szerda

Filep és a szerecsen

Ez a szerecsen férfi magas állást töltött be, és befolyása széles körű volt. Isten látta, hogyha megtér, másokhoz is eljuttatja a világosságot, és nagy mértékben hozzájárul az evangélium terjesztéséhez. Isten angyalai kísérték a világosság után szomjazó férfit, és az Üdvözítő magához vonta őt. A Szentlélek szolgálata által az Úr összehozta őt azzal az emberrel, aki ehhez a világossághoz elvezette.

Fülöp azt az utasítást kapta, hogy menjen oda a komornyikhoz, és magyarázza meg neki a próféciát, amelyet éppen olvas…

Ekkor Fülöp feltárta előtte az üdvterv nagy igazságát, és „hirdette neki Jézust” a felolvasott szöveg alapján (Csel 8:35).

A komornyik szíve mélyéig meghatva hallgatta az Írás magyarázatát, és miután a tanítvány befejezte, készséggel elfogadta a hallottakat. Belátta, hogy a világban elfoglalt magas állását nem hozhatja fel mentségül, hogy elutasítsa az evangéliumot. „Mikor pedig mentek az úton, jutottak egy vízhez, és mondta a komornyik: Ímhol a víz; mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Fülöp pedig mondta: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén mondta: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállította a szekeret; és leszálltak mindketten a vízbe, Fülöp és a komornyik; és megkeresztelte őt.” (Csel 8:36–38)

Ez az etiópiai férfi képviseli az emberiség nagy csoportját. Embereket, kiket olyan misszionáriusoknak kell tanítaniuk, mint amilyen Fülöp is volt, aki hallgat Isten szavára, és oda megy, ahová küldi. Sokan olvassák a Szentírást, de nem fogják fel igazi értelmét. Férfiak és nők mindenfelé vágyakozva tekintenek az ég felé; imák, könnyek és kérdések fakadnak fel azon emberek lelkéből, kik világosság, kegyelem és Szentlélek után áhítoznak. Sokan állnak Isten országának küszöbén, és csak arra várnak, hogy oda begyűjtsék őket.

Miként Fülöpöt angyal vezette a világosság után áhítozó lélekhez, aki kész volt azonnal elfogadni az evangéliumot, úgy ma is angyalok vezetik ama munkások lépteit, kiknek ajkát a Szentlélek megszenteli, szívét megtisztítja és megnemesíti. A Fülöphöz küldött angyal maga is elvégezhette volna a felvilágosítás munkáját a komornyikkal. Isten azonban nem így munkálkodik. Azt akarja, hogy emberek tevékenykedjenek társaikért. – Az apostolok története, 107–109. o.

A megváltás lényegébe maguk az angyalok is szeretnének bepillantani; az örökkévalóság végtelen korszakain át ezt fogják tanulmányozni, és erről fognak énekelni a megváltottak. Vajon nem méltó-e most is a leggondosabb figyelemre és kutatásra? Jézus leírhatatlan irgalmassága és szeretete s az áldozat, melyet értünk hozott, méltó a legkomolyabb és legalaposabb elmélkedésünkre. Gondolkodjunk többet Megváltónk és Közbenjárónk jelleme és küldetése felett! Ha mennyei dolgokon elmélkedünk, akkor hitünk és szeretetünk erősödik; imáink kedvesebbek lesznek Isten előtt, mert több hit és szeretet fogja azokat áthatni. Értelmesek és komolyak lesznek. Jézusba vetett bizalmunk erősödni fog, és napról napra gazdagodunk abban a tapasztalatban, hogy Ő „mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez” (Zsid 7:25). Ha Üdvözítőnk tökéletességét szemléljük, bennünk is felébred a vágy, hogy teljesen átalakuljunk, megújuljunk az Ő képmására. Lelkünk éhezi és szomjúhozza, hogy hozzá hasonlítsunk, akit imádunk. Minél inkább Krisztusra irányítjuk gondolatainkat, annál inkább róla fogunk másoknak beszélni, és Őt képviseljük az egész világ előtt. – Jézushoz vezető út, 88–89. o.

Szeptember 3. – csütörtök

Filep: az evangélista, az apa és a vendéglátó

Isten mindenki számára megbízatást adott – nem mulandó munkát, mint a magvetés, az ültetés, a gyümölcsök begyűjtése, hanem az Ő országának építését, lelkek elvezetését az igazság megismeréséhez. Ez legelső és legfontosabb kötelességünk. Istennek joga van felettünk. Képességekkel és lehetőségekkel áldott meg, mindössze tudomást kell szereznünk róluk és alkalmaznunk azokat. Isten iránti kötelezettségeinket csakis mi teljesíthetjük személyesen. Ha valaki letér az útról… még nem mentség a tévelygésre, hiszen Krisztus az egyedüli példakép, akiben nincs hiba, sem fogyatékosság. – Our High Calling, 303. o.

Az apáknak és anyáknak felelősségük tudatára kell döbbenniük, mert a világ telve van a fiataloknak állított csapdákkal… Nem látják a rejtett veszélyeket és annak az ösvénynek a borzalmas végét, mely számukra a boldogság útjának látszik. A túlzott étvágy és a szenvedélyek kielégítése által tékozolva hasznos erőiket milliók pusztulnak el a földön, s vesznek el az eljövendő világ számára is. A szülők nem felejthetik el, hogy gyermekeiknek meg kell küzdeniük ezekkel a kísértésekkel. Már a születés előtt kezdődjék meg a felkészülés, ami alkalmassá teszi a gyermeket a sikeres küzdelemre a gonosz elleni harcban.

A szülőknek emberi bölcsességnél többre van szükségük nevelési munkájuk minden egyes lépésénél ahhoz, hogy megérthessék, miként nevelhetik gyermekeiket a legmegfelelőbben, annak érdekében, hogy hasznos és boldog életet éljenek ezen a földön, és felkészüljenek egy magasabb rendű szolgálat nagyobb örömére Isten országában…

Sajnos sokan azok közül, akik Krisztus követőinek vallják magukat, elhanyagolják otthoni kötelességeiket – nem veszik észre megbízatásuk szent voltát, amelyet Isten bízott rájuk: úgy formálni gyermekeik jellemét, hogy legyen erkölcsi bátorságuk ellenállni a fiatalokat csapdába csaló kísértéseknek. – Gyermeknevelés, 21–22. o.

Szeptember 4. – péntek

További tanulmányozásra: Az apostolok története, 103–111. o.